Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)

1984-06-01 / 1013. szám

1984 Június 1 * MENÓRA 9. oldal Már gyermekkoromban sem rajongtam túlságosan Kornél bácsiért. De a családi uzsonnákra el kellett men­nem a szüleimmel, egyszer-kétszer egy évben, vasárnap délután rendezték. Az Apponyi téren laktak, a Klotild palotában. Kornél bácsi sosem mulasztotta el, hogy részletesen elmagyarázza, hogy ezt a pompás palotát eredetileg Klotild főhercegnő kapta. Majd rátért a Habsburgok komplikált örökösödési bonyodalmaira, végül az osztrák-magyar monarchia összeomlására. Illett odafigyelni, én úgy éreztem magam, mintha az iskolában ülnék, egy halálosan unalmas történelem órán. Még unalmasabb volt, mikor a morálokról beszélt, az aggasztó erkölcsi hanyatlásról, mely még a legjobb körök­ben is kezd mutatkozni... Ilyenkor leszögezte, hogy ő milyen magas erkölcsi magaslaton áll és így nemcsak joga, de kötelessége is megkritizálni a nem helyes úton járókat... Kornél bácsi tényleg szép karriert csinált, olyan pozíciót ért el a minisztériumban, hogy már méltóságos címe volt. Etel néni nem sokat beszélt, ő gyakran leült a zongorához és Mozartot játszott. A szalonban volt a zongora, én min­dig az ablakban álltam és a csipke függönyön át, néztem a Dunát és a Gellért hegyet. Közben azt hitték, hallgatom Etel néni játékát, mint a többiek, akik elmerülve élvezték Mozartot. Senki sem mozdult, mintha egy panoptikum figurái lettek volna. Csak a két kis japán chin szaladgált össze-vissza, ezeknek minden szabad volt. Kornél bácsiéknak nem volt gyerekük, — Nem adott az Isten!.... sóhajtotta mindig Etel néni, nekik ez a két kis kutya pótolta a gyerekeket. — Ugye aranyosak? Ugye édesek?... kérdezte sokszor. Én egyszer, véletlenül kimentem a konyhába és észrevettem, hogy az egyik kutyus belenyalt a gesztenye pürébe, még a kis turcsi orra és a fején lévő világoskék másli is csupa tejszínhab lett. Nem szóltam semmit, de azontúl hozzá sem nyúltam a gesztenyepüréhez, melyet nagy csiszolt üvegtálban szervírozott a szobalány. Ger­beaud mignonok is voltak, habos kávé és nekünk gyerekeknek, az asztal végén külön kakaót hoztak. A hosszú asztal a nagy ebédlőben, mindig gyönyörűen volt megterítve, családi ezüstök, damaszt szalvéták, ezekről illett tudni, hogy még Etel néni kelengyéjéből valók, mert most már ilyen toledó hímzéseket nem is készítenek, mint 40 év előtt. Az asztal végén ült a ludovikás is, akibe szerelmes voltam. Kékszemű, nagyon csinos fiú, Pityunak hívták. Be is írtam a naplómba, arany vízfestékkel aláhúzva, hogy ő az első szerelem az életemben... Pityu szóba sem állt velem, persze mert csak 12 éves voltam, nyurga, copfos kislány. Az uzsonna után, mikor már mind felkeltünk az asz­taltól, Kornél bácsi tekintete megakadt rajtam. — Miért hord ez a gyerek ilyen rövid ruhát, ha ilyen pipaszár lábai vannak? — kérdezte. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Szerelmem, a ludovikás hangosan el nevet te magát. Legszívesebben azon­nal ampuláltattam voln a pipaszár lábaimat... De csak ott álltam, a rövid ruhámban és nem nyílt meg alattam a föld. Évekig nem voltam hajlandó elmenni a családi zsúrra... Mindig akkor volt torok-gyulladásom, kanyaróm vagy gyomorrontásom, hőemelkedésem. *— Milyen beteges ez a kislány! ...állapította meg sajnálknrva Etel néni, mikor telefonon érdeklődött hogylétem felől. Pontosan hat év telt el, mikor mégis hajlandó voltam elmenni az Apponyi téri uzsonnára. A vonzerő Pityu volt, sejtettem, hogy ő is ott lesz. Azóta már főhadnagy lett, valahol vidéken szolgált, de Etel néni elárulta, hogy most pont Pesten van szabadságon. Azt, hogy Pityu vőlegény, egy szóval sem említette. Ez meglepetés volt a számomra. A menyasszony, gazdag, alföldf földbirtokos lánya, kis tömzsi teremtés, kimondot­tan kecskeméti ízlés szerint öltözve. Negédesen mosolygott állandóan, remélve, hogy az egész család el lesz ragadtatva tőle. Hát én nem voltam, az. biztos... Pityu, a főhadnagyi uniformisban, a kis bajuszával, amit azóta növesztett, még jobban tetszett nekem, mint valaha. Ennél különb menyasszonyt is kifoghatott volna... Az. uzsonna fénypontja ismét a gesztenyepüré volt, most nyugodtan ettem belőle, mert a két kis kutyus már rég elpusztult, az Almádi nyaraló kertjében álrmxlták örök álmukat. Ahogy nyúlok a tálhoz, Kornél bácsi a kezemre néz. — Úristen! Micsoda vérvörös körmeid vannak! Mint egy vágólegénynek, aki éppen a vágóhidról jön és marhavérben vájkált! Borzalom! — Ez a divat, szólt közbe Etel néni. Az élénk piros lakk! Pityu elnevette magát és a kecskeméti menyasszony kimondottan vihogni kezdett. Nagy kedvem lett volna a gesztenyepürés tálat az arcába vágni, mint ahogy azt a régi, amerikai film bohózatokban csinálták. Na, de nem voltunk Amerikában, hanem Pesten az Ap­ponyi téren, ahová soha többé nem tettem be a lábamat. Soha! Nyáron sem szándékoztam meglátogatni őket, pedig Almádiban nyaraltam, ahol a villájuk volt. De közbejött a nagy esemény, hogy megnyertem a Strand-szépségversenyt és így nem bírtam ki, hogy ne menjek be hozzájuk. A Balatonparton, közel a Yacht-clubhoz volt a villájuk. Elképzeltem, hogy mennyire (xlavannak ők is a nagy sikeremtől. Majd fölényesen meg is kérdezem Kornél bá-­Érettségi, Graduation értesítéseket Gratulációkat fényképpel vagy anélkül felvesz a MENÓRA Telefon: Montrealban 514 — 276-9571 Claire Kenneth Kornél bácsi csit, — hogy ugye, már nincsenek pipaszár lábaim? Ahogy beléptem a nyitott kertajtón, először Etel nénit pillantottam meg, ahogy egy nyugágyon hevert, virágos pongyolában, szinte elomló kövéren. — Gratulálok!..., mondta tétovázó hangon. Majd fel kászálódott a nyugágyból és rögtön besietett a házba. — Hozok neked egy finom, jeges málnaszörpöt! Saját készítmény! . Lehet, hogy nem akart jelen lenni a következő pillanatokban, mikor Kornél bácsival kerültem szembe... A bácsi a kertből jött, ahol a rózsatöveit kötözte. — Mit szól a sikeremhez Kornél bácsi? Jövő héten már benne lesz a képem a Színházi Életben is! Gondolom most büszkék rám! — Büszkék? Kisül a szemem szégyenemben, nem is merek felmenni a kaszinóba! Ilyen szégyen! Hogy a mi családunkból valaki közszemlére parádézzon, valami kacéros fürdőruhában! (Vajon mit szólna Kornél bácsi a mostani bikinihez?...) Döbbenten álltam ott, közel voltam ahhoz, hogy sírva fakadjak. Kornél bácsi olyan tekintettel nézett rám a monoklija mögül, mint egy apagyilkosra. — Strand-szépségkirálynő!... mormogta gúnyosan. Köszönés nélkül rohantam el. Még hallottam, hogy Etel néni utánam kiált, de már képtelen lettem volna megkóstolni a málnaszörpjét. Néhány évig nem is hallottam róluk, csak azt, hogy átvészelték a háborút, az ostromot is. Az Apponyi téri lakást ugyan kifosztották az oroszok, a balatoni villából meg az ott portyázó német katonaság vitt el minden elvi hetőt. A háború szörnyű forgószele felkavarta az én életemet is... Boldogság és bánat, szerelem és halál, hihetetlen gyor­sasággal váltakoztak, ha most visszagondolok ezekre az. időkre, csodálom, hogy volt erőm és energiám, mindezt túlélni, amit a Sors keze rám mért... Ebben az időben már írtam. Téma akadt elég. A novelláim majdnem minden héten megjelentek és egyszerre csak felfigyeltek rám. Erdős René, a nagy írónő, kivel sohasem találkoztam, meghívott magához. A Rákoshegyen lakott, az egyetlen szobában fogadott, amely lakható volt. A többit teljesen megrongálták a belövések és a légnyomás. Szinte lámpalázam volt, ahogy szemben ültem a San­­lerra bíboros és a Nagy sikoly halhatatlan írónőjével, akinek könyveit gimnazista koromban csak titokban olvashattam. Nagyon megtörtnek és öregnek látszott, de nagy, mély tüzű fekete szemeiben még mindig perzselt az érdeklődés. w — Azért akartalak megismerni kislányom, hogy rábeszéljelek, írjál regényt! Ne aprózd el magad ezekkel a kis, Deli novellákkal. Te többre vagy képes! Érzem, tudom! Zavartan válaszoltam, hogy majd, talán, de most még nem mernék egy regénybe belekezdeni. — De igen! Most azonnal ülj neki egy regénynek, kislány! — Már nem vagyok kislány, férjem van és gyerekem!... Megsimogatia a fejemet. — Szeretnék büszke lenni rá, hogy én fedeztelek fel! És sietned kell, mert nekem már nincs sok időm hátra... A rákoshegyi látogatás után többször telefonált, hogy van-e már címe a regényemnek, amit remélhetőleg már felvázoltam magamban. A cím már megvolt. Éjszaka Kairóban... A cím tetszeti Erdős Renének és a téma is. Azért választottam színhelyül Egyiptomot, mert ott voltam nászúton és megigézett a Közel-Kelet varázsa, egzotikuma. És úgy gondoltam, az olvasóközönségnek is érdekes lesz, a piramisok és fáraók távoli országáról olvasni, ahová sohasem juthatunk el. Ma már Egyiptom nem jelentene egzotikus hátteret, — Indiából, Tokióból, Hong-Kongból, Hawaiiból, újabban Pekingből is kapok lapokat, olyan emberektől, akik abban az időben legfeljebb Gödöllőre mentek vakációzni. , Első regényem hősei, egy angol gárdatiszt és egy szép, magyar asszony, akik a kairói éjszakában találtak egymásra. Hat hónapig dolgoztam a regényen, mikor elkészült, elvittem Erdős Renéhez. El volt ragadtatva, könnyes szemmel csókolt meg és azt jósolta, hogy ebből csakis bestseller lehel. — De ki fogja kiadni?... kérdeztem, mert nem ismertem senkit a könyvkiadók közül. — Menj el kislányom a Grill Károly céghez a Váci utcába. Patinás, előkelő cég. Sommerset Maugham-ot adják ki, Remarqué-ot, na meg engem, — tette hozzá. — Tessék eljönni velem!... kérleltem, de hiába. Erre nem volt hajlandó, főleg betegségére hivatkozva. így egyedül mentem, hónom alatt az. egy ujjal legépelt kézirattal. (Máig sem tanultam meg több ujjal gépírni!) Az elegáns kiadónál egy mogorva titkárnő egy még mogorvább igazgatóhoz vezetett be, Csató úrhoz. Rögtön azzal kezdte, hogy ők elvből nem kísérleteznek fiatal, kezdő írókkal és különben is bőven el vannak látva anyaggal. . Most éppen Mikes György könyvét adják ki, az Anglia papucsban-t és Földes Jolán regényét, az Arany fülbevaló-t. (Ezt néhány évvel később Hollywoodban Megkönnyítheti utazását, ha BREUER ELSIE Travel Consultanthoz fordul bizalommal 276-9571 megfilmesítették, Marlene Dietricchel a főszerepben). Szerényen megjegyeztem, hogy engem Erdős René küldött, ő olvasta a kéziratot és azt mondta, bestseller lesz! — Erdős René küldte ide? Hát ez döbbenetes! Mi per­ben vagyunk vele, csúnya per folyik közöttünk és még képes ideküldeni valakit? Ott álltam leforrázva és máris menni akartam, de valahogy megsajnált Csató úr és azt mondta, hogy csak hagyjam ott a kéziratot. A sarokban egy nagy, zöld papírkosár állt, biztos voltam benne, hogy az én Éjszaka Kairóban-om már ott fogja tölteni az éjszakát. Hát tévedtem... Csató már másnap telefonált, mézédes hangon, mintha nem is ő lenne. A könyvet azonnal, soron kívül kiadják, már karácsonyra a piacon lesz. Azonnal csináltassak egy szép fényképet, mert a hátsó borítóra szeretné rátenni. Kétezer forint előleget kaptam, ami 1946-ban óriási összegnek számított. Akkor jött be a foript , az új pénz. A jó pénz! Előzőleg a pengő már olyan inflációs volt, hogy több millió pengő volt egy kiló kenyér, vagy villamos átszálló jegy. Olyan boldog voltam, hogy azt hittem álmódok... Elmentem a legdivatosabb fotográfushoz Angelo mesterhez, aki gyönyörű, mosolygó fényképet készített rólam. Úgy néz ki rajta mint egy filmsztár, mondotta Angelo. Hát igen, ez volt a baj! Mikor felmentem a képpel Csatóhoz, csak csóválta a fejét. — Miért kell így mútogatni a fogait a képen? Ez olyan mint egy fogász reklám, alá lehetne írni, hogy használjon Kalodont! — Csináltatok azonnal másikat, komoly arccal! — Már késő, a borítólap ma megy a nyomdába. Nyakunkon a karácsony, nem várhatunk a fénykép miatt! — És milyen lesz a borító? — érdeklődtem. — Gyönyörű! A kék trópusi éjszakában két pálmafa. Nagyon művészi! — Szeretném látni! Csató behozta az eredetit. Borzalmas volt, a pálmák pont(«an úgy néztek ki mint két toliseprő. — Nos, hogy tetszik? — Ronda! Ezek nem pálmák, hanem toliseprők!... Csató úr jéghidegen megjegyezte: Nem fontos, hogy ön mit gondol, én már akkor könyvkiadó voltam, mikor ön még a világon sem volt! Bele kellett nyugodnom, hogy a regényem a fényképem nélkül jelenik meg. Arra, hogy ilyen siker lesz, hogy egyik napról a másikra bestseller a könyv, senki sem számított. Csak Erdős René volt az, aki megjósolta. (Azóta a regény, majd a folytatása, a Randevú Rómában is, 28 kiadási ért meg. Túlszárnyalva a Halálos Tavasz példányszámait is.) Az első siker révületében járkáltam az utcákon és min­den könyvüzlet kirakata előtt megálltam és ájult gyönyörrel néztem a kirakat közepén, az én két toliseprőmet, a Kairo-i éjszakában. Ahogy mentem a Váci utcán, a Cserépfalvi elegáns könyvboltja előtt, megtorpantam a kirakat előtt. Az én könyvem főhelyen, mellette az új Remarque regény. Bementem az üzletbe és csak könnyedén megkérdeztem, hogy megy ez a Kairó könyv?... A pult mögött kis vörös hajú, elálló fülü, kopaszodó segéd állt. — Ez kérem óriási bestseller! Aki írta, a Claire Kenneth, ma a legdivatosabb angol írónő! Úgy éreztem magam, mint egy álruhás hercegnő. — Tudja, ki vagyok én?... kérdeztem a kis vöröst. Nagyon előzékenyen válaszolta, hogy — meg nem volt szerencsém őnagyságához! Mire ránéztem. — Én vagyok a Claire Kenneth!... mondtam és vártam a hatást. A segéd el nevette magát. — Én meg vagyok a Ramon NovarroL. Kibotorkáltam az üzletből és ettől fogva minden újságban, még a mozihíradóban is ott volt a fényképem. És a következő kiadáson, amely már hetek múlva megjelent, persze szintén. Csaló úr már nem kritizálta a fogkrém fényképemet, én viszont új borítólapot követeltem. Most már minden kívánságom teljesítve lett. A Reggeli Újságban, mely a hétfői hetilap volt, azt írta rólam Lázár főszerkesztő, hogy Claire Kenneth-láz Pesten. Aznap, mikor a cikk megjelent, véletlenül összetalál koz­tam Kornél bácsival. Ott állt a Kígyó utca sarkán, bizonyára az Apostolok sörözőből jött. Ott állt, elegánsan, az elmaradhatatlan fehér szegfűvel gomblukában, szürke gamásnival, öreg, ráncos kis majomarcában a monoklival. Odaléptem hozzá. Most nem a strand szépe voltam, hanem a bestseller írónő. — Jó, hogy látom Kornél bácsi! Most utólag gratulálok 75-ik születésnapjához! De maga is gratulálhat nekem! Mit szól a nagy sikeremhez? Már nyomják a második kiadást! Gondolom, most nagyon büszkék rám?' — Büszkék? Úgy szégyellem magam miattad, hogy nem merek a kaszinóba felmenni! Hogy a mi családunkban valaki olyan regényt írjon, amiben házasságtörés van! Házasságtörés.... Etel néni migraint kapott, miközben olvasta! Mit válaszolhattam erre?...Semmit. Csak tovább-, mentem és arra gondoltam, hogy majd előbb-utóbb rájön, hogy mégsem hoztam olyan nagy szégyent a családra... De már nem volt idő rá, hogy Kornél bácsi megváltoz­tassa rólam a véleményét, mert három nap múlva szívrohamot kapott egy balerina ágyában. Szép halál, az ő korában... ~ ' — - — - — ---------------------------------------------------------------------------­I Montreal - Budapest - Montreal GEORGES piCAUD Kezdőknek szíves felvilágosítás Galeries St. Laurent 2015 Boul. Laurentien H4R-1K4 GYAPJÚ FONALAK 1 SZŐNYEGEK SELYEM GOBELIN KERETEZÉS KÖTÉS HORGOLÁS 1 / TEL: 336-9897 SAUL SINGER PHARMACIEN Mr Saul Singer 85 Mont Royal Ave. W. (St Urbain közelében) MONTREAL Mindenféle gyógyszerküldési Magyarországra vállalunk Korai terhességi vizsgálat a periódus-kiesés várása nélkül 844-1134 FELNŐTTEKNEK 778 •“ kanadai dollár és tax GYERMEKEKNEK 628 • “ kanadai dollár és tax A MAGYAR UTAZÁSI OSZTÁLYUNK és I SPECIÁLIS MAGYAR MUNKATÁRSAINK | készségesen állnak rendelkezésére következő utazása előkészítésénél. keresse MÁRTÁT Passportok és víz.umok intéz.ése MARKSTEAD AGENCIES! & i (TRAVEL CONSULTANTS! | 5871 Victoria Ave. Suite 102 I Montreal, Que. TELEFON: j I , (514)342-5466 , Ben Pish Rittmrtirl Napi specialitások: 4 p m 9 p.m. includes salad bar « RIB STEAK 19 01 • VARENEKES S KISHKA • BEEF LIVER STEAK WITH ONION RINGS • PORE AMANDINE • VEAL CUTLET MILANAISE • SPAGHETTI "BEN-DASH" • POTATO LATKES WITH SOUR CREAM • WHOLE BABY SALMON • FILET MIGNON BROCHETTE • ROAST BRISKET OF BZEF • CHICKEN IN THE BASKET The above served with potatoes, vegetables dessert, tea or coffee PLAZA COTE DES NEIGES (emeleten) 342-5221 6700 Cote Des Neiges BUSINESS MEN’S LUNCH from 325 BREAKFAST SPECIAL: S egss, Í coffees, toast, marmetsde 99' Vasárnap Brunch és Dinner' 11 AM-»PM Napi speciális Take Out 5»9 DIET SALAD-BAR II-TÖI. .1:30-10 12 féle saláta, ehet amennyit óhajt kávéval együtt 4.99 TRANSPORT LLOYD REG’D Költöztetés, szállítás garanciával 5455 Rue de Terrebonne, Apt., 605 Montreál, Que., H4A 3R5 Tel: 482 - 9478 MR.ERW1N KATZ Teljes biztosítás — Díjmentes árajánlat A régi KELEN cég üzenete: MEGÉRKEZETT az új tavaszi árjegyzék! IKKA TUZEX COMTURIST Kertigépek és háztartási cikkek is kaphatók valamint a legelőnyösebb pénzküldés most is az IKKA-nál Hívjon vagy írjon a főképviseletnek: VOYAGES KELEN TRAVEL (Alex A. Kelen Ltd.) 1467 Mansfield St. Montreal H3A 1Y5 Tel: 842-9548

Next

/
Oldalképek
Tartalom