Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-02-10 / 997. szám
12. oldal MENÓRA * 1984 február 10 Én nem vagyok már ... FELEKI KAMILL - EGY MŰVÉSZPÁLYA TÖRTÉNETE Liliomában Csortos Gyula és Varsányi Irén A “Hoiel Plaza” c. darabban Rutkai Éva és Feleki Kamill Aszínésztárialgóban szelíd évődések közben a színésznő — akiről a továbbiakban lesz még szó jócskán — váratlanul azt a kérdést szegezte a vele együtt jelenésre váró partnerének : — Mondd, Kamillkám . .régóta akarom már megkérdezni tőled. . . Miért nézel minden előadáson lopod a színpadról fel az emeletre, valahova egészen távolba? Ül ott valakid? Vagy kit keresel? A színész kicsit elálmélkodva nézett rá. — Észrevetted? És mintha a tekintete ez alkalommal is a távolban járna, úgy felelte: — Hát magamat . .. Egy csepp kételyt hordozó csönd után még hozzátette: — Van annak már több mint ötven éve, hogy . . . Itt aztán el is akadt, mert az ügyelő mindkettőjüket színpadra szólította. Hadd folytassam hát innén helyette én, a színésszel együtt heteken át emlékező krónikás, ezt a kissé szeszélyesnek ígérkező pályahistóriát. Ha elfelejtettem volna az imént leírt epizód helyét megemlíteni, most sietve pótlom: Vígszínház, a Hotel Plaza előadásán, 1971-ben. Nem is kell folytatásként olyan nagyon messzire távoznunk. Maradunk itt a Vígszínház körül. Csak éppen 1919. február 15-öt írunk. Kapunyitásra várva A költőket kell megkérdezni, hogy mekkora boldogság férhet el egy ember szívében. Meg azt a tizenegy éves vékony csontú apró gyereket, aki a ködszűrte esti gázlámpafényben szinte rátapad a csukott tölgykapura. Egy hasonlóan apró termetű, de valamivel idősebb fiú fogja a kezét. Látni, hogy testvérek, egymáshoz ragaszkodók. Körülöttük már vagy harminc-negyven ember. Különösen a hölgyek toporognak fázósan, szőrme muffjukba rejtett kezük fehér zsebkendőt markolász, s azt időnként szipogva előhúzzák. Hét már elmúlt, de még várni kell. A kapu konokul útját állja a befelé vágyakozóknak. Ez a kapu itt a Vígszínház Pannónia utcai oldalbejárata. A Lipót körúti fényes főbejáratokon át már javában özönlik a zsibongó foyerba a közönség. Sokan konflison, villanyautón hajtatnak a színház elé. Világháború utáni, két forradalom közti zaklatott időszakában jár a magyar történelem, de a mai este ragyogása és felfűtött színházi atmoszférája, azt lehet mondani, békebeli. Tulajdonképp ez a hangulat uralkodik az utcán, az oldalbejárónál várakozók között is Ugyanúgy, mint odabent a választékosán elegáns, estélyi ruhás hölgyek és urak, ők is köszöntgetik egymást, társalognak. — A, tiszteletem, nem láttam itt kegyedet a legutóbbi premieren. — Esküszöm, a Góth a legkülönb színész. Nekem ugyan mondhatja uram, hogy a Hegedűs. Miért, mert az kegyelmes úr... — Csakugyan azt akarja, hogy elhigyjem, nagyságos asszonyom ... Nem, az egyszerűen nonszensz. Hogy ön már itt volt a tíz év előtti Liliombemutatón? — A Hegedűs, uram, a Hegedűs. Ö a Vígszínház lelke. Egy zseni. — Mondtam a férjemnek, hogy egy Molnár-premierre kamáslit kell felvennie. Ne szólj közbe fiam. Vannak íratlan társasági szabályok ... — Látta maga Hegedűst a Liliomban? Na, csak figyelje meg a Csortost. Ha ma le nem pipálja. . . A kisebbik fiú az egyik fülével csak úgy szívta fel magába ezt a habituétársalkodást, míg a másik fülét izgatottan a kapuhoz tapasztotta, hogy ő hallja meg legelsőnek a fekete díszatillás, sapkájában madártollat viselő, rátarti portás kimérten közeledő lépteit. S amikor már a neszét meghallotta, szeme felcsillogott, teste megfeszült. Az állóhelyhez nem csak idejekorán kellett jegyet váltani (ez az idősebb fiú tiszte volt), hanem edzetten kellett starthoz állni a biztos és gyors helyezkedéshez. Ezt ketten napközben otthon a lakásajtóban és a lépcsőházban gyakorolták. Volt azonban az állóhelynél némi bizonytalansági tényező is. Először is az, hogy a gyászhuszámak öltözött portás melyik oldalon nyitja ki előbb a bejáratot, a túlsó utcában, vagy itt. Mert, ha odaát, akkor hiába gyülekeztek itt két órával korábban, mindenképp a színház túlsó felén várakozók kerülnek behozhatatlan előnybe. /Most ugorj, Kamill! Megzörrent és fordult a kulcs a zárban. — Most ugorj, Kamill! — adta ki a jelszót az idősebb fiú. S az, a portást kis híján felborítva, odabent is termett, s négyesével szökellve át a lépcsőfokokat, egy bravúros lovasattak iramával száguldott felfelé. — Utánam, Laci! — kiáltott vissza valahonnan selypes hangon. Lentről látni őt már nem lehetett. Az állóhely legfelül volt a karzati széksorok mögött. Mintegy száz néző számára volt ott szűkös elhelyezkedési lehetőség. Mire Kamill felért oda, kétszeres erővel dörömbölt a szíve. A nagy rohamtól, meg az élmény izgalmától. Ruhatárral nem bajlódott. Egykettőre ott csimpaszkodott legelöl a könyöklőnél. Csimpaszkodott, mert a könyökével még nem érte fel. De a legjobban azok a sihederek tetszettek neki, akik a hátrább levő állóhelyi könyöklőre felálltak, s félig a mennyezetbe kapaszkodva csüngtek alá. Így nézték végig az előadást. Itt persze nem voltak számozott helyek; minden „talpalatnyi” helyért mindenki maga küzdött meg. Ha tumultus, torzsalkodás támadt, megjelent egy alacsony, kopasz úr és hamar rendet teremtett. Szigorú volt, de igazságos, ö volt a nézőtéri felügyelő. (Csak évtizedek múlva tudta meg Kamill, amikor már maga is szerepelt a tévében, hogy ez az úr lett később Vitray Tamás édesapja.) S mi volt, ha a másik kaput nyitották ki előbb, s Kamill és Laci elől már elfoglalták az állóhelyi első sort? Baj akkor sem volt; olyan kicsik voltak, hogy az emberek maguk elé engedték őket. De hát rohammal azért mégis csak más érzés volt bevenni a színházat. Kamill ezt jó korán megtanulta. Fenn és lenn Amint azonban Feleki Kamill sorsából is kiolvasható, az állóhely egykor áhított szentély volt, és regényes, hősi múlttal büszkélkedhetik. A vígszínházi állóhelynek éppen úgy megvolt a premier törzsközönsége, mint a földszinti zsöllyéknek és a páholyoknak. ' Lentebb mágnások és pénzemberek ültek, fent a színház legmegátalkodottabb sovány zsebű szerelmesei — álltak. Talán azért, hogy ők is úgy érezzék, részesei a nagy fényűzésnek? A Vígszínházban egy premier mindenképp ünnepi esemény volt, valódi théátre páré. Kiváltképp egy Molnárpremier. Aznap este ugyan nem premier volt, hanem felújítás. Mégis felért egy premierrel. Tíz év után másodszor is műsorára tűzte Molnár Ferenc Liliomát a Vígszínház. Az ősbemutatón Hegedűs Gyula—Varsányi Irén Liliom— Julika kettőse nem aratott különösebb sikert. Hanem ezen az előadáson Csortos Gyula—Varsányi párosa diadalt ült, a ligeti hintáslegény és a kis cselédlány legendája költészetté párlódott, s a darab egyszeriben bekerült a világ drámairodalmának nagykönyvébe. Kamill bámulattal nézte a csodát. Dr. Reich viszonylag kis szerepében fellépett a darabban Tanay Frigyes is. Neki már akkor Tanay volt a mindene. Ha beleszólhatott volna a kapunyitás előtti, utcai diskurzusba, ő Hegedűs, Góth, Csortos helyett gondolkodás nélkül Tanaynak adta volna az elsőbbséget. Tanay az ideál Mintha Tanay minden szót a szívén át szólaltatott volna meg. Mozgása természetes volt, életszerű. Humora tisztán patakzott elő vonzó egyéniségéből. Kamill akkor még nem tudta szavakban megfogalmazni, de érezte, hogy Tanayban megtestesül az egész színészet harmóniája. Látta egyszer egy néma epizódalakítását. A'kis cukrászdái című darabban egy telefonáló embert játszott, akinek egyetlen szava sincs, illetve a néző számára egy szava sem hallható. Eljátszotta, hogy nem kap vonalat, hogy a hívott fél mással beszél, hogy a hívott féllel — aki nem lehetett más, csak a rajongott gyönyörű nő —, csúnyán összevész. (Persze, randevúra várta ide a cukrászdába, de a bestia cudarul felültette.) Aztán eljátszotta, hogy kibékül. Mert hogy ilyen az élet. Kamill ezt a darabot megnézte több-, szőr. S Tanay mindig másképp adta elő a drámát. Az egész etűdnek különben semmi köze sem volt a darabhoz. A nagy példakép; Tanay Frigyes Kamill odahaza, ha magára maradt, sokszor elképzelte, hogy hányféleképp is lehetne még ezt a párjelenetet — szólóban eljátszani. El is játszotta volna boldogan valamennyi variációját a színpadon is, de akkor még úgy gondolta, ha kettőjük közül valakiből, hát Laci bátyjából lesz színész. Lacinak jobb humora volt. Igaz, ő is egy kicsit selypesen beszélt. . Otthon ketten színházat is játszottak. Meg már az utcán is, a színházból hazamenet. Laci úgy kezdett el beszélni, mint Varsányi Irén, Kamidra a Hegedűs, a Szerémy vagy a Fenyvesi szerepe maradt. Tanayt más előtt csak félve merte utánozni. Talán azért, mert Tanay az álmaiban is megjelent, s így némi okkal félhetett a haragjától. A valóságban személyesen sohasem találkozott vele. De sok mindent megtudott róla. Azt például, hogy a telefonálós szerepet a szerző meg sem írta, s Tanay csak azért „sírta bele” magát a darabba, mert a gázsiján felül túlfelléptidíjra (úgynevezett túlira) volt szüksége. Amikor a kívánságát végre teljesítették, „megírta” a maga számára a nem is létező szerepet. Hogy Feleki Kamill színészi fantáziája mindmáig oly eleven maradt, abban múlhatatlan része van a Tanay Frigyestől nyert korai ihletésnek. Sas György folytatjuk az "illetékes" bürokrata mindig szigorúan néz rám. Már kezdettől fogva gyanús vagyok neki. Tudja, hogy utálok adót fizetni és gzzal is tisztában van, hogy minden szándékom az, hogy adócsalást kövessek el. — A kettőnk közti harc lényege mindig az, hogy milyen mértékben tudok adócsalást elkövetni és az adóhivatal bürokratái milyen mértékben képesek adócsalásomat csökkenteni? A harc halálos és elkeseredett, egyszerűen azért, mert arról van szó, ami mindkettőnk számára a legfontosabb — a pénzről. — Magánéletünkben talán mondunk ostoba jelszavakat eszmékről, politikai ideológiákról, de amikor az adóhivatalban egymással farkasszemet nézünk, tudjuk, hogy most beszélünk a legfontosabb dologról mindkettőnk életében — a pénzről. És én, a kafkai víziók átlagembere, hasonlóan Kafka nagyszerű és nyomasztó történeteihez, mindig veszítek. Az "illetékes hivatallal" szemben egyszerűen nem lehet győzni. S most, Aszszonyom, hazamegyek és Kafka-történeteket fogok olvasni, hogy megerősítsem magam, mielőtt nemsokára szembenézek az adóhivatal "illetékes" bürokratájával. Amikor ellépek a kirakat Folyt, a 8. oldalról m r . 1*1 Napok sodrában... elöl es hátrafordulok, látom, amint a próbababa elmélyedve olvassa Franz Kafka Összegyűjtőit novelláit... II A közeli laundryban hetek óta délutánonként egymás mellett ül egy férfi és egy nő. Elmélyedve beszélgetnek egymással. A laundry gépeiben olykor semmi sincs számukra, olykor néhány vacak ing, vagy zokni és ócska kombiné. Mindenesetre, idejönnek beszélgetni. A férfi körülbelül ötven esztendős lehet és a nő sem sokkal fiatalabb. Rosszul öltözöttek, majdnem azt mondhatnám, hogy toprongyosak. Kétségtelen azonban, hogy románcról van szó. Két rongyos ember beleszeretett egymásba. S ez több, mint minden hollywoodi románc. Mert az igazság az, hogy a hollywoodi románcokkal szemben mi, átlagférfiak és átlagnők, általában nem vagyunk szépek. Sőt, gyakran csúnyák vagyunk. Mindez azonban nem tart bennünket vissza attól, hogy beleszeressünk egymásba. És szépnek látjuk egymást, a vacak laundryban, a rongyos románc alkalmával. Tegnap délután váratlanul beléptem a laundryba: gratulálni akartam a nőnek és a férfinek... el akartam mondani nekik, sorstársaimnak, hogy velük van a szívem és szeretném, ha a rongyos románc boldog lenne. Kedvezőtlen pillanatban léptem be: a férfi hirtelen átölelte a nőt és azt mondta: — I lőve you... — és azután csókolni kezdte és a nő visszacsókolta. Kiléptem a laundryból és arra gondoltam, hogy talán mégsem reménytelen az átlagemberek sorsa. A vacak laundryban rongyos románc közeledik a beteljesüléshez. S boldog vagyok azért, hogy ez megtörtént. Mert az élet igazában nem a szépeké és nem a kiválasztottaké. Az élet igazában véve a miénk, csúnyáké, az élet a miénk, átlagembereké... nem Hollywood az élet... az élet a rongyos románc a laundryban. III Madam Mariának nevezi magát. Egy közeli üzlethelyiségben lakik, amely egyúttal az “irodája” is. Azt hiszem, Madam Maria indiai. Vagy pakisztáni. Nem merem megkérdezni, mivel az indiaiak és a pakisztániak gyűlölik egymást. Madam Maria jövendőt mond, kétféle módon: vagy tarokk-kártyából jósol, vagy egy kisegeret vesz igénybe. A szürke kisegér általában az asztalon pihen egy papírdobozban. Két másik papírdobozban apró borítékok vannak, az egyik borítékcsomag színe kék a másik rózsaszín. A kisegér Madam Maria parancsára körülszaladja a papírdobozokat és kihúz egy borítékot. Madam Mariával barátok vagyunk. Gyakran üldögélek az "irodájában" és együtt hallgatunk. Már egyikünk sem vár semmit az élettől és ez a körülmény tett bennünket barátokká. Hallgatunk, mert tudjuk, hogy nem érdemes beszélni. Néhány nappal ezelőtt Madam Maria hirtelen és váratlanul megtörte a csendet: — Jósolok magának — mondta. -— A tarokk-kártyát, vagy a kisegeret akarja? — A kisegeret — válaszoltam habozás nélkül. — A kisegér állandóan rajtam tartja óriási fekete szemét. Érzem, hogy a kisegér rokonszenvesnek tart. — Indulj! — parancsolja Madam Maria, a kisegér körülszaladja a papírMÉN D Rfl —EGYENLŐSÉG THE WORLD LARGEST JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN 1378 Bathurst SÍ., Toronto, Onl. M5R 3J1 Telefon: (416) 656-5219 Megrendelem lapjukat Az előfizetési díjat........évre mellékelem Az előfizetés egy évre $30.00, félévre $17.00 Név Házszám és utca............................................................... Város........................ Province........................ Code No dobozokat és kihúz egy borítékot. A borítékot kinyitom és abban egy kartonlapon nyomtatott belükkel a következő szövegel olvasom: — Az ön élete végül is révbe jut. Minden rendbe jön és ön öt gyermek boldog édesanyja lesz. — Valami baj van ezzel a jóslással — mondom és a kartonlapot átadom Madam Mariának, aki, a szöveg elolvasása után, csak ennyit mond: — A kisegér már öreg és szenilis. Rózsaszín borítékot húzott ki. A rózsaszín borítékok azonban kizárólagosan a nők számára vannak. — A kisegér talán nőnek nézett — mondom — és alapjában véve, ez nem is csoda. Manapság elmosódnak a férfiak és a nők közötti különbségek. Ezután hallgatunk. Közömbösen. reménytelenül és kiábrándultán hallgatunk. A kisegér visszamászik dobozába és nemsokára elalszik. Csend van körülöttünk. Barátok vagyunk mi, hárman, Madam Maria, az alvó kisegér és én. IV Amióta Tiger hazajött a kórházból és ismét egészséges, határozottan orvosi szakértő lett. Amikor ma reggel kimentünk sétálni, a körénk sereglett kutyáknak fölényesen mondta: — Volt idő, amikor az orvost komolyan aggasztotta a vesém. A BÚN számolás 44 volt és ilyen esetben a vese könnyen felmondhatja sa szolgálatot. Később azonban, orvosságokkal és diétával, a BÚN számolást leszorítottuk harmincra és ez már teljesen normálisnak tekinthető. A szívben még mutatkozik egy bizonyos zörej, ezt azonban megfelelő gyógyszerrel ellensúlyozzuk. (Érdekes módon, Tiger teljesen úgy beszél, mint az orvosok és nem azt mondja, hogy "a szívem”, hanem azt, hogy “a szív"). A körülöttünk álló kutyák majdnem tisztelettel bámulják ennek az 5 és félfontos, apró kutyának magabiztos és szemtelen arcocskáját (a legkisebb közülük legalább négyszer akkora, mint Tiger) és végül is Tiger befejezi az orvosi előadási, ezekkel a szavakkal: — Most már haza kell mennünk, hogy megreggelizzünk. (Miközben hazafelé tartunk, hátrafordulok. Becsületszavamra mondom, az egyik óriási farkaskutya megcsóválta a fejét.) TORONTO- TEL AVIV -TORONTO $ 894.00 TÖLTSE A HÚS VÉTÓT BUDAPESTEN A THERMÁL HOTELBAN 3 hél luxus nyaralás, napi 3 étkezés, teljes orvosi kezelés, repülővel csak ____________ $ 1759M0 $ 50.00-t takarít meg, ha már most megvásárolja jegyét. Nyugdíjasoknak kedvezményes utazás, május 31-ig. HOZASSA KI ROKONAIT, BARÁTAIT! Budapest — Toronto — Budapest f 658.00 Egy héttől egy évig tartózkodás. Kérjen részletes tájékoztatót. APOLLO TRAVEL 1000 Bathurst St. Toronto, Ont. M0P 3Há 001-4102, 001-4333 200 WolHnOton Bt London, Ont. N0B2Kjl 072-0300, 001-1 lit
