Katolikus gimnázium, Miskolc, 1882

Földrengése k.

Humboldt írja: Ha tudomásunk volna a földkerekségnaponkénti állapotáról, valószínűleg azon tapasztalatra jutnánk, hogy a föld felületének valamely pontja majd mindig rezgésben van ; — és Burmeister egész helyesen jegyzé meg, hogy minden természeti tünemények között, melyek az embert ijedelembe és félelembe ejtve az elrejtett ható erők minden- hatóságában nyilvánulnak, és a földi halandóknak erőtlenségét mutatják az ilyen erőkkel szemben : a földrengések a legnagyszerűbbek és a legmegragadöbbak ; mert egy pillanat alatt megsemmisíthetnek népes városokat lakosaikkal együtt, lapályokat sülyeszfenek a végtelenség tengerébe ; inig másrészt hegyeket támasztanak belőlök, tornyosuló hullámokkal borítják a védtelen szárazföldet, szétrombolva és megsemmisítve mindazt, mit az ember véres verítékével évszázadokon át a legnagyobb erőfeszítés mellett alkotott, és nemzedékről nemzedékre örökölt. Azért tekinthetők jogosan az ijedelmek legborzasztóbbikának, rettenetesebbnek mint a tűz- és vizár, iszonyúbbnak mindkettőnél szélvészszel párosulva, midőn az őrjöngő szélvihar a lángokat hatalmába ejti vagy habzó hullámokat űz a lapályra ; mert a rombolás, melyet ezen e'emek okoznak, mindig inkább helyi, kisebb területre szoritott. A földrengések átrezgfk a tartományokat, szétrombolják egyetlen egy lökéssel a legnagyobb városokat, ezereket temetve romjaik alá. Soha sem ölt meg egyszerre tűz-, vizár vagy orkán 40.000 embert, mint az 1794-iki febru- áriusi nagy földrengés, mely Quitot elpusztította, vagy az 1755-iki földrengés, mely november i-én Lissabont feldúlta, és melynél szintén 24,000 ember lakolt életével. Calabriában az