Katolikus gimnázium, Miskolc, 1889

A középiskolák állapota az 1888/9. tanévben. Tán nem lesz érdektelen a közönségre nézve, ha a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek a közoktatás állapotáról szóló XVIII. jelentéséből a III. szakaszt néhány táblázat kihagyásával és csekély rövidítéssel csaknem szórói-szóra közöljük. Bevezetés. Középiskoláink lefolyt tanévi állapotáról most csak kisebb terjedelmű jelentés kerülvén sorrendre, mellőzöm az intézetek előbbi és mostani állapota közt való részletes összehasonlításokat és kizárólag a lefolyt tanév néhány nevezetesebb intézkedésére utalok. Ezek közt első sorban a nem állami rendelkezés alatt álló középiskolák országos nyugdíjintézetének megalkotására vonatkozó alapvető intézkedést kell megemlítenem. Miután az állami és királyi középiskolák tanárainak nyugdíjügye az 1885. évi XI. t.-czikkel megoldást nyert, hátra van, hogy a szerzetes és püspöki középiskolák kivételével a többi, részint községi, részint alapítványi, részint autonom felekezeti középiskolák tanárainak nyugdíjügye is ugyancsak e tanintézetek nagy részének többszörös kérelmére országosan rendeztessék. Az erre vonatkozó tárgyalásokat a lefolyt évben indítottam meg A tervbe vett nyugdíjintézet a rendes alkalmazásban levő tanároknak, úgyszintén özvegyeiknek és árváiknak minden tekintetben teljesen ugyanazon kedvezményeket nyújtaná, a melyeket a köztisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. t-cz. az állami, valamint a kormány által kezelt közalapokból fentartott középiskolák tanárai részére biztosít. Például a 80 évet szolgált tanár megkapná nyugdijúl teljes fizetését. Az ily kedvező nyugdíj és ellátás nagy alapot és nagy jövedelmet szükségei. Hogy ezt előteremthessem, szükséges volt mennél több forrást keresnem, oly czélból is, hogy a teher az igénybe vehető tényezők közt nagyobb súlyosodás nélkül oszoljék meg. Ezek közé soroltam az egyes középiskoláknál már meglevő nyugdijalapokat is. De minthogy az eddigi nyugdíjalapok közvetetten igénybe vétele (más szóval az országos nyugdij-alapba való beolvasztása) kivihetetlennek mutatkozott, és pedig azon okból, mert az iskolafentartók, különösen az autonom felekezetiek nem is volnának hajlandók alapjaikat, melyek sokhelyt nagyon complicált természetűek, általadni ; de másrészt ezen alapok nagyságának különbözőségénél fogva teljes lehetetlenség is volna az egyenlő megterhelésre nézve igazságos számvetést csinálni, némely tanintézetnek pedig épen semmi alapja nincsen, — oly módról kellett gondoskodnom, mely az alapok átadása nélkül lehetővé tegye ezen alapok felhasználását és pedig a tulajdonosok tetszés szerinti hozzájárulásával. Hiszem, hogy e módot, mely alább a forrásoknál látható, sikerült megtalálnom. A nyugdij-intézet jövedelmi forrásai a következők volnának: 1. Minden újonnan alkalmazott rendes tanár köteles volna egy évi törzsfize-