A Mi Kis Sionunk, 1919 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1919-07-01 / 3-4. szám
A MI KIS SIONUNK A kölesei ev. egyház lelkésze, a tiszavidékí evang. egyházmegye al- esperese, hőn szeretett kedves kis családjának gondos feje: nt. Bortnyik György ur áldásteljes életének 60-ik, boldog házasságának 30-ik s lelkipásztori működésének 31 -ik évében hosszas szenvedés után junius hó 17-én az Urban elhunyt. 30 éven boldogította a kis családi kört, szerető övéit, s 31 éven át volt nagy családjának papja, vezetője, egyházának a szó igaz és nemes értelmében lelkipásztora, lelki atyja, de sőt még ennél is több. Nemcsak az evangéliom kis mezején vezette- legeltette a reá bízott nyájat, hanem híveinek minden, — világi s anyagi ügyeiben is — hűséges tanácsadója és közbenjárója volt. Lelkészi irodájának s jóságos szivének ajtaja mindig nyitva állott, hogy készséges örömmel segítsen a hozzáfordulókon szóval-tettel, tanáccsal-anyagi segéllyel. — Mivel községében orvos és gyógyszertár nincs, tudományos könyvekből az orvosi tudomány egy részét: az általánosabb részt is elsajátotta s kis gyógyszertárt is rendezett be a parókián, hogy testileg beteg híveit s általában a község lakosait gyógyítsa — gyógyitgassa. És mégis -- a hü lelkipásztor életének utolsó idejét, híveiért dobogó nemes szivét s fen- költ lelkét végtelen jóságáért a világ részéről jutalmul kijárni szokott rut, fekete hálátlanság mélyen megkeserítette. Testileg-lelkileg megtört, mig az Ur bölcsesége elfáradt s megfáradt hü szolgáját magához szólította. Utolsó óhaja s kedves kis családjának kívánsága is az volt, hogy elhunytakor a nagykárolyi ev. egyház lelkésze, az egyházmegye főjegyzője temesse el, mondjon fölötte gyászbeszédet és imát a kölesei evang. egyház templomában tartandó gyászszertartáson. Erről a kívánságról lelkészt még az elhunyt életében értesítették is. Halálakor táviratilag kérték fel lelkészt a szomorú kötelesség teljesítésére, — a távirat azonban mind a mai napig nem érkezett meg. Ennélfogva a szatmári evang. egyház ifjú lelkésze temette el az Istenben boldogult lelkipásztort. — Szerető kis családjának oly gondos feje, gyülekezetének hü pásztora, az egyházmegyének buzgó alesperese, nekünk, lelkésztársainak, igaz testvérünk s atyai jóbarátunk s tisztelői nagy seregének arra oly méltó és érdemes személye „eltávozott a minden élők utján“; itt hagyott bennünket, kik még „bujdosunk e földi t é r e k e n“. Nagykárolyi evang. egyházunk is, mely őszintén tisztelte és becsülte a körében többször megjelent derűs kedélyű 7 lelkészt, őszinte részvéttel értesült elhunytéról s emlékét kegyelettel őrzi lelkében. „Ama nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta — hisszük — végezetre eltétetett számára az örökélet koronája!“ (II. Tini. 4,7-8.) Gyülekezeti könyvtár. Advent első vasárnapjával megnyílt a 150 kötetből és füzetből álló gyülekezeti könyvtár a templom bejáratánál levő kis könyvtárszobában. Lelkész kihirdette a szószékről s értesítette a híveket, hogy könyvek kivehetők minden vasárnap a délelőtti istentisztelet után. Eddig azonban a könyvtár még érintetlenül áll, — senki nem kért s vitt ki könyvet. A „Leányegyesület“ könytára élénk keresletnek örvend. Reméljük, hogy a gyülekezeti könyvtárt is, amely sok hecses és értékes könyvet tartalmaz, megszeretik és megkedvelik majd a hívek. Talán csak a kezdet nehéz f Most vannak á hosszú téli esték, lehetne-e kellemesebben, élvezetesebben és hasznosabban eltölteni a hosszú órákat, mint a hiterősitő, lelket nemesítő vallásos könyvek buzgó olvasásával a meghitt, bizalmas, kedves családi kis körben! ? . . . Adatok az 1919, évről. Nagykárolyi ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházunk kebelében az 1919. év folyamán a szentkeresztségben részesült 2 fiúgyermek; házasságot kötött 4 pár; az Urnák szent vacsoráját felvette 17 fi, 40 nő, összesen: 57 egyháztag; meghalt: 1 ifjú. — A megkeresztelt kisdedeknek, kik szép virágai a szülői reménynek, kívánjuk, hogy Isten tartsa, áldja, védje s nevelje fel őket ! — Az u j pároknak, kik egymásnak esküdtek hűségei, adjon az Ur házi békességet, soha el nem fogyó hitvesi szeretet: nyisson már e földön nékik boldog eget 1 — Az Urnák szentvacsorájához járultak, vajha— mint igazán megtörök,— elnyerjék volna Istennek bűnbocsátó kegyelmét a megváltó Ur Jézus Krisztus drága érdeméért. S vajha úgy távoztak volna az oltárt szentségtől, hogy többé ne vétkeznének, hanem teremnék a megtérésnek igaz gyümölcseit 1 — Elhunyt ifjú keresztyén testvérünk, — ki oly korán elvesztve édes szüleit, árvaságra jutott, — gondteljes s terhes ifjúsága és hosszas betegsége után nyugodjék csendesen-édesen az édes anyaföld ölén kebelén a boldog föltámadás reménysége alatt! A keresztyén egyházak egyesülése. Dr Dicsőfi József, a debreceni ref. egyház lelkésae, nagy feltűnést keltő beszedet tartott november 23-án a debreceni „Kistemplomban . Hirdette, hogy a mostani idők súlya alatt, szükség volna a keresztyén egyházak egyesülésére. Beszédében kifejtette, hogy ez az egyesülés nem lehetetlen, ha a felekezetek azokat a tételeket keresik a keresztyénségben, amelyek összekötnek s nem amelyek szétválasztanak. A Krisztus lábainál mindnyájan összetalálkozhatunk ! — Mily szép s tiszteletreméltó dolog volna, ha éppen a magyar nemzet kebeléből indulf Bortnyik György.
