Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
1981 november 1 * MENÓRA C 3 FARKAS IMRE : TÉVELYGŐ NEMZEDEK Avar zörög — talán az ifjúság lombjai a lábam alatt. Ősz van. Húznak a vándormadarak. Nyögnek a szélben a fák. (Rónay György: Avar) A “Menóra” 20. évfordulóján illik számot adni az ifjúság zendüléséről, mely különböző zászlók és jelszavak alatt, általában rebellióhoz vezetett. Kereken tíz esztendővel ezelőtt írtam volt az ifjúság útkereséséről (Menóra, 1971 július 24). A kérdés ma is időszerű, mert az ifjúság helyzete a technológiai fejlődés következményeként kilátástalan. A vietnámi háború után az ifjúság joggal becsapottnak érezte magát. Csúnyán rászedték és végkép elvesztette hitét a felnőttekben, a vallásban, a féligazságokban. A mai fiatalok nem kevésbé kiábrándultak. Ha nem is fenyegeti őket közvetlenül a háború réme, a szédítő amerikai nukleáris készülődést rossz ómennek tekintik. Az Eisenhower éra viszonylag nyugalmas volt. A hidegháborút nem számítva, erre az időre esik a koreai háború, a McCarthy-féle szégyentelen boszorkányüldözés és egy-két kevésbé jelentős politikai esemény. Az ifjúsági megmozdulások sünijébe tulajdonkép a magyar forradalmat követően, a 60-as években csöppentünk. A magyar menekültek a bőrükön tanulták meg a zsarnokság gyűlöletét. Ezért nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az amerikai diák tüntetéseknek. Karosszékből, nem közönyösen, inkább fásultan szemlélték a tévé képernyőjén. ”az elveszett nemzedék” gyűrkőzését, harcát a megkövesedett rend, az establishment ellen. Csak jóval később, amikor gyerekeik részt vettek már a campusok tüntető felvonulásain, változott meg állásfoglalásuk. Az involvált szülők menten felismerték, hogy ebben a többfrontos csatározásban, nem egyszerűen az öregek és fiatalok közti nézeteltérésről, nem generációs problémáról van szó, hanem arról: merre tart Amerika és megkérdőjelezték az amerikaiak vezetőszerepét hirdető jelszót. Egy bizonyos volt: az "amerikai évszázadiról szőtt álomnak végkép befellegzett. Kezdetben a közvélemény, a média kuriózumként kezelte az ifjúság rebel hóját. Csodabogarakat, éretlen zendülőket láttak bennük és abban reménykedtek, hogy hamarosan kinövik a Sturm und Drang korszakot és visszabillennek a megszokott polgári életformába. A gyermekded reménykedők tévedtek. Mert nem múló divatról, ifjúsági hetvenkedésről volt szó. Margaret Mead szerint, a fiatalok a felnőttek apátiájának, közömbösségének, felelősség- és képzeiethiányanak az áldozatai. Hiszen mi is, akiket az 56-os magyar forradalom vihara dobott az Újvilágba, csak nehezen tudtunk beilleszkedni a fogyasztói társadalom korlátái közé. Auschwitz-cal a hátunk mögött, megsebezve és kiábrándultán, megpróbáltuk életünket újra elrendezni, csinálni azt, amit a változott körülmények között csinálni lehet. Az anyagi jólét egy pillanatig sem feledtette velünk ennek a társadalomnak a fonákságát, torz kinövéseit. Hogyne ábrándítanák ki az események azt a fiatalságot, amelynek értékítéletét a felnőttek befolyásolták a családban, az egyetemen, a munkahelyen. "Miben hisztek ti messzi égitestek?” — kérdezi a költő és a félrevezetett, becsapott fiatalok kétkedve, önmagukat faggatták: — Lehet-e változatlanul hinni a felnőttek füllentésében az édenkertről, a bőség kiapadhatatlan forrásáról? A valóság az, hogy egyre kevesebb munkáskézre További sok sikert kívánunk a 20 éves Menórának Leslie L. Solty and Sons Ltd. TORONTO van szükség, az egyetemeknek szítette őket a középosztalyoa juttatott pénzsegélyt lefaragják, való beilleszkedésre. Ahelyett, a gyerekek iskolai lunch-a is hogy az ifjú látóhatárát tágította egyre soványabb és nem tudják, volna, konformizmusával leszűrni lesz belőlük, ha felnőnek és kitette azt. kizárólag önmagukra kell A felnőttek korlátozni támaszkodniok. Tépelődésük igyekeznek* a fiatalok szabaderedménye az elkerülhetetlen ságát és szeretnék, ha az átösszeütközés a felnőttek vilá- örökitett értékeket kritika gával, hamis értékrendjével. nélkül elfogadnák. Nem egy A kitűnő esszéíró, Paul esetben a fiataloknak nem kell a Goodman mondotta: "Társa- szülők talmi értékrendje, a zöm dalműnk egy zárt szobához a szülők materiális örökségével hasonlít, amelyben kíméletlen nem tud mit kezdeni. Ezért patkányharc folyik. Az egyén lázadoznak minden idegszálukmegvetheti ezt a sikert haj- kai szüleik álszent, hamis értékhászó, meddő játékot, de falai skálája ellen. Ezért változtatják közül nem tud kitörni.” A meg beszédmodorukat, öltözfiatalok nem akarnak a ködésüket, hajviseletüket, patkányharc részesei lenni. A cserélik fel a klasszikus zenét tradicionális értékeket elvetik és rock-kai. Nemcsak megjeleképtelenek helyükbe újakat állí- nésükben különböznek a beattani. Az amerikai teenagert nem nik nemzedéktől. A punkok szülei zsarnoksága bántja, tudatosan választották a dzsunhanem saját gyengesége, gefi papagáj kirívó színeit, kiegyensúlyozatlan, zilált élete, megjelenésük visszataszító, Szülő és gyermek egyaránt a zenéjük süketítően nyers, társadalom áldozata. De míg a atonális, szadista zenekedvelők szülő gyámkodik és rendelkezik nagyobb örömére. A Beatlesek gyermekével, a gyermek kiszol- játékos, dallamos je-je-jezésének gáltatott, védtelen. Végül nincs köze ehhez az afrikai lemorzsolódik az iskolából, üvöltéshez. Ez a vad, megfékezmelyre a szülők helyett, meg- heteden muzsika inkább illik a rendszabályozása hárul. Az Molotov-koktélt és kézigránátot amerikai iskola ugyancsak meg- hajigáló terroristákhoz. A békés változott. A múltban érvnek és dialógusnak már a nagy olvasztótégely nincs szerepe a felnőttek tekinaz első buktató volt, mely télyének is vége. Bűnpárletörve a fiatalok egyéniségét és tolással, cinkossággal vádolták önálló gondolkodását, élőké- folytatás a következő oldalon További sok sikert kívánunk a 20 éves Menórának MAZEL TOV Dr. FRANK ERNŐ és LILI TORONTO 1
