Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-07-19 / 816. szám
1 I' 8. oldsil MENÓRA * 1980 július 19 J^"Eckstein Sándor"^? n té u im e ll e n á ll tu n k iTörténetek a szlovákiai zsidó mento-munkabol — „Akkor egy pillanatig sem bánom önkéntes száműzetésünket Majd meglátod milyen hamar eltelik az a néhány hét...” Tehát fel is készültünk néhány hetes-hónapos rejtőzésre. Arra számítottunk, hogy a nagy ütemben előre nyomuló szovjet seregek egy-kettőre felszabadítják Budapestet, onnan pedig csak egy ugrás Pozsony. Még a leglustább vonat is hét óra alatt Pozsonyba ér. Sajnos, a magyar főváros ostroma nem úgy alakult, ahogy mi ezt reméltük: Elhúzódtak a harcok és nagy hamar nyilvánvaló lett, hogy nem hét óra lesz a különbség Budapest és Pozsony felszbaditást között. A háború realitása egészen más, mint a béke megszokott útjainak ritmusa. .Az első hét elteltével, abban bíztunk, hogy a következő vasárnapig felszabadul Budapest. Addig türelmesen várunk — rejtőzködünk. Csönd volt, nyugalom és azt hittük, hogy ilyen békében zavartalanul kivárhatjuk a várvavárt pillanatot. Nem így történt! Ugyanis már az első vasárnap megjelent egy ismeretlen család. Fogalmunk sem volt kik lehetnek. Két férfi volt és két asszony. A fiatalabb gyerekkocsit tóit maga előtt. Békés barátságos családnak tűnt, de azért mi megijedtünk és behúzódtunk a házba. Bereteszeltük a bejáratot és szótlanul vártuk a fejleményeket Igazat megvallva mind kettőnk szive gyorsabban dobogott és éreztük a közeledő veszélyt Ami nem is került el. Amkor a ház elé értek dörmbölni kezdtek az ajtón. Hallgattunk. Üjabb dörömbölés. Majd egy erélyes hang beordított: „Azonnal nyissák ki az ajtót! — tudjuk, hogy itt vannak”. Hallgattunk. — „Betörjük az ajtót!” — hangzott a fenyegetés. Nem volt más választásunk, felkészültünk a támadás kivédésére. Baltával a kezemben vártam a hívatlan vendégeekt. „Én a tanár bátyjff vagyok, miért nem nyitnak ajtót? — szólalt meg az idősebb férfi immár sokkal halkabban és nem olyan harciasán, mint a fiatalabb. Megkönnyebbülten húztam félre a reteszt. Betódultak a szobába. Bocsánatot kértem, hogy nem nyitottam azonnal ajtót, de fogalmam sem volt arról, hogy békés látogatókról van szó, barátokról, a tanár testvéréről. Zord tekintetek néztek rám- Rögtön megéreztem, hogy tévedtem. — „Az igaz, hogy a tanár bátyja vagyok, de maguknak azonnal el kell tűnnie innen” — mondta az idősebb férfi. — Ezt akartam magukkal közölni. — Nem értem — felelte a feleségem — hiszen mindent részletesen megbeszéltünk a tanár úrral, aki szívesen ide adta nekünk a ház kulcsát, én ugyanis a tanár asszisztense voltam hosszú ideig. — Tévedés! — folytatta makacsul. — Azonnal el kell bagyniok a házat. Értsék meg nincs semmi értelme a vitának. — Legalább néhány napi haladékot kérünk, hogy más búvóhely után nézhessünk. Tudják mi a helyzet, kint... — Miért húzzuk az időt?! — felelte dúrván. — Öltözködés és indulunk! Majd mi elkísérjük magukat. — Megértettük — feleltem — nincs szükség semmiféle kíséretre, magunk is megtaláljuk az utat — Jobb, ha mi mutatjuk — gúnyolódott a fiatalabb — ugyanis átadjuk magukat a Gestaponak. Elámultunk. Az első pillanatban nem is hittük- Két ilyen különböző testvér: az egyik életét veszélyeztetve küzd a partizánok soraiban a nácik ellen, a másik pedig zsidókra vadászik és összejátszik a nácikkal: a Gestaponak akar átadni. — Hogy hogy a Gestaponak? Ki maga? — kérdeztem dühösen. — Én az itt álló Ondreicska veje vegyok... — És mi köze a Gestapohoz? — Csak a kötelességemet teljesítem. SS-katona vagyok-és német származású. Akarnak még valamit tudni? Elnémultunk. Éreztük, hogy csapdába estünk. Vitatkozni ezek után nem lehetett. Különösen akkor, amikor a civilben levő SS-katona a revolverét is elővette és hadonászni kezdett vele az orrunk alatt. Lassan, némán, szomorúan szedelőzködtünk. Kezdtünk leszámolni az élettel. Ugyanis a Gestapo egyet jelentett a veréssel-kínzással és nem utolsó sorban a deportálással. Persze, nem adjuk meg magunkat olyan könnyen. Ezt nem is kellett kimondanunk. Szemünk villanásából megértettük egymást feleségemmel. Elindultunk- Furcsa menet volt. Elől mentünk mi, szorosan mögöttünk a két férfi, aztán a két asszony. Nem tűnt fel senkinek. A Stefánia-úton szinte észre se vették a sétáló emberek, hogy miről van szó. Gyorsan latolgattam magamban a szökés lehetőségét. Odasúgtam a feleségemnek, hogy a legforgalmasabb ponton megszökünk. Arra számítottam, hogy a nagy tömeg elállhatja az üldözők útját és így egérutat nyerhetünk. A Szárazvámnál — így hívták a teret — elkezdtünk rohanni. Cila ügyes volt, gyorsan eltűnt a tömegben nem érték utói. Nekem nem volt szerencsém. Noha jó futó voltam, fiatal koromban, nem egy atlétikai versenyen vettem részt, mégis hamar elfogtak. A sétáló katonák elálltak utamat és így az üldözők hamar közre fogtak. „Legalább Cilának sikerült” — örültem magamban. Amikor a rendőrség épülete elé értünk arra kértem a két embert hogy adjanak át nekik. Arra gondoltam a két rossz között ez a jobbik. Hiszen jó összeköttetéseim voltak ott, ismertek, tudták ki vagyok. Nagyobb esélyem volt a menekülésre mint a Gestaponál-Míg az alkudozás folyt, egyszerre csak ismét mellettem áUt a feleségem. Visszajött. Nem akart egyedül hagyni. Most már ketten kértük a fiatal nácit, hogy vigyen a rendőrségre. Nem akart. — Az Edl-utcába megyünk. így határoztunk, így lesz mondta makacsul. Gonosz kutya volt. Az Edl-utcai táborban gyűjtötték össze a csellengő, bujkáló zsidókat. Ez volt a Gestapo, zsidókat üldöző osztályának a pozsonyi hadiszállása. Aki egyszer ide került... Rossz rá gondolni. Szorongással, félelemmel baktattunk az Edl-utca felé. Hátunk mögött a revolveres náci. Néhány perc múlva oda értünk. — „Most boldog? — kérdeztem a fiatal hitleristát. „Csaic a kötelességemet teljesítettem!” — válaszolta a megszállott ember„Tehát nem az embert menteni, hanem embert ölni, ez a maga kötelessége?” Nern válaszolt. — Disznó zsidók! — ordított az őr — SpekulattoK, ugye? Meg akartatok szökni? — és vert kegyetlenül. Ezzel szemben a feleségemet elengedték. Fleischmann Gizi személyében egy mentőangyal lépett közbe. Ez az asszony volt a zsidó mentőbizottság egyik legkimagaslóbb alakja. A milliós összegekkel lekenyerezett Wiszliczeny megengedte, hogy szabadlábon maradjon és itt ebben a táborban teljesítsen „védőszolgálatot”. Ezúttal is erélyesen közbelépett, s az őr rögtön abbahagyta az ütlegelést. Bekísértek a „gyűjtő-terembe”. Micsoda zsúfoltság volt! Alig fértünk el. Alvásról szó sem lehetett. A feleségem még azon az éjszaka felkereste Fleischmann Gizit és valami megoldás lehetőségét latolgatták. — „Ugye te orvos vagy” — kérdezte Gizi. — „Igen, persze” — felelte a feleségem. „Akkor találunk valami megoldást” — válaszolt bizakodóan Gizi-Talált is. Közbenjárására Cila a gyüjtőtábor orvosa lett. Sajnos nem maradhatott itt, már harmadnap közölték vele, hogy Szeredre helyezik át. Tudtuk, hogy onnan kis idő múlva Auschwitzba visz az út. Mot mi a teendő? — tanakodtunk. A feleségem agyában született meg a szökési terv. — „Kiírunk sürgős vizsgálatra és a kórházban eltűnsz!” — szólt a feleségem. Nagvnehezen sikerült elintézni, hoggy két más beteggel együtt kivigyenek az Edl-utcai gyüjtőtáborból a kórházba. Természetesen fegyveres őr kisért mindhármunkat. Előbb engem vitt az urulógiai osz^.;.a, majd elkísérte a másik két beteget. Mindenesetre figyelmeztetett, hogy két óra múlva visszajön értem. Ez a két óra elegendő volt, hogy Jaksi oivos-tanár segítségével elrejtőztem. Amikor a fegyveres őr visszajött, azt mondták, hogy egy óvatlan pillanatban megszöktem. Botrány lett belőle, de az orvosok azzal mentegetőztek, hogy nekik nem feladatuk vigyázni a zsidókra. Erre nincs is lehetőségük. Az őr aki, szintén félt a következményektől elhallgatta a dolgot- Ugyanezen a délelőtt a feleségem is megszökött. Az apácák rejtették el. Persze tudtuk, hogy ez csak pillanatnyi megoldás, huzamosabb ideig nem bujdoshatunk Túl szigorú volt mindenütt az ellenőrzés és túl sok volt a besúgó ahhoz, hogy a háború végéig kihúzhassuk. Tehát más megoldást kellett keresnünk. Nem volt amiben válogassunk. Csatasorba kellett állítanunk az utolsó, gyengécske fegyverünket: a sansalvadori állampolgáságról beszerzett papírjainkat. MARIANNA A deportálás első hullámakor indult el Svájcból ez a mentőakció* A különböző közép- és délamerikai államok vállalták azt. hogy a bujdosó zsidók részére állampolgársági papírokat állítanak ki. Ekkor sikerült nekünk is szert tenni san-salvadori állampolgárságra. Most — bunker híján — - ez maradt az utolsó szalmaszál, amibe belekapaszkodhattunk. A san-salvadori állampolgárság minden esetre jogot adott arra. hogy bemenjünk a mariankai táborba, ahol azok húzódtak meg, akiknek amerikai papírjaik voltak. A szlovák külügyminisztérium támogatta ezt az akciót, a németek pedig ezideig nem nyúltak a mariankai internálótábor lakóihoz. így aztán mindketten bementünk ebbe a táborba. Soksok ismerőst találtunk itt, elkeseredett-reménykedő embereket1. Néhány napig pihentünk aztán megbeszéltük a helyzetet- A barátaim azon a véleményen voltak, hogy ki kellene csikarni a külügyminisztériumtól a tábor hivatalos elismerését (addig csak hallgatólagosan támogatta a tábort). Folytatjuk (chartesigríl Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ cimtablak Tervezése és kivitelezése 3 Manville Road .arborough 70ó Ont Charles Knapp (4161 752-1590 OLD BUDAPEST RESTAURANT Windsor’s Truly authentic HUNGARIAN For the discriminating Dinner CUSINE 1412 Wyandotte St. E (Corner of Moy) WINDSOR, ONT., (519) 256-4226 TV - STEREÍ) SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 MAGYAR GYÓGYSZERTAI 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 Jki ch ELEK PATIKA inerte ery 732 St-Clair Ave. West 651-7689 A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra partykra! A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! * * + Tulajdonosok: Nagy László és Szécsi Kató 848 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedvé főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service” 410 Bloor St. W. 921-8644 Delícatessen and Meaft Markel Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentea és csemege üzlete. Ha jó, Ízletes magyar készítésű felvágottakat éa frlssenvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család Parkolás az Üzlet mögött Kanada terU!etáre C.O.P. szállítunk GYORS. UDVARIAS. LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÓl este 7-ig szombaton 10—tói délután 4-ig. Vasárnoo és ünnepnapokon zórva. Hatalmas raktár antik és új keleti szőnyegkülőnlegességekben nezze meg kiállításunkat Régi magyar és európai olajfestmények, /antik bútorok, dísztárgyak. Ezüst étkészletek és edények ^UIWPJVM ■ aelicatess en EURÓPAI csemege áruk; csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melég büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely****************beni fogyasztásra.**************** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Újságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532Eglinton A.W. |T:488-5092 W0@TF®[30/*\ HUNGÁRIÁN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Road (EgMnton tói délre) _____________Tel: 482-4711___________ KITŰNŐ MAGYAR KONYHA * Házi sütemények * Espresso kávé * Remek hazai és külföldi bőről____ rök * Új helyiségünkben mindenkit szeretettel várunlc. 81 .'TiíBBO Deutsch házaspár tf)t ^orlb of ^ntíqueá 9rt «©aürrp-*18 EGLINTON AVE. WEST 48S_Q4S , • • Volt mar On a h LEGYEN A VENDÉGÜNK ,-l srtuljo^lalds a 5V7-08UI s:a 20 B XV NTRKKT TORONTO inon BIZTOSÍTÁS ELET — TÁPPÉNZ — BEFEKTETÉS Gyors kiszolgálás. Házhoz is kimegyünk. A. S. TATÁR INSURANCE AGENCY LTD. Suite 506 — 720 Spadina Avenue, Toronto, Ontario M5S 2T9 Telefon: 960-3700 Jaj de jó a habos sütemény .,. a káv$, a torta — a mignon, a bukta, a rétes, a krémé* — a sós és az édes a Gesztenye Cukrászdában Espresso kávé — fagylalt, hűsítő italok — Saját készítésű gesztenyepüré — Magyaros izü mélyhűtött ételek Nyitva: 6 napon át keddtől vasárnapig 10—8-ig Hétfőn zárva vagyunk. 1394 Eglinton Ave. W. Telefon: 782-1598
