Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-08-09 / 818. szám
Second class mail registration No. 1373 o ->9 o ^CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Pi.No. 104970 AZ Eszakamerikm MAGYAR ZÄAS LAPJA Vol. 19. 818. Árt 70 cent. AUG. 9. 1980 Vihar egy söröshordóban Billygate-jnek nevezte el a napi sajtó azt a botrányt, amely Carter elnök testvére Billy körül robbant ki, oélzásképpena néhai Watergate ügyre, amely mint emlékezetes Richard Nixon bukásához vezetett. A szenzációra mindig éhes riporterek tudniillik kikutatták, hgy Billy a libiai kormány fizetett alkalmazottja befolyással házaló washingtoni ügynöke, aki ráadásul még elkövette azt a törvénybeütköző cselekedetet is, hogy ezt az állását nem jelentette be az e célra létesített hatóságoknak. Most persze kavarog a vihar, minek következtében Jimmy Carter megválasztási esélyei állítólag még mélyebbre süllyedtek, mint 2-3 héttel ezelőtt voltak. Ez a „Billygate" politikai implikációiban sokkal súlyosabb, mint a Watergate ügy. Hiszen miről volt akkoriban szó.. Arról, hogy (nem maga az elnök) az elnök közeli tanácsadói lehallgatókészüléket helyeztek el az ellentétes párt választási helyiségeiben. S amikor az kiderült, akkor hosszú ideig össze-vissza hazudoztak, csak kényszer hatása alatt vallották be az igazságot. S miről van most szó.. Arról, hogy (nem maga az elnök) de az elnök egy közeli hozzátartozója, édestestvére egy ellenséges ország szolgálatában áll, amelyiktől 220 ezer dollárt vett fel, vagy akart felvenni azért hogy az ellenséges ország érdekeit Washingtonban támogassa. Ráadásul ez az állam vezetőhelyen áll a világ gusztustalansági sorrendjében, a nemzetközi terrorizmus főfinanszírozója, a terroristák fő bujtatója és kiképzője, az Egyesült Államok elleni gyalázkodó propaganda hajsza központja. Néhány évvel ezelőtt ez a Líbia hét modern harcirepülőgépet rendelt Amerikától, aminek szállítását azonban a Szenátus megakadályozta. Billy Carter állítólag azért kapott volna 220 ezer dollárt, hogy a repülőgépek szállítását elintézze. Annak idején a Watergate botránykor lapunk az utolsó pillanatig támogatta Nixon elnököt. Nem azért, mert őt féltettük a bukástól, hanem, mert az Egyesült Államokat féltettük. Ezért vesszük magunknak most azt a bátorságot, hogy az egész Billygate botrányt felfujtnak, gusztustalannak és károsnak tartjuk. Olvasóink nagyon jól ismerik mélyen negatív véleményünket Jimmy Carterról és elnöki működéséről. Tiszta szívből reméljük, hogy a novemberi választáson az amerikai nép kiseprőzi őt az elnöki pozícióból. De nem így. Nem erkölcsileg bukott emberként, mert Jimmy Carter nem erkölcstelen. Ostoba, az igen, tutyi-mutyi, bizonytalan, az igen, de nem pénzéhes és nem megvesztegethető. Legalábbis nem a testvérének ígért 220 ezer dollárral. A valószínű az hogy Carter tudott ugyan sörissza testvérének külföldi érdekeket szolgáló működéséről, bizonyos formában, ha nem is támogatta, de jóváhagyta azt, csak éppen az egész ügynek nem tudta fölérni a jelentőségét. Ezért a felelősséget azonban nemcsak Jimmy Carternek kell viselni, hanem Amerika teljes társadalmának, amely minimális többséggel bár, de mégis többséggel négy évvel ezelőtt őt bízta meg az ország vezetésével. Az amerikai alkotmány ebből a szempontból világos. A társadalom szerződést köt az elnökével, hogy 4 éven keresztül elfogadja irányítását. Lehet azzal érvelni, hogy Jimmy Carter sem tartotta be a szerződést, nem tartotta be választási ígéreteit. De egy szerződő fél tisztességtelensége nem mentesíti s nem indokolja a másik fél tisztességtelenségét. Igenis még 3 hónapig ki kell tartanunk Carter mellett, kritizálva bár, de nem elhajítva, tönkretéve őt. Mert egy ilyen újabb elnöki botrány nem Carternek káros, hanem az Egyesült Államoknak. Világos, hogy Jimmy Carter az elnök a megindult szenátusi vizsgálat első meneteiben hazudott. Azt állította, hogy soha testvérével nem tárgyalt Líbiával kapcsolatos politikai ügyekről, nem ismerte ilyen jellegű kapcsolatát. Aztán kiderült, hogy Rosalynn az elnök felesége, annyira tudott ezekről a kapcsolatokról, hogy egy alkalommal ő kérte fel diplomáciai közvetítésre a delírium trémenszben szenvedő, sörrekám Billyt. Még később kiderült, hogy az elnök Líbiára vonatkozó, ha nem is titkos, de mindenképpen bizalmas táviratokat mutatott meg testvérének. Vagyis az elnök felelőssége legalább olyan súlyos mértékben merül fel mint annakidején Nixonnál. Igenám, de ezzel együtt sem merült fel semmi bizonyíték arra vonatkozólag, hogy az elnök tételes törvényeket sértett volna meg. Az a láz tehát, amivel most Jimmyt hirtelenjében pártja éléről akarják eltávolítani — 3 hónappal a választások előtt — teljesen indokolatlan. S mivel indokolatlan, nem az ország, hanem egyes emberek magáncéljait szolgálja. Most hirtelenjében egyre többen jönnek rá a demokrata párt keretén belül arra, hogy az előválasztások során egy nem megfelelő jelölt mellett foglaltak állást és az s hét végén kezdődő Demokrata konvenciót „szabaddá akarják tenni". Ez azt jelentené, hogy azok a delegátusok, akiket a szavazópolgárok azzal a határozott utasítással küldtek el önmaguk képviseletében, hogy Carter mellett álljanak ki. azok most nem a szavazók álláspontját, hanem saját politikai meggyőződésüket képviselhetik. Ez azonban képtelenség. Mert, ha ez elfogadható álláspont lenne, úgy maga az egész választási procedúra feleslegessé válik. Képzeljük el ugyanezt a folyamatot továbbmenve. Az amerikai alkotmány szerint november 4-én nem elnököt, hanem elnökválasztó elektorokat választanak, mindenki tudja azonban, hogy ezeknek az elektoroknak csupán jelképes szerepük van. de döntésükben kezük-lábuk meg van kötve, nekik arra kell szavazni, akire a megbízatásuk szól. után. hanem a mi megbízatásunkat elfogadva irányítsák az ország ügyeit. Most vasarnap elkezdődik a Demokrata Párt jelölő kongresszusa. Minden Jimmy Carter ellenes fenntartásunkkal együtt. Amerika érdekében reméljük, hogy ö lesz a párt zászlóvivője, elnökjelöltje es Billygate botrány ide. Billygate botrány oda. legjobb képessége szerint fog harcolni azért, hogy novemberben meghosszabbítsák négy éves elnöki mandátumát. Lehet, hogy alulmarad. Nem baj. Baj az lenne, ha kicsinyes meggondolások alapján el akarnák venni tőle az alkotmányban és szokásjogban kialakult lehetőségét. A különböző alelrtök. szenátor és képviselőjelöltek pedig négy Jog vagy igazság? Mi történne, ha ezek az elektorok egy héttel vagy két héttel összeülésük előtt, egyszer csak kijelentenék, hggy ók bizony függetlenítik magukat A merika 120 millió szavazópolgárától és azt fogják az Egyesült Államok elnökévé választani, akit ők 1500-an. illetőleg többségükben akarnak. A jog írott betűi szerimt az ilyesmi elképzelhető lenne. A jog szelleme, értelmezése, erkölcse szerint elképzelyetetlen. Ugyanígy elképzephetetlen az is. hogy a Demokrata Párt konvenciója az utolsó pillanatban visszavonja a szavazók többsége által nyújtott megbízatást Jimmy Cartertől. Akik egy ilyen nyitott kongresszus mellett kardoskodnak. azok tulajdonképpen nem is az elnöki hatalmat, illetőleg amerikai erejét féltik, hanem saját kis pecsenyéjüket. Az „ejtsük Cartert" mozgalom kezdeményezői képviselők, szenátorok, kormányzók, akik attól tartanak, hogy egy népszerűtlen elnök listáján indulva, esetleg őket, magukat nem fogják megválasztani egy következő időszakra. Ez persze szintén jogos meggondolás. Csak eppen nem most. Erre néhány hónappal, ha nem 1-2 évvel ezelőtt kellett volna gondolniok. A Demokrata Párt most mar nem tehet egyebet, minthogy belemegy egy választási kampányba Jimmy Carter vezetésével és ha a választók ügy határoznak, elveszíti azt. Mert mi történik, ha a lóverseny közben egy másik nyeregbe próbálnak átugrani. A kisebbik bak az. hogy egy ilyen nyeregváltás valószínűleg sikertelen s az eredményen amúgy sem változtat, a nagyobbik baj. hogy 120 millió választó hitét, bizalmát ingatják meg a demokratikus processzus tisztességében. Ebben az esetben tulajdonképpen az Egyesült Államok alkotmányos rendszere forog veszélyben, amely ugyan nehézkes és idejétmúlta. nagyon rászorul egy reformra, de semmiképpen sem így. Nem kapkodva és nem koncot lesve, hanem megfelelő szabályos törvé ny módosí tással. Éppen ezért az úgynevezett Billygate botrány ügyében Jimmy Carter oldalán állunk, pontosan tudva azt. hogy Jimmy Carter ezt a támadást nem érdemli meg, de megérdemeljük mi. a szavazók, a polgárok, akik ragaszkodunk ahhoz, hogy az általunk megválasztott kisebb-nagyobb politikusok ne a saját fejük A hír egyszerű a következmények komplikáltabbak, maga a magyarázat pedig szinte áthatolhatatlan szövevényű. Eigy ukrán család hat hónappal ezelőtt engedélyt kapott a Szovjetunió elhagyására és az Egyesült Államokban telepedett le. A szülők azonban nem találván meg itt helyüket, visszatérnek a Szovjetunióba. Tizenkét éves gyermekük politikai menedékjogot kért az Egyesült Államoktól s ezt a jelek szerint meg is fogja kapni. Világos, hogy a kommunista világ sajtója alaposan kilovagolja majd az ügyet és azok. akik más forrásból, mint az irányított lapokból nem táplálkozhatnak, bőségesen részesülnek majd a gyermekrablás meséjében. Hogy "ahány ember, annyi igazság" olyan közhely — szinte már leírni sem érdemes. Érdemes viszont elgondolkozni azon. mennyire független egymástól két olyan fogalom, ami közé. felületes gondolkodásban szeretünk egyenlóségi jelet tenni. Jog és Igazság. Holott a kettőnek tulajdonképpen alig— alig van köze egymáshoz és szinte különös szerencseként ünnepeljük ma már azokat az eseteket, ahol mindkettő felhasználásával azonos eredményre juthatunk. A legtöbb esetben a jog az ami győzedelmeskedik az igazsággal szemben, mert a jog egy olyan, az igazság felé vezető út. amit szakemberek terveznek meg és építenek föl és miként ez általában lenni szokott, a tervezés s az építkezés közben egyre inkább elfeledkeznek a tényleges célról. Például, ha az ukrán család esetében lehet igazságról beszélni, úgy az igazság a 12 éves gyermek oldalán áll. Ha jogról beszélünk, úgy a Szovjetunió felháborodása teljesen megalapozott és tényleg gyermekrablás történik. Egy 12 éves gyerek ítéletében, életdöntéseiben valóban nem lehet megbízni. Néhány hónappal ezelőtt mégcsak önálló útlevelet sem kapott, hanem Amerikába való belépését, illetve a Szovjetunióból való kilépési lehetőségét a szülők útlevelébe írták be. Most aztán kiderül, hogy a gyerek bizonyos szempontból érettebb és megfontoltabb mint a szülök — talán helyesebb lett volna, ha a szülők nevét írják be az ó útlevelébe. És ezt nem is politikai megfontolás alapján mondjuk, hiszen ezzel a kérdéssel kapcsolatosan nagyon veszedelmes ingoványos talajra kerülnénk, ha politikai síkra vinnénk a dolgot. Nem kockáztathatunk ugyanis egy olyan merész kijelentést, hogy kommunizmusban nem lehet élni. végeredményben a világ lakosságának közel a fele ebben él — jól, vagy rosszul, de él. Itt általános emberi magatartásról van szó. Ez az ukrán család nem egészen fél évvel ezelőtt úgy vélte, hogy nem kíván kommunizmusban élni. ezért vándoroltak be az Egyesült Államokba. Most úgy vélik, hogy kapitalizmusban nem kívánnak élni, ezért akarnak visszavándorolni. Nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy emocionálisan, szellemileg. egyaránt gyengén megalapozott emberekről van szó. Úgy látszik, gyermekeik többet értenek a világból mint ók. Van egy 16 éves lányuk, aki szintén menedékjogot kért az Egyesült Államoktól, de vele kapcsolatosan nincs különösebb probléma, mert ö önálló útlevéllel érkezett. A 12 éves FIGYELEM! . , , FIGYELEM Az idén korán vannak az Újévi Ünnepek! KÜLDJE ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGAIT A MENORh útján Tavaly már 700 magyar zsidó család ezt tette. EGYETLEN TELEFONNAL MEGOLDJA A PROBLÉMÁT Adja iel újévi üdvözletét telefonon a központi, vagy valamelyik helyi szerkesztőségünkben évet kell. hogy varjanak. amikor ismét megnyílik majd előttük a versenypálya és jelölhetik önmagukat olyan tisztségre, amilyenre akarják. Az egyetlen, amit az amerikai szabad polgár nem tűrhet el, hogy az ország vezetői, ne szabályos demokratikus processzus, hanem jelentéktelen palotaforradalmak alapján kerüljenek az élre. gyerek az más. ö a világból csak annyit ért, hogy neki Chicagóban van egy külön szobája, ami Ukrajnában nem volt. Jobb ízű a fagylalt mint amihez korábban szokott, a baseball játékot szórakoztatóbbnak érzi mint a pionír összejövetelek katonai szellemét, a jeans-t jobban szereti mint a pufajkát. Ugye érdekes dolog ez? És mégis az ó oldalán áll az igazság, mert egy olyan szülő, aki a saját életét nem tudja eldönteni, az elveszíti erkölcsi jogát, hogy gyerekei élete felett dönthessen. A szülők ostobasága, primitívsége néha felnőtté avat egy 12 éves fiút. A Szovjetunió jogi felháborodása megalapozott. A tételes emberi törvényeket ezúttal az Egyesült Államok sérti meg, a tételes isteni törvények szerint nekik van igazuk. Ami az ügyet igazán pikánssá teszi, az, hogy a két ellentétes világrendszer között nincs lehetőség kommunikációra. Hogy a fenébe beszélhetnénk detente-ról, békés egymás-mellett-élésról, az eszmék, a gondolatok szabad áramlásáról, akkor, amikor még egy ilyen látszólag egyszerű ügyben sem érthetnek egymással szót a különböző felfogások. A 12 éves fiú ügyében sem érthetnek egymással szót a különböző felfogások. A 12 éves fiú amerikai szempontból gazdasági bevándorló, aki csak jobban akar élni. tehát nem politikai menekült. Ilyen státuszt tehát nem kaphatna. Szovjet szempontból viszont valaki, aki hazáján kívül akar élni, automatikusan válik politikai szökevénnyé, akit ha erőszakkal visszakényszerítenek. egy életen keresztül üldözött és megbélyegzett állampolgár lesz. vagyis ót a Szovjetunió tekintené olyan politikai menekültnek, akire sikerült rátenni a kezüket. Az ártatlan kisfiú anélkül választotta magának a szabadságot, hogy tudná mi az, hogy tudná az értékét. De ha emiatt nem vennék komolyan elhatározását, úgy a kötelező rabságot kényszerítenék rá, amelynek ebben a pillanatban ugyancsak nem tudja értéktelenségét, de mire kitapasztalná, már nem tudna a dolgokon segíteni. Vannak tehát olyan dolgok, olyan esetek az életben, ahol az igazsághoz csak a jogtalanság útján lehet eljutni, mint ahogy a különböző perrendtartások során gyakran találkozunk olyan igazságtalansággal, amihez a jog útján lehet eljutni. Egy ukrán kisgyereknek megengedik, hogy szülők nélkül az Egyesült Államok szabad polgáraként nöjjön fel. Oly kevés örömünk maradt az életben, hogy már az is megelégedéssel kell töltsön el; néha-néha még az igazság is győzedelmeskedik a jog felett.
