Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-02-16 / 1002. szám
MRS. ROY ÉS A FELÜGYELŐ (folytatásos regény, tizenötödik rész 9. oldal) Mscsr. Béla Varga 225 East 72 St. New York, N.Y. 10021 MENDEH Second class mall Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mail paid at New York N.Y. 11351. Di.No. 104970. AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 23. 1002. Ára 70 cent MARCH 16. 1984 THE WORLD S LARGEST JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN (Öt évvel ezelőtt a Playgirl nevű magazin a 10 legférfiasabb amerikai közé sorolta Gary Hart-ot.) Hetekkel ezelőtt még esküdni mertünk volna arra, hogy Walter Mondale lesz a demokrata párt jelöltje. Ma már minden közvéleménykutató és politikai szakértő Gary Hartban látja Reagan ellenfelét. Sőt, egyes komoly újságok politikai rovatvezetői, mint humora, önkéntelenül is Kennedyre emlékeztetnek. Mintha csak levetítette volna magának Kennedy régi filmjeit és betanulta volna mozdulatait és beszédmodorát. Még az is Kennedyre emlékeztet, hogy 20 fokos hidegben, mikor hallgatói télikabátban dideregnek, ő kabát és kalap nélkül, mosolyogva mondja el beszédeit. Gary fiatal! Az új generáció jelképe. Szakit Rubin Ferenc Aki meglepetést okozhat REAGAN George Will, benne látják Amerika következő elnökét. Bevalljuk. Semmit sem tudunk Gary Hartról. Ezért azonban nem szégyenkezünk, mivel Washington sem tud róla többet. Mi csupán azt látjuk a televízió képernyőjén, hogy Gary Hart nyakkendője, mozdulatai, hanghordozása. a régi rendszerrel. Új eszmék harcosa. De melyek ezek az új eszmék? Gary mindeddig ezt ügyesen titkolta. Hiszen, ha gazdasági programját összehasonlítjuk Mondale jövő terveivel, nem látunk különbséget a két jelöli között. Mindkettő csökkenteni kívánja a hadikiadásokat, és adóemelés útján kívánja megoldani a költségvetési hiányt. Azonban egy óriási különbség van a két politikus között, s ezt egy hirdetési hasonlattal szeretném világossá tenni. ,,A statisztika szerint a PUREX mosópor forgalma 30 százalékot veszített a SZUPERPUREX piacra kerülésekor." Ugyanez érvényes a politikában. Mondale egyedüli esélyes jelölt volt az új jelölt megjelenéséig. Glen csupán Glenről beszélt. Esélyei tehát a holdban vannak. Gary viszont Mondalel mint a régi, elkorhadl, letűnt rendszer képviselőjét jellemzi beszédeiben, ki elkötelezte magát a munkásszervezeteknek. Az új korosztály. a függetlenek, a nők és a régi rendszer csalódottjai nyilván Garyra fogják adni szavazatukat. Gary vonzó külseje mellett senkinek sem tűnik fel. hogy az ,,új eszmék" hirdetése kong az ürességtől. Hiába, a fülbemászó, gyönyörű melódia szöveg nélkül is megragadja a szavazókat. Mire e sorok napvilágot látnak, az olvasók már pontosan értesülnek arról, hogy március 13-án, a kilenc amerikai állam állal választott 1000 kiküldött (mely a szavazati joggal bíró 4000 delegátus 25 százaléka) közül hányán fogják szavazatukat a demokrata párt gyűlésekor Gary Hartra adni. A jóslatok szerint, két vagy három állam kivételével, Gary mindenütt többségre számíthat. A jelöltségét visszavonó Cranston és Hollings kiküldöttei máris átmentek Gary tábcv rába. Míg pár héttel ezelőtt Hart csupán 20 kiküldött Hollings és Askew már Vermountban kiestek a küzdelemből. Március 13- án Glenn és McGovern is visszatérnek meleg családi f GARY szavazatára számíthatott a 194 illinoisi delegátus közül, ma már ezek nagy többsége kíván Gary csoportjához csatlakozni. Hart segítőtársai két héttel ezelőtt le akartak- '•rmvn’dni eg1 gyűlést Massachusettsben, attól tartván, hogy ott csak 10-20 ember fog megjelenni. Mikor azonban Gary a szószéken megjelent. 1200 hangos torokból hangzott fel a ..Gary Gary" kiáltás. New Hampshire megszüntette a hiedelmet, hogy a demokrata elnökjelölés Mondale megkoronázásával fog végződni. Gary 37 százalékos győzelme Mondale 28 százaléka felett ezt gyökeresen megváltoztatta. Cranston, HART tűzhelyükhöz. Jeesie Jackson azonban esetleg még konokul képviseli majd a néger szavazók többségét.' De vajon milyen esélyei lehetnek Hartnak Reagan c!len? (Bár a Gallup pool 9 százalékos többséget mutat Hart tál szemben.) November 6-tól még nyolc hónap választ el bennünket Ha addig nem történik valami végzetes politikai kudarc, úgy Reagan legyőzhetetlen. E nyolc hónap alatt a választók már régen elfelejtették Libanont, El Salvadort és Nicaraguát. Az amerikai szavazó nem külpolitikára, hanem a zsebére szavaz. Ez pedig Reagan megválasztása mellett szól. A munkanélküliség 7.7 szá-Aszad böjtje... Zűrzavar Libanonban Gemayel, Libanon formai elnökének kétnapos damaszkuszi látogatása alatt új feltételeket dolgoztak ki Szíria hegemóniájának érvényesítésére. Aszad, Szíria elnöke persze örömmámorban úszott. A többhónapos káosz után végre országa teljes szuverénitást ért el Libanon felett. Az u.n. békefenntartók csendben kivonultak Libanonból és Reagan katonái most már csak a hadihajókról szemlélhetik az elkövetkező eseményeket. A két elnök elsősorban érvénytelenítette az 1982 májusában Izraellel kötött szerződést. Ez volt az ára annak, hogy Gemayel továbbra is megtarthatta elnöki tisztségét. Az új alkotmány arányosan nagyobb képviseletet ad a sunniknak, shiitáknak és a drúzoknak. Bar Jumblatt és Berri, a drúzok és shiiták vezérei, nyilvánosság előtt még mindig Gemayel fejét és lemondását követelik és egy Genfben tartandó értekezleten az új alkotmányban megegyezni. Izraelnek majd valami laza biztosítékot adnak a terrortámadások megfékezésére, kivonulásuk ellenében. Miután ez mind békésen bekövetkezik, Szíria 62,000 főből álló hadserege is kivonul az országból. Ez mind nagyon szépen hangzik. Megvalósítása azonban legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Bár Jumblatt és Berri megígérték, hogy részt vesznek a konferencián, Pierre Gemayel, a libanoni elnök apja, Camille Chamoun volt elnök és annak az elnökségre pályázó fia, Dany, az izraeli szerződés érvénytelenítése után, megtagadtak minden közösséget Gemayel lel és nem véve tudomásul a tűzszünetet, a harcot tovább folytatják a drúz és shiita felkelők ellen. Gemayel tehát elveszítette legfőbb támaszát, a falan-1944-1984 Ebben az esztendőben minden héten emlékezünk és emlékeztetünk arra, ami 40 évvel ezelőtt történt. gista miliciát, és a Maronita keresztény Liberális párt támogatását. A keresztények félnek az I976h>s polgárháború megismétlődésétől és Libanon kettészakadásától. Fady Frem, a falangista ,,Liberális Erők" parancsnoka, azzal fenyeget, hogy egyenesen Amin Gemayel ellen fog fordulni. Aminnak ez annál nagyobb csapás, minthogy ő volt Frem előtt a Libanoni Erők parancsnoka és a falangista „politbüro" tagja. Gemayel, a maronita vezetők részvétele nélkül képtelen lesz egy értekezlet összehozására. Múlt héten Gemayel megbeszélést tartott apjával és Camille Chamounnal, Rafik Hariri, szaudi képviselő jelenlétéberi, de az értekezlet eredményleien maradt. Izrael újból megerősítette, hogy északi határai védelmében Libanonban marad. Ennek alátámasztásaként már harmadízben bombázták a Libanonba viszszaszivárgott 2000 PLO terrorista új állomáshelyeit. Bár a drúzok és shiiták elismerik a terroristák visszatérését, esküsznek, hogy azokat a shiita A mai szoros ellenőrzése alatt tartják. Az Amal szerint e PLO tagjai feladták azonossági kártyáikat és azokat rövid ottartózkcxlási engedélyekre cserélték át. Ők nem hozhattak magukkal fegyvereket. Az Amal továbbá azt állítja, hogy magasrangú PLO vezetőket, mint Abu Salahot és Ahmed Jebrilt, valamint Arafat helyettesét, Abu Mousat, kitiltották az országból. De ez még mind kevés Aszad fejfájásához. Pártja a Baath párt keblében lázadás tört ki. Ennek lecsititására lemondatta kormányát. Súlyos szívbajára hivatkozva, háromtagú alelnökséget nevezett ki, öccse, Rifat Ássad hadseregfőparancsnok vezetésével. Rifat azonban máris szervezi erőit bátyja ellen, kinek trónját igyekszik megszerezni. Ássad több mint két hónapot töltött kórházi kezelés alatt. Egészsége annyira megromlott, hogy kénytelen volt távol maradni a Baath párt 22 éves uralmának névfordulóján tartott ünnepségektől, ami kezd feltűnően hasonlítani Andropov utolsó napjaira. A Szíriában kisebbségben levő, de vezető szerepet játszó Alawitwite közösség keretében működő négy törzs között most éles viták dúlnak. Jobban növeli a vitát Rifaat kinevezése, mellyel az összes honvédelmi és biztonsági szerv legfőbb ura lett. Abdel Halim Khaddam, a külügyek intézésére és Zuheir Masharga helyettes pártfőtitkár alelnökké történt kinevezése nem enyhítette Rifaat elleni irigységüket. A kormány lemondása további zűrzavart keltett. Aszad sikereinek tehát eljött a böjtje, s nehezen képzelhető el, hogy sebei valaha is begyógyuljanak. Az egyik tizenkilenc, a másik... A négyéves Irak és Irán között dúló háború most döntő szakaszába érkezett. Irak kémiai fegyvereket használ. Irán 9 és 10 éves gyermekeket visz a vágóhidra. „Halál Amerikára, Halál Franciaországra, Halál Izraelre és Halál a Szovjetunióra". E jelszavak híven tükrözik vissza Irán elszigeteltségét. Az Izlám Köztársaság múlt Folyt, a 2. oldalon zalékra csökkent, az életszínvonal 10 százalékkal emelkedett, az infláció 3.8 százalékra szállt le. Ez anynyit jelent, hogy gyakorlatilag az árak nem emelkednek és a nyugdíjasoknak nem kell többé szájuktól elvonni a falatot. Ki törődik a 200 milliárd<« költségvetési hiánnyal? Annak következményei csak 1985- ben fognak jelentkezni, s Reagan azt majd csak rendbehozza valahogy. Ki törődik a tőzsde hanyatlásával? A Wall Street urai kisebbségben vannak. Ezzel szemben a szavazók 80 százaléka pártolja Reagan javaslatát az ima visszaállításáról az iskolákban. A nagy befolyású „Morális Többség" Reagant támogatja. E mellett, hogyan is lehetne megbirkózni Reagan lenyűgöző mosolyával, kitűnő humorával, vonzó egyéniségével és meggyőző vitaképességével? Izraeli szemüvegen nézve ugyancsak Reagan a .válasz. Gondoljunk csak a tömérdek fegyveres és anyagi támogatásra, melyet Izrael kapott a Reagan éra alatt Amerikától. Gondoljunk csak arra, hogy hány esetben vétózta meg Amerika az ENSZ-ben az Izrael-ellenes intézkedéseket. Gondoljunk csak az USA kilépéséről a UNICEF-ből pusztán és kizárólag Izrael kiközösilése következtében. Gondoljunk csak az Izraellel kötött stratégiai szerződésre. Mi jól tudjuk, mint azt egyik barátom bölcsen megjegyezte, hogy Amerikának Izraellel kötött egyessége nem szerelmi, hanem érdekházasság. E házasság azonban Izraelnek legalább annyira érdeke, mint Amerikának. Jack Hahn PURIMKOR... Amit itt leírok az egy egyszerű, de nagyon jellemző történet. Nem szükséges hozzá Marcel Proustot idéznem, sem Sigmund Freudot megemlítenem. Arról szólnék, hogy a történészek akik vaskos könyveket Írtak Herzlről, Ben Gurionról, Dájánról és Beginről, a kétezer év óta elnyomott és sanyargatott zsidókról, a cári idők barbarizmusáról és a nácik szadizmusáról, az. antiszemitizmusról, igazán írhatnának egyszer az olyan egyszerű kis zsidóról mint amilyen Smuel volt. Vannak hatalmasságok, amelyek mulandók. Hannibál zseniális hadvezér és államférfi volt, de elbukott. A Római Birodalom az akkor ismert világ felét uralta és mégis letűnt. Jöttek az új óriások, az Ottomán Birodalom, minden könyörtelenségével, de vissza kellett húzódnia az anyaországba. A csiszolt és finoman viselkedő, rafinált angol büszkén hirdette, hogy a Brit Birodalomban sohasem nyugszik le a nap, de nem azért, mert az angol tudósok tartották vissza a napot, hanem mert őfelsége katonái és a birodalom jólképzett rendőrsége Egyiptomban, Indiában és a haifai kikötőben állomásoztak. S ki építette az utakat, a házakat, az erődítményeket? Az angol? Nem. Az angol csak dirigált. A zsidó chaluc kiszárította a maláriás mocsarakat és termelni kezdett. Az angol kormány pedig nagyvonalúan megengedte. A kibucok küszködtek, s hogy még nehezebb legyen az élet, a gazdag arab sejkek, a hitlerbarát mufti felheccelték és felbérelték az írástudatlan népet, hogy támadják meg a dolgozó kibucnyikokat, akik így csak félmunkát végezhettek, mivel egyik kezükben kapa volt a másikban pedig fegyver. És egyszer mindez megváltozott. Közben felnőtt egy erős, gettóélményektől mentes nemzedék. Hannibál, a Római Birodalom, Hasszán, Hitler és Szálasi örökre eltűntek. Az Ottomán és Brit Birodalom erőtlenül visszahúzódott, de a Purim itt van ezer évek után is és erősebb mint valaha. Ezt a purim estét ünnepelte ezen a szép tavaszi estén a zsidó hadsereg egyik alakulata, nem messze a libanoni határtól. A zenekar játszott, a katonák, a meghívott vendégsereg táncoltak, énekeltek, büszkén kiáltották a világ felé: cháj, Israel cháj! Éjjel két órakor ért véget az ünnepség. Még sokan maradtak, de a zenészek már becsomagolt hangszerekkel várták az őket hazaszállító autókat. Az egyik zenekar dobosa, Smuel Jankelovits, aki alig három hónapja volt az országban, türelmesen várt a beosztására. Megérkeztek és hamarosan megindultak az első katonai járművek, hogy a sötét éjszakában hazaszállítsák a zenészeket, a hozzátartozókat. Végre megérkezett az utolsó autó is, amely olyan nagy volt mint egy ház. Vezetőjük Ezra, ki Jemenben született talán a hadsereg legkisebb katonája volt. — Ezra — kérdezte tőle egy tiszt — tudod hol van Ness Ziona? — Tudom — felelte Ezra félig csukott szemekkel. — Ezra, alszol amikor én hozzád? — kérdezte a tiszt szigorúsággal. — Bocsánat — felelte Ezra, de nem nyitotta ki a szemét. — Mióta vagy szolgálatban? — Hat óra óta. — Hat óra óta? Hát akkor miért vagy ilyen álmos? — Reggel hat óra óta — felelte Ezra tömören. Ekkor a tiszt intett Jankelovitsnak, hogy rakja fel a hangszereket és üljön be Ezra mellé, mert ő lesz az egyetlen utas. A tiszt közben gyorsan kiszámította, hogy Ezra immár húsz órája van szolgálatban és Ness Zionáig még több órás út van hátra. — Haver — szólt a tiszt Jankelovitshoz, ez a fiú reggel hat óra óta van szolgálatban és halálosan fáradt, tehát figyelmeztetlek, állandóan beszélj hozzá, mert különben el fog aludni. Az mindegy, hogy mit és miről beszélsz. És most sálom. — Ne félj, beszélni fogok hozzá — válaszolta Smuel Jankelovits, majd a hatalmas katonai teherautó elindult Haifa irányába. Eddig tart a történet, amelyhez már csupán egy hozzáfűzni valóm lenne. Ezra csakis héberül és arabul értett, míg Smuel Jankelovits csupán jiddisül és lengyelül beszélt. A korszakalkotó szabadságharc 1848 március I5 “A magyarok islenére Esküszünk Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! — Petőfi Sándor ■ Gérard Lamier, a nagy francia történész, akinek műve olyan nagyságok élettörténetével is foglalkozott mint Spartacus és Robespierre, vagy Simon Bolivár és Kossuth Lajos, ezt írja a magyar szabadságharccal kapcsolatos eszmefuttatásában: "1848 március 15.-ének értékelése attól függ, hogy milyen perspektívában tárgyaljuk a magyarok szabadságharcát, vagy hogy milyen történelmi komplexum szemszögéből vetjük azt górcső alá. Bécsben és Szentpétervárott nyilvánvalóan másként hangzik ez a perspektíva és komplexum mint Budán, Firenzében vagy Párisban”. Mindez inkább társadalomtudományi mint történészi megállapításnak hangzik. Dehát Gérard Lamier oknyomozó történészi tevékenysége mellett élénk érdeklődést tanúsított a társadalom, tudományok iránt is. A szabadságharc prológusában osztrák és orosz szóvivőket idéz, akik szerint a "...magyar szabadságharc egyáltalán nem volt szabadságharc, hanem a francia forradalom I hatására feltüzelt rongyos proletárok Foly. a 3. oldalon
