Katolikus gimnázium, Miskolc, 1888

7 szorgalmas és szerény magaviseletű tanúlóknak csakis a családapa szegénysége miatt kellett abbanhagynia a tudományos pályát és egy szebb s .jobb jövőről nem csak a maga, hanem a társadalom hátrányára is le kelle mondania és végűi bátorságot és erőt merítettem e segélyegylet kezdeményezésére abból a sikerből, mely hasonczélú fáradozásomat jutalmazta a jászberényi kath. főgymnasiumnál, hol 2 év alatt sikerült ily egyesületet létrehozni az itteninél nagyobb eredménynyel, 4000 frt alaptőkével, mivel belátta ott is a nemesszívű közönség, hogy sokszor csupán a jótékonyság, a társadalmi élet ezen hatalmas geniusa, képes a nyomort enyhíteni, az elpusztúlást meggátolni. E figyelmet érdemlő tárgy fölötti hosszú megfontolás után biztosra fogva, hogy alig akadhat olyan ember, ki a jótékonyság gyakorlása ellen fogja szavát emelni, azon meggyőződésre jutottam, hogy tekintve a jelenlegi mostoha körülményeket és az ezek közt élő szegény sorsú polgárokat, egyesek ugyan nem, de többen egyesűit erővel igen sokat tehetnek a jelzett akadályok elhárítására egy tanúló-segélyző egyesület alapítása által. Ily biztató gondolatok között, de egyúttal a kivitelre nézve e város és vidék lakóinak sanyarú helyzete miatt eleinte komoly aggodalmak között fogtam a munkához, kezembe véve az egyesülés zászlóját, mert itt valóban kitartó, lankadatlan tevékenységre volt szükség. Mindjárt e gymnasiumnál való működésem első évében az 1886/7. tanévben egy kérvényt küldtem ez ügyben a helybeli pénzintézetekhez, biztosító társaságokhoz és egyeseket, a tanári kart s a tanulókat is adakozásra hivtam fel. Ezen első lépésnek az lőn az eredménye, hogy az adriai s az első magyar általános biztosító társaság és a miskolczi hitelintézet 20—20 frtot, a borsod-miskolczi hitelbank 10 frtot, dr. Ernst Péter úr 5 frtot, a tanári kar 7 frtot, a tanúlók 76 frt 63 krt adományoztak, úgy, hogy az egy szegény tanúló segélyezésére adott 4 frt levonása után fenmaradt 154 frt 63 krral le volt téve a segélyegyesület első alapköve. A következő 1887/8. tanévben kérvényekel küldtem szét testületekhez és egyesekhez s a városban gyűjtést rendeztem. A siker nem maradt el s a jótékony egyesület alapjára ismét számbavehető összeg gyűlt be. Az egri főkáptalan, egy egri névtelen, ki jótékonyságát ismeretlenül kivánta gyakorolni és a Bük-Sebe róm. kath árvaalapitvány 100—100 frtot, Szele Gábor püspök és Begovcsevich Róbert egri kanonok urak s a miskolczi izr. anyahitközség 50—50 frtot, dr. Samassa .lózsef egri érsek úr Ő Excellencziája és a miskolczi takarék-egylet 25—25 frtot, a miskolczi takarékpénzlár, a Duna és Adria biztosító társaságok 20—20 frtot, Miskolcz városa és a borsod-miskolczi hitelbank 10—10 frtot, ifjúságunk egyes jólelkű barátai pedig 20 frttól lejebb adakoztak, úgy, hogy a tanúlók 77 frt 80 kr. adományát hozzá és a 46 frt 74 kr. kiadást leszámítva, a segélyegylet vagyona ezen tanév végén már 1078 frt 74 krra emelkedett. Az egyesület iránt ilyen nagy érdeklődés nyilvánúlván és a jó előinenetelü és viseletű megszorúlt tanúlók segélyezésére ezeknek nemzeti és vallás-erkölcsi nevelése és oktatása érdekében tervezett eme czélszerű intézmény kellő méltánylásra találván, indítványomra a tanári kar 1888. május hó 29-én tartott gyűlésében a segélyegyesület alapszabályait megállapította és azokat jóváhagyás végett a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztette, mely azokat 1888. évi július 13-iki keltezéssel 26578. sz. a. jóvá is liagyta. Az ezt követő 1888/9. tanévben a posta a megye minden tájékára szétvitte a szép tudományokban haladni törekvő szegény tanuló ifjúságunk sorsát hiven ecsetelő felszólításokat. A íelhivásokat és gyüjtőíveket kezükbe ragadták tanáraink