Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-06-08 / 1014. szám
1984 június 8 * MENÓRA velük a helyiség. A tizennégy-tizenhat éves fiúk fején pici kapedli. Lehetnek vagy ötvenen. Különböző nyelveken társalognak egymással, kicserélve aznapi élményeiket, tapasztalataikat. Nem állom meg, hogy ne szólítsam meg az egyiket; korát tekintve nem sokkal lehet bármicvója után, kérdésemre elmondja, hogy különböző országokból állt össze a csoport. Amikor programjukról érdeklődöm, rám veti nagy fekete szemeit és úgy mondja programjuk címét: Két hét holocaust... Végiglátogatják a lengyelországi volt koncentrációs táborokat. Ma Auschwitzban voltak, holnap Treblinkába mennek... Nem kérdezem tovább őket, félek a válaszuktól... Nem értik hogyan történhetett... AUSCHWITZ Hétfő reggel. A meghirdetett időpontnál jóval korábban már mindenki a megbeszélt helyen van. Ma nincsenek bőröndök, csomagok, nincs rakodás. Két nagy koszorú foglalja el a poggyásztartót. Az emberek táskákkal, szatyrokkal szállnak fel. Van, aki imakönyvet tart a kezében, virágcsokrok mindenfelé. Vajon milyen lesz a mai nap? — kimondatlanul is ott a kérdés az arcokon és a szemek is mintha fényesebben csillognának... Elindulunk. A közel másfél órás utat néma csend kíséri, mindenki el van foglalva gondolataival. Van aki kinéz az ablakon, figyelve a tájat, a sötétzöld fenyőket, a dimbes-dombos vidéket, a lovakkal szántó gazdálkodókat nézi. Van, aki csak maga elé mered... Egyletre csak nagyvárosba érünk, s a vasútállomás mellett elhaladva meglátjuk a világító neonbetűket: OSWIECIM. Ez Auschwitz! Még néhány perc és megállunk a tábor bejáratánál. Sorra szállunk le a buszokról, az idősebbeket segítik a fiatalok, s mikor együtt vagyunk, először egy vetítőterembe vezetnek. Ezt a filmet az orosz hadsereg operatőrjei készítették a tábor felszabadításakor. Ahogy elsötétedik a terem, ahogy peregnek az első kockák, s látjuk az élő csontvázakat, amint ápolók, orvosok kivezetik őket a barakokból, a gyerekeket, , akik feltűrve kabátujjukat mutatják karjukra tetovált számaikat, az “orvosok” kísérletezéseinek áldozatait, a barakkok lakóit, a hullahegyeket — egyszerre csak kirobban a feszültség. Az indulás percétől mostanáig erőltetett önfegyelem kártyavárként omlik össze. A fel-felcsukló zokogás, az egyre gyakrabban hallható orrfújás zaja, szinte elnyomja a film kísérőszövegének hangját. Itt most sötét van, itt senki nem szégyelli az érzelmeit, a könnyeit. Ez a húsz perc — ameddig a film tartott — felszabadította, feloldotta a szorongást, a lelkiismeretfurdalást... Amikor kivilágosodik, akkor látjuk: Folyt, az 1. oldalról A mindenki könnyezik... Elindulunk a tábor felé. Átmegyünk a kapun, amelyen ott a felirat: Arbeit macht frei — a munka szabaddá tesz... Ez NEKIK szólt... hadd higgyék, hogy itt csak dolgozni kell... Aki dolgozik annak nem történik baja... A cinizmus és az aljasság — három szóban. MÁZKIR A KIVÉGZŐFALNÁL Első utunk a falhoz vezet. Egy zárt udvar egyik falán virágok s égő mécsesek emlékeztetnek e hely valamikori rendeltetésére. Az épületben működő bíróságok a “szabotázsért”, a szökési kísérletért, a “lopásért”, azonnal végrehajtandó halálos “ítéletet” hoztak és ezt itt hajtották végre. A kivégző falnál a MIOK részéről dr. Seifert Gézáné volt foglyok kíséretében helyezte el a kegyelet koszorúját, majd Kardos Péter főrabbi recitálta el a halotti imát, a El mole ráchámimot és emlékező beszédében a következőket mondotta: “Három évtizeddel ezelőtt egy költő járt Auschwitzban. Kéver Ovauszra, kegyeleti látogatásra jött — akárcsak mi, a mai napon... Édesanyja emlékét kereste, aki itt pusztult el a százezrek között... Látogatása közben a következő sorokat vetette papírra: “Hogyan gyászoljam halálodat Hogyan követhetném koporsódat Hiszen maroknyi kóbor hamu vagy Az ég és a föld között.” Mi kései utódok itt állunk most azon a helyen, amelyről annyiszor beszéltünk, amelyről anynyiszor hallottunk és a költővel együtt kérdezzük: hogyan gyászoljuk halálukat, hogyan követhetnénk koporsójukat, hiszen mind a négyszázezren itt váltak hamuvá a lengyel föld és az ég között... i Jöttünk, hogy tanukkal beszéljünk... Jöttünk abból a hazából, amely negyven esztendővel ezelőtt oly szörnyű és iszonyatos módon kergette ide őket — a halál a pusztulás birodalmába. Tulajdon szülőföldjük fordult ellenük, az az ország, amelynek nyelvén édesanyjuk tanította őket beszélni, amelynek irodalma drága lelki kincsük volt, amelynek tájai szívükhöz nőttek, s amelynek kultúráját szerették, segítettek megvédeni. Jöttünk, hogy tanukkal beszéljünk... Ezek a tanuk most itt vannak köröttünk... Édausz hoécim — tanuk ezek a fák a környék erdőinek fái. Ezek a fák tanúi voltak szenvedéseiknek, látták, hogyan alázzák meg őket emberi mivoltukban, s látták hogyan hullott be sokat szenvedett testük a Érettségi, Graduation értesítéseket Gratulációkat fényképpel vagy anélkül felvesz a MENÓRA Telefon: Montrealban 514 — 276-9571 USCHWITZBAN... sírgödör mélyébe. Ezek a fák csak sejtelmesen susognak, mi lenne ha beszélni tudnának?!... És tanuk a romok! A krematóriumok romjai, a kövek még látták a füstöt. Az éjjel-nappal gomolygó füstöt amelyet meggyötört testük égetése árasztott szerte-széjjel. És tanú a föld, a föld amelyen most állunk, amelyet hosszú évekig még csontok borítottak. Ezékiel próféta szavai kimondatlanul is itt lebegtek az auschwitzi síkság felett. “Ben odom, hászichjeno hoácomausz hoéle” “Emberfia feléledhetneke még ezek a csontok?” NEM! A bibliai csodatétel ezúttal nem ismétlődött meg... Édausz’ hehórim — Legyenek tanuk a hegyek! Két hegy tanúságát idézem — egyik a messzi távolban emelkedik, a másik itt néhány méternyire tőlünk. Színáj a legalacsonyabb Izráel valamennyi hegye közt. De a nagy vallástörténész szerint mégis magasabb mint a Bábel tornya. Mérhetetlen bún volt a torony építés, mert következménye: az emberiséget megosztó nyelvzavar. Ezért nem érti ember az embert, nép a népet. Ezért nem tudunk eszmét és véleményt cserélni. Ezért beszélnek helyettük a fegyverek. Színáj kristálytavakkal mindenkihez szól, aki teremtett lény a földön, bárki megértheti: “Az életnél — ó van-e szebb azt mondom én: ne öljetek! Ne öljetek!” A másik hegyet korunk őrülete és bűne emelte, “Egy hegyet láttam én, egy nagy hegyet Magasabb volt a Mont Blanc-nál és szentebb Szinájnál Egy hegyet láttam, egy nagy hegyet Zsidó cipőkből Auschwitzban... És csoda történt. A cipők ezrei párosával sorba álltak és elindultak. Tipegtek és vánszorogtak, nagy és kicsi, Es az egész cipősereg masírozva megszólalt: Cipők vagyunk csak, de utolsó tanúi fiatalnak és öregnek Bőrből vagyunk, nem hús és vérből, Ezért menekültünk meg a pokol füzéből, Egy nép utolsó öröksége, amelyet itthagyott... Halljátok, akik nem akartak hallani, Megyünk mi, az élet holt visszhangja és nem hagyunk nyugtot soha! És megyünk, és megyünk, és megyünk tova...” Egy vagyok a gyászolók közül s mint az ókori Keleten a halottsirató a többiek helyett beszélt, arra vállalkoztam, hogy a magam érzelmein keresztül mindannyiotok fájdalmának hangot adjak. Auschwitz, Európa legnagyobb sír nélküli temetője. Mi mégis úgy viselkedünk mintha köröskörül sírok lennének, azokat az imákat idézzük, amelyeket temetőben mondunk. Amikor arról olvasunk, hogy vannak a világon olyanok akik azt állítják, hogy Auschwitz csak a zsidók fantáziájában létezett — egy fogadalomról kell szólnom, amely négy évtizeddel ezelőtt született. Most e négy évtizedes fogadalmunkat jöttünk megerősíteni: a mi nemzedékünk azért él, hogy emlékezzék és emlékeztessen, hogy a lelkiismeret hánytorogjon, ne nyugodjék meg soha, hogy ne szakadjon a világra mégegyszer az a borzalom, amelynek áldozata lett Magyarországról hatszázezer, Európából hatmillió zsidó. Amikor hazamegyünk, magunkkal visszük emléküket. Mindannyiukét a piciny ártatlan gyermekekét, akiket becsaptak, félrevezettek a felnőttek, akik azt hitték, hogy amíg foghatják édesanyjuk kezét, addig nem történhet bajuk. És édesanyjuk kezét fogva kellett belélegezniük a halált. Vöszonuchú vöszáámdú lögajrolchem lökéc hájomim, Ámen!” A zárt udvar falai ezután sokszorosára felerősítve verték vissza másfélszáz ember kádisának szavait. A múzeum megtekintése következett. Az üvegtárlókban bőröndök, női haj tonnaszámra, cipők ezrei, szemüvegek halmai, művégtagok százai, ami a leégett raktárakból megmaradt... Kísérőnk — aki maga is fogoly volt — újra átéli, ki tudja hányadszor az eseményeket. Mutatja a tárlókat; az emberi hajból német cégek matracokat tömtek, ruhamerevítő szitaanyagot csináltak. A háború alatt egy lengyel kutató kezébe került egy darab ebből az anyagból és vegyi vizsgálat útján kimutatta, hogy valamilyen mérgező anyag, feltehetően ciklon származék van benne... (és — ugyanúgy — lámpáernyőkről kimutatták, hogy emberbőrből készültek, a RIF-szappanról kimutatták, hogy emberek holttestéből főzték azokat...) Az embereket megölték, de a hajukat előbb levágták az érték volt, azt értékesíteni akarták. A gyermekeket megölték, de cipőjüket összegyűjtötték, a cipő érték... A krematórium. A kemencék szájánál a kegyelet virágai. Ez volt százezrek utolsó útja... A kéményen át vezetett ez az út... És füstalakban... “A munka szabaddá tesz...” . Kísérőnk bemutatja, hogyan történt az égetés. A “művelet” után a nagyobb csontokat összegyűjtötték és Németországba szállították. Ott megőrölték és műtrágya adalékot készítettek belőle. Tompán koppannak kísérőnk szavai. Tárgyilagosan beszél. A gázkamra makettje előtt mutatja a halál útját, a fürdőnek álcázott nagy helyiséget, az emeleti szobát, amelyben zsidó borbélyok és fogászok “dolgoztak”... A német technika e “gyöngyszemében”, a gázkamrákból ebbe a szobába kerülték a megfulladt emberek tetemei, ahol a borbély levágta a hajukat, a fogász kitördelte az aranyfogakat, hogy mindezt a birodalomba szállítsák... Negyedik órája járjuk a tábort. Lankad a figyelem, mintha a fásultság jelei kezdenének mutatkozni, amikor egy tárlóhoz érünk, kísérőnk ezekkel a szavakkal mutat rá: ezek voltak Hitler ellenségei. Ha van borzalom a világon, ha vannak elrettentő relikviák az auschwitzi múzeumban, akkor ez a — méretben nem nagy — vitrin felülmúlja valamennyit. Az üveg mögött csecsemőholmik. Réklik, cuclik, cipőcskék, kis sapkák, pólyák tartozékai... Hitler ellenségei... Egy méteresre felnagyított fényképen a rámpa tövében hosszú-hoszszú embersor előtt egy jóképű egyenruhás férfi áll, dr. Mengele. Kísérőnk: a Délamerikában élő Mengelét a mai napig sem sikerült elfogni. Körülnézek. Ökölbe szorított kezek, a tehetetlenség mozgó jelképei. Mai napig sem sikerült elfogni... Eichmannt elfogták, felakasztották. Ő még mindig él!... Vigaszként idézem a héber irodalom klasszikusát, amikor elképzelem a halálorvos mai életét. A FÉLELEM: “Ott vagyok minden szívben amikor — rejtőznek és bujkálnak valahol — Látom, hogy verdes árva szívük, — a gyilkos vasára várva — A halál rájuk tátja szörnyű torkát: — egy pillanat egy örökkévalóság. — Élet és halál mérlegén lengenek — Ott állnak sorba és már lobognak — Őt várja már a lelkűk, s ezalatt — Egy rémesebb rém gyötri sz'üntélén a szívüket: a halálfélelem! — És akik közülük ma is élnek — azok csak félnek, félnek, félnek! — Reszketnek, mint a vágóhídi nyájak, — Lelkűk a halálba bágyad. — Vágyakkal verve így bolyongjanak majd — Századokig a földön szerteszét — Bolyongjanak és tébolyogjanak — És ne tudják, hogy Merre? Mit? Miért?!” Kísérőnk most Rudolf Hössről a tábor parancsnokáról beszél. Ott lakott a tábor területén feleségével gyerekeivel... A közeledő felszabadítók elől megszökött és álnéven bújkált. Az angolok elfogták. Varsóba szállították. A négymillió ártatlan ember haláláért, a gyermekek és betegek megkínzásáért felelős Hösst Krakkóban állították bíróság elé és kötél általi halálra ítélték. Az ítélet végrehajtására — tetteinek színhelyére — Auschwitzba szállították és ott felakasztották. BIRKENAU Beszállunk a buszba és néhány kilométer megtétele után megérkezünk Birkenauba. Félelmetes a hatás, váratlan dolog történik. Többen a csoport tagjai közül egyszerre csak felszisszennek s mutogatni kezdenek... Eddig múzeumot láttak, most felfedezték egykori szen-SIRKŐAVATÁS Ezúton értesítjük rokonainkat, barátainkat és ismerőseinket, hogy felejthetetlen drágánk BRUCK (EMERY) IMRE sírkőavatását 1984 június 17-én, vasárnap délben 12 órakor tartjuk a Báron de Hirsch Sírkert Knesset Jisrael Parcellájában. Bejárat az első kapun, sír az utolsó sorban balra. Felesége: Magda Fia: Ávraham Menye: Sara és unokái védéseik színhelyét. Itt még eredetiben állnak a barakok “itt voltam”, “itt voltunk”, “emlékeztek? Arra jártunk a munkába”. Birkenau: óriási pusztaság. Barakksorok. És egy vasúti sím.. a rámpa. Itt nincs múzeum. A végeláthatatlan mező mégis szörnyűbb emlékeket ébreszt mint az üvegtárlók tartalma. A költő szavai ott lüktetnek agyunkban és szívünkben: csendesen mormoljuk, mintha imádkoznánk: “E táj ami itt elterül — mind VELÜK van tele — Az öregebb és nagyra nőtt fák — Akkor az ő füstjüket szívták — Belőlük épült mindegyiknek — törzse és levele. — Hamujuktól a fű is zöldebb — így élnek ma és tündökölnek — Levélben zúgnak, fűben égnek — Figyelmeztető síremléknek.” Végignézek ezen a halálmezőn. Mintha a vers élő illusztrációi járkálnának körülöttem; idős asszonyok, férfiak most lehajolnak és valamit felemelnek a földről... Közelebb lépek és látom: fűszálakat, rikító sárga kutyatejet tépkednek és tesznek be dobozukba, levéltárcákba. A nyolcvannyolc éves jászberényi orvos kis nylon-zacskóval a kezében a felrobbantott krematórium romjai között keresgél... A tiszaladányi kendős néni virágokat tép, hogy hazavigye... Egy sovány törődött idős asszony a kecskeméti emléktábla után kutat... Valaki mellettem követ szorongat a kezében; otthonról hozta, hogy szerettei emlékére letegye valahova... De hova??? Itt nincsenek • sírok... A tizenhét éves fiú — kapelivel a fején — édesanyja kezét fogja... Vajon mit érezhet most ő Somlai Tamás a budapesti Nagydiófa utcából és mit érezhet édesanyja — a halál mezején... Odalépünk az. emlékmű elé. Valaki magnetofont kapcsolt be hangszórójából halotti ima szól. A MIOK főtitkára koszorút tesz a magyar emléktáblára. A főrabbi kádist énekel... Hatodik órája vagyunk a táborban. A lélek még befogadja a borzalmakat, de az. agy már ellenáll. A gyerekbarakk megtekintése után indulunk vissza Krakkóba. AUSCHWITZBAN MEGHALT AZ ISTEN Egy vers amely a holocausttal foglalkozik ezzel foglalja össze mondanivalóját: “Auschwitzban meghalt az Isten... Estébe hajlott az idő mire a négy autóbusz megérkezett a szálló elé. Lélekben megtörve, fáradtan és kimerülve kászálódtunk le a buszról, hogy rövid szünet után az étteremben a vacsoránál találkozzunk. Itt egy idős őszhajú asszony várt bennünket. A helyi hitközség képviselője és megkérdezte nincs-e kedvünk megnézni Krakkó két zsinagógáját. Elindultak a buszok az egykori zsidó negyed felé. Elsőnek a Temple zsinagóga csodálatos szépségében gyönyörködtünk, amikor valaki azt mondta: imádkozzunk!' Pillanatok alatt megtelték a padsorok és Kar dós Péter főrabbi állt a frigyszekrény elé a Mincha ima elmondására. Ezután jött a külön program fénypontja, a világhírű Róma zsinagóga és temető meglátogatása. Rabbi Mose Iszerlesz (Romo) temploma a‘ XVI. századi műemlék. Túlélte a háború pusztításait. A tudós rabbi aki a zsidóság törvénykönyvét a Sulchan Áruchot középeurópai viszonyokra alkalmazta, ott nyugszik a templom udvarán lévő temetőben. A kicsiny zsinagóga előimádkozói emelvénye előtt Kővári Dezső mondta el a Máriv imát. Ezt követően, miközben autóbuszaink felé mentünk, sokan jöttek oda hozzám és azt mondták: Auschwitzban meghalt az Isten...? NEM!. Kardos Péter (Új Élet) MAGYAR PÉKSÉG! Kenyér, cukrászsütemények, tejtermékek, sajtok. Sokféle különböző magyar áru Otthoni ízű pékáru s^ját üzemünkben NAPONTA FRISSEN KÉSZÜL Nouvelle Bouiangerie Patisserie Hongroise Inc. Telefon: 489-9710 5142 Decarie Blvd., Montreal PLAZA COTE DES NE'IGES . (emeleten) 342-5221 6700 Cote Des Neiges Rttfttnrt Napi specialitások: 4 p.m. - 9 p.m. includes salad bar • RIB STEAK IS ox • VARENEKES* KISHKA • BEEF LIVER STEAK WITH ONION RINGS • DORE AMANDINE • VEAL CUTLETMILANAISE • SPAGHETTI "BEN-DASH" • POTATO LATKES WITH SOUR CREAM • WHOLE BABY SALMON • FILET MIGNON BROCHETTE • ROAST BRISKET OF BEEF • CHICKEN IN THE BASKET The above served with potatoes, vegetables dessert, tea or coffee DIET SALAD-BAR 1I-TŐL 3:30-IG 12 féle saláta, ehet amennyit óhajt kávéval együtt 4.99 0* KERESÜNK! Azonnalra! MONTREALBAN magyarul és angolul, vagy csak magyarul vagy csak angolul beszélő hirdetés-ügynököt. Magas honorárium! Kitűnő feltételek! 276-9571 • • GLASS GYÖRGY® diplomás optikus 5847 COTE DES NE ICES — MO THEM 733-1161 — 733-5576 ELLENDALE MEDICAL BUILDING Ok • TRANSPORT LLOYD REG’D Költöztetés, szállítás garanciával 5455 Rue de Terrebonne, Apt., 605 Montreál, Que., H4A 2R5 Tel: 482 - 9478 MR.ERWIN KATZ Teljes biztosítás — Díjmentes árajánlat A régi KELEN cég üzenete: MEGÉRKEZETT az új tavaszi árjegyzék! IKKA TUZEX COMTURIST Kertigépek és háztartási cikkek is kaphatók valamint a legelőnyösebb pénzküldés most is az IKKA-nál Hívjon vagy írjon a főképviseletnek: VOYAGES KELEN TRAVEL (Alex A. Kelen Ltd.) 1467 Mansfield St. Montreal H3A 1Y5 Tel: 842-9548
