Katolikus gimnázium, Miskolc, 1894

17 kodtak a fényűzést szerető népnek a fürdőkben való mulattatásáról és szórakoztatásáról. Az ilyen fürdők neve volt: thermae. Caracalla thermáinak maradványai valóban a régi Róma legnevezetesebb építészeti emlékeinek egyike, óriási arányú falai és tágas helyiségei az ember bámulatát keltik fel s még mai elpusztultságukban is meggyőznek bennünket arról, hogy itt volt a világ legnagyobb és legdíszesebb fürdője. Építését 212-ben Kr. u. kezdték meg; két részből áll: egy külső épületből és az ez által körülfogott belső főépületből, mely mintegy 120 méternyi távolságra van a külsőtől. A külső részben voltak az üdülő sétahelyek és a stádium vagy futópálya amphitheatrálisan rendezett ülőhelyekkel; a stádium maradványain kívül a külső épületből még esak a fürdő személyzete számára készült kamrák maradtak meg és a stádium mögött fekvő nagy víztartó, melyből földalatti csöveken át vezették a vizet a fürdő helyiségeibe. A belső főépület mai bejárata a négyszögű peristyliumha vezet; itt volt a gymnastikai gyakorlatok helye, ebből nyílik a frigidarium, a hideg fürdő, melynek az egykor oszlopokkal díszített keleti fala még fennáll. A frigidarium mellett van a tepidarium. a meleg vizű medencze, mely az egész belső épületnek épen a közepét foglalja el, mint főhelyiség; mellette volt a köralakú caldarium, az izzasztó helyiség, mely egészen elpusztult. E három utóbb említett helyiség: a frigidarium, tepidarium és caldarium egymás mellett épüllek s mögöttük van a hosszú palaestra, szintén gymnastikai gyakorlatok és játékok számára építve. E nagy helyiségből nyílik három kisebb terem; ezek a vetkező szobák, az u. n. apodyteriumok és elaiothesionok. hol az athléták a versenyekre előkészültek, testüket olajjal bekenték. E nagyszerű thermák egykori ékességei közül ma csak a háromszínű gyönyörű mozaik padozatot csodálhatjuk; körűi is öntötték czementtel e padozat megmaradt részeit, hogy a látogatók emlékűi el ne hordhassák a darabjait. Hogy e fürdő a maga idejében milyen mesterművekkel volt díszítve, mutatja az, hogy itt találták meg az ásatások alkalmával az u. n. farnesi bika és farnesi Hercules híres szobrait, melyek most a nápolyi Museo Nazionale kincseihez tartoznak. Caracalla thermáitól tovább kocsiztunk Callixtus catacombáihoz; előbb azonban egy régi római temetkezési helyet, az u. n. columhariumok egyikét tekintettük meg egy szőlőkert területén. A columbarium sötét, földalatti helyiség, melyben körös-körül apró nyílások, fülkék vannak a hamvvedrek számára, a fülkék felett pedig apró márványtáblák az elhunyt nevének feljegyzésére, valósággal olyan, mint egy galambház, innen is nevezték el e temetkező helyeket columbariumoknak. A Porta S. Sebastianon, a régi Porta Appián át elhagyva a várost, mintegy 10 perez múlva Callixtus catacomháinak bejárásához jutottunk. A calacombák, a mint az ős-keresztény temetkező helyeket nevezik, Róma legérdekesebb látnivalói közé tartoznak; szűk földalatti folyosók hálózata, hova a világosság nem hatolhat be s a melyeket maguk a keresztények ástak nyugvó helyűi halottaik számára, utánozva Krisztus sziklasírját. A folyosók falaiba egymás felett fülkék vannak készítve a holttestek számára; a fülkéket bezáró kőlemezek már eltűntek s láthatók a másfél ezredév előtt elhunytak pormaradványai. Callixtus catacombái igen nagy területet foglalnak el; a folyosók száma szinte végtelennek látszik s az idegen nem volna képes eligazodni bennük vezető nélkül; mi egy óránál több időt töltöttünk a föld alatt s mégis csak igen kis részét járhattuk be e nagy terjedelmű temetőnek, mely a kereszténység első századainak küzdelmes történetéről oly sokat beszél. Itt-ott, a folyosók keresztezésénél, nagyobb helyiségek vannak; kápolnák ezek egy-egy ki3