Menora Egyenlőség, december (31. évfolyam, 1456. szám)
1992-12-04 / 1456. szám
1992. december 4. MENÓRA 7. oldal Efrajim Kishon Veszett ernyő nyele Én igazán nem tehetek semmiről. Ez egy szubtropikus, napsütötte ország, amelyhez egyáltalán nem illenek az esőzések. Az ember nem is veszi számításba, hogy felhőszakadástól is szó lehet. Ez okból figyelmeztetett az asszony, amikor a hét elején elindultam hazulról a garázsba az autóért: — Vedd az én ernyőmet — így a kicsike — és ne veszítsd el, az Isten szerelmére! Mint egy papagáj, ismétli ezeket a gépies figyelmeztetéseket. Tényleg kicsit nevetséges. Mi vagyon én, gyerek? — Mondd csak, drágám — kérdeztem gúnyosan —, mikor történt utoljára, hogy én elvesztettem egy esernyőt? — Tegnap — így az asszony. — Az Isten szerelmére könyörgöm, ne veszítsd el most az enyémet is! ... Ilyen nagy ügyet csinálni abból, hogy tegnap véletlenül elhagytam valahol az esernyőmet. Kicsit felfújja a dolgokat az asszonyka. Most is alaposan kihasználja, hogy a garázsba menet az ernyőjére vagyok utalva. Valóságos sértés: ez egy teljesen nőnemű ernyő, karcsú és hupikék, a nyele pedig egy remekbefaragott kutyafejben végződik, minden ok nélkül. Két ujjam közé vettem ezt a taszító, cifra alkalmatosságot és kiléptem a zuhogó esőbe. Felesleges hozzátennem, hogy amint leszálltam az autóbuszról, már verőfényes napsugárban fürdött az utca. Az ég úgyszólván derűs, a fák újból rügyeznek, a természet feléledt és én ott megyek a Dizzengoff sugárút közepén egy alul kutyában végződő kék női ernyővel. A kocsi, persze, még nem volt készen a garázsban, még hátra volt a regulázs. Útban hazafelé beugrottam a bankba, felvettem némi készpénzt, majd egy órácskát ültem a Kaliforniában a barátaimmal és kitaláltuk a legújabb pletykákat. Azután rohantam haza, mert már háromnegyed kettő volt. Az asszony ott állt az ajtóban: — Hol van az ernyő? Tényleg, hol van? Teljesen elfeledkeztem róla. Hol is hagytam? Váljunk csak ... — A Kaliforniában maradt — rekonstruáltam —, biztos, mert még emlékszem, hogy a lábaim közt tartottam, hogy ne lássák! Máris rohanok és hozom, két perc az egész ... Szaladtam az autóbusz megállóhoz, az újból szemerkélő esőben. Utazás közben az angolokon tűnődtem, akik egy lépést sem tesznek az esernyőjük nélkül és soha el nem hagyják, de ez a nép, uram, épített is magának egy világbirodalmat, amely csak most omlik össze szörnyű robajjal. Ilyen globális gondolatok közepette érkeztem a megállóhoz. Valósággal az utolsó pillanatban vettem észre, hogy le kell szállnom. Gyorsan felugrottam a helyemről, vettem az ernyőt és tülekedtem az ajtó felé. — Héj, ez az enyém! ... Ezt egy nagyon kövér asszony kiabálta, aki mellettem ült az autóbuszban. Szórakozottságból elemeltem az ernyőjét. Oda volt támasztva a lábamhoz, hát azt hittem. Óriási! A kövér asszony persze kajabálni kezdett, hogy tolvaj, tolvaj, meg ilyesmik és csak nehezen tudtak meggyőzni, hogy nem vagyok én az ő esernyőjére utalva, amikor jónéhány ernyőm van elszórva a város különböző pontjain. Mindenesetre gyorsan eliszkoltam. A Kaliforniában azonnal felfedeztem az asszony esernyőjét, illetve annak roncsait. Odadobták, mint a barbárok. Előre sejtettem, mit fog az asszony mondani, amikor meglátja meggyalázott tulajdonát ... — Na látod — mondtam tehát hangsúlyozott vidámsággal az ajtóban —, megtaláltam! — Mi találtál? — Az ernyődet ... — Ez az én ernyőm? ... Vagyis időközben az történt, hogy a bankból hazaküldték az asszony kék esernyőjét. Hát persze, emlékeztem vissza, otthagytam a bankban, amikor felvettem a pénzt. De akkor ... kié ... ez a fekete vacak ... A telefon csenget: — Halló, itt a pincér a Kaliforniából — mondja a pincér onnan elég dühösen —, most hallom, hogy uraságod egyszerűen elemelte az ernyőmet a sarokból. Nem szép. Háromkor végzek, odakint zuhog ... Ezer bocsánat, máris hozom vissza! ... Az asszony már kissé ideges. Nem tudom, mi van vele az utóbbi időben. — Vidd az ernyőmet — mondja —, de ne veszítsd el, az Isten szerelmére! — Nincs rá szükségem, a pincér ernyőjével megyek. — És mivel jössz vissza, mafla ... Voltaképpen nem maflát mondott, de térjünk a tárgyra. Vajon megesett-e már az olvasóval, hogy ott csatangol az utcákon a földközi-tengeri nap tündöklő sugarai alatt — két ernyővel a kezében? És azok közül is az egyiket megtépázta az idő vasfoga, a másik pedig kutyában végződik. Esküszöm, mintha az összes utasok engem bámultak volna az utóbuszban, mintha azt mondanák a tekintetükkel: szép kis férfi, fél attól a néhány csepp esőtől! Szerencsére tüsszögni kezdtem és ez ürügyül szolgált, hogy gyorsan leugoijak egy gyógyszertárba aszpirint venni. Megfogadtam magamban, hogy nem megyek ki újra az utcára, amíg esni nem kezd, de váratlanul rendkívüli éhség vett erőt rajtam, miután még nem ebédeltem, mint emlékezetes. Gyorsan átszaladtam a szemközti kioszkba, rendeltem egy nagy adag roseibnit és valósággal felhabzsoltam az autóbuszon ülve. A Kalifornia pincére a bejárat előtt várt rám. — Hallja — mondta —, hol van az ernyőm? Vagyis azt kérdezi tőlem, hogy hol van az ő ernyője. Tudom én, hogy hol van, mit nyaggat engem? És hogy hol van a feleségem ernyője, azt nem kérded, te pimasz? Majdhogy rá nem vetettem magamat. Mi megy itt végbe az utóbbi időben ezekkel a hülye ernyőkkel ... — Mit izgul? — intettem le a pincért. — itt vagyok, nem? Mindjárt hozom a nyamvadt ernyőjét! ... A szakadó záporban visszaszaladtam az autóbuszmegállóhoz. Tényleg bosszantott. Hogy az asszonyé ugrott, még megjárja, de hogy a pincéré is, az anyját. Lihegve törtem be a gyógyszertárba: — Itt hagytam ... néhány perccel ezelőtt ... — Áh — így a gyógyszerész — ez volt? — Köszönöm! ... »Szatmári ... , Hakni A történet a fürdőszobában kezdődik, ágyban végződik. Mégse pajzán história. Mindennapi eset. Megpróbálom olyan hitelesen elmesélni, mintha kulcslyukon keresztül lestem volna be két ember életébe, akik évtizedek óta játszák összehangolt, de súrlódásoktól sem mentes, bonyolult szerepüket, az idősödő házaspárét. — Sajnálom, drágám, hogy nem vihetlek magammal. Ilyen a színészfeleség sorsa — mondta a férfi és kilépett a kádból. Az érdes törülközővel hosszan dörzsölte a testét, majd úgy adta az utasításokat a mellette álló asszonynak, ahogy az operáló professzor. Egy szót sem szólt, csak mozdulataival jelezte, mit is adjon a kezébe. Dezodor. Kölni. Hajszárító. — Úgy készülsz, mintha bálba mennél —jegyezte meg a felesége. — Munka, drágám, ingyen munka! Kivasaltad a szmokingomat? Az asszony bólintott, felsegítette az inget. Amikor a nyakkendőt a gallér alá igazította, átkarolta félje nyakát és belecsókolt a fülébe. — Ne izgass fel, picinyem, tudod, hogy ilyenkor nem szeretem. Beleborzongok, mi vár rám ma éjszaka. — Kétszáz kilométer oda, kettő vissza, csúszik az úttest. Miért vállaltad? A te korodban. — A koromat hagyjuk, jó? Ha pénzes hakni, nem vállalom. De ez ingyenes. Az én helyzetemben nem utasíthattam vissza. — Ne légy ideges. — Miért ne? Nekem kell mennem. Te itt maradsz a jó meleg lakásban. Az asszony érezte, jobban teszi, ha hallgat. Sajnálta az urát, szegényke nagyon sokat dolgozik. Ez a potya fellépés úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. A héten az egyetlen szabad és szombat estje! Nagyon kiborult, amikor felkérték. Jaj, Istenem, csak meg ne fázzon. A férfi gondolatai máshol kalandoztak. Büszke volt magára. Úgy szervezte meg kiruccanását, mint egy hadműveletet. Akkor hívatta fel lakásukat a barátjával, amikor tudta, hogy a felesége is otthon van. Nem engedte, hogy az asszony felvegye a kagylót, nehogy megismerje Laci hangját. Szabadkozott, érvelt, beletörődött. Utána eljátszotta a mártírt, akit úgy rángatnak, mint egy marionett figurát. Kért egy kávét, és mialatt az asszony a konyhában elkészítette, rágyújtott elnyúlt a fotelban és ábrándozott. — így kell ezt csinálni. Laci, a kollégája és legjobb barátja úgy falaz, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Kulcsot is adott a legénylakásához. (A feleségének azt mondta, az öltözőasztala fiókját nyitja.) Laci ma éjszakára eltűnik. Pezsgő behűtve, szendvicsek tálcán. És az a drága tündér, az a csupa comb, csupa mell, csupa nő, akit végre sikerült megfőzni, várja. Hogy együtt lehessenek, csak egy éjszakára. Azután úgy mennek el egymás mellett, mint két ismeretlen. Elmosolyodott. — Min nevetsz? — kérdezte a felesége. — A szöveget memorizálom. — Mikor érsz haza? — Fogalmam sincs. Beugróm a színházba. Megvárom Lacit. A második felvonásban végez, tapsra nem megy. Az út durván, ilyen időben két és fél — három óra. — Ő vezet? __ — Persze. — Éjfélre leértek? — Monstre műsor. Kettőig tart. — Ötre itthon vagy? — Nem jöhetünk el azonnal. Muszáj kicsit hercigeskedni. Aludj nyugodtan. — Tudod, hogy reszketek érted? — Na, hívj egy taxit, kicsúszunk az időből. Mondd, hogy nekem lesz. Az előszobaajtóból visszafordult, az asszony állát a tenyerébe vette, megcsókolta a homlokát. — Te vagy a világ legdrágább felesége. A világ legdrágább felesége másnap reggel hat órakor, amikor élete párja mint egy éjszakai kóborlásából megtért, jóllakott kandúr lábujjhegyen és puhán beosont a lakásba, az ágyban ült. Olvasott, halkan szólt a rádió. A férj azt hitte, szokása szerint égve felejtette a villanyt, és nem zárta el a készüléket. Csendben letussolt, ruháját tüzetesen átvizsgálta, nehogy elárulja egy hajszál, egy elkenődött rúzsfolt. Megnyugodva lépett a hálószobába. — Ilyen korán felébredtél? — kérdezte, miután kezet csókolt és borostás arcát vakargatva hatalmasat ásított. — Le se hunytam a szemem — válaszolta szemrehányó hangon a felesége. Ez volt az a hang, amelyet, ha lelkiismeret-furdalása volt, nem bírt elviselni. Ettől a fátyolos szomorú hangtól üvöltenie kellett. — Én sem aludtam egy percet sem! Hullafáradt vagyok, sajog minden tagom. Hazajön az ember, mint egy kifacsart citrom, és ezt kapja. — Nagyon kérlek, ne verd fel a házat! Feküdj le, pihenned kell, délután előadásod van. Kopogtak az asszony szavai, mint a száraz borsószemek. Ettől kijózanodott. Nagyot sóhajtva magára húzta a paplant. Nem akart haraggal elaludni, békülékenyen folytatta: — Laci kézcsókját küldte. — Mikor? — Most, az előbb, amikor hazahozott. Amikor kitett a ház előtt a kocsiból. Az asszony felnevetett. Bugyborékolva, hosszasan és furcsán. Úgy, ahogy az egészen gyenge szerzők javasolják, zárójeles instrukcióikban. — Most kinek higgyek? Neked vagy a rádiónak? — Miért? — Bemondták, hogy Laci, a barátod eltörte a kaiját, agyrázkódást szenvedett, elmaradt miatta az előadás, kórházban ápolják. A színész, aki a legdrámaibb pillanatokban is uralkodni tudott magán a színpadon, rájött, hogy felesleges tagadnia. Csak annyit tudott kinyögni (mert úgy érezte, mondania kell valamit) mint egy tettenért notórius csaló: — Lebuktam. — Le, drágám — szólt az okos feleség —, jobban kell rád vigyázni. — De én vagyok a hibás. Megígérem neked, hogy ez többé nem történhet meg. Vedd tudomásul, hogy ez volt az utolsó hakni az életedben. ÜIRDESSiH! ■ ERDEMES1 Kikaptam a kezéből az ernyőt és szaladtam vele. A mai napig sem vagyok százszázalékosan biztos benne, hogy egyike volt-e az elveszett ernyőimnek. Nagyon hasonlított ugyan az asszonyéhoz, de mégis bizonyos kétségek merültek fel, mivelhogy zöld volt a lelkem és igen zömök, meg a nyele egy gömbölyű márványdarabkában végződött és abba is bele volt vésve „W.R.” Áttol tartok, hogy talán mégsem volt az asszonyé, de valamit vissza kellett adnom a pincérnek, nem? Ez a küzdelem a létért, drága uram, ma én, holnap maga, nincs mese. Ha az ember nem ügyeskedik, akkor egy-kettőre ernyő nélkül marad az életben. Azt mesélik, hogy az autóbuszközpontban nap mint nap osztogatnak friss, veszett ernyőket. Az ember bemegy és bejelenti: elvesztettem a 94-es vonalon egy ernyőt. Tegyük hozzá, hogy a 94-es vonal nagyon zsúfolt. Ez volt? — kérdi a raktáros. Ez vacak — feleljük neki — mutasson valami mást ... — Halló, halló! ... A roseibniárus integet nekem a kioszkjából. Hogy az ördögbe is, ott bámészkodik a standján a két ernyőm ... az egyik a Kaliforniásé ... a másik özvegyemé ... Három. Összesen három. Lesütött szemekkel állok sorban az autóbusz megállónál. Erős jobbomon himbálózik három ernyő, az egyik hupikék, a másik zöld, a harmadik meg csudaszép. Legalább esne az eső! De nem, az Istennek sem, az idő éppenséggel ragyogó, könnyű délnyugati szelecske ez az egész. Igyekszem csomagot csinálni a három ernyőből kereskedelmi jelleggel, mintha utazóügynök volnék, vagy szenvedélyes gyűjtő, esetleg ejtőernyős. De a zsidókat nem lehet becsapni. Néhány taknyos kölyök mutogat felém és kuncog. Szép kis ifjúság. Az autóbuszon egészen a szögletben foglalok helyet, hogy fel ne fedezzenek a hármasikrekkel. Szerencsére nincs reakció, úgy látszik simán megúszom a dolgot. Lassan felemelem a tekintetemet és íme ... íme ... íme ... I m e 1 e ! A kövér asszony. Ugyanaz a kövér asszony ül velem szemben. Üveges szemekkel nézi a gyűjteményemet, aztán élesen megjegyzi: — Erős napja volt, mi? És máris magyarázza a szomszédjainak, hogyan kapott el délben. Egyszerűen elemeli az ernyőket és meglóg velük. A régi jó időkben nem voltak ilyen típusok az országban. Erős, egészséges fiatalember és abból él, hogy esernyőket ugrat, szégyen és gyalázat. Keresztben álló tekintetek merednek felém. Rendőrt, ajánlja valaki, gyorsan rendőrt. Nem szeretem az ilyen nyilvános fellépéseket. Az első állomásnál felugrottam a helyemről, utat könyököltem magamnak a tömegben és leugrottam a szakadó záporban. Amint felkeltem a síkos úttestről, átkozódva emeltem vádló karjaimat a kegyetlen ég felé ... Karjaimat? Atyaúristen ... Mind a három ... A pincér ... Az ernyők ... Már útban vannak az örökkévalóság felé. Mint egy modern Hiób, behunyt szemekkel állok a | záporesőben. Nem megyek. Az esővíz átlúgozza az ingemet, befolyik a cipőmbe és megtisztítja nyomorult lelkemet. Itt állok, innen nincs visszaút. Jöjjön az özönvíz. Tavaszig nem mozdulok. DR. PÉTER SYRTASH fogorvos Több mint 20 éve a Bloor és Spadina környékén Fúrás nélküli fogtömések és fogpótlások a legmodernebb felszereléssel, fájdalommentesen. A Magyarországról külföldre utazó baleset- és fogorvosi biztosításokat elfogadjuk. Tel: 416-921-5865 Cím: 360 Bloor St W. Suite 304. Pácienseink részére egy óra ingyen parkolás az épületben ASZTALOS OLCSÓ PÉNZÉRT JÓ MUNKÁT Ingyenes árajánlat .......FINECAÍSeNTRY "Mindenfajta asztalos munka * falburkolat * díszítőléc * könyvespolc * cédrus szekrény * napozóterasz * kerítés * shqds Komplett átalakítások * konyha, fürdőszoba, basement * ablak, ajtó szerelés * drywall és plastering ... és még sok más! Minőségi munka, olcsó áron! Biszak Lajos 761-1689 Ha biztosítást akar csinálni, jöjjön hozzánk, garantáltan jó szolgálatot nyújtunk és beszélünk magyarul! Warner Insurance Brokers Limited SERVING TORONTO OVER 40 YEARS Business, Offices, Homes, Cars, Life and RRSP 900 Caledonia Rd. Toronto, Ont. 787-2070 Fax 787-7026 English, Yiddish and Hungarian Service Bernard Warner Louis Haber President Broker A TORONTÓI MAGYARAJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZLEMÉNYE Közöljük tagjainkkal, hogy a szokásos választmányi ülésünket December 6-án , vasárnap délelőtt fél 10 órakor tartjuk 3565 Bathurst St. alatti székházunkban reggelivel egybekötve Vendégeket szívesen látunk! VEZETŐSÉG ssr^jr*'*’**'*'-*'*'**'-*'*'**'-*'**'**** A TORONTOI MAGYARAJKU ZSIDÓK SZÖVETSÉGE Szilveszter Estet rendez a klubhelységben (3565 Bathurst St.) este fél 8-tól éjfélig A zenét Pécsi József szolgáltatja VACSORA és TÁNC Belépődíj: Jelentkezés telefonon: személyenként 30 dollár 789-0954 NEW HORIZON 3565-3567 Bathurst St. földszint Klubnapok: Vasárnaptól — Péntekig Reggel 10-től Este 6-ig Házi, meleg ételek és frissítők mérsékelt áron! Mindenkit szerettei várunk! Minden szerdán délután fél 4 órakor FILMVETÍTÉS Már most értesítjük Toronto magyar ajkú zsidóságát, hogy a szokásos évi Izrael Napot 1993-ban május 2-án du. 3 órakor tartjuk a Holly Blossom zsinagógában. Kérünk mindenkit, jegyezzék föl a dátumot, hogy minél többen ünnepelhessük Izraelt. Kérjük az egyésületeket, hogy erre a napra ne tegyenek más rendezvényt. Hirdessen a Menórában Warm Mineral Springs Fia. kiadó új házban, apartment lakás december és január hónapokra, jó ellátással vagy anélkül. Tíz perc gyalog az ásvánnyal telt gyógyfürdőnél, reuma, artritis és izombetegségekre kiválóan alkalmas. Telefon: (813) 426-0096 UTAZZON ÖN IS AZ ELSŐ ÉS A LEGNAGYOBB TELJESEN COMI’UTKRIZÁLT MAGYAR UTAZÁSI IRODÁVAL AZ APOLLO 1RAVEL AGENCYVEL akik minden utazásai garanciával intézik. Képviseljük az összes repülő és hajótársaságokat. Kedvezményes egyéni és csoportos utazások Magyarországra és Európa összes többi országaiba.
