Katolikus gimnázium, Miskolc, 1896

9 volt helye a múló vágyaknak, az élet csábító örömeire sohasem hallgattál; a mit tettél, mind a közjóért tetted. Tehetségeddel művelted a tudományt a pzabad szellem önálló gondolkozásával ; szíved melegével, tiszta jellemeddel legszentebb reményeink, az ifjnság javát munkáltad, egyedül ideális lelkednek belső szózatára hallgatva. E belső szózat volt az, mely folyton a munkára ösztönzött, e belső szózat volt az, mely még halálos ágyadon is vádolt. Ember voltál, igazi ember ! S mi most is, midőn örökre búcsúzunk tőled, erőt merítünk a te életedből, hogy iniképen kell szolgálnunk azt a szent eszmét, melynek velünk együtt harczosa voltál. Halhatatlan szellem! melyet gyönge tested nem bírt többé közöttünk tartani lebegj felettünk termékenyítsd a mi szíveinket, hogy nemes példádat követhessük ; s kérd az egek Urát, kinek trónusához oly közel állsz a munka és kötelesség martirjai között, kérd. hogy adjon gyógyító írt azok fájdalmára, kiknek mindene voltál. Isten veled !« Dr. Beibner Márton.