Menora Egyenlőség, 1986. június (25. évfolyam, 1121. szám)
1986-06-27 / 1121. szám
8. oldal MENÓRA 1986. junius 27. Folyt, az 1. oldalról Vörös Csillagos Hétköznapi Fasizmus felesége, s megkínál egy cigarettával, Nagy Pál Jenő nem dohányzik, de elnézi, hogy mi füstöljünk. —Tulajdonképpen mivel vádollak? — A kémkedés már szóba került, ezenkívül népellenes szervezkedéssel és szabotázsra uszítással. De, például az is elhangzott, hogy Fischmann Leó igazgatónak segítségére voltam abban, hogy értékes képgyűjteményét külföldre csempéssze. Ezt azzal "bizonyították", hogy jártam a lakásán. Valóban, egyszer meglátogattuk, 1945-ben, amikor szívinfarktust kapott és az üzemi bizottság ezzel a feladattal bízott meg. Velem volt különben Somlai László, az üzemi bizottság elnöke is, neki nem lett bánlódása. Némi morfondírozás után rászánom magam a kérdésre: — Végül belőnék? — Be! —Hogyan? — Szerkesztettek valami jegyzőkönyvfélét. és azt mondták, ha aláírom, az életpáromat nem fogják perbe. Van nekünk egy olyan intézetünk, tették hozzá, ahol jó dolga lesz. De ha nem engedelmeskedem, az életét sem garantálják. Ezek után mit tehettem? —Tartottak tárgyalást? —De még milyet! Napokkal előtte átvitték bennünket a Margit-körútra, ahol először is jött a “Gut bácsi". így hívták azokat, akik barátságosan, kellemesen elbeszélgettek az emberrel, megmagyarázták, hogy mi a leendője. No. az én Gut bácsim adott nekem egy legépelt, megszerkeszteti forgatókönyvel és azt mondta: "Ezt szépen tanulja be. Maga ne figyeljen arra a marha bíróra, hogy az mit beszél, maga csak fogadjon el mindent, vegye tudomásul pontosan úgy, ahogy itt le van írva. Ez a saját érdeke. Lehet, hogy magát föl is akasztják, de lehet, hogy öt év múlva kijön, még ha tizenöt évre ítélik is." Gondoskodtak arról, hogy mindenki rendes ruhát, fehérneműt, nyakkendőt kapjon, hogy a tárgyaláson megfelelően nézzen ki. Kiöltözve sorba ültetlek bennünket, egy előadó, egy rab, egy előadó, egy rab, mögöttünk pedig egy-egy verőember, majd jöttek az ávósok megrakott tálcákkal, rajta óriási vajaskenyerek, szőlőfürtök, cigaretta százával. "Vegyen, egyen" —- így-úgy kínállak. Ez is hozzátartozott a módszerükhöz. a sokkolás. A tárgyalás mindjárt ezután jött. Mi húszán voltunk egy csoportban, újpestiek. Pillér Gyula volt a fővádlott, de ott ült közöltünk az öreg Steinhercz Simon is, aki a Vasas Szakszervezetnek lelt később — Pintér elnök mellett — az alelnöke. Csodálatosan bölcs valaki volt. Megjeleni a bíró, hallatlanul jóképű fiatalember, honvédezredes — mert katonai bíróság ítélt el — az ő kezében is ugyanaz a "forgatókönyv", s abból kérdezgetett. Mint népi ülnök, a bíráink között pöffeszkedett az egyik újpesti ismerősöm, aki sokáig jó barátomnak mulatta magát, csak miután az egyesült pártban magas funkcióba került, fordított hátat tüntetőleg. Ő is szeretett volna egyel csavarni a dolgon, ezért felszólított: "Számoljon be arról, hogyan segítette gróf Jankovics Dénes igazgató kiutazását Amerikába?" Azt is megemlítette, hogy Bay Zoltán professzor az én segítségemmel tudott kiszökni. Megfeleltem neki: "Igen, én voltam, aki közreműködött abban, hogy Jankovics kiutazhasson, mert a leszerelés után létérdeke volt az Izzónak, hogy az amerikai leányvállalattól segítségei, anyagot, szerszámot kapjon. És miután ennek elegei telt, vissza is jött." Csak jóval később engedték ki Linzbe. Ott is hall meg. — £s Bay professzor? — 1949-ben, amikor én már régen nem voltam az Izzóban, kapott egy meghívást Dubnába. Ő nem akart odamenni. Ugyanekkor felkérték valamilyen tudományos előadás megtartására, Bécsben. Ide kiment, majd az ellenőrző szolgálat segítségével a feleségét és a gyerekét is kivitette. Az amerikai State Departmenttől ment nyugdíjba. Mint fizikusnak, jelentős felfedezései voltak. — Magyarországra visszajött látogatóba? — Itt ült többször is, ahol most maga... De visszatérek még a tárgyalásra. Kijelölt védőink is voltak, akik ott szoronglak sorban egy védői “rekeszben". Az egyikei ismertem közülük: Újpesten, már a népi demokráciában volt lakásüzéres ügyvéd. Minden hájjal megkent valaki. Éppen ő jutott nekem. A következőket mondta a védelmemben: "Tisztelt bíróság! Védencem érdekében mást nem tudok felhozni minthogy abból a bűzös, rohadt mocsárból, amit itt Magyarországon a szociáldemokrácia jelentett, csak ilyen mákvirágok nőhettek ki. Kérem ezt figyelembe venni az ítélethozatalnál!!" — Végül mennyit kapott? — Súlyos büntetést szabtak ki mindannyiunkra. Pillér Gyula, mint elsőrendű vádlott tizennyolc évet, én tizenhárom évet, de a legutolsónak is adtak legalább hatot. A 13—15-ös rab A tárgyalás után azonnal előállt a rabszállító kocsi és a váci börtönbe vitte az elitélteket. Kánikula volt, útközben csurgott rólunk a veríték. — A börtön udvarán — folytatja —, a pékség kéménye mellett álltunk meg. Villámgyorsan mindenkinek le kellett vetkőzni. "Ha valakinél csak egy gyufaszálat is találunk, azt félholtra verjük". Ezután megjelent a fürdés — egy tésztaképű nyilas tömeggyilkos rab — és kézi hajnyíró géppel nyirni kezdett bennünket: a fejünket kopaszra, hónaljban és a szemérem szőrzetet, majd ugyanazzal a lendülettel ráment a bajuszra. Ezt a figurát ki nem hagyta volna. így "hullámban" leszőrtelenítette az egész társaságot. Amikor ez megvolt, kinyílt az ajtó és betereltek bennünket a fürdőbe. Percekig jéghideg Duna-víz zuhogott ránk. Közben darócruhás rabok behozták a tróglikat. “Mindenki vesz egyet, válogatás nincs!" A bakancsokban, úgy ahogy mondom, olyan szögek álltak ki mint a sündisznóból. Később megtudtuk, hogy nyilas rabok voltak a suszterek, akiknek azt mondták, "Úgy csináljátok meg a bakancsokat, hogy azok fogják viselni, akik miatt ti itt vagytok." És azok megcsinálták! Ilyenekben sétáltunk két hónapig, napi egy órát I darócban, kánikulában, föltett sapkában, begombolva. Vérzett a lábunk tőle, ki kellett önteni belőle a vért. Udvaros Pista — a volt győri pokgármester —, egy százhuszonhat kilós ember, az öltözködéskor megjegyezte: “Kérem, ez nem ér össze". "Össze fog érni" — válaszoltak. Igazuk lett, két hónap alatt összeért. Én is bekerültem nyolcvanhatnyolcvannégy kilóval, és szeptember elején már csak ötven voltam. Enni jóformán nem kaptunk semmit. Vizet, meg valami moslékot adtak főzeléknek. Először nyolcán kerültünk egy zárkába. Azonnal közölték: a két hokedlin felváltva ülhetünk, sehová máshová. Az ágyakat felkeléskor deszkaegyenesre kell kiigazítani, utána ránézni sem szabad. Állnak, vagy sétálnak! Az ablakqk be vannak meszelve, ha valaki megkaparja, számíthat rá, hogy dagadtra verik. Két hónap után levették rólunk a darócot. vászon csíkosruhát adtak helyette. Ezt hordtuk egészen karácsonyig. A központi fűtés legfeljebb hét fokra fűtötte fel a helyiségeket. Hamarosan megjelentek rajtunk a fagyási sebek, ami ilyen hőfokon a vitaminhiány miatt lép fel. Fél év elteltével levittek bennünket az udvarra: sorakozó, majd egy kövér pasas, ávós őrnagyi egyenruhában előadta, hogy mi vár ránk:“Maguk most dolgozni fognak. Ha olyan rohadt gazemberek lesznek, mint eddig, akkor itt fognak megdögleni. Ha rendesen dolgoznak, talán még van valami reményük." A váci fegyházban. a KOMI Gamma Méréstechnikai Üzemben állandó éjszakai műszakban logarlécet, mérőszalagot, földmérő kitűző eszközöket gyártottunk. Hamarosan kiderült rólam, hogy általánosan képzett műszaki szakember vagyok, s ez még itt is jelentett némi előnyt. Csoportvezető leltem, s ebben a minőségemben valamicskét tudtam segíteni másokon is. Alapvetően persze, ez mit sem változtatott. Az őröknek ki volt adva: a legszigorúbban bánjanak velünk. Ha valaki a zárkán kivül megszólalt, azonnal kapott hat óra kurtavasat vagy egy hét sötétzárkát. És emellett olykor a testi fenyítés sem maradt el. Nekem az összes fogamat kiverték, volt egy-kél őr. aki éppen az egyenes tartásom miatt mindig belémkölött. Az egyikük így például: “Maga mit mosolyog?" "Kérem, nem mosolygok." “Maga meghazudtol egy ávós őrmestert?" F'rre ököllel akkorát ütött az arcomba. hogy két fogam rögtön kirepült. Legközelebb ugyanennek nem válaszoltam. "Maga nem felel egy ávós őrmesternek?" Durr. kaptam megint akkorát, hogy a fal adta a másikat. Ez így ment szakadatlanul. Mindemellett az embernek maradtak szép emlékei is. Egyszer például a munkahelyemről — lenn a Duna-parton volt egy óriási kétemeletes ódon üzem — én magam mehettem át a raktárba és a felső emeleten kinyitottam egy ablakot. Akkor láttam meg igazán, milyen csodálatosan szép egy világos éjszaka, hogy milyen a váci Duna-kanyar. és hogy a magyar plein-airisták, a szentendrei iskola miért települt éppen ide. Nagyon nagy változást jelenteti az. is. hogy végre munkajutalomként könyveket kaphattunk. Vácott csodálatos volt a rabkönyvtár: ami Hóman Bálinttól a budai Goldberger Leóig a különböző elitéltek után maradi a börtönre. És hát hallatlanul intelligens rabtársaim voltak. Különösen azután, hogy bekerültem a huszonhat fős zárkába. Alig aludtunk valamit, folyton beszélgettünk vagy kitaláltunk különböző hasznos és szórakoztató elfoglaltságokat. Például kivettük a könyvtárból német nyelven Shakespeare királydrámáit — óriási gyönyörű illusztrált könyv —. azt próbáltuk angolra visszatenni. Nagyon jól elment vele az idő. — Kikre emlékezik a zárkatársai közül? —Mindenkire. Ott volt például Aczél György. Rosta Bandi Tomcsa, a kiváló biológus. Fülei-Szántó Endre, a nagyhírű jogászprofesszor fia, úgy tudom, most dékán az Eötvös egyetemen, Beck János, a későbbi nagykövet, Steinhercz Simon bácsi, aki munkásember létére hallatlan szellemi kincsesbánva volt. Marczali László. Balassa Gyula, katonák egy csomóan: Zsigmondi László. Vértes Laci, Pogány Lajos a Sólyom-per elitéltjei; sőt, Fiala Ferenc, az Összetartás című egykori nyilas-lap főszerkesztője is: akkor már alaposan megtört, de amúgy nem kellemetlen és rendkívül művelt ember volt. Noha a szobában elég világos van. fölgyújt egy asztali lámpát a testes komódon. — Ezt nézze meg — emeli a fénykörbe a csillogóan vörösesbarna réztárgyat —, ezt kérem, rondellának hívták. Plexiből készült. Vértes Laci egy tőlem kapott tűvel faragta bele kedvenc lovának a képét. — S valóban, az izzó vörösben ott fehérliksárgállik egy gyönyörű ló formája. — Laci olyan hirtelen szabadult, hogy ez valahogy nálam maradt, azóta nem tudtam neki visszaadni, pedig már sokszor kerestem Az őr mentsége Az elszívott cigaretta után Nagyné is ott marad közöttünk, inkább csak a tekintetével reagál a hallottakra. Tőle kérdezem: — Eközben volt valamilyen kapcsolatuk? — Sokáig semmi — válaszolja. Mint akiben megszorul a szó, hirtelen elhallgat. A férjétől várja, hogy ő folytassa. — Három és fél évig, amíg az enyhülés szelei nem jöttek, oda még a madár se járt. Rólunk kinti ember nem tudhatott. Azt hitték: vagy kiszállítottak bennünket a SZU-ba vagy meghaltunk. Érintkezésünk nem lehetett senkivel. Igaz, később összejöttem egy fiatal őrrel, akinek az apja szocdem volt. ő megtette azt. hogy elment és érdeklődött az élellársam után s néha hozott is valami hírt róla. 1952 húsvét táján is tőle tudtam meg. hogy hamarosan átszállítanak bennünket a gyűjtőbe. 1953 júniusában adtak egy ceruzái meg egy postai levelezőlapot, azzal, hogy mindenki írhat, de csak egy dirire. Az élellársamat akkora már kiengedték, s így természetesen neki írtam. Havonta küldhettünk egy lapot, majd később — ugyancsak havonta — csomagol is hozhatott a látogató. Engem mint csoportvezető szakmunkást az akkori körülmények szerint számoltak el. Levonták a tartást, az élelmezést, három — három és fél év alatt így is összegyűlt kélezerhétszáz forintom. Ami ott sok pénz volt, mert azoknak, akik a suszteréiban, a szabóságban vagy a könyvkötészetben dolgoztak, alig volt párszáz forintjuk. Én azt a pénzt elküldtem a páromnak, ő miattam került abba a szörnyű tortúrába, internálták. vették el a rakásukat, az. édesanyjának még á nyugdíját is. Gondolhatja. milyen helyzetben lehetlek. Nagyon örültem tehát, hogy valamelyest tudtam nekik segíteni. Figyelmeztetően emeli fel az ujját mintegy jelezve, hogy valami érdekes jutott az eszébe. — Tudja, ki volt az. első. akivel a gyűjtőben találkoztam? — mosolyog a kérdéshez. — Azzal a snájdig hadbíró ezredessel, aki elitéit. Jött szembe velem a folyosón, színes, piszkos rab-pizsamában, a fején egy halom kopott csiszoló-korong. Mint kisült, amikor ezeket a koncepciós pereket lefolytatta, mint Attila sírásóit őt is "lenyilazlák". Bírói letét elsikkaszlásának vádjával kapott tizenhárom ével, éppen annyit. mint én. Különben az. életem végéig hálás vagyok neki: az ő jogászi tudásával megfogalmazott nekem egy beadványt a bírósághoz, s ily módon még a börtönből sikerüli felbontatnom azt a rossz házasságomat. így, amikor kikerültem, rögtön el tudtam venni az igazi páromat. Szabadulása után hadbíróból vállalati jogtanácsos lett a Ganz Hajógyárban, találkoztam is vele egyszer-kétszer. Oldódik a hangulat, különösen azután, hogy a mindenhol megnyilvánuló homo ludenst hozza szóba. Történeteket hallok, amelyekben őrök és elítéltek, tisztesek és közlegények vívják egymás ellen sajátos, kegyetlen humorba pácolt harcát. Szinte rostéiIkedve veszem észre, milyen jól mulatok magam is egyik-másik morbidkeserű-kegyellen történeten. íme közülük a legvisszatasz.ílóbb: — Sztálin halála után, de még a gombiizemben felvezetett bennünket egy őr. akit azelőtt soha nem láttunk. Ezek a felvezetések általában nagy káromkodással jártak: fasiszták, csirkefogók, gazemberek, ilyen és ehhez hasonló gorombaságok röpködtek. Kedvezőbb titulus nemigen akadt. Ez az őr viszont azt mondja: “Emberek! Álljanak sorba!" Sorbaállunk. elsétál előttünk, majd felénk fordul: “Emberek, én tudom, hogy a vidékiek lelkülete, mentalitása egészen más. mint a városiaké. Mi is gondolunk erre. Aki maguk közül vidéki, emelje fel a kezét." Többen jelentkeztek. "Nem akarok sokat beszélni - folytatta - csak azt akarom mondani: tekintettel a közelgő húsvéti ünnepekre, aki húsvétra piros tojást akar, az vacsora után iratkozzon fel a házimunkásnál." Nagy tanácskozás kezdődik, hogy mi legyen. Ilyen hang még nem volt a börtönben. sokan őszintén meghatódtak. "Mint a harang, úgy zengett a hangja: emberek" — mondta Csuka Zoltán, a Hid a Drinán fordítója, ő volt közöttünk ilyen költői lelkületű. És tényleg vacsora után sokan fpl ircif \if\7trkh \/tócnor> mpot/nnl' FiirÁHni feltűnt, hogy rengeteg soha nem látott fegyőr vigyorogva, sunyítva ténfereg a fürdő körül. Közben orditják a parancsot: vetkőzés, ötösével be a fürdők alá! És ekkor látjuk, hogy a jelentkezőknek a heréjét bekenték castellánival. azzal a vörös bőrgyógyászati szerrel, ami hetekig nem jön le. Az egész őrszemélyzet átjött és ezt röhögte. Ilyen vicceket csináltak. Kesernyésen teszi még hozzá: — Emberek voltak ők is. Nem egészen értem, de talán most nem is akarom egészen érteni. Inkább megkérdezem: — Mégis, valami változás volt az idők folyamán? — Igen — válaszolja most már határozottan. — Sztálin halála, de különösen Rákosi első leváltása után. Nagy Imre fellépésekor az ávósok teljesen elbizonytalanodtak. Azok. akik különösen kegyetlenül bántak a rabokkal, láthatóan aggódtak a jövőtől, s igyekeztek a maguk részére mentséget keresni. így az a P. nevű főtörzsőrmester is. aki állandóan belém kötött, durván szidalmazott és kiverte a fogaimat, üzent nekem, hogy "tévedés volt a velem szembeni magatartása, mert azt hitte, hogy zsidó vagyok" — ezt mentségnek vélte. A félelem tovább él Lassan elmúlik a nap és ő még mindig nem fáradt, mondja tovább, szinte percnyi szünet nélkül. Pedig igazán nem olyan, akiből a hosszan elfojtott mondanivaló lavinaszerűen törne fel. ellenkezőleg, nagyon is megfontolva ejt ki minden szót. A szabadulását hozom szóba. Megint az iménti fanyar-kesernyés mosolyt látom az arcán. — 1955-ben amnesztiával szabadultam, pont november 26-án. a születésem napján. Figyelmeztettek, mindaz, ami velem történt és amiket a szabadságvesztésem alatt tapasztaltam, államtitok, ezeket tehát bárkivel közölni a legsúlyosabb következményekkel jár. Itt tehát még szó sincs rehabilitálásról, csupán az Elnöki Tanács kegyelméről. Ezzel összefüggésben hadd mondjak el egy történetet. A gyűjtőben rajtaütésszerűen razziáztak a műhelyben s többeket megbüntettek fusizásért. (Általában szipkát, öngyújtót és hasonlókat bütyköltünk.) Ezután azt mondja nekem a parancsnok: "Kérem, a maga helyén nem találtunk semmit, de biztos, hogy maga is fusizott. Ezért beszüntetem a látogatását." Mire azt válaszoltam: "Tekintettel arra. hogy munkára kötelezhető nem vagyok, ezennel abbahagyom a munkát.“Ehhez hozzá kell tenni, hogy jóformán rajtam múlott a terv teljesítése. A szolgálatvezető őrmester üvölteni kezdett: "Vegye tudomásul, majd amikor arról lesz szó. hogy esetleg szabadul, a mi véleményünk is latba esik, és akkor megszólalunk." Mondom: "Nézze, engem ide behozott egy politikai helyzet, ugyancsak egy másik politikai helyzet vihet ki. Akkor pedig magának semmi szava sem lesz, s ha véletlenül éppen a kapunál teljesít majd szolgálatot, egyet tehet, amikor én kilépek: visszaköszön." És ez pontosan így is történt. — És végiilis mikor rehabilitálták? — Már 1956 előtt is indult egy kísérlet, amikor is beidéztek a Gyorskocsi utcába. Ott tanyázott akkor az Államvédelmi Hatóság. Zavarba ejtő kérdéseket teltek fel a perünkkel kapcsolatban. Nem tudtam megítélni, hogy ennyire tájékozatlanok, avagy csőbe akarnak húzni. Ekkor az előadó a következőket mondta: "Nézze, sohasem árt, ha az ember tisztában van a régi ismerőseivel; itthagyom magát egy kis időre ezzel a dossziéval, olvassa át nyugodtan és gondolkozzon el rajta." Elment és én nekiláttam. Kitűnt, hogy megpróbáltak az Izzóban érdeklődni felőlem a velem együtt dolgozó szaklársaim körében, hogy ludnak-e valami jót mondani rám. Kivétel nélkül mindenki úgy nyilatkozott, hogy nem volt velem közelebbi kapcsolata, ismeretsége, nem barátkoztunk soha. Még azok is így vallottak, akik nagy. , közel álltak hozzám, és akikért, mint az üzemi bizottság vezetője, sokat leltem. Megértettem őket, féltek, és abban az időben még volt is mitől. Egyetlen ember akadt csupán — és ennek álljon itt a neve: Tómann József, az öreg művezetőnk —, aki elmondta rólam, hogy jól ismer, soha senkinek nem ártottam, mindig becsületes, másokon önzetlenül segítő embernek ismert, és még a nekem szánt órabérjavitást is másnak ajánlottam föl. Ennek a rehabilitálási próbálkozásnak nem lett eredménye, mert Rákosi és Gerő megint nagy befolyáshoz jutott. Csak 1956 szeptemberében kaptam néhány sor értesítést Nonn György aláírásával, hogy az Elnöki Tanács rehabilitált. Majd 1962- ben beidéztek a Legfelsőbb Bíróság Katonai •Kollégiuma elé, aholis lefolytattak egy szabályos pert — csak most ellenkező előjellel, mint annak idején. Minden kérdés így kezdődött: Ugye, ez sem volt igaz, ugye ez is hamis vád volt, ugye kényszer hatása alatt kellett ezt és azt vallania, aláírnia, ugye ezt sem követte el stb. No, és ekkor már másodszor — remélem, hogy visszavonhatatlanul — végre valóban rehabilitáltak. MAGYAR HEVRlTcELENY U.p^ZnASI ACCNCC OC VOV*GF / T*AV€L «CtNCV I I»'j • t í\ 21l4,blvd St-Laurent (Sherbrooke sarok) MONTREAL H2X 2T2 Canada Tel: (514) 845-3111 TRANSPORT LLOYD REG’D Költöztetés, szállítás garanciával 5455 Rite de Terrebone, Apt., 605 Montreal, Que., H4A 3R5 Tel: 482-9478 MR. ERWIN KATZ teljes biztosítás — Díjmentes árajánlattal A CSÁRDA RESTAURANT tudatja Montreal közönségével cs a turistákkal, hogy december 1-én új cigányzenekar érkezeit BUDAPESTRŐL Az új zenekar tagjai: Lakatos István prímás Fehér István bőgős Csík Adolf cimbalmos akik hazai muzsikával szórakoztatják vacsorázó vendégeinket. ÚJ TULAJDONOS Asztalfoglalásért kérjük hívjon mielőbb. Telefon: 843-7519 3479 St. Lawrence Blvd. Montreal, Que. A3ENCE DE VCYAGES ALLIED /Qv TRAVEL BUREAU Szakszerű kiszolgálás, (íffiO Üzleti és szórakozási utazások ^a világ minden részére 5300 Cote des Nelges Montreal, Que. H3T 1Y3 Quebec Licensée Tel: (514) 733-8292 Professional service for travel anywhere around the world Business or pleasure___________ FIZESSEN ELO LAPUNKRA B.Hertzman Pharmacien Telefonon keresztül is felveszünk rendelést, hazaszállitas díjtalan 5881 Victoria Ave., Montreal, Que. Tel: 737-1153 MATEPs Reg d. Cornel Mátyás Villanyszerelő | MINDENFAJTA HÁZTARTÁSI GÉPEK JAVÍTÁSA Csillárok, falikarok szakszerű felszerelése j Telefon reggel 8-től este 8-ig: 739-0915 IRÉNÉ HAT SÁLON Kalapok a legújabb divat szerint Esküvői fátylak-kalpok Kalapok rendelés után Alakítások Kézi szalonmunka 5211 Decaire Blvd. Montreal, Que. TEL: 486-6192 j DR. PETER VAKTOR általános belgyógyász i MEGNYITOTTA RENDELŐJÉT ! MEDEXEX 550 Sherbrooke St. W. Ste. 1480.. (Aylmer sarok) ! Appointment: 284 — 1006
