Menora Egyenlőség, 1988. július (27. évfolyam, 1228. szám)
1988-07-15 / 1228. szám
10. oldal MENÓRA 1988. július 15. Egyszer az angol televízióban megkérdezték a miniszterelnökasszonyt, hogy hol vásárolja a fehérneműjét? Hát természetesen a Marks and Spencernél. Miért, hát nem mindenki ott vásárol? — kérdezett vissza Margaret Thatcher. Michael Marks ugyan még egyszerű házalóként kezdte, ám leszármazottai azóta már bevonultak a Lordok Házába. Az M and S ma a jó kereskedelem márkajele. 1984-ben az 1RA pokolgépe egy brightoni szállodában csaknem végzett az egész angol kormánnyal, amelynek tagjai valamennyien éppen ott voltak a konzervatív párt országos konferenciáján, amely ellen a merénylet irányult. A párt elnökének helyettese aznap éjjel felhívta a Marks and Spencer központi irodáját. A brightoni áruház másnap egy órával korábban, 7.30-kor kinyitott, és a személyzet hozzálátott a „speciális” kiszolgáláshoz. A miniszterek és a párt tagjai — akiknek az éjszakai robbanásnál minden holmijuk odaveszett — pizsamában érkeztek. Mivel jóformán senki sem tudta megmenteni a pénztárcáját, hitelbe kaptak új ruhatárat. Az M and S még eldobható borotvákat is szétosztott, így a férfiak meg is borotválkozhattak az áruház mosdójában. Az angolok az ilyesfajta szolgáltatásokat el is várják Nagy-Britannia legelső áruházi láncolatától. Napóleon még megvetően jegyezte meg az angolokról, hogy az „a szatócsok nemzete”, de azóta az angol „szatócsok” legnagyobbika - aki időközben egy percre sem állt meg a fejlődésben — „uralmát” már kiterjesztette Napóleon hazájára, Franciaországra is. És ha csak közbe nem jön egy új jégkorszak vagy egy bolygóközi háború, Amerika bevásárlóközpontjaiban is újabb M and S-úzletek fognak létesülni. A Guinness-féle Rekordok Könyvében az áll az M and S-nek a londoni Marble Archnál lévő központi üzletéről, hogy „a világon ennek az áruháznak forog a leggyorsabban a raktárkészlete". Más vállalatokat támogathatnak, sót csodálhatnak is, de a Marks and Spencert (melyet Marks and Sparks néven ismernek) — szeretik. „A kosarakat meghagyták?.. Szinte minden, amit hordok vagy eszem, a Marks and Spencer 269 üzletének valamelyikéből származik. Időnként ugyan elvándorlók — a londoni Fortnum and Mason hoz — ezt az áruházat a világ minden tájáról származó élelmiszerei miatt keresik fel —, mely éppúgy főleg a sznobokat szolgálja ki, akárcsak a Harrods. Elismerem, a Harrods eladási módszereinek megvan a maga bája. Egy példa. Vásárló az eladóhoz: — Öngyújtót szeretnék vásárolni az anyámnak. — Eladó: — Erős a hölgy? — Vásárló: -— Nem különösebben. — Eladó: — Nos, akkor gyufát ajánlanék. Amikor Amerikából barátaim érkeznek, a repülőtérről rendszerint egyenesen a legközelebbi M and S üzletbe kalauzolom őket. Nem egy óriási épület fogadja őket, hanem egy üveghomlokzatú, csodálatosan tiszta, ragyogóan kivilágított üzlet, ahol kényelmesen lehet sétálni, és ahol könnyen áttekinthetők a széles folyosók, a rendezetten álló pultok. Senki nem lép elő, hogy felajánlja a segítségét, a vásárlóra ugyanis soha nem erőltetik rá a vásárlást, de ha valaki segítséget kér, azt azonnal — és nagyon udvariasan — megkapja. Miközben az angol kiskereskedelem szinvonala esett, az M and S-é állandóan emelkedett. Visszacserélési módszerük egyedülálló az országban, sót talán az egész világon.az M and S boltjaiban vásárolt bármilyen árú visszacserélhető a cég bármelyik üzletében hónapokkal a vásárlás után is — és nem kérdeznek semmit, nem kérnek blokkot. 1882-ben ez a siker álomnak tűnhetett a törékeny, 23 éves menekült Michael Marks számára, aki a cári csapatok által megszállt Lengyelországból települt át a szigetországba. Angliába érve öt fontot kért kölcsön Isaac Dewhirsttől, egy leedsi nagykereskedőtől és elkezdett házalni a közeli falvakban; a nyakában lógó tálcáról gombot, cérnát, gombostűt, varrótűt és zoknit árult. Két évre rá már összeszedett annyit, hogy a leedsi vásártéren megvegyen egy alig másfél négyzetméter alapterületű bódét. Az áruit kosarakban rakta ki. Mivel angoltudása meglehetősen kezdetleges volt, kitett egy táblát: „Az árat ne tessék kérdezni, minden egy pennybe kerül." Miután Marks más piacokon is árulni akart, úgy gondolta, szüksége lenne egy társra. Ismét Dewhirsthöz fordult, aki Tóm Spencert, a pénztárosát ajánlotta. A jól megtermett, víg kedélyű, és igen tehetséges szervező Spencer 300 fontot fektetett a társulásba, segített az időközben nyolcra szaporodott „pennybazár” irányításában, és ellenőrizte a raktárát. 1901-re az M and S-nek már huszonnyolc elárusítóhelye volt a piacokon, és tizenkét üzlete, közülük három Londonban. Amikor Marksnak elmondták, hogy az egyik londoni üzletében lopás történt, azt kérdezte: — A kosarakat meghagyták? . . . Akkor töltsétek meg őket újra. Marks 1886-ban nősült meg, és két évvel később megszületett fia, Simon, öt gyermeke közül az első — a többi négy leány lett. Simon Marks 1907-ben, közvetlenül apja halála előtt lépett be az üzletbe. Félelmetes temperamentuma volt, de nem hiányzott belőle az érzelgősség sem: Dickens első könyvének elolvasása után a nyomor és a szenvedés ábrázolása miatt soha nem vette többé kezébe az író műveit. Egyik legjelentősebb kezdeményezése az volt, hogy Israel Sieffet a vállalkozáshoz csábította. Sieff Simon iskolatársa volt; az életre szóló jó barátok, akiknek mindene az üzlet volt, egymás húgait vették feleségül. Rebecca Sieff később elpanaszolta, hogy mindkét férfi úgy intézte a házasságát, hogy minél több időt tölthessenek együtt, a lehető legkevesebb házassági bonyodalommal. Egyébként Simon húgai közül hárman is olyan férfiakhoz mentek feleségül, akik később az M and S aligazgatói lettek. Ez azt jelentette, hogy a Marks lányok sokat voltak egyedül, hiszen a vezetőség állandóan ülésezett. A zöld menyasszony esete Az I. világháború idején a cégvezetőség Prestonban találkozott, ahol a Civil Lövészek (Priváté Marks) is állomásoztak. Israel Sieff Michael nevű fia — aki a II. világháborúban ezredesi rangig vitte — a háború végeztével sok tiszthez hasonlóan ragaszkodott rangjához a civil életben is. Egy kedvelt családi anekdota szerint egy nap az M and S irodájában felvette a telefonkagylót és szokása szerint így jelentkezett benne: — Itt Sieff ezredes. — Itt pedig Marks közlegény — válaszolta Simon bácsi —, azonnal gyere át az irodámba. Simon Marks időnként váratlanul felbukkant az üzletekben, mindig készen arra, hogy hangot adjon elégedetlenségének. Hétvégi utazása vidéki otthonába egyúttal mindig ellenőrző körút is volt, és olyankor M and S Solomon vezetése alatt kiépített jóléti rendszer. A hölgy egy díszebéd alkalmával találkozott Simon Marksszal, és megvádolta, hogy az alkalmazottak munkakörülményei egyáltalán nem ideálisak. Marks nagyon dühös lett, de higgadtan visszakérdezett: — Tud ellene tenni valamit? — majd felvetette Flórát a cég vezetőségébe. A II. világháború alatt Flóra Solomon olcsó éttermeket nyitott Anglia-szerte (melyeket Churchill javaslatára Angol Éttermeknek neveztek el.) A konzervhúsleves — amelyet a kibombázottak erősítő táplálékának szántak — a Blitz-ragu nevet kapta. Flóra Solomon pedig a Merőkanalas Hölgy néven vált ismertté. Ma az M and S dolgozói háromfogásos ebédet, reggel kávét s délután teát kapnak 40 pennyért. Szinte mindegyik üzletnek saját fodrásza van, ő szolgálja ki a dolgozókat. Évente kétszer jön a fogorvos. Még mielőtt kialakult volna Nagy-Britanniában a társadalombiztosítás, hetente egyszer orvos látogatott el minden üzletbe, és ez ma is így van. A nőgyógyászati és emlőszűrő-vizsgálat minden nődolgozó, nyugdíjas, valamint a férfidolgozók hozzátartozói számára is ingyenes. A társaság dolgozói hozzájárulás nélkül nyugdíjat, életbiztosítást, valamint nyereségrészesedést kapnak, nem is szólva a négyheti fizetésnek megfelelő karácsonyi jutalomról. Az apák egyhetes apasági szabadságot kapnak. A dolgozók szabadon beléphetnek a szakszervezetbe, de ezt alig teszik meg, és itt még soha nem volt sztrájk. Szatócs a díszvacsorán A gazdasági válság idején egy walesi baptista lelkész azt írta a cég központjába, hogy az ő falujában, Mountain Ashben szinte egyetlen férfinek sincs egy rendes inge. A vállalat hatezer inget küldött ajándékba. Részint az ilyen nagylelkű, már-már divatjamúlt gesztusoknak köszönhető, hogy az M and S mára Anglia legnagyobb kiskereskedője lett. Ők a legnagyobb halkereskedők, a legnagyobb cipőkereskedők, a legnagyobb férfidivatáru-eladók és a legnagyobb ruházati exportőrök (még Szingapúrba, Japánba és Hongkongba is eladnak, sőt nemsokára megnyitják ezeken a helyeken saját üzleteiket is.) 1987. március 31.-én lezárt évben az eladás mértéke 4 milliárd font volt: ebből 49 százalék a ruházat, 39 százalék az élelmiszer, a fennmaradó pedig háztartási és egyéb cikkek. Az M and S zöld-arany bevásárlószatyrait (és a fehéret az élelmiszerek számára) mindenütt ismerik Angliában és külföldön is, mert az üzletek mágnesként vonzzák a külföldi és belföldi vásárlókat egyaránt. A Marble Arch-i üzletben olyan bábeli nyelvzavar uralkodik, hogy előfordult, hogy egy angol vásárló panaszos hangon így fordult az eladóhoz: — Elnézést, nagyon sajnálom, de én csak angolul beszélek. Európában tíz M and S üzlet van (hét Franciaországban, kettő Belgiumban, egy pedig az ír Köztársaságban, és a társaság tanulmányozza a lehetőséget, hogy más országokba, így Nyugat-Németországba és Hollandiába is eljusson. A párizsi Boulevard Haussmannon álló áruház az összes francia áruházat megelőzi a négyzetméterenkénti eladás irányában, és az áruk között megtaláljuk az Angliában készült élelmiszereket, például a kenyeret is.) Az elmúlt évben a vevőszolgálat 64 ezer levéllel és 47 ezer telefonhívással foglalkozott, ezek nagy része azonban nem panasznak, hanem elégedettségnek adott hangot. A társaság gyakran otthon hívja fel a vásárlóit, hogy a levelére válaszoljon, de a válaszlevelek is gyorsan postára kerülnek. Amikor Simon Marks 1964-ben meghalt —- aki nem sokkal korábban kapta meg a lordi cimet —, sorban egymás után három Sieff követte őt a vezetői poszton: Israel, utána annak bátyja, Edward, majd Israel fia, Marcus. A két Sieff lord, Israel és Marcus egyébként ritka példája annak, amikor apa és fia is elnyeri a nem örökölhető rangot. Marcus 1984-ben lemondott az igazgatóságról, és forradalmasította a vezetést azzal, hogy a társaság igazgatását átadta egy családon kivülinek, Lord Raynernek, akivel korábban Sir Derekként találkoztunk. Jelenleg a tizenhét igazgató közül mindössze három családtag. Amikor Francois Mitterrand francia elnök hivatalos látogatást tett Nagy-Britanniában, Marcus Sieffet és feleségét is meghívták a Thatcher miniszterelnök-asszony által adott díszvacsorára. Az egyik francia vendég hangosan álmélkodott, vajon miért hívták meg őket. Lady Sieff válasza diplomatikus volt: — Napóleon a szatócsok nemzetének nevezte Angliát. Mi tehát itt most a nemzetet képviseljük. . (IP M ) (Smithsonian) Fülke a Chiswick, Slough és Maidenhead üzletvezetői igencsak összeszedhették magukat. Hétfőn reggel ugyanis Simon a vezetőség megbeszélésén mindig bemutatta azt az árut, amelyik sértette a szemét, és gúnyos megjegyzéseket tett rá. Az egyik üzletben egy családi anekdota szerint egyszer olyan epret látott, amelyet csúnyának ítélt, és azonnal kidobatta, holott tudta, hogy a gyümölcs Israel Sieff farmjáról származik. Nem tetszett neki az olyan banán sem, amelyik bumerángra emlékeztetett; közölte, hogy üzleteiben csak egyenesebb banánokat akar látni. Az infláció miatt az M and S-boltokban a régi pennys egységárat felváltotta az ötshillinges, majd rövidesen elhagyták az árhatárokat. A társaság viszont — annak érdekében, hogy mégis alacsonyan tarthassa az árakat — módot keresett arra, hogy kihagyja a nagykereskedőket, és közvetlenül a gyártókkal tárgyaljon. Ma már közel ezer gyártó — közülük sokan kizárólag az M and S-nek dolgoznak — működik szorosan együtt a társasággal, alávetve magukat a gyakori ellenőrzéseknek és az aprólékos előírásoknak. 1971-ben, amikor a társaság elhatározta, hogy külöp férfiruha-osztályt indit be, a brit konfekcióipart halódó állapotban találta és kilencven százalékban külföldről kellett beszereznie az árut. Az M and S támogatásának hála az angol ruhaipar azóta feléledt, és ma már hatvan százalékra nőtt az üzletekben a hazai termékek aránya. Messze vannak már azok az idők, amikor csak a mérték utáni öltöny lehetett jól szabott. Az M and S egyetlen, a Savile Row-n készült méretre szabott öltöny áráért több mint egy tucat kiváló konfekcióöltönyt kínál. A cég kitartóan vásárolja az angol árukat: igyekszik munkaalkalmakat teremteni, hogy a vásárlóknak legyen pénzük megvenni az üzletek áruit. Az M and S által forgalmazott ruhák, háztartási cikkek és élelmiszerek kilencven százaléka Nagy-Británnából származik. Simon Marks idejében az élelmiszerválaszték is egyre növekedett. Amikor a harmincas években az M and S megpróbálta népszerűsíteni a grapefruitot, a legtöbb angol azt sem tudta, hogy mit kezdjen vele, és úgy próbálta meghámozni, mint a narancsot. Az M and S úgy sietett a segítségükre, hogy a gyümölcshöz ismertető lapot is mellékelt. Az M and S tette népszerűvé az avokádót is. A társaság úgynevezett komforttálai — gyorsfagyasztott készételek ínyenc minőségben, hozzáférhető áron — forradalmasították az angol étkezési szokásokat. Az M and S egyik élelmiszer-kutató mérnöke hónapokat töltött Norvégiában és Grönlandon a garnélarák megfigyelésével. Egy másikat Párizsba küldtek, hogy derítse ki, miért jobb ízű a francia péksütemény, a croissant, mint az angol. A mérnök végigkövette a tészta útját, minden fázisból mintát vett, majd repülővel hazasietett, így az angol igazgatók már délelőtt tízkor megkóstolhatták az aznap reggeli párizsi péksütemény eredeti izét. Az ételekkel kapcsolatos minden vásárlói panasz bekerül egy számítógépbe, majd a kijelzőn megjelenik egy jel: J, vagyis igazolt, V, vagyis valószínűleg igazolható, vagy nagyon ritkán az N. azaz a nem igazolható. Nigel Finn, az ételszolgálat vezetője mondja: — Elhisszük, amit a vásárlók mondanak, és nem próbálunk magyarázkodni vagy védekezni. Az M and S rávett néhány angol farmert, hogy menjen külföldre, és tanulja meg néhány különleges saláta termesztését; azóta ilyen szükségleteik nagy részét helyben szerzik be. Amikor Marcus Sieff meghallotta, hogy az amsterdami sárgarépa csak Hollandiában terem meg, azt vetette ellene, hogy Kelet-Angliában az éghajlat és a termőföld egészen hasonló. Egy angol farmer elfogadta a kihívást: azóta húsz munkás helyett ma már több mint ezerrel dolgozik, éves bevétele pedig 83 ezer fontról 20 millióra emelkedett. Az M and S fejlesztési központját áthelyezte a londoni Baker Streeten álló Michael House-ba. Ebben az óriási laboratórium-komplexumban az M and S azon igyekszik, hogy olyan gyapjúruhákat hozzon létre, amelyek mosógépben moshatók, így az emberek gyakran moshatnák a ruháikat, és mindig „ünneplőben” dolgozhatnának. Az M and S a Brit Meteorológiai Intézetet is bevonta a munkába. Felkérte a szakértőket, hogy osztályozzák az angol esőviszonyokat, majd az esős időre gyártott ruhákat egy esőgép segítségével próbának vetették alá. Időnként azonban a társaság is követ el baklövést. Egy alkalmazott mesélte, hogy egy asszony a nászútján olyan habfürdőt használt, amely korábban minden minőségi próbát kiállt, mégis a hölgy három hétig zöld volt a fürdő után. Az M and S természetesen kifizette az új nászút költségeit. Blitz-ragu és biztonság Simon Marks egy este záróra után betoppant az M and S egyik üzletébe, és meglepve látta, hogy két asszony még mindig dolgozik a megrendeléseken. Egy másik alkalommal pedig az egyik üzletvezetőtől bizonyos adatokat kért: az illető kinyitotta az irattartó szekrényt, amelyből hatalmas halom űrlap — az előző évek bizonylatai — zuhant ki. Marks alaposan átgondolta a dolgot, és cselekedett. így született meg az „egyszerűsített ügyvitel”, azzal az ígérettel, hogy senki sem fog az utcára kerülni. Mindez 1957- ben történt. A szükségtelen űrlapokat kivonták a forgalomból, az üzletvezetőknek nem kellett többé hetenként hosszú beszámolókat küldeniük a központnak. A társaság úgy döntött, megbízik alkalmazottaiban: az üzletvezetők maguk kezelték a raktárakat. Megszüntették a blokkolóórákat is — erre megnőtt a pontosság. A Baker Streetről felharsant a jelmondat: „Csak egyszerűen!” A Michael House-ban ma is ott van a matrica minden telefonkagylón: „Légy rövid, térj a tárgyra, ne lógj rajtam!” Az „egyszerűsített ügyvitel” révén az M and S-nél évente 26 millió papírlap vált feleslegessé. Természetes hát, hogy 1970-ben, amikor a kormány növelni akarta a hatékonyságot a hadianyag-beszerzésben, az M and S-hez fordult. A társaság egyik igazgatóját, Derek Raynert küldte el hozzájuk, aki három évig irányította a kormány fegyvervásárlásait. 1979-ben aztán Thatcher asszony ismét megkérte Sír Dereket — akit előző szolgálatáért ütöttek lovaggá —, hogy segítsen a bürokrácia további leépítésében. Akkoriban mondogatták is, hogy a miniszterelnök szeretné az egész brit kormányzatot átadni az M and S-nek — ami talán nem is lett volna olyan rossz ötlet. A hatékonyságra való törekvés kihatott a munkásokkal való bánásmódra is. Körülbelül fél évszázada Simon Marks és Israel Sieff véletlenül ráakadt egy eladónőre, aki végigdolgozta az ebédidejét, mert nem volt pénze ételre. Az eredmény: a cég által kedvezményessé tett ebéd és a Flóra Még nem telt el három év sem a „telefonok éjszakája” óta, amikor mintegy varázsütésre egész Franciaország átállt a nyolcjegyű hívószámokra, és a francia telefon máris újra egy forradalom előestéjét éli: jön a zsebtelefon . . . Számos cég készül előrukkolni drót nélküli zsebtelefonnal, mely csupán akkora, mint egy cigarettásdoboz. Ennek következtében egy csapásra eltűnnének az utcai telefonfülkék, hiszen az a kagyló, amelyet úgy hord majd magával az ember, akár a pénztárcáját, helyettesíti majd a fülkebelit. Annak helyén pedig csak egy közönséges telefoncsatlakozó lesz. Mikorra várható ez az átalakulás? A nyolcvanas évek legvégére. Az ügylet kezdeményezője, a francia Electronique Mécélec vállalat és a francia postaigazgatás már ebben az évben nagyszabású kísérletet tervez a Lyon és Marseille közötti főútvonal mentén, az új szolgáltatás tényleges üzembe állítására pedig — a nagyobb városokban és a jelentősebb útvonalak mentén — 1989-ben kerül sor. Az Electronique Mécélec vállalat jelenleg Publipostenak nevezett rendszere távíróoszlopokhoz hasonló szerkezetek hálózatát szándékozik kiépíteni. Az oszlopok belsejében egy magas frekvenciájú, rövid hatótávolságú adó-vevő található, melyre a posta hálózatának öt vonala — hullámsávja — van rákötve. Hogy az oszloppal kapcsolatba léphessen, a zsebtelefont szintén adó-vevővel látják el . Amikor a hivó az oszlop közelében működésbe helyezi készülékét, az önműködően végigpásztázza a csatornákat, hogy melyik szabad. Ha nincs ilyen, az oszlop foglalt jelzést ad. Az oszlopok vételkörzetét egyébként szándékosan korlátozták ötven-egynéhány méteresre azért, hogy elkerüljék az egymáshoz közel lévő két oszlop közötti interferenciát, s így kiküszöböljék az „összegerjedést”. Hogy telefonálni tudjon az ember, mindenképpen valamelyik oszlop közelében kell tartózkodjék. Úgy tervezik, hogy valamennyi oszlopot összekötik a telefonhálózattal, annak a tíz automatából álló, Párizs környéki központnak a révén, amelynek jelen pillanatban az úgynevezett telefonkártyával rendelkező személyek hívásainak számlázása a feladata. Hogyan zajlik le majd egy-egy ilyen új típusú telefonbeszélgetés? Az oszlop közelébe érve a hívó a beépített teleszkópantenna kihúzásával „fölveszi" a kagylót. Ha megkapta a vonalat, a keresett fél számát a kagyló nyomógombjain „tárcsázhatja”, eközben valamennyi számjegy láthatóvá válik egy folyadékkristályos kijelzőn. Hogy a beszélgetés létrejöjjön, be kell ütni a számlaszámát, valamint a négyjegyű személyi számkódját. A központi számítógép azonosítja ezeket, és ha mindkettőt pontosnak találta, létrejön a kapcsolat, amelynek zsebben költségeit a számítógép automatikusan hozzáadja a hivó lél számlájához. A hagyományos rádiótelefonnal ellentétben — melyet ára és főleg használati díja luxuscikké tesz — a Publiposteot széles körű használatra szánják. Ugyanakkor elő kell majd fizetni rá ugyanúgy, mint jelenleg a telefonkártyatulajdonosok teszik, méghozzá föltehetően azonos dijért, azaz évi 65 frankért. Mihelyt az előfizetési szerződést megkötötték, a posta közli a számlaszámot csakúgy, mint a személyi kódot. Ekkortól fogva az ügyfél már használhatja is a Publiposte-hálózatot, a beszélgetések ára pedig annyi lesz, mintha fülkéből beszélne, vagyis azonos körzeten belül hatpercenként 75 centimé. Hátravan még magának a készüléknek az ára. Ez a jelenlegi előrejelzések szerint ötszáz és ezer frank között lesz, ám a francia posta fontolgatja azt is, hogy esetleg ingyenesen kölcsönzi a készüléket valamennyi előfizető számára. Mint arról már szó esett, az adó-vevővel fölszerelt kagyló mérete cigarettásdoboznyi. Az ilyen fokú miniatürizálás érdekében az Electronique Mécélec vállalat jelentősen kicsinyített méretű, az új nemzedékhez tartozó nyomtatott áramköröket használt föl. Jelenleg már a kagylók s oszlopok számos prototípusa működik kifogástalanul. A Publiposte infrastruktúráját 1989-től kezdve gyorsan ki lehet építeni. Az ügylet ugyanis előnyös a francia posta számára: egy-egy oszlop jóval kevesebbe kerül, mint az az öt telefonfülke, amelyeket pótolni tud. Főként pedig elejét veszi a vandalizmusnak, hiszen jó magasra helyezhető, így nem lehet hozzáférni. Ami pedig a felhasználókat illeti: ők például a gépkocsijukból is kényelmesen telefonálhatnak majd. Ám a zsebtelefonok gyártói közül nem az Electronique Mécélec az egyetlen. Egy nizzai feltaláló hasonlóan apró berendezéssel állt elő, amely a TICFIR névre hallgat (a betűszó infravörös sugárral üzemelő egyéni távbeszélőkészüléket takar). Az eltérést az előbbiekhez képest csak a kagyló sajátságai képviselik: a kézibeszélő egy mágneses memóriakártyával működik, tízméteres hatótávolságú, infravörös fényt sugárzó adója van, valamint egy folyadékkristályos kijelzője, amely a telefonkártyáról levonandó összeget mutatja. A készüléket az oszloppal egy kódegyüttes köti össze, meghúsítván, hogy bárki nemkívánatos személy belehallgasson az éppen zajló beszélgetésbe. A telefondíj befizetése a kártya megvételekor történik meg, ahogyan ez a mai, kártyával működő fülkék esetében is van. A feltaláló egymillió frankos alaptőkével már létre is hozott egy vállalatot, és számos nagy céget tett érdekeltté a gyártásban. Meg kell azonban még oldania a TICFIR- készülék szabványosítását és egységesítését. Henri—Pierre Penel (l.P.M) MÉN D EH ^ THE WORLD'S LARGEST EGYENLŐSÉG Jewish weekly in Hungarian 824 Sheppard Ave. W. Unit 8. Downsview Ont. Canada M3H 2T2 Tel:(416) 630-4495 Megrendelem lapjukat Az előfizetési díjat..... évre mellékelem. Az előfizetés egy évre $ 35.00, félévre $ 20.00 Név Házszám és utca Város........................ Province. Code No.
