Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

24 a nemzet önérzetének tüzét mindenkor. A magyar megértette a dörgő szavakat: „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar!", s a nagy napon, midőn Petőfi „Talpra magyar"-ja ércztrombitaként elharsogott, midőn Kossuth beszédével megragadta a nemzet képzelmét s mintegy izzásba hozta akaratát, a nemzet-szív együtt lüktetett. Es „A nemzet él . . a nagy jóslat betelt Eljött az linnep ! . . Zendülj égi „Szózat!" A millió sziv egy dalon hevül, ..Hazádnak rendületlenül!" Van-e, vagy volt-e valaha költészetnek ennél szebb, lélekemelőbb hatása egy nemzet képzelmére, szívére és életére ? Oh, nem, Vörösmarty élete, munkája és törekvései a nemzet közkincsévé lettek. Az ő műve, mint ékszer, mint szent ereklye, nemzedékről-nemzedékie száll s értéke el nem fogy soha. Költészetének olvasásakor ugy érezzük magunkat, mintha magas hegytetőn állnánk, s a beszívott havasi levegő kitágítaná tüdőnket, meggyorsítaná vérkeringésünket, s mintha a kék ég mosolygása behatolna szivünk szivéig, csontunk velejéig. De igy vagyunk a hazai költészet többi remekeivel is, melyekben a hazai föld szólal meg. a nemzet szíve dobog, s a nemzeti éthosz vére kering. Arany Toldi-ja Buda halála, Zrinyi Szigeti veszedelme épugy megkapja képzeletünket, mint Vörösmarty Zalán futása és Cserhalma. Berzsenyi, Csokonai, a két Kisfaludy, Vörösmarty, Tompa, Petőfi, Arany s a többi remekíróink épugy tanítómesterei nemzetünknek, mint Shakespeare az angoloknak; épugy idoinítói nézeteinknek a világról, az emberekről és nemzeti hivatásunkról, mint a minő az angolok nagy költője. Műveikben helyet talál mindaz, a mit csak költőivé tehet a ragyogó képzelem: a humorral rajzolt reális élet, mély reflexiók, a szív egész világa, a bűn és csábítás mérge, a bohóskodás és a légi tündérvilág shakespeare-i könnyűsége, pajkossága, mely mint valamely tündérmese szárnyakat ad az ifjú képzelmének, hogy elragadják s elvigyék a szép, jó és nemes eszmék magasztos eszmény világába, hol a fájdalom enyhül, a boldogság fokozódni szokott Olvasásuk alkalmával a szép eszméknek egy gazdag forrása nyílik meg előttünk. Ily pillanatokban vér-