Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-07-12 / 815. szám

1980 július 12 * MENÓRA 9. oldal CLAIRE KENNETH: Yacht Club A tenger felett szürke volt az ég. Az eső újra megeredt, szinte csapkodta a nagy ab­lakot. A Yaclit Club teraszára most egy csa­pat sirály szállt le, úgy telepedtek a korlát­ra, mintha ott akarnának maradni. — - Rossz jel! - - mondta a néger pincér — A sirályok érzik a vihart! A társalgóban csak hárman ültek, közel a kandallóhoz. Sereegve égtek a nagy faha­sábok. de a nyirkos hideg ellen mégis töb­bet segített a konyak. A pincér már negyedszer jött be, a nagy tálcán francia konyakkal. 11a ezt tudom, hogy ilyen idő lesz, nem jövök ki New Yorkból! Másfél órát vezetni' azért, hogy itt fagyoskod jón az ember! . . . — méltatlankodott az egyik férfi. •— Engem nem Zavar a rossz idő — je­gyezte meg a szikár, ősz, szemüveges úr, akiről tudták, hogy orvos. Egyébként nem sokat tudtak egymásról: csak futólag találkoztak néha a kikötőben. De most az eső bekergette őket ide a tár­salgóba. Az újságokat már kiolvasták, nem volt más hátra, mint beszélgetni. — Nekem szükségem van a tengerre . . . — folytatta az orvos. — Beszívom a friss, sós levegőt, kiszollöztctem a fejem. Egész héten a mütő. vér, genny, étherszag. Ope­rálok reggeltől estig . . . — - Miért dolgozik annyit? - - kérdezte a bulldogképü férfi, aki eddig nem vett részt a beszélgetésben, csak egykedvűen szívta a pipáját. Igaza van! Miért csinálom? . . . Hogy megmentsek néhány életet? . . . Azt, akit legjobban szerettem a világon, nem tudtam megmenteni: a feleségem meghalt rák­ban . . . Tragikus ... jegyezte meg részt­vevőén a bulldogképü. A másik férfi, aki olyan kopasz volt, hogy a feje egy nagyméretű billiárdgolyó­­nak tűnt, szintén mondott valamit, hogy a sors kegyetlen iróniája ez. llát igen, a sors furcsa vicceket csinál velem! Van egy huszonöt éves fiam . . . Na látja doktor úr. mégis van öröm az életében! Téved! Ebben a fiúban nem sok örö­mem lelik, csak bajt és gondot okoz! Teg­nap véletlenül láttam, jött szembe a Madi­­son Avenuen. Karonfogva a szerelmével . . . Ahogy meglátott, hamar átment a má­sik oldalra, hogy né kelljen köszönnie ne­kem. — ■ Nem lakik otthon? Nem! összeköltözött ezzel a modellel. Együtt élnek. — Manapság ezt csinálják a fiatalok.' És házasságra nem gondolnak? Dehogynem! Ez a legborzasztóbb! El­határozta ez az őrült kölyök, hogy össze­­esküszik a modellál! — Attól, hogy modell, még lehet belőle ideális feleség! . . . — Azt kötve hiszem, mert a modell is egy fiú . . . A kopasz elnevette magát, de közben rá­döbbent, hogy ez tapintatlanság volt. Hir­telen kínos csend támadt. Jobbkor nem is jöhetett volna be a club managere. Magas, nagyon jóképű férfi, le­sült arcában csillogó világos szemekkel, napszívott szökés hajjal. Negyven év körül lehetett. A club az övé volt, saját vállalko­zás. líraim, ha unatkoznak, csinálhatunk egy hridget. Beülhetek negyediknek! — - Isten őrizz ! . . . — mondta a bulldog­arcú. Ezért szöktem el otthonról, mert bridge-party vaii nálunk. Ezért akarok ide beiratkozni a maga klubjába, mert a felesé­gem barátnői állandóan be akarnak húzni negyediknek. A feleségemnek ugyanis brid­­ge szenvedélye van! — Ha csak ez a szenvedélye, akkor ön egy boldog ember! — jegyezte meg a ko­pasz. — Hát igen, azt hiszem boldognak élez­hetem magam ... A feleségem szeret, rá sem néz senkire, még ártatlan flirtjei sin­csenek. Pedig gyönyörű teremtés és húsz évvel fiatalabb nálam. Ez persze elég nagy korkülönbség, de mondhatom tizenkét évi házasságunk alatt, mindég kifogástalanul viselkedett. Egyszerűen fütyül mindenkire, az ő számára én jelentek mindent . . . Az orvos elnézően mosolygott. Ha nem sebész lett volna, hanem pszihiáter, megál­lapította volna, hogy a bulldogképü bekép­zeltsége szinte kóros. Egy ilyen kinézésű, idős emlier valóban elhiszi, hogy a gyönyö­rű nőnek ö a mindene? A kopasz most megivott még egy konya­kot — Uraim, ha érdekli önöket, hogy az én három ex feleségemnek milyen szenvedélyei voltak, elmondhatom . . . — Haljuk! Halljuk ! . . . — llát kérem, az első számú nejemnek az volt a szenvedélye, hogy mindég megle­petéseken törte a fejét. Egyszer hazajövök és azt hittem tévedésből más lakásba nyi­tottam be. A meghitt livingroom helyett valami modern berendezés, csöbútorok, mint egy repülőtér várótermében, bizarr figurákat ábrázoló szobrok, ijesztő képek, a nerzsaszönyeg helyett, zebrabörök kiterít­ve a padlón. Ezt a meglepetést egy őrült la­kás tervezővel szövetkezve követte el. Egy másik meglepetés, mikor a születésnapom­ra szobát foglalt egy Vermont-i síparadi­csomban. Utálom a téli sportokat! Már első nap kitörtem a lábamat, — azóta is bicegek. Mikor aztán meglepett egy pólyásgyerekkel, aki a legjobb barátomra hasonlított, ak­kor elváltam tőle. Most a legjobb barátom­nak okozza a meglepetéseket ... Követke­ző feleségemnek ékszer szenvedélye volt. Ha part.vra mentünk, el kellett rohanom a bankba, hogy kivegyem a safe-ből az éksze­reket. Reggel vissza kellett vinnem. Nőmet mindenki megbámulta, nem mintha szép lett volna, de úgy nézett ki mint egv mozgó TIEEANY kirakat. — Ezt, hogy bírta anyagilag? — kérdez­te a doktor. — Nehezen! A Wall Streeten dolgozom, a tőzsdén is vérre megy a játék! Élet és ha­lálról van szó, mint önöknél a műtőben. Hányezer ember vérzik el pillanatok alatt, mikor leesik egy részvény . . . — És mégis vette neki a sok ékszert? — Eszembe sem jutott! ő vásárolt állan­dóan, aztán jöttek a számlák. Egy brilliáns függő, még ki sem volt fizetve, mikor két álarcos fickó betört a villánkba. Éjjel per­sze, mikor az ékszerek nem a bank safe­­ben voltak, hanem otthon. Mindent elvittek, csak őt hagyták ott nekem . . . — De ettől is elvált? — Igen, sikerült megszabadulnom tőle. A harmadik nejemtől is, akinek viszont szépség szenvedélye volt. Több időt töltött kozmetikai szalonokban, mint otthon. Ha bementem a hálószobájába, megijedtem tő­le! Éjszakára valami zöldes színű maszkot tett fel, úgy nézett ki mint egy mars-lakó. A maszk egy kenőcsből készült, melynek olyan szaga volt mint a patkányírtó szerek­nek. Egyszer meg azzal állt elő, hogy ő meg­operáltatja az orrát. Olyan ronda orra volt? — Nem! Klasszikus, görög profilja volt, na de ő kis, pisze orra vágyott, mint a Zsa­­zsa Gáboré. Persze ez csak pénzkérdés. — Talán rájött, hogy görög istennőkbe nem szeretnek bele a milliomosok ! .' . . ** — Kétezret fizettem a plasztik sebész­nek. Ez alapos munkát végzett, alig ismer­tem rá, mikor levették a kötést. Csak két kis cimpát hagyott meg az orr helyén, na de ezzel a kis porcogóval is ki tudta szima­tolni, hogy hol akad egy milliomos, akit meg tudna fogni. így megúsztam ezt is, tartás­díj nélkül! — Magának jó humora van, hogy így fogja fel a dolgokat. — Hát ez a szerencsém, a hajam kihul­lott, a fogaimat is elvesztettem, de a humo­rom, az még megmaradt. . . Nevettek. A jófajta konyak már megtet­te a hatását. A Manager közben odaszólt a pincérnek; — Ha Melissa elkészítette a szendvicseket, már hozhatja! Pár pillanat múlva, már jött is a pincér­nő, hatalmas tálon a szendvicsekkel. Elnyűt arcú, szőke nő volt, mikor mosolygott mil­lió ránc a szeme körül. Fekete selyemharis­nyát viselt, amelyen átlátszottak a vastag, dagadt viszerek. Gyorsan és ügyesen szervírozott. A fér­fiak megdicsérték a lazac, roastbeaf és francia salátával köritett ínyencségeket. Mikor a pincérnő kiment, a kopasz meg­jegyezte, hogy ez a nő valamikor nagyon csinos lehetett ! . . . —Több mint csinos! Ez a Melissa ünne­pelt szépség volt! Ha igaz, amit mesél, mint táncosnő bejárta a Távol-Keletet. . . mond­ta a Club manager. Bombayben egy maha­radzsa rajongta körül, Jáva szigetén, a hol­land kormányzó el akar válni miatta a fele­ségétől és Egyiptomban, ott Faruk király tett neki szerelmi ajánlatot . . . — Mindez elég régen lehetett, de akkor is, hogy juthatott ide? — kérdezte a bull­dogarcú. — Eltékozolta a fiatal éveit, rosszul szá­mított, vagy egyszerűen pechje volt ! . . . — Engem nem is érdekel a múltja, jó szendvicseket készít és az állásközvetítő mint megbízható, rendes házaspárt ajánlot­ta őket! Ezért alkalmaztam . . . — Férje is van? — Igen. A bártender. — A néger? — Az. — Megáll az eszem! . . . mondta a bulldog­arcú. Ilyen nincs! A nő hazudik! Maha­radzsák, kormányzók, királyok után, itt köt ki egy Long-Island-i Yacht Clubban, a né­ger pincérrel? . . . Lehet, hogy soha nem volt sehol! Egész életében valami Bronx-i luncheonette-ben szolgálta fel a Ham­burgert. Az orvos is közbeszólt. — Szerintem ez a Melissa, akinek már jövője nincs amit kiszínezzen, a múltat igyekszik elképzelni . . . Fényes, sikeres múltat, mikor még nem voltak viszerei, még nem volt petyhüdt az arca, hanem szép volt. Minél többször beszél erről a merész fantáziákból szőtt múltról, annál jobban beleéli magát. Végül már őmaga is elhiszi mindezt. . . — És mit szól ehhez a férj, a néger bár­tender? — Semmit, ö is jól járt és büszke a szép, fehér feleségére. — Egy biztos, a nők kiismerhetetle­nek! . . . mondta elgondolkozva a Yacht Club manager. — Magának érdekes tapasztalatai lehet­nek! — jegyezte meg a kopasz. Ilyen jóké-CHEVROLET CADILLAC OLDSMOBILE Forduljon bizalommal Kanada legnagyobb autó ügynökségéhez Keresse SOLT GÉZA magyar eladónkat 900 raktáron levó kocsi kozott válogathat' ranimininiain 9595 TRANS CANADA HIGHWAY ST LAURENT. QUE H4S1A3 332-1673 CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSFN Tulajdonos: Jullus Lencz 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) MONTREAL Sütemények naponta frissen, saját üzletünkben, kitűnő minőségben készülnek. Friss felvágottak, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban. . . „ , .. „ . Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 pű, magas sportfiúkért odavannak a nők! Masa elmehetett volna filmszínésznek is! . . . — A szép fiúk már kimehtek a divatból! — szólt közbe, bizonyos elégtétellel a hang­jában a buldogarcú. Ma már ilyenek sztá­­rolnak, mint "KOJAK” . . . — Akkor még nekem is lehetnek sán­­szaim, nevetett a kopasz. A manager megigazította a kandallóban az izzó fahasábokat. A parázsló, vörös fényben, most egészen kiismerhetetlen volt az arca. Mosoly volt ez, vagy valami fur­csa grimasz? . . . — A nők valóban kiismerhetetlenek . . . — ismételte elgondolkozva. Volt egy külö­nös kalandom nekem is . . . — Még Magyarországon, vagy itt Ame­rikában? — Itt. Sőt pontosan ezen a helyen . . . Tíz éve ennek. Kis csónakház volt itt, a Y acht Club még nem épült fel. Mikor Ma­gyarországról kijöttem, próbálkoztam sok mindennel, amihez nem értettem. Aztán jött ez az alkalom, hogy olcsón megvehet­tem a kis csónakházat. Végre valamihez kezdtem, amihez értettem is! Otthon a Ba­latonon mindig volt vitorlásunk. Neki­­gyürkőztem a munkának, kicseréltem, a korhadó deszkákat, szögecseltem, fúrtam­­faragtam, magam festettem ki a helyisége­ket, még a cégtblámat is magam csináltam meg. Vidáman lengtek a kis amerikai zászlók és hirdették, hogy megnyílt az új csónak kölcsönző. Izgatottan vártam, hogy végre jöjjön valaki. Órákig ültem a friss festékszagú stégen, egyre reményteleneb­­bül . . . Lehet, hogy bedöglik a vállalkozá­som, miből fizetem ki a bank-kölcsönt, a szép kis vitorlást, amely oly hívogatón rin­­gatóan ringatódzott a vizen. De úgylátszik hiába hívogatott, senki sem jött. Egy mér­­földnyire tőlem, régi és ismert csónakház volt, nyilván mindenki oda fog menni, gon­doltam elkeseredve. De nem! . . . Valaki mégis ide jött, egy piros Mercedes állt meg a parton és kiszállt belőle, az első “costum­­er”. Fiatal nő volt, magas, nagyon csinos. Rövid fehér shortot viselt, hosszú, karcsú combjai voltak. Megnézte a vitorlást, az órabér ki volt írva. — Hány személyre? — érdeklődtem. — Csak egyedül megyek ki a tengerre — mondta a nő. Még néhány technikai kérdést tett fel, közben beszereltem a vitorlát. Felajánlot­tam, hogy vele megyek, de tiltakozott. Meg­mondtam, hogy ő az első costumerem és re­mélem szerencsét hoz nekem. Mikor már kint volt a vizen, elkezdtem aggódni. Hirtelen éles, északi szél kereke­dett, az öbölben tarajos, nagy hullámok csapkodtak. Másfélóra múlva a nő vissza­jött. Agyon volt fázva, szinte didergett. — Ha tud adni egy jó forró teát, majd magamhoz térek! Megfőztem u teát, sok Jamaica rumot töltöttem bele. Ettől kissé átmelegedett és már ismét mosolygott. A napszemüveget letette, ekkor láttum, hogy milyen csodála­tosan kék szemei vaunak. — Rossz ómen lenne, ha tüdőgyulladást kapna az első costumere! Azt hiszem egy meleg zuhany sokat lendítene rajtami Fel­téve, hogy van rá itt lehetőségi — Persze, hogy van! Büszkén vezettem be az új csempékkel kirakott zuhanyozóba. Míg bent volt, ide­gesen szívtam a cigarettámat. Valahogy megzavart ez a nő . .. Egyszerre csak mint­ha kiáltott volna valamit. Törülközőt kért. Persze, erre nem gondoltam! Hamar be­vittem egy nagyméretű, sárga frottiert, ez SINGER’S Gyógyszertár Mr.Saul Sláger 85 Mont Royal Ave.W. (St.Urbain közelében) MONTREAL Mindenféle gyógyszerkül­dést Magyarországra vál­lalunk. Terhességi vizsgálat ORVOSI FŰZÖK 844-1134 ffssssasxat&a CADEAUX GIFTS LLADRO“ fine porcelain figurines LIPMAN’S House of Silver Tel: 931-7955 2170 Lincoln Ave. Suite 105. Montreal, Que. H3H 2N5 (Az Atwater Metrónál) Beszélünk magyarúl Értesítem Montreal magyarságát, hogy a Hungária he­lyén megnyílt a csárda Montreal legnagyobb magyar étterme. ízletes magyar ételekkel és italokkal. Mindenkit szeretettel vár az új tulaj­donos a közkedvelt Margitka Esküvőre, psrtyrs 140 személyes különterem. Asztalfoglalás: 843-7519 3479 St. Lswrence Blvd. Megszűnő üzletekből átvett áruk speciál olcsó kiárúsitása állandóan VICTORIA OIFT SHOP 5665 Victoria Ave Tel: 738-1414 7101 Park Ave Corner Jean Talon Tel: 731-9797 Non iron vászon abroszok 4 személyes 3:50 6 szem. 5" 8 személyes »0012 szem. 630 67 személyes ezüst svAkészlü 140" EREDMÉ­NYESEN SZERETNE HIRDETNI? MENÓRA! is vadonat új volt. Nem akartam ránézni, nem akartam meglesni, esküszöm nem! . . . De mégis ránéztem. Lélegzet elállítóun szép volt, ahogy ott állt, karcsú, formás, fiatal testén csillogtak a vízcseppek. Mikor ki­jött, szorosan magaköré csavarta a sárga törülközőt és újabb teát kért. — Sok ruminál és kevés teával! . . . mondta mosolyogva. Ahogy a cukortartó­hoz nyúlt, észrevettem, hogy jegygyűrűt visel. Eddig nem néztem a kezére, annyi inas néznivaló voit rajta ... — Vőlegénye van, vagy férje? . . . _ kérdeztem. — Ez nem tartozik magára! De ha na­gyon kíváncsi, megmondhatom. Féljem van! Középkorú, kellemetlen ember, akit útálok! — Miért ment hozzá, ha nem szereti? — Mert a pénzét, azt nem utálom. — Furcsa lehet így élni . . . jegyeztem meg. — Semmi furcsaság! Ha megtetszik ne­kem valaki, nincsenek gátlásaim . . , Fel­téve, hogy én is tetszem az illetőnek . . . Ezt már olyan hangon mondta, hogy kö­zelebb húzódtam hozzá. Arra már nem em­lékszem, hogy mit mondott, mikor a ka­romba zártam . . . A csónakházban egyetlen kis szoba volt, benne a táboriágyszerű fekhelyem. Ott­maradt nálam . . . Soha ilyen szenvedélyes, mámoros éjszakát még nem töltöttem sen­kivel, mint vele . . . Reggelidé ébredtem a mély, kábult ál­momból. Arra ébredtem, hogy már nincs a karjaimban. Gondoltam kiment teát főzni, vagy a zuhanyozóba van. De nem volt se­hol. Kinéztem. A piros Mercedes is el­tűnt . . . — Legalább feljegyezte a rendszámát? kérdezte a bulldogképü. — Eszembe,se jutott! Mikor jöttv csu­pán az első costumerem volt, nem jelentett semmit. Mikor már tudtam, hogy többet jelent nekem, akkor nem töltöttem az időt rendszám nézegetéssel . . . Soha nem lát­tam többé és nem tudok róla semmit az ég­világon. Csak azt, hogy a legforróbb sze­relmes éjszakámat köszönhetem neki . . . Most bejött a pincér és jelentette, hogy itt a motorszerelő. A manager elnézést kért, de le kell mennie a garázsba, ez nagyon fontos munka, meg kell csinálni, mielőtt kezdődik a szezón. A férfiak most kávét rendeltek és a jó­­szagú eszpresszót szürcsölgetve, áttértek a rosszagú politikára. A doktor förtelem­­nek nevezte, a Nixonról szóló új könyvet, bulldogarcú viszont dicsérte, — A Fehér Ház kulisszatitkait az ember szívesen ol­vassa . . . Erről jut eszembe, hazatelefoná­lok az én saját fehér házamba. Meg kell nyugtatnom a feleségemet, hogy nem men­tem ki a vízre ebben az időben. Biztosan aggódik miattam, higyjék el uraim, az se jó, ha az embert túlságosan féltik. Néha már idegesítő! . . . Mire visszajött a telefontól, már Kis­­singert taglalták. — Na uraim, most majd megismerik a feleségemet! A bridge party már véget ért és ide akar jönni, hogy megnézze a club­­házat és főleg a hajót, amit a szezónra sze­retnék bérelni! Megmagyaráztam neki az utat, a nyaralónk nincs is messzebb, mint jó félóra, ha valaki úgy száguld, mint az én kis bolondom! De még félóra sem telt bele, fehér sport­kocsi állt meg a Yacht Club előtt. Bulldogarcú kinézett az ablakon. — Ez ö! . . . A másik kél férfi is «•/ MilnW felé teVir». tett és meglepődve látták, hogy az öreg férj nem túlzott. A nő tényleg ragyogó és fiatal is. A pincér kalauzolta be a társalgóba, a manager úgylátszik még a mechanikussal volt elfoglalva. Csodaszépikém, nagyon hamar ideértél! — mondta a férj. — Ne csodáld drágám, én már jártam erre! Igaz, van már vagy tíz éve . . . Aznap nyílt itt egy kis csónakház és képzeld, én voltam az első costumer! . . . (VÉGE) iroda tel • 844-6822 Lak3S tel 288-7 559 ih. TAHM PÁL "fifjréti 10 ST JAMES ST., Suite 902. MONTREAL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom