Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901
10 kezraénye! Csak pillanatnyi örömet szerez a gyermeknek, mert túlterheli; nem tudja, melyikhez nyúljon először; mindegyik vonzza őt, de tulajdonképen egyik sem érdekli s így egyik sem foglalkoztatja képzelmét. Szükséges tehát, hogy az okosság mérsékelje, szabályozza a szülői szeretet túlságos kiáradását, mely ritkán ismer határt és mértéket, ha arról van szó hogy gyermekének kedvét keresse, neki örömet szerezzen. Gazdálkodjunk és takarékoskodjunk; adjuk neki a szükségest és maradjon el a fölösleges. Sőt az sem árt, ha néha egy időre eltüntetjük kedvencz játékszereit; ő sajnálkozni fog a veszteségen, de annál nagyobb lesz az öröme akkor, midőn az eltett játékszert két három hét múlva a lomtárból elővéve viszontláthatja. Ez visszaemlékezteti őt a vele töltött kedves pillanatokra és ilyenkor kétszeres örömét fogja lelni a régi ismerősben. íme mily könnyű tehát főleg a kis gyermeknek képzelmét nemcsak kellemesen és tartósan, hanem képzŐleg is foglalkoztatni! A játék-ösztön az emberiség általános, közös tulajdona. Azonban ez az általános és közös tulajdon az egyes nemzetek adott viszonyai és sajátságai szerint, mint pl. az éghajlat, helyzet, véralkat stb. szerint különbözik. Azért a játék ismerete mindenütt az illető nemzet psychologiájához is igen fontos és becses adalék. A görögök igen jól ismerték a játék nevelési előnyeit, azért azt, mint kiválóan fontos képző elemet belevonták nevelési rendszerükbe is. 1) A palaestra és a gymnasium volt minden görög ifjúra nézve ama hely, a hol nemcsak testi erőit fejlesztették szépen s összhangzóan, hanem lelki eiőit is. Ezek voltak a játéknak classicus helyei, a test és a lélek egészségének fejlesztői. Vagy ki ne hallott volna a hires olympiai, pythiai, nemaeai és isthmosi versenyjátékokról, melyek fentartották a politikailag több részre oszlott görög nép között a nemzeti egység eszméjét, felszították a büszke nemzeti önérzet tüzét ós felköltötték nemes érzelmeit. Azokat, a kik e játékokon győztek, olaj-, vagy babérággal megkoszorúzták, a költők megénekelték, sőt később szobrot állítottak nekik és évdíjjal jutalmazták őket. 2) Ez nemes versenyre szólította a •) L. Aristoteles és Plató nevelési rendszereit. 2) Homér szerint nem érhet embert nagyol)!) dicsőség az életben, mintha keze és lába használatában tökéletes ; s mikor Euryalus legjobban pirongatja Odysseust, azt veti szemére, hogy „nem athléta." V. ö. az Odysseia VIII. énekével. A játék az ó- és középkorban.
