Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)

1984-06-01 / 1013. szám

1984 június 1 * MENÓRA :^a&íé«cí-SíaS88888»e888388888e88888íg»= MIAMI BEACH JEWISH CLUB 1520 Lenox Ave., Tel: (305) 531-1113 jKellemes baráti kör. Vendégeket szívesen látunk jj Elnök: Kálmán Louis Tiszteletbeli elnök: Weiss Martin Titkár: Kálmán Magda CLUBNAPOK minden szerdán és szombaton este 6-12-ig. Vasárnap 5-10-ig MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Cornell diplomás, Mount Slnai kórház szakorvosa saját rendelőjét megnyitotta 111 East 80th Street New York, N.Y. 10021 Tdí (212) UN 1-9000 és 104-60 Qneens Bírd. Forest Hills, N.Y. 11375 Rendelés előzetes bejelentésre ‘ProuUta probUaák * Ve»ek4 Vttt i * H agyit I ItrlWitk * Vincim; Medicare-1 és Blue Cross — Blue Shield blsioslldsl elfogadunk YORKVILLE PACKING HOUSE. INC. 1560 SECOND AVE. (81 utca sarok) 628-5147 New York és környéke legnagyobb magyar hentesüzlete EMERY PRINTING CO. MAGYAR NYOMDA TELJESEN MODERNIZÁLVA új helyen 1545 First Ave (80-81 utcák között) Telefon: (212) 628-7700 Vállal mindenféle üzleti és privát nyomtatványt OFFSET NYOMÁST — XEROX MÁSOLATOT Ezenkívül minden ami stationary, papíráru, írószer kapható Kérje hihetetlen olcsó árajánlatunk ^OpEAN Co» of Flushing ^ MAGYAR HENTESÜZLET Friss felvágottak és húsok naponta T.-358-7459 4141 Mala St. Nyitva 7-tól (Samford és 41-es utcák közölt) Az eddigi Manhalian-i közismert rétesek cukrászai EZENTÚL CSAK NÁLUNK KÉSZÍTIK A LEGKITŰNŐBB ALMÁS, TÚRÓS, MÁKOS, DIÓS, KÁPOSZTÁS RÉTESEKET C7i» ^Hungárián hStruMe & ^Paótrieó Vnc. Vigyázzon a cimre: 100-28 QUEENS BLVD. Forest Hills a 67-es Subway állomásnál, Lázár’s húsuzlet mellett TEL: (212) 830-0266 EGYEDÜL ÁLLÓ? .Jöjjön hozzánk és válasszon társat barátnak vagy házastársnak 18-80 évesig, felekezetre való tekintet nélkül FIELD’S (212) 391-2233 41 East 42 St. Room 1600. N.Y. City 10017 Díjtalan megbeszélés. Diszkréciót garantálunk. FIELD’S EXCLUSIVE SERVICES INC. Összehozzuk lányát, fiát a legmegfcldóbbd anélkül, hogy ó tudna róla * 'V"" '' ' 1 .......................................................1 I" Losonczy László Egy olvasói levél és annak margója Emberség az embertelenség tengerében “Minden rosszban van valami jó. és megfordítva". — Julius Ceasar A Menóra elkötelezettsége, amely szerint ebben az évben minden heti kiadványa tartalmaz emlékeztetőt a negyven évvel ezelőtti rémkorszakra, számos olvasónkat késztette emlékei felidézésére. Valószínű, hogy rajtam kívül a Menóra szerkesztője és munkatársai is kaptak számos ilyen idézetet. És feltehetőleg olyan olvasóktól, akik idáig mélyen elásva bensőjükben hordozták a keserű emlékeket, mint egy gyógyíthatatlan fekélyt, s negyven év volt szükséges ahhoz, hogy ezeket az emlékeket megosszák másokkal. Minden ilyen irányú emlékezés kétségtelenül tárgya lehetne egy regénynek vagy elbeszélésnek, ami aztán hozzájárulhatna az Albert Camus által “Keserűség lexikoná"-nak nevezett antológia kiegészítéséhez. Elvégre az egyéni tapasztalatok rögzítése és összegezése a leghitelesebb forrása minden történeti munkának. Néhány olvasónk emlékezése egy rendkívül kényes témakört idéz: a magyarság felelősségét (vagy felelőtlenségét) a tragikus eseményekért. Jelen sorok írója, aki ama kevés keresztény közé tartozott, akik vezetőszerepel játszottak a magyar földalatti mozgalom irányításában, nem tekinti kimondottan feladatának e felelősség meghatározását és osztályozását, s azt az oknyomozó történészekre bízza, akik nyilvánvalóan érzelmi befolyások nélkül végzik munkájukat. Bár az egyik, Wallenberggel lezajlott találkozás során a svéd em­berbarát ezt mondotta az írónak: “Egy nemzet magatartását nem lehet néhány ezer egyén cselekményei alapján megítélni”. A számarány valószínűleg nem pontos, de a definíció — bizonyos fenntartásokkal — elfogadható. Az alább közölt olvasói levél írója szerencsésnek tartja magát a rémkorszak átvészeléséért. Emlékezése annak az emberségnek állít emléket, amely ritkán fellelhető szigetet jelképezett az. embertelenség és kegyetlenség tengerében. Kedves Szerkesztő Úr: A Menóra lapjain 1944 tragikus évére emlékezünk. Kérem, tegyék lehetővé, hogy azokról az Igaz Emberekről is beszéljünk, akiknek segítsége nélkül nem élhettük volna át a borzalmak évét. Ezért idézem fel saját emlékeimet. 1944 március végén, a német megszállási követő napok­ban egy barátnőm hozta a hírt: “A Nagybátonyi-Újlaki Téglagyár Bodor utcai telepe, hadiüzem lévén, zsidó munkásokat is alkalmaz. Barátnőmmel együtt jelentkeztem és mindkettőnket felvettek. Mintegy száz-száztíz fiatal zsidó lány dolgozott ott 1944 tavaszán és nyarán. Naponta jár­tunk be az üzembe, s a sárga csillag nyomán a nyilasok sok társunkat elhurcolták. Május végén a Kéry névre hallgató gyári főmérnök és a Kőszegi nevű főmunkavezető összehívott minket: “Kislányok, maguk jól dolgoznak, hovatovább nélkülözhetetlenek. Ne féljenek, itt a gyár­telepen senki sem bánthatja magukat. S ha akarnak, beköltözhetnek, itt lakhatnak”. Mi az, hogy akartuk! Legalább a nyilasok nem fogdoshatnak össze útközben. Az egyik raktárát rendezték be szállásnak, emeletes ágyakkal, asztalokkal és székekkel; alig különbözött egy valamiféle nyári diáktábortól. A gyárban keményen dolgoztunk: csiszoltuk a cementlapokat és talicskáztunk. A “hivatásos” munkásokkal kitűnő kapcsolatunk volt, akik sok fortélyra tanítottak meg: hogyan lehet könnyebben emelni nehéz, tárgyakat, vagy hogyan lehet feltört tenyereket kezelni. Átlagfizetést kaptunk, melynek egy részét visszaadtuk Kőszegi főmunkavezetönek. aki — ég tudja, honnan? — meglepő jó élelmiszereket szerzett be. Hétvégeken, aki tehette, hazalátogatott a csillagos házak­ban élő rokonokhoz vagy barátokhoz. Csaknem szégyenkezve írom le (miért éppen mi voltunk ilyen szerencsések?) de mondhatnám, idillikus életet éltünk 1944 nyarán. Munkaidő után felfrissültünk a zuhanyozás után, majd olvasgattunk, festegettünk, karénekben énekeltünk. Még kiállítást is rendeztünk egy fészerben, amit a gyár­vezetők és munkások is nagy tetszésnyilvánítás közepette megnéztek. Klubnapjaink voltak vidám műsorral (több­nyire elég átlátszó antifasiszta célzásokkal) amiket a gyári alkalmazottak is rendszeresen látogattak. Egy idősebb munkás, aki amolyan “atyai” barátom lett, időnként megsúgta, hogy mit hallott a BBC magyar adásában. A Szálasi-féle hatalomátvétel véget vetett az idillnek. Vasárnap történt. Legtöbben otthon voltunk látogatóban. Visszatérve a gyárba, a portás fogadott rémülten: a gyárat átvették a nyilasok. Azt ajánlotta, hogy azonnyoniban meneküljek. Visszamentem szüleim lakására, a Baross téri csillagos házba. Pár nappal később a nyilasok összeszedtek minden harminc éven alulit a házban, köztük engem is. Hosszú menetoszlopba tereltek bennünket, a sor elején és végén fegyveres nyilasok, a két oldalon rendőrök irányították a menetet. A Pozsonyi úton járhattunk, amikor az egyik rendőr ezt súgta nekem: "Lépjen le!" — “Nem merek", — mondtam neki, — “félek a nyilasoktól”. — "Ugyan mi vesztenivalója van?!” — felele a rendőr, — "majd szólok, mikor lépjen ki a sorból”. A Rudolf téren a rendőröm meglökött: “Most! Sétáljon el, s ne nézzen hátra." Dobogó szívvel így tettem. Mások is kaphattak hasonló ötletet, láttam, hogy többen kilépnek a sorból. Néhány lépést tettem, akárcsak egy alvajáró, aztán puskalövéseket hallottam, s hirtelen egy másik rendőr ragadta meg a karomat: “Kövessen!" A Rudoiftér 2 számú ház kapualjába vitt, leültetett egy székre, s termoszból teát adott. “Igyon kisasszony egy kis teát, ügy remeg mint egy falevél. Sajnos, nem vihetem sehová, nem vagyok ismerős Pesten; a szállásunkon sok a rossz ember. Maradjon itt sötétedésig... van hová mennie?” Gyerekkori barátnőm, Bőrőndy Gizi jutott az eszembe, Kelenföldön. “Jó”, — mondta a rendőr, “van pénze villamosra?” Nem volt, táskámat elvesztettem a sorból kilépve. A rendőr adott két pengőt, s a nevét is megmondta; Pallagi József Debrecenből. “Nekem is van egy leányom odahaza", — mondta, “olyanforma mint maga". Elbúcsúztunk. Néhány napig barátnőmnél laktam, aki édesanyjával kedvesen ellátott. De nekik se volt sok élelmiszerük, nem élhettem a nyakukon. Visszamentem szüléimhez, akik köz­ben átköltöztek egy svájci védett házba. Egy Balikó Istvánné nevű fiatalasszony, aki viceházmester volt a ház­ban, ahol korábban laktunk, felajánlotta keresztlevelét és iskolai bizonyítványát; “Én úgysem megyek ki a házból, itt pedig mindenki ismer, nem kellenek iratok. Te azonban ezekkel beköltözhetsz valahová. Használd a nevemet és mondd, hogy menekült vagy”. így lettem átmenetileg Karacs Ilona (Balikóné leánykori neve). Állandó félelemben éltem, hogy igazoltatni fognak, s a keresztlevél és iskolai bizonyítvány valószínűleg nem elég. De megint szerencsés voltam, senki sem igazoltatott. Közben sok igaz, derék magyar emberrel is találkoztam, akárcsak szüleim, akik nélkül nem élhettük volna át ezeket a hónapokat. Mindig akadt valaki, aki figyelmeztetett: "Ne menjen erre vagy arra, a sarkon nyilasok igazoltatnak”. A svájci védett házba parasztasszonyok jöttek élelemmel. Ha volt pénzünk, fizettünk, ha nem volt, az asszonyok legyin­tettek: “Nincs semmi baj, jószívvel adjuk, fogyasszák egészséggel". Nevüket és falujukat azonban nem árulták el. Még magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy miért éppen én és családom volt ilyen szerencsés? Persze, veszteségünk és gyászunk nekünk is volt, mégis sokkal szerencsésebbek voltunk mint az. átlag. Talán azért, mert sok jó, bátor és igaz ember útjába kerültünk, akik segítet­tek. Feltehető, hogy nem csak mi voltunk ilyen szerencsések. Szeretném, ha ez a levél emléket állítana az Ismeretlen Igaz Embereknek. Akik emberek voltak az. ember­telenségben. Sándi Erzsébet Kanat (Ottawa). Érdekes hírt közölt a Washington Post bonni tudósítója: Andrei Gromiko szovjet külügyminiszter az elmúlt héten átvette a Kreml teljes irányítását. Úgy tűnik, hogy sikerült maga mellé állítani a KGB-t és a hadsereget egyaránt,'^ ily módon a hatalom teljes birtokosának vallhatja magát. A beteg Csernyenkót a “szovjet Machiavelli" Gromiko helyettesíti, aki képes volt arra, hogy 45 éven keresztül valamennyi diktatúrát túléljen. Csernyenko megválasztá­sa előtt ő is szóba jött mint jövendő pártvezér, de úgy lát­szik vagy akkor még nem volt elegendő ereje, vagy változatlanul a háttérben akart maradni. Most azonban ügy tűnik, nem volt más választása. Ha nem akarja át­adni helyét a fiatalabbaknak, akkor a 73 éves “orosz ró­kának" a szorítóba kell állnia. Lehet, hogy 45 éve készült erre? Igen magas iskolai végzettsége van és egyedülálló diplomáciai gyakorlattal rendelkezik. Soha nem ivott, — hogy ne beszéljen tűi sokat, és sohasem lehetett a feleségén kívül más hölgy tár­saságában látni, — hogy magánélete feddhetetlen marad­jon. Ennek köszönheti, hogy Sztálin, Malenkov, Hruscsov, Brezsnyev, Andropov és most Csernyenko nem tudták és talán nem is akarták félreállítani őt, és mint a 16. század híres diplomatája Niccolo Machiavelli tette, ő is a háta mögött meghúzódva, de irányított. Mégis Gromiko ? Ha a jelenlegi állapot tartóssá válik és a' szovjet valóban Gromiko vezetése alá kerül, akkor ügy gondoljuk, hogy bár ez a kemény kéz politikáját hozza vissza, de tárgyalásokat és nem háborút eredményez. Rubin Ferenc 1953. Mint angol követ kezet szorít Winston Churchill-lel. 1960. Az U.N.-ben tapsol Hruscsov-nak. 1961. Kennedyvel beszélget a Fehér Házban. 1966. Johnson elnökkel beszélget Washingtonban. 1969. Ottawában Trudeauval 1970. Beszélgetés Nixonnal 1983. Megbeszélés közben Ustinovval és Csernyenkoval. HIRDESSEN LAPUNKBAN tnaqucír eótmények m vétele és eladása m vétele és eladása GALÉRIA PANNÓNIA. WIEN. 1. TIEFER GRABEN 12 AUSZTRIA MUNKÁCSY MIHÁLY RIPPL-RÓNAI JÓZSEF BERNÁTH AURÉL IVÁNYI-GRÜNWALD KOSZI A JÓZSEF stb.---—«O'-----—

Next

/
Oldalképek
Tartalom