A Mi Kis Sionunk, 1919 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1919-07-01 / 3-4. szám
Cens.: Prunar. Nagykároly, 1919. évről. Ill, évfolyam, Julius—decemberi 34 sz. A NAQVKAROLVi ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS------ KERESZTIÉN EGyilÁZTAGOK LAPJA. ™ Az „Evangélikus Egyházközségi Gyámintézet“, az „Evangélikus Gyülekezeti Nőegylet“ és az„Evang Leányegye iiiet“ közlönye. V V V Megjelenik negyedévenként egy szám. ési ára a hivck évenkénti önkéntes szives adománya. A vallás. „Az Urnák félelme feje a böl- cseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják“. Példabeszédek könyve 1,7. Az ujesztendőbe a vallás jelszavával lépünk be. Vallás nélkül nincs erkölcs, erkölcs nélkül nincs rend,' rend nélkül nincs megelégedés, megelégedés nélkül nincs nyugalom, nyugalom nélkül nincs boldogság. A vallás az egyes ember lelkének is, az emberi társadalomnak is a békesz rzöje. Vallás nélkül sem az érzések, sem a törekvések, sem a gondolatok között nincs harmónia. A vallás az összefoglalója az ember egész lelki világának. A gondolatok egész tömege marad örök kérdés, ha a vallás nem ad neki irányt és tartalmat Az élet sok fájó és visszás problémáját egyedül csak a vallás képes megnyugtató módon megoldani. A lét nagy kérdései, a gond és a baj, az élet hivatása, célja, a halál titka, a múlandóság és örökkévalóság, a „honnét — hová“, a sok- miért, — mind-mind csak a vallásban nyernek kielégítő és megnyugtató feleletet; Vallás nélkül az ember csak állat az állatok között, aki születik, táplálkozik, szaporodik, elhal, de életének erkölcsi célt és tartalmat csak a vallás adhat. Vegyétek el az embertől a vallástéselvet- tétek tőle mindazt, ami életét értékessé teheti. Igaz, a vallás nevében sokat vétettek e földön az ember és az emberiség nyugalma és boldogsága ellen. De akik a vallás cégére alatt vétkeztek, azok nem ismerték a vallást igazában. Azok mindig vagy babonásak, vagy fanatikusak voltak. Az igazi vallás pedig sem babonát, sem fanatizmust nem tűr. Jézus sohasem volt fanatikus. A vallás mindig a testvéri megértést és a szeretet szelídségét hirdette. A ki máskép él, az nem vallásos, hanem képmutató. Mert az* igazi vallás magva az „istenii uság“ tudata. Ez a tudat pedig csak testvért ismerhet, akinek ha mások is a szokásai, mint a mieink, akkor is testvér, mert egy Atyának gyeinieke velünk. Akik a vallás ellen beszélnek, vagy a vallással szemben közönyösek, azok rendszerint a bigottériát és a kicsinyes elfogultságot utálták meg; Ma már — fájdalom — szinte divattá vált a vallásellenesség. Politikai pártok és társadalmi szövetkezések is küzdenek a vallás ellen. Csak az imént hangzott el jelszavuk : „A vallást ki kell küszöbölni az iskolákból!“ Ám a hangzatos jelszavak, a mézes-mázos beszédek, a cifra sallangos szónoklatok, meg ne tévesszék, el ne ámítsák és tántorítsák a hivő lelkeket! Álljunk meg sziklaszilárdan az igaz vallásosság gránittalapzatán ! Ne kezdjük a sok szenvedés és megpróbáltatás után reánk virradt ujesztendőt azzal, hogy ami a sorscsapások elviselésére az erőt és a biztatást, a vigasztalást és a hitet megadta : a vallás szent jogait csorbítani, örök értékét megcsu- folni engedjük. Mert jól mondja az ótesta- mentom bölcse, hogy nincs bölcseség vallásosság nélkül saki a vallást és az erkölcsöt megutálja, az csak „bolond“ leltet. . Az egészséges életfelfogást az énekköltő szólaltatja meg, mikor ezt mondja: „Isten felséges adománya: Vallás, te vagy legjobb hívem, Midőn éltemet szélvész hányja, Mit tenne nélküled szivem ? Te bölcseségre tanítasz, S ha hanyatlóm, gyámolitasz !“
