Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
81 november 1 * MENÓRA C 5 TÉVELYGŐ NEMZEDÉK íji uszítok és gyűlöletet hirdető iapok ellen, akik Jézus mmánus tanítását tagadják neg. Fülembe cseng egy toronói volt katolikus pap cijelentése: ’’Isten halott, az egyház megölte őt.” Megdöbbentő az egyház vezetőinek cinizmusa. Kit kövessenek a mai fiatalok? Jim Jones főkámikázi szavára 900 ember búcsút intett az életnek és a kétséges feltámadás reményében kiita a Kool-Aid halálos italát. A félelmekkel és neurózissal küszködő ifjúság tíz körömmel kapaszkodik minden új eszmébe. Ifjúságára emlékezve, találó Irving Kristol megállapítása: A 60-as és 70-es évek radikális egyetemi hallgatói lényegesen különböznek azoktól, akiket a 30-as években ismert. Zavarba ejti őt, hogy radikalizálódásuk nem politikai, inkább pszichológiai. Magatartásuk az egotizmus egy formája. Tévelygő nemzedékünk kulturképe nem lenne teljes, ha nem foglalkoznék egy jellegzetes társadalmi kinövéssel: az én-kultusszal. Az önimádó nárcisszista kultúra e jelensége a korábban említett jövőtlenségből fakad és főként a jómódú kaliforniai polgárok hitvallása. A valóságban az u n. ”me society” embereinek problémamentessége látszat csupán. A válások száma ebben az édenkertben meghaladja a 75 százalékot. A nemi élet a promiszkuitás határát súrolja. A narciszisták zöme az alkohol és a kábítószerek rabja. Ügy látszik, a férjek és feleségek cseréje, hírességek majmolása és az önimádat nem szabadítja fel az embert. A fiatalok az élet gyönyöreit habzsolják, de hiába a whirlpoolos túldimenzionált fürdőkád, ez az életforma sem felhőtlen. Mi mindent meg nem próbált az elmúlt félévszázad ifjúsága? Láttam én fénylő csillagokat, államfőket, pártvezéreket, ideológiai nagymogulokat lehullani a semmibe, az örök nirvánába. Eszembe jut a népszerű . kanadai filozófus nyugtalanító üzeneteivel, aki a ’’média” prófétájává vált. Naponta születnek kérészéletű váteszek, jövendőmondók és világmegváltók, akik egy tetszetős cimkét ragasztanak a csempészárura, az újnak kikiáltott eszmére és bedobják a köztudatba. elhitetve a naív lelkekkel, hogy kizárólag ők képesek megváltani a világot. Hány "úttörő” gondolkodó, párt- és egyházalapító ágál a porondon. Az idő finom homokszemcséi mindnek befedik az emlékét. Nem egy magamutogatásnak voltam tanúja. Ki emlékszik ma már Stokely Carmichelra, a 60- as évek hősére? Telefonján refrénszerúen ismételte: ’’Készen állok a forradalomra!” És felötlik bárkinek az emlékezetében Maharaj Ji és Eldridge Cleaver neve? Utóbbi hosszú utat tett meg a Fekete Párducoktól a kereszténységig. — Hol van Timothy Leary, az LSD főpapja? Jerry Rubin azt írta, hogy radikális ideológiája (?) ellenére, szerető feleség után vágyódik és családjával boldogan termelne zöldséget valahol vidéken. A tegnapi titán, Abbie Hoffman sem beszél többé a mozgalomról és a Fekete Párducok egyik alapítója, Bobby Seale előbb sikertelenül pályázott az oaklandi polgármesteri állásra, majd — több-kevesebb sikerrel — életrajzát próbálta elsütni. Az európai csodagyerek, Cohn Bendit sem borzolja fel többé a franciák és németek idegeit, évekkel ezelőtt meghalt. És így folytathatnám a végtelenségig. Mert a lánc nem szakad meg. Új fiatalok jönnek, hivők, látom izzó szemüket, enerváltságukat. Lelkesedésük fiatalságukból fakad. Nem tudják még, hogy akárcsak elődjeiket, őket is becsapják majd. Mire rádöbbennek, hogy balekok voltak, már késő. Eugen Jonescot, a románfrancia félzsidó írót idézem: ”Az . amerikaiak nem olyan rosszak, mint hiszik, csupán mazochisták és szeretnék, ha a világ bajaiért őket okolnák”. Szerinte az amerikai diákok 95 százaléka ’non-political’, nem törődnek azzal, mi történik a világban. 5 százaléka olyan baloldaliakból áll, akik megbántva érzik magukat, ha nem éri őket az a vád, hogy a világ legelvetemültebb bűnözői. Az amerikai fiatalok — írja — arra törekednek, hogy demitológizálják a kapitalizmust, de nem jutottak el a szocializmus demitológizálásáig. Az elmúlt évtizedekre egyfajta nosztalgiával gondolunk, de Robert Fulford torontói kritikus, a hazugság éveinek nevezi a 60-as éveket. Mert mindenki hazudott, még önmagának is. Elsősorban az amerikai kormány hazudott ázsiai politikájáról, a vietnámi háborúról, a bombázásokról?. ☆ ☆☆ Megingott az intézmények hitele és kezdetét vette a diákság tiltakozó mozgalma a velejéig korrupt és cinikus Johnson elnök és adminisztrációja ellen. Majd Nixon elnök következett robot segítőtársaival: Ehrlichman, Haldeman, John Dean és szőke felesége. Watergate a diákság mellett sorakoztatta fel az elégedetleneket. A diákhatalmat követelők nézeteit felkapta a média, a tévé és a sajtó. Sokan azt hitték, hogy egyetlen gombnyomásra bekövetkezik a társadalmi változás. Forradalmat most vagy soha — követelték. Nagyzási hóbortjukat kinevették a felnőttek. Ma mindennek vége. Nincsenek többé torzonborz forradalmárok. Egy Patty Hearst-tel épeszű fiatal nem szimpatizálna. És a napokban buktak le a Weatherman terrorista csoport bujdosó tagjai... Válságból válságba evickélünk. Egyre nő az infláció és a munkanélküliség. A két szuperhatalom farkasszemet néz egymással. A világ az atom- és hidrogénbomba árnyékában él. Van-e csodaszer az emberiség pusztulását fenyegető veszély elhárítására? GRATULÁLUNK A 20 ÉVES MENÓRÁNAK ÉS TOVÁBBI SOK SIKERT KÍVÁNUNK MAZEL TOV N SCHWARTZ PATYU és SÓSA AIRPORT B P SERVICE 916 Dixon Road TORONTO GRATULÁLUNK A 20 ÉVES MENÓRÁNAK ÉS TOVÁBBI SOK SIKERT KÍVÁNUNK AZ EVEX HANDBAGS-LUGGAGE * ; IMPORTER and DISTRIBUTOR tulajdonosai SCHLOSSER SÁNDOR, ÉVA és családjuk-TORONTO
