Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
1981 november 1 * MENÓRA C 7 Igen tisztelt Szerkesztő Úr! MINTHOGY jubileumot ünnepel a Menóra, a művelt emberiség forrása s táplálója s az ünneplésből kifolyólag illusztris írók tesznek bele írást eszembe jutott erről a másik jubileum, ami nem oly mélyreható, mint a Menóráé, ámde érdekes. A napokban volt 25 éve, hogy Znüfferstein Balduin, a híres költő s íróművész rájött, hogy tévedett. Mindnyájan emlékezünk Znüfferstein Balduinra elemi s .középiskolai tanulmányainkból eredvén. Tyatyamország egy kis ámde A* két századforduló között. Gyatyamország egy kis ámde szemét ország valahol az európai kontinensen s amikoi a zsenge ifjú megírta nagy családi eposzát, amelynek meglepően a Nagy Családi Eposz címét adta, az ország egyöntetűen nem figyelt fel. A költő még harminchét éves sem volt, amikor már eme sorokat magáénak nevezhette: Znüffersteinek családjába beütött a galiba Znüffersteinék gyerekét elütötte egy taliga. Znüffersteinek gyerekének kiesett égy kereke S azóta egy kissé hülye Znüffersteinék gyereke. Sajnálták a nénik bácsik Znüffersteinék gyerekét S beletették a fejébe a taliga kerekét. igazabb annál, minthogy mi az habár szemét, ámde kis ország egy agyonütés az egész nép volt. boldogságával szemben, vagy S akkor egy szép őszi akár oldalt is. Balduin azonban hajnalon (ez a gyönyörű költő volt, s nem számoló- metafora is egyik Znüfferstein művész, s így nem vette észre, műből ered: Szerelmes Vers egy hogy ha így megy tovább, a Jóságos Kéjgyilkoshoz, kiirtásban s bezárásban, akkor amelynek első két sora örökké nem marad nép, akit megvédjen bevésődött a világirodalom — merthogy Tyatyamország palatáblájába: Cickovics, a csepűrágó, egy szép őszi hajnalon Azt mondotta a nejének, kegyed ronda, ősz majom.) Znüfferstein Balduin haragját s elkeseredését a Ti Tyatyam Kutyák című versébe fojtotta, amelyet sohsem írt meg s tán így jobb is. Ekkor rájött, hogy neki, mint költőnek, az a hivatása, hogy politikai pályára lépjen s hamár rálép, haladjon is rajta. Tyatyamország Balduin ifjúkorában igazságtalan államrendszerben leiedzett, amelynek keretén belül s néha kívül is néhány ember ott fenn jól élt, s lopott, s csalt, s a többi, mármint a nagy többség mindezt nem tehette, mert a kis ámde szemét országban nem jut mindenkinek lopni s csal ni való. Balduin, mert költő volt, irtózott az igazságtalanságtól s rájött, hogy a felháborító helyzetet csak úgy lehet megváltoztatni, ha egy másik kis csoport lop s csal, ámde abban ó is benne lesz, ha majd győz az igazság. S mit tesz Isten, jött a második világháború, s Tyatyamországban, több s kevesebb hányódás után győzött az igazság. Znüfferstein Balduin, az eddigelé elhanyagolt költő kötelező olvasmánnyá vált, s a nép szerette műveit, mert aki nem. azt agyonütötték az elhalálozás határán is túl. Balduin csak irt, csak irt, ámde már nem Znüfferstein Balduin néven, mert az rossz emlékeket kovácsolt kemény fejébe, hanem felvett egy szép, zengő tyatyam nevet, mert a Horatius is megmondta, hogy ’’Ércnél maradandóbb emléket...” Znüfferstein Balduin boldogan élt, írt s vett részt a közéletben, ami főleg abban nyilvánult meg, hogy olyanokat, akik a nép boldogságát veszélyeztették, agyonüttetett avagy el záratott pincékbe s elkerített hegyi üdülőkbe. S Balduin hitt, mert misem Tudta, hogy a hősök hogy s mint viselkednek drámákban s történelemben, mert amikor nem írt, néha olvasott is. Tudta, hogy amit tett, azért felelni kell s a Nagy Családi Eposz hírneves költőjéhez mérten cselekedett: azonnal átállt a másik oldalra. Azóta is ott áll a másik oldalon, ami ugyanaz, ir s énekel a régi Tyatyamország ellen, ami ő volt és van. A nép imádja, mert roppant autentikus, hiszen ő csak tudja... Egyes cinikus Tyatyamok azt mondják, hogy a nácik közül is sokan belátták, hogy tévedtek, s mégis felkötötték őket. Hát ez egy baromság. A nácik hagyták magukat tárgyalni vagy legalábbis elkapni ámde Znüfferstein Balduin olvasta Arany Jánost, s komolyan vette: "Költő hazudj, de rajt ne kapjanak.” Balduin hazudott, azonkívül lopott, csalt s egyéb huncfutkodásokat követett el, de nem hagyta magát rajta sem elkapni s ezért ő egy nagy költő s ezért jelentős a mai napokban nemrég lezajlott jubileum. Most, hogy fentiekkel kapcsolatos kutatómunkám során volt alkalmam átfutni a tyatyam irodalom néhány remekét, sajnálattal kell közölnöm, miszerint még mindig nem kerültem ama kiváltságos helyzetbe, hogy képes lennék a Menórával kapcsolatos Znüfferstein Balduin rájött, hogy tévedett. Ő már régen sejtette, hogy tévedett, ámde nem figyelt oda, mert ki figyel önmagára? A nagy megvilágosodás hajnalán az történt, hogy a nép egyes még életben lévő tagjai, kezdték agyonverni azt a kis csoportot, amelyik az igazság nevében lopott s csalt, s amelyhez Balduin, a költő is tartozott. Egy költő arról híres, miszerint mindent megérez a levegőben, s Balduin költő volt. A világosság bejött agyának ablakán s rájött, hogy tévedett. Rájött, hogy nem volt igaza, amidőn annyi embert egyonüttetett s bezáratott, még az igazság nevében sem, mert arra is gyorsan rájött ugyanazon hajnalon, hogy az igazság néha álruhában utazik, s lám, lám, még egy Balduin is néha beugrik neki. Znüfferstein Balduin tisztában volt történelmi szerepével. Tudta, hogy ő súlyos bűnöket követett el, s egyszerű ’’Hoppá, tévedtem,” felkiáltással nem megy sokra, tiszteletem kifejezésének akár magyar, akár tyatyam neylven való kifejezésére, s így kénytelen vagyok ama konvencionális síkra lépni, amely síkon lévő emberek' azt mondják: Igen Tisztelt Szerkesztő Úr, remélem, hogy ez a Menóra jubileum emlékezetes lesz mindenkinek abból kifolyólag, miszerint lehet sikert elérni s örömet okozni anélkül, hogy bárkit agyonüttessenek szerkesztők avagy írók s költők s pusztán abban a tényben, amelyből kifolyólag nyomdafesték kerül egy papírra s az emberek azt elolvasván erre vagy arra lépnek lökés s szurony-a-hátukba nélkül, szabad akaratukból, az írás szépségétől s okosságától megvilágosítva, vagy elsötétitve, kinek, kinek milyen a vetítőberendezése. Szerkesztő Úr, Ön ír s nyomtat, s váj ha minden szerkesztő ezt tenné, s ha igen, akkor a Znüfferstein Balduinok sohsem tévednének, mert a világra sem jöhetnének észrevevési szempontból. Szerkesztő Ur, Ön példásan vitte húsz éves korra a Menórát, mert én nem sokat értek bármihez, de azt tudom, miszerint lapot csinálni húsz évig nem lehet. S minthogy én tudom, hogy nincs lap ámde Ön mégis megírja s kinyomja s az emberek elhiszik, hogy elolvasták, igy Önt én bűvészként üdvözlöm s tisztelem. S azt hiszem, egyikünk sem téved. Legmélyebb tisztelettel, Mezei István, biztos Elismeréssel adózunk a 20 éves Menórának ART KŐVÁRI az ALL CITY DISPOSAL COMPANY tulajdonosa TORONTO Gratulálunk a 20 éves Menórának és további sok sikert kívánunk SCHNEE LÁSZLÓ és GABRIELLA A HUNGARIAN VILLAGE tulajdonosai TORONTO
