Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-10-11 / 827. szám
Molnár , .-. r a rl U . ; U3t J • P.O.Box 1 o 3 4 Ne a Bruns ai o x U . S . A . „Second class mail ration No. 1373 CANADA jA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Pi.No. 104970 H (SZAKMAI MAGYAR ZSIDÓSÁG IAP1A t % OCT. 11. 1980 70 oent‘ Vol. 19. 827. Viharosan kezdődött az ősz Nyugat-Európában Rég nem fordult már elő a nemzetközi politikai cirkuszban, hogy a porond főhelyét az európai szereplők foglalják el. Múlt hét folyamán azonban oly sok és oly érdekes alakulás volt az “öreg kontinensen” hogy az még a perzsa öböl háborúját és az amerikai elnökválasztási versenyt is háttérbe szorította. Az Európai Védelmi Közösség mind a négy országában gyűrűztek a politikai élet vizei. A legnagyobb érdeklődéssel várt esemény a nyugatnémet parlamenti választás nem hozott meglepetést Sajnos! Persze nem túlzottan sajnálatos, hiszen az újra megválasztott, sőt megerősített szociáldemokrataliberális koalíció nyugatbarátságát és tisztességét nem lehet kétségbe vonni, de e sorok írója pillanatnyilag mégis szívesebben vette volna ha Németországban egy időre ismét a kereszténydemokrata unió került volna kormányra Dehát ilyesmiről legfeljebb ábrándozni lehet (mi történt volna, ha...) a döntést a német nép mondotta ki. Ez pedig úgy szólt, hogy a nyugatnémet választók 43 százaléka a szociáldemokratákban bízik, míg 10 százalék a liberálisokat támogatja, akik majdnem megduplázták ily módon szavazataik és mandátumaik számát. Igaz, hogy a legnagyobb párt változatlanul a Keresztény Demokrata maradt, de ez nem elég ahhoz, a kormányt alakítsanak, sőt á Bundestagban ahol eddig a két koalíciós pártnak csupán 10 mandátum többsége volt, most negyvennel rendelkeznek. A német választási rendszer ugyanis rendkívül bonyolult. A képviselők felét körzeti alapon választják meg, oly módon, hogy a legtöbb szavazatot elért jelölt jut a parlamentbe. A másik felét egy országos listáról hívják be százalék arányban. Hogy egy párt azonban egyáltalán mandátumhoz jusson, az kell, hogy országos viszonylatban meg legyen a minimális öt százalék. Ily módon lehet elérni azt, hogy a különböző töredék pártok, a kommunisták és a fasiszták egyaránt kívül rekedjenek a törvényhozáson. A közvéleménykutató jelentések alapján mindenki tudta, hogy a két nagy párt szinte fejfej mellett halad és a választás sorsát az dönti el, hogy a liberálisok megszerzik-e az öt százalékot Mert ha nem, úgy a mandátumok két párt között oszlanak meg s akkor minimális többséggel Franz Joseph Strauss kerül a kormány élére, ha igen, a három párt aritmetikája alapján a szociáldemokrata Schmidt lesz a miniszterelnök és a liberális párt vezére Gencher külügyminiszter. Mivel a liberálisok mindkét nagy párt terhére erősödtek, ez az utóbbi eset következett be. A német kormány politikája tehát változatlan. Ez jó is meg rossz is. Jó azért, mert az összes nyugateurópai államok közül a németek voltak azok, akik Amerika leghűségesebb szövetségeseinek bizonyultak. Rossz azért, mert'Strauss vezetésével ez a kapcsolat esetleg még erősebb lett volna. Persze még ez is kérdéses. Schmidt ugyanis nem azért állt élére egy önálló európai politikának és szaladt messze túl a detente kérdésében más országokon, mert szimpatizálna az oroszokkal, hanem azért, mert az elmúlt évek tanulságaként úgy érzi, hogy Amerika védelmében Európa nem bizhat. Egy esetleges szovjet blokk támadás esetén — véli Schmidt s vele együtt az többi európai politikusok — az Egyesült Államok ugyanúgy cserben hagyná Európát is, mint hagyta különböző afrikai, ázsiai szövetségeseit. Mivel Egy másik nyugateurópai államban is választásokra került sor vasárnap. A portugál nép úgylátszik megtanulta a néhány évvel ezelőtt kapott leckét, vagyis azt, hogy egy baloldali kormányzat teljes káoszba juttatja az országot. így történt, hogy a középtől némileg jobbra álló konzervatív Demokratikus Egyesülés abszolút többséget szerzett a parlamentben. A 250 mandátum közül 131 -et mondhat magáénak, míg a szocialista Republikánus Párt 73, a kommunisták pedig 40 képviselővel rendelkeznek. Érdekes viszont az, hogy az a politikai erő, amely 50 éven keresztül fasiszta, majd félfasiszta formában irányította az országot, teljesen eljelentéktelenedett, egyetlen mandátumhoz sem jutott. A portugálok úgylátszik alaposan megtanulták a leckét. Most már csupán egyetlen lépés kell ahhoz, hogy az ország politikai élete teljesen stabilizálódjon. pedig Európa nem képes egyedül megvédeni magát, nincs más választása, mint hogy valamilyen modus vivendit tartson a Szovjetunióval, különösen azért, mert hiszen az, egyúttal, szorosabb gazdasági és társadalmi kapcsolat lehetőséget jelent Keiet-Németországgal is. A német választás tehát tulajdonképpen akkor válik igazán kényessé, ha november 5.-én Amerikában az az eredmény következik be, amit a legutóbbi közvéleménykutató jelentések jósolnak és Reagan győz. Schmidt politikailag közelebb áll Carterhez, mint a volt kaliforniai kormányzóhoz, de köztudott, hogy7 a jelenlegi elnökkel személyes kapcsolatai a lehető legrosszabbak és képességeiről lesújtó a véleménye. A kérdés, hogy mennyiben fogja Schmidt politikáját befolyásolni az, ha olyan amerikai elnökkel kell együtt dolgoznia, akitől ideológiailag ugyan távolabb áll, de stabilitásában jobban megbízhat. Francisco Sa Cameiro Decemberben választják meg az új államelnököt. Ezt a pozíciót jelenleg a mérsékelt baloldalhoz húzó Eanes tábornok tölti be, viszont az új kormány egy másik velük szimpatizáló tábornokot, Soares Carneirot szeretné megválasztani, akinek különben semmiféle családi kapcsolata nincs a vele azonos családnevű most megválasztott miniszterelnökkel, Francisko Sa Carneiróval. Jó tudni viszont, hogy van olyan európai ország, ahol bealkonyult a szélsőségeseknek. Mert ugyan mit mondjunk arról a Franciaországról, ahol a múlt héten olyan sajnálatos zsidóellenes terrorcselekményekre került sor, amiknek Európában csak a 940-es években lehettünk tanúi. Páris egyik jómódú külvárosában a Rue Copernikus-i reformtemplom előtt bomba robbant, amely a péntek esti istentisztelet résztvevői közül négy emberáldozatot és 12 súlyos sebesülést okozott. A támadásért saját bevallása szerint az “Európai Nemzeti Fasiszta Front” a felelős, amely az elmúlt évek Meghívó A Bnai Zion — Kassa és környéke Chapter No. 59 október 18.-án (szombat este) fél 8-kor rendezi ÉVADNYITÓ VACSORÁT a Bnai Zion dísztermében (136 East 39 Street Manhattan) A HOME fór RETARDED CHILDREN-ISRAEL javára Cocktail partié — tombola tárgyak — zene — tánc kitűnő vacsora Adóból levonható adomány: $20.Mindenkit szeretettel várunk. Jegyelójegyzés: (212) 336-6654 vagy (212) 679-6807 A Vezetőség. Nem lesz mégegyszer ’’portugál válság44 Során veszedelmesen megerősödött. A francia zsidóság joggal aggodalmaskodik, mert úgy érzi, hogy a francia kormány Izráel ellenes politikája segítségére van az antiszemitizmus terjedésének. A merénylet persze nagy felháborodást váltott ki és Párisban sok tízezres tömegtüntetésre került sor, amely azonban a helyzeten nem sokat változtat, s az utolsó napokban Franciaország minden részében számtalan horogkeresztmázolásra és zsidó ellenes feliratok kiragasztására került sor. A 750 ezres francia zsidóság vezetői nem is annyira a jelenlegi szituációtól félnek, mint inkább attól, hogy egy esetleges gazdasági leromlás után esetleg megint a zsidóságot lehet bűnbaknak kikiáltani egy olyan országban, amely — ezt botorság lenne letagadni — a 30-as és 40-es években alig-alig maradt el antiszemitizmusban a náci Németország mögött. Ha Franciaországban a jobboldaltól kell félnünk, Angliában inkább a baloldalról jön a veszély. A Munkáspárt évi konferenciáján vad düh vei csapott össze a két frakgó, á mérsékeltek és a szélsőségesek és a csata vitathatatlanul a szélsőségesek győzelmével végződött. Többek között a párt hivatalos politikájaként fogadták el, hogy Angliát kiléptetik az Európai Egyesülésből és azt is, hogy egy esetleges újabb Munkáspárt-i győzelem után szinte az egész angol ipart államosítják, mégpedig kártalanítás nélkül. A volt miniszterelnök, Callaghan pártvezéri megbízatása néhány hónapon belül lejár és ahogy a dolgok jelenleg állnak, nagyon valószínű, hogy a pártvezér Anthoni Benn a Szovjetunióval szimpatizáló (bár állítólag antisztalinista) szakszervezeti vezető lesz. Ebben az esetben viszont a párt mérsékelt elemei, Denis Healey-vel az élen kilépnek a pártból és a liberálisokkal alapítanak valamilyen új pártcsoportosulást, — Lehetséges, hogy Thatcher asszony a miniszterelnöknő örül a dolgok ilyetén alakulásának, hiszen egy ilyen szélsőséges munkáspárt évtizedekre biztosítja a konzervatívok kormányon maradását. De mégis elszomorító az, hogy ha az egyik nagy angol párt vezéréről már azt is pozitívumként kell leírnunk, hogy nem sztálinista Ez a Benn különben nemrég egy nyilatkozatában azt állította, hogy Sztálin és Miilton Friedman a 3 évvel ezelőtt Nobel Díjjal kitüntetett konzervatív felfogású közgazdász egyformán veszedelmesek az emberiségre. Ez viszont nemcsak azt bizonyítja, hogy az angol munkáspárt veszedelmes útra tévedt, de azt is, hogy a jövendőbeli pártvezér (bocsánat a nem parlamentáris kifejezésérti nagy hólyag. Vihar dúl a negyedik európai nagyhatalom köreiben is. Tulajdonképpen nem újságbavaló, mert már nem újság, hogy az olasz kormány ismét megbukott. Illő lenne itt megírni, hogy hányadszor az elmúlt évek folyamán, de már egyszerűen nem lehet nyomon követni a kormányváltozásokat Állítólag napokon belül sikerülni fog ismét összehozni egy. koalíciót és sikerülni fog a kommunistákat ismét kivülrekeszteni. Ez azonban gyenge vigasz számunkra, még gyengébb az olasz átlagemberre, aki szeretne már valamilyen stabilitást az országban és szeretné meggyorsítani az úgy ahogy megindult gazdasági fellendülést,, amely mellett azonban Olaszország ma mégis Európa legbetegebb gazdasági rendszere. Hát így néz ki pillanatnyilag Nyugateurópa képe, nem túl bíztató, nem túl megnyugtató. A nyugati védelmi közösség komoly bajban van és egy ilyen Európával még akkor sem nézhetünk bizakodással szembe a szovjet politikai és gazdasági invázióval, ha esetleg november 4.-én Amerikában döntő változás történik.
