Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
D 34 oldal November 1.1981 KOPÁCSI SÁNDOR: Pillanatképek az "erős bástya" mögül Negyedszázad a történelemben elsuhanó pillanat, mégis kevés olyan eseményt jegyez fel atörténelem, mint az 1956-os [í* magyar forradalmat, amely' világtörténelmi események elindítójává vált. A magyar forradalom vízbe hajított kó volt, amelynek egyre szélesebbre gyűrűző hullámai megtörték a szovjet gyarmatbirodalom monolitikus egységét 7” és távlatot nyitottak más népek szabadulási kísérletei számára. 1956 tavaszán a Szovjet párt XX. kongresszusát távlatnyitó lehetőségei miatt üdvözöltük. 25 év után egy másik kongresszusra figyelünk lélekzetfojtva, a Lengyel Szolidaritás első kongresszusára, amelynek küldötteit nem félemlitette meg az ország körül egy éve folytatódó ’’testvéri” hadgyakorlat sem. A 25 év előtti kongresszussal indította el a fegyveres l erőkön belül a lelkek átalaku- - lását, amely nélkül nem került volna sor a magyar forradalomra. I956 március elején Kovács István első titkár ismertette a ’’személyi kultusz” borzalmairól tartott Hruscsov beszédet a Budapesti Pártbizottság ülésén. A politikai bizottság az ün. ’’szakaszos” ismertetést engedélyezte. A párttagok részére egy kilúgozott ifjúsági kiadást, melyet a jelenlévőknek kellett ismertetni saját munkaterületükön. A pártonkívüliek semmiféle tájékoztatást nem kaphattak. Hiába tiltakoztunk, hogy nem lehet a népet hülyének nézni, hiszen a nyugati rádió -állomások elkezdték a szó szerinti ismertetést, és a nyugatról küldött propaganda léggömbök százezer számra ontják a titkos beszédet tartalmazó füzeteket az ország területére. Magam is egy ilyen brossurából készültem fel a rendőri pártaktíva ülésére. A börtönből szabadult barátaimtól már értesültem, hogy Sztálin legjobb magyar tanítványa sem maradt el a műperek rendezésében bölcs tanítómesterétől. Ezek ismeretében szólítottam fel Rákosit beszédemben, hogy gyakoroljon önkritikát, mondja el mi történt Magyarországon a ’’személyi kultusz” ideje alatt, és mik a tervei a jövőt illetően. A pillanatnyi megdöbbenést 1200 rendőr fergeteges tapsa követte. Mező Imre, a budapesti Pártbizottság másodtitkára gratulált az országban akkor még egyedülálló kezdeményezésemhez. Mező Imre javaslatára rendkívüli hangulatjelentést nyújtottam át Kovács István első titkárnak, aki közismerten Rákosi fő szekértolója volt a Politikai Bizottságban. Kovács megdöbbenve olvasta a - lakosság elkeseredett kifakadásait. ”Ez nem lehet igaz, hiszen a taggyűlési jelentések szerint a munkások éltetik a pártot.” A párttitkár füléig valóban ez jut- ’’Éljen a Párt!”, de az ajtón kívül már hozzá-Április 4.-én még nem látszott, hogy a hadsereg heteken belül felbomlik teszik: "Éljen a Párt meg 600 forintból!” A hagyományos április 4.-i díszszemlén a katonai gépezet külsőleg teljesen precízen működött a kincstári ’’hajrá” kíséretében. Színpompás a dolgozók közelgő menete is. Az üzemek és hivatalok a kijelölt penzummal vettek részt. Plakátokkal és zászlóerdővel. A felvonulások történetében Budapest népe első ízben némán vonult el az emelvény s a Sztálin szobor előtt. Vége az ütemes tapsoknak és a mesterséges hurrá hangulatnak. A parlamenti esti fogadásnál a bejáratnál Rákosi és Dobi üdvözölte az érkezőket. Rákosi tüntetőén mellőzte a velem való kézfogást Régebben ez halálos ítélettel lett volna egyenlő. Most csak vállat vonok és tovább megyek. A taggyűléseken egyre-másra hangoztatták Rákosi felelősségét és a bizalmatlanságot politikájával szemben. Bár a felszólalókat kizárták a pártból, de az elindult lavinát már nem lehetett megállítani. A Petőfi Kör vitafóruma egyre több embert vonzott és június 27.-én a Néphadsereg Tisztiházában a ’’sajtóvitán” már több, mint 6.000 ember vett részt. Munkások, diákok, értelmiségiek, katona- és rendőr-tisztek. Minden helyiségben szép számban voltak civilruhás ÁVH-s megfigyelőtisztek is. A Magyar Atomenergia Bizottság elnökének, a halk hangú Jánossy Lajos akadémikusnak felszólalása váltotta ki a legnagyobb felháborodást: ’’Nemrég tárgyaltam szovjet kollégákkal, ők voltak szívesek tájékoztatni a magyar urániumlelőhelyekról, amelyekről mi jóformán semmit sem tudtunk. ” A hajnalban végétért ülés ’’Éljen Nagy Imre, vissza a pártba” kiáltása oly erősen visszhangzott, hogy megtörtént a hihetetlen, az ÁVH-s tisztek leadták a jelentéseiket és jó néhányan záradékkal látták el: ”A felszólalások lényegével, Déry felszólalását kivéve egyetértek.” Megkezdődött az ÁVH bomlása. A kevésbé kompromittáltak, az 1956 nyaran avatott új tisztek és egyetemisták nem sok hajlandóságot mutattak felelősséget vállalni társaik előző cselekményeiért Piros László belügyminiszter azonnal összehivatta a Pártbizottságot és éles kirohanást intézett az ’’ellenség” uszályába került lázadókkal szemben. A délutáni órákban érkezett meg a poznani felkelés híre. Rákosi a poznani eseményeket az erős kéz politikájához való visszatérésre használta fel. Betiltotta a Petőfi Kört. Párt és állami vonalon 400 ellenzéki politikus letartóztatását készítette elő. Okulva, hogy a fejére olvasták személyes felelősségét a perek beindításában, a Központi Vezetőséggel kívánta megszavaztatni új terrorakcióját. Az újabb terror és perhullám előkészítése,a bűnrészesség kiteijesztése félelmet keltett a belső kör tagjai között. A Központi Bizottság több tagja közvetve, Pongrácz és Nezvál személyesen tájékoztatta Nagy Imrét a készülő akcióról. Az előző időkben oly jól olajozott mechanizmus, most csikorogva indult be. Rákosi utasítására a cionista kémpernek indult Péter Gábor és társai ügyét kezdték áthangolni a törvénysértésekért felelősök ügyévé. Ezt követően a kellemetlenül sokat tudó tisztek közül többet letartóztattak azzal a nyilvánvaló céllal, hogy mindent a nyakukba varrva egy gyors per keretében eltüntessék őket. A kompromittáltak között kitört a pánik. Az egyéni kockázatot mérlegelve, kevésbé látszott veszélyesnek a pártellenzéket tájékoztatni a készülő újabb terror-hullámról, mint kitartani; újabb kockázatos kalandba indulni az ingatag pártvezetés mellett. A vezetők már nem voltak képesek a régi bevált módszerek alkalmazására, s a megfigyeltek sem birka módon várták fátumuk beteljesedését. Déry panaszt tett Kovács Istvánná'/, hogy telefonvonala figyelve van. Kovács István felháborodva jegyezte meg: ”De hiszen ilyen primitív módszert ma már nem alkalmaznak!” A leszerelők száma ugrásszerűen megnőtt, a létszámhiány krónikusan 1200-1500 fő között mozgott. Minden ürügyet felhasználtak a leszerelésre. A jelentésben olvasom, hogy ávós tisztek szándékosan kuláklányt vettek feleségül, egyenruhában mennek egyházi esküvőre, kifogástalan magatartású rendőrök hulla - részegen fekszenek a villamossínre. Egy ismerős névnél megállók. Azonos csapatban szerepeltünk egy lövészversenyen. Behívtam. Olvasom neki: ”Részegen botrányt okozott Fradi meccsen a B középen, egyenruhában drukkolt stb.” "Az igazi okot mondd meg!” "Főnök! Ezért a bandáért, meg a 800 forintért nem akarok megdögleni. Veled még szolgálnék, de te is tudod, hogy nem sokáig tűrnek meg ezen a helyen. ” Kissé irigylem, de tudom, hogy nekem más utat kell végigjárnom. Július közepén országos vezetői értekezletre rendeltek a Belügyminisztériumba, ahol Piros László belügyminiszter ismertette a ”,Megelőző Karhatalmi Intézkedési Tervet”, az esetre, ha hazánkban is a Poznanhoz hasonló felkelésre kerülne a sor. Beszámolója után Pőcze vezérőrnagy a márciusi rendőraktíván elhangzott beszédemet demagógnak és bőm lasztónak minősítette. A "nyitott ablakon” azóta ellenséges nézetek áramlottak be mond]a _ és felszólított, hogy ítéljem el előbbi káros nézeteimet. Eljött a lélektani pillanat — gondoltam — leváltásom kiprovokálására. ”Furcsának találom, válaszoltam — hogy itt nem a bűnösöket szólítják fel önbírálatra, hanem azokat, akik a bűnöket szóvá merik tenni. Ki vállalja a felelősséget, ha a szocialista rendszer saját dolgozóival szemben fegyverhasználatra kényszerül? Azt tanultuk és tanítottuk: "A néppel tűzön, vizen át!" Ha a vezetés vaksága miatt szembekerülünk a tömegekkel, a népre nem fogok lőni és lövetni. Szolgálati szabályzatunk is kimondja, hogy "A népellenes parancsot meg kell tagadni.“ Dermedt csend és az érte- . kéziétet felfüggesztik. Úgy látszik, a Belügyminisztériumon belül nem mernek dönteni. személy letartóztatásara készített javaslatát. A szovjet vezetők is tanultak a poznani eseményekből és nem kívántak Magyarországon hasonlót kiprovokálni. Az ülésre megérkezett Mikoián, Rákosit leváltotta és a Szovjetunióba vitte. Helyét Gerő foglalta el, nyilván nem azzal a szándékkal, hogy alapvetően változtasson elődjének politikáján. A személycserének mégis örültünk, mert a közvetlen veszélyt sokunk feje felől elhárította. A bukás után Rákosi bírálóit visszavették a pártba és az ellenzéki személyekkel szinte parlamentáris módon kezdtek tárgyalni. A megfélemlítés helyét a csábítás, a megvesztegetés és az alkudozás vette át. Gerő terve, hogy Rajkot a család jelenlétében titokban földeljék el, Rajk Júlia és barátai ellenállásán megbukott. Október hatodikán a temetésen megjelent százezrek egy korszakot temettek. Az első tömegdemonstráció, melyet nem a párt szervezett, mutatta, hogy nem a pártellenzék, hanem az ország népe az, amelyik elsősorban változást kíván. A tömegtüntetésből Gerőék is levonták a következtetést. Október 11.-én a Honvédelmi Minisztérium értekezletén kaptuk az eligazítást, hogy rendkívüli állapot esetén a kormány elhatározta a budapesti Honvéd Tisztképző iskolák karhatalomként való felhasználását Ugyan e célból készültségbe helyezték a kiskunhalasi 37. lövész ezredet, a piliscsabai gépesített lövész ezredet és a tatabányai 33. páncélos ezredet. A Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoport főnöke, Kovács István vezérőrnagy zárszavában megjegyezte, hogy a katonák nem fognak a népre lőni. Váradi honvéd-vezérőrnagy a tábornoki kar többségének véleményét fejezte ki:
