Katolikus gimnázium, Miskolc, 1892

ÉRTEKEZÉS. Negyedfél év a magyar testgyakorlás történetéből. Testgyakorlásra csak azon esetben nem volna szükségünk, ha úgy élnénk, mint az ősember: természetes állapotban. Mi azonban már nem élünk ilyen természetes állapotban és nem is kívánjuk e kezdetleges barbár állapot visszatértét. Pár évezred választ el minket e kortól! A létért való küzdelem az elemekkel, állatokkal és az emberekkel folytatott folytonos harcz volt. E küzdelmek között az ember szellemileg vad, testileg edzett volt. A későbbi kor más-más követelésekkel lépett fel az emberek társadalmában. Rohanva tört elő az idők szelleme. A modern ember szellemi küzdőtérre lépett; lázas tevékenységgel halad e téren, sokszor megfeledkezve testének műveléséről is. A létért való ezen újabb küzdelem ép oly egyoldalú, mint volt az ősember küzdelme, és eredménye könnyen végzetessé válhatnék az emberi test állapotára nézve, ha nem akadnának egyesek a társadalomban, kik embertársaikat folytonosan figyelmeztessék a jelen állapot természetellenességére és hangoztassák a szellemi művelésnek megfelelő testi nevelés szükségességét. A testi és szellemi nevelésnek karöltve kell járnia, mert különben az ember nem fog megfelelhetni rendeltetésének és hátra fog maradni versenytársai mögött. Ez elv nemcsak ember és ember között áll fenn, hanem nemzet és nemzet között is. A küzdelemből az kerül ki győztesen, ki lcgösszhangzóbban tudja kiművelni testi és lelki erőit. Ha a világtörténelem bevégzett eseményeit összehasonlítjuk az egyes népek belső életével, társadalmi viszonyaival, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a mely nemzet szellemi műveltség tekintetében kiváló helyet foglal el a nemzetek sorában, de egyúttal a testi nevelésügyre is súlyt fektet és állami intézménynek tekinti azt: annak védereje is igen jó, az katonailag is, politikailag is vezérszerepet játszik a világrész többi nemzetei között és döntő befolyást gyakorol a világrész történelmi alakulásaira. Európában a, legújabb kor történelmében két ily nemzet válik ki a többiek közül: a német és az angol. A testgyakorlatok meghonosításának érdeme Németországot illeti. A tornarendszer megalapítója e század elején Jahn Frigyes (a „Turnvater"), a rendszer tudományos és neveléstani alapon való kifejlesztője Spiesz Adolf. Németországból, mint a tornázás hazájából terjedt el a testgyakorlás Svájcz-, Franczia-, Angol-, Svéd-, Olasz-, Spanyol-, Oroszországba, sőt a többi világrészekbe is, természetesen az illető ország lakóinak nemzeti sajátságaihoz idomítva. Angolországban a harminczas évek vége felé a németektől átvett tornarendszer sport jelleget öltött magára, átalakult athletikai testgyakorlássá, melynek fő jellemvonását a játékok és versenyek teszik (evezés, labdajáték, futás, ugrás, gyalogolás, birkózás, súlyemelés, súly dobás és ökölvívás). Ha a német tornagyakorlatokat és az angol athletikát szembeállítjuk egymással, azt fogjuk találni, hogy a legújabb időben a két nemzet testgyakorlása között nem emelkedik oly zárt chinai fal, mint azt az athletika túlbuzgó hivei állítják. Egyik fél sem ragaszkodik eredeti merev álláspontjához. Az angol sem lett egészen hűtlen a német tornagyakorlatokhoz és a német is elfogadott egyet-mást az angol