Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

7 szellemi élete annak külső észrevételeiből fejlődik ki. Ezen észrevételek kezdetben még teljesen öntudaton kivüliek. így pl. az erős fény előtt behunyja szemeit; már a kisebb zörejre is megrezzen; a hideg, nedvesség stb. hatásánál sír; de mindezt még öntudatlanul teszi. Csak később kezdi az egyes benyomásokat tudatosabban észrevenni, a mi kezdetben abban nyilvánul, hogy szemeivel és fejével kiséri az előtte átvitt tárgyakat, majd megfigyeli, sőt megkülönbözteti a felé jött hangok irányát. Emlékező tehetségének fejledezésével lassan-lassan arczárói, hangjáról ismerni tanulja a vele bánókat; majd elkezd a tárgyak után kapkodni és gagyogni, s a mennyiben a hallott hangokat utánozni képes, egyes szókat is kiejteni. Végre az egyes tárgyakat gyakrabban szemlélve a kiejtett szónál elkezd a jelentett tárgyra eszmélni. Az egyes cselekvések vagy állapotok kitételeit csak később, a határozó szókat még később sajátítja el. Majd megkülönbözteti a hozzá szólók hangjának komolyságát vagy nyájasságát s végre lassankint elkezd játszani. Es itt áll be a nevelés legfontosabb időszaka; mert itt kezd a gyermeknek ébredező szellemi élete, hajlamainak iránya, testi és lelki tevékenységének erélye tisztán, a maga önzetlenségében megnyilatkozni. Ekkor kezd a képzelem lassan-lassan szárnyra kelni, mely csakhamar gyakorlati irányt vesz fel, mivel a gyermek képeit első sorban önalkotta gyermekjátékaiban iparkodik megvalósítani. Azért a gyermek képzelmének nevelését már ekkor el kell kezdeni, a mire alkalmas eszközül szolgál első sorban éppen az ő édes' kedves foglalkozása, a játék. Mert miért is játszik a gyermek ? Azért mert gyermek, s mert nem tud a nélkül ellenni. Játszik, mert ifjú életerőt érez lüktetni minden ízében; mivel az élet komoly valósága még mint rózsás tündérkert csillogván előtte, amannak misztikus árnyképei és a látszat varázsképei közt a válaszvonalat meghúzni nem tudja; mivel szemlélni és gondolkodni, érezni s^akarni, tenni és élvezni, egy és ugyanaz még neki. U a különféle fa- és kődarabokból házakat épit, pocsolyákból folyókat, vízvezetékeket, tavakat váj, melyekre papirhajókat, malmokat ereszt; a külvilág különféle tárgyaiból: kövekből, fából, tésztából, sárból, viaszból stb. alakokat alkot, melyek épúgy, mint játszótársai s önmaga is élő, cselekvő drámai személyekké