Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
B34 MENÓRA * 1981 november 1 HABSBURG OTTÓ: A Kreml ellentámadása A nemzetközi politika egyik új jeíenöégé, amelyre a viliág csak vonakodva hajlandó'„felfigyelni, az, hogy a Szovjetunió eJQontámtodásba fend ült Ha a vezető potöLkusok történelmi tudása nagyobb lenne, untat valójában, könnyebben felismernék, hogy miről van szó. Miről van Itt? Már a régi római irodaiamban olvashatjuk, hogy a szkithák örflWJBón rettegtek a kémektől, ez volt együk sajátosságuk, a másik pedig ai, hogy minden háborújukat vteszarvowuSássni keeritfek. A szkithák — így Itanátják a Klasszikus szerzők — mindig az ellentámadás során váltak naggyá, és akkor aratták sikereiket. Nos, ezt látjuk az oroszoknál is. A Szovjetunió, mint előtte a cári birodalom, akkor tudoitt mesterien cselekedni, amikor a dolgok nem álltak jói a számára. Láttuk ezt a második világháború során, vagy akkor, áfmiikor a Szovjetunió a nevezetes téfli háborúban vereséget szenvedett’ Finnországtól. A Szovjetunió ma politikailag került meglehetősen nehéz helyzetbe. Igaz ugyan, hogy a fegyverkezés téréin óriási előnyre tett szert, s az amerikai önmarcangolás esztendeit kihasználva eljutott oda, hogy a világ első katonai hatalma lett. Politikailag azonban mégsem rózsás a helyzete. Ennek öt oka, illetve megnyilvánulása látható napjainkban: Lengyelország; az afgán nép hősies ellenállása; a szovjet gazdasági válság; az izlám népek részéről jelentkező kihívás; végül pedig Kína felemelkedése. 11a mindezek ellenére Moszkva az elmúlt években sikeresen tudta tartani magát, az elsősorban az amerikai politikai vezetés ügyetlenségéből és tehetetlenségéből adódott. Most azonban Amerika élén Rónáid Reagan, Haig ábornok és Bush adeloök triója áll. Amerika nemcsak visszanyerte öntudatát, hanem végre van politikája, világos és józan külpolitikája. Washington nagy fordulóponthoz érkezett. E fordulat következményeként a Szovjetunió védekezésbe szorult — és most kezdenek megint megmutatkozni a szkithák jellemvonásai. Jóllehet Brczsnyev túl korán öregedett, meglehetősen beteges, és ennek következtében vezetőképessége megcsappant, a Kreml képes volt arra, hogy ellentámadásba lendüljön. Ennek az offenzivának a célja, hogy a szabad világ második hatalmát, Nyugait-Európát leválassza a világ első hatalmáról, Amerikáról. Moszkva esélyei ezen a téren, sajnos, egyáltalán nem rosszak. Amióta Rónáid Reagan került kormányra, az Ameri ka-e! l enes propaganda mindenekelőtt Haig külügyminisztert vette célba. Ez. a támadók szemszögéiből nézve, érthető és logikus. Haig ugyan1 s ismeri Európát, éveken át működött Nyugat-Európában, sok barátja él itt, és tésztában van az európai problémákkal. Étihez járul hozzá, hogy á világpolitika kérdéseit stratégiai szemmel nézi és látja, igy volt ez mát’ akkor fs,. amikor még csak a NATO főparancsnoka volt. Haig mlriit fcUÉtigymiaisztier nem fog elsüllyedni, elődjei módjára, apró taktikai far dijaitok özönében, hanem igazi, nagy, átfogó koncepcióvá! száll szembe a Kreml világpolitikai terveivel. Ezért vették tűz alá, ezért akarják kisiMatni. A Haig elleni harc nagyon emlékeztet a Watergate-technikára. Persze, ez sokkal nehezebb, Haig ugyanis keménykötésű legény, becsületes és okos ember. Ez természetesen nem akadályozza a szovjetbarát nyugati sajtói órumokat, vagy a publicisztika terén működő hasznos hülyéket abban, hogy nap mint nap hamis híreket és jelentéseket kürtöljetiek világgá. E célzat os Haig-éüenes kampány mindenekelőtt arra törekszik, hogy a Reagan-kormány tagjai közé éket verjen. Ez, amit elmondottunk, a szovjet e'.lenoffenziva egyik felvonulási terepe. A másik szorosabban véve Európával kapcsolatos, s célja, hogy Európát elidegenítse Amerikától és fordítva. Ezt a stratégiát, az erre irányuló mozgalmat meglehetősen nyíltan támogatják olyan személyek, mint például Willy Braudt. a Szocialista In tér nációnál é ez idő szerinti elnöke. Brandt nemrégiben is nyíltan olyasmit mondott. hogy „az amerikaiak ostobaságok özönét zúdítják ránk”, mármint ránk, európaiakra. Az Ilyen kijelentésekké1! mesterséges feszültséget akarnak teremteni Amerika és Európa között. Ezzel a diplomáciai-politikai szinten folyó manőverrel párhuzamosan megkezdődött tömegtiltakozásck szervezése az Európában állomásozó amerikai atomfegyverek ellen. Az első menetben az történt, hogy egy igen nagy példányszámú nyugatnémet hetilap, a „Steril” térképet közöl arról, hogy Németországban hol vannak amerikai katonai laté sí' menyek. Ezt követte az úgynevezett „húsvéti masírozás”. E felvonulások mindig Amerika-ellenesek, s jelentések vannak arról, hogy a jövőben is terveznek ilyen megmozdulásokat a NATO egész területén, mindenekelőtt azonban a szovjet orbitussal határos Nyugalt-Németországban. Az elképzelések szerint ezek a tömegek az amerikai támaszpontokhoz vonulnának, miközben szélsőséges eröcsoportok ,gondoskodnának arról, hogy a békésnek bejelentett és 'álcázott felvonulás erőszakoskodásokba csapjon át. Minthogy pedig a nyugati védelem fontos bázisairól van szó, s mivel adott esetben a rendőrség képtelen volna rendet teremteni (néhány atomellenes tüntetésnél erre volt példa), jelen esetben a megtámadott katonai létesítmények kénytelenek volnának maguk védekezni és élestöltéssel válaszolni. Ilyen helyzeteket szeretne felidézni a szovjet stratégia, amely arra törekszik, hogy 'Nyugat-Európában, mindenekelőtt Németországban véres összecsapásokra kerüljön sor. Ha valaki azt hinné, hogy mindez csak mese, az nézzen körül és gondoljon arra, 'hogy efféle zavarkeltésnek már eddig is hány főpróbája volt a különböző német városokban! Ha ezt sikerül kiterjeszteni Európa többi országára, kettős hatást érhetnek él. Az egyik a4 lenne, hogy ezekről az Amerika-ellenes előjellel lezajlott .tüntetésekről az amerikai tömegtájékoztató szervek minden 'bizonnyal úgy számolnának be. hogy íme, „az európaiak”. Az amerikai rajtó tele lenne a különféle tudósításokkal, amelyek arról beszélnek, hogy „Európa” tüntet „Amerika” ellen. Ez természetesen erősítené Amerikában az elszigetelődási hajlamot. A másik következmény pedig az lenne, hogy magában Európában újra megszólalnának „a lágy hullám” bajnokai, azok a politikusok, akik Európát le 'akarják vállasztam a „harcias” Amerikáról. Sajnos, erre nagyon is kapható a már említett Szocialista Internacionálé, amelyben — ezt szomorúan kell megállapítanunk — egyre kevesebb az igazi szociáldemokrata, és egyre több az olyan politikus, aki előtt egy semleges, szocialista Európa álomképe lebeg. Ezeket az az őrült remény inspirálja, hogy ha Európa hátat fordít Amerikának, akkor előnyös megegyezésre juthat a Szovjetunióval. A történelmi tapasztalat megmutatta, hogy ez merő illúzió, de ezek az urak nem akarnak tanulni a történelemből. Érvelni sem lehet velük szemben, mert egy ideológia •megszállottjai sohasem hallgatnak a józan érvekre. Moszkva tehát efllemfámadásbá lendült, (megkísérli, méghozzá nem kevés európai segítségé vél, hogy kilábaljon a hajból, és a sorsot, Lengyelország ellenére, még egyszer megfordítsa. Jó volna, ha Európa felelős vezetői ezt minő világos abban felismernék és minéd h atározottabban cselekednének. CONGRATULATIONS MENORA BAKERY LTD.
