Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-02-29 / 796. szám

10 oldal, MENÓRA * 1980 február 29. Jaj de jó a habos sütemény . . . a káv$, a torta — a mignon, a bukta, a rétes, a krémes — a sós és az édes a Gesztenye Cukrászdában Espresso kávé — fagylalt, hűsítő italok — Saját készítésű gesztenyepüré — Magyaros ízű mélyhűtött ételek Nyitva: 6 napon 3t keddtől vasárnapig 10—8-ig Hétfőn zárva vagyunk. 1394 Eglinton Ave. W. Telefon: 782-1598 LESLIE SERVICING Co. Minden típusú autó motor, fék, elektromos javítása, gyorsan pontosan, megbízhatóan Olcsó árak! GARANCIÁVAL! 781-4055 Frank Osvald 9760 Duff er in Street Toronto HUNGÁRIÁN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Road (EgMnton tói délre) ____________Tel: 482-4711__________ KITŰNŐ MAGYAR KONYHA * Házi sütemények * Espresso kávé * Remek hazai és külföldi borok"so^ rök • Új helyiségünkben mindenkit szeretettel várgnK. Elsőrendű pedikűrt kozmetikát kaphat M. fí. BEAUTY Stúdiónkban Appoiátmentért hívja: Bathurst St. Yonge St 789-3503 968-0388 STOP GET-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1 102 este 661-0364 WEISSBE RGE R TIBÜ R 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS. ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk Novák József D. T. Kohári József D, FOGSOR KLINIKA1 653-5360 vagy 622-1586 21 VAUGHAN RD. (St. Clair—Bathurst) Toronto, Ont. btoorcyde EST 1934 SPORTS LTD. Kanada legnagyobb Kerékpár Specialistája 1169 BLOOR ST. WEST. TORONTO, ONTARIO-' (416) 536-9718 (416) 536-1523 hálózat legújabb üzlete! ZEEV'S DELICATESSEN KÖZPONTI HELYENl 145 King St. (University sarok)York Center Telefon: 364-1583 Buy és Wellesley sarok (SUNACO Bldg.) Tel: 924-6777 Reggeli - Lunch - Uzsonna Hidegtálak hazavitelre is Hús,sajt, saláta, európai csemeg^arúk. Tulajdonos: WINTER ANDRÁS GALSAI PONGRÁC: A NÉGER ég látom azt a kisfiút, valami napfényes, vasárnapi • ködben, ahogy a biciklijére ül. s mind távolodva közeledik felém, a gondolataira már nem emlékszem, de az érzé­seit fel tudom idézni, és látom azokat az utoljára látott embere­ket is. akik mintha várnák öt. de gondolataikat, érzelmeiket, remé­nyeiket nem éltem át, legföljebb elképzelhetem. Vasárnap délután negyed há­rom volt A kisfiú új biciklijével aznap Is kikarikázott az állomásra. A Kossuth Lajos téren hajtott keresztül, minthogy a legtöbb kisváros főterét Kossuthról vagy Széchenyiről nevezték el, elha­ladt a hősök örökmécsese, a barokk cifraház. a Guttmann­­cég helyi lerakata előtt, majd a Sörkert utcán át befordult a po­ros ecetfákkal szegélyezett, szé­les Horthy Miklós útra, amelyet néhány éve még Irányi Pániéi útnak hívtak, aztán megkerülte gróf Zichy Bertalan megyéspüs­pök, a város szülöttének érc­szobrát. végigsurrogott az Indó­­ház utcán, egv pillantást vetve a szétvert tetejű, roskatag épület­re, ahol született. A város csöndes volt, álmos, de nem egészen néntelen. Mint általában vasárnap délután. Akkor már szinte összefolytak a légiriadók és a légiveszélyek. Mintha egv szórakozó kéz kezel­né a szirénákat, ötletszerűen, egymást komolvtalanitva bőgtek fel a riasztó és a riasztást fölol­dó hiénahangok. Az égboltot, a nagyon kék magasban. koncTenz­­csfkok szabdalták keresztül. Föl­íveltek. majd szétbolyhosodtak, és eltűntek. Akárcsak valaki re­ménytelenül kézimunkázna Illé­kony füstszálakból hálót akarna teríteni az égre. Az elsötétítő paoírral beragasztott ablakokat nyitva tartották. A piros muskát­libokrok. madárkalitkák és vén­­asszonyfejek mögül állandóan szólt az „Achtung. Achtung. Lichtspielel”. a „Krokodil gross” meg a cigányzene. Néha a vá­roska nevét is bemondták. De az emberek nemigen törődtek vele, ■inkább büszkék voltak az orszá­gos hírnévre. Ezt a kisvárost ugyanis megkímélte a légi stra­tégia vagy a szerencse. A házak békebelien, melegen, muzsika­­hanaúan épek maradtak. Még egy pukkanós dugót se dobtak le az égből az amerikai és az angol repülőgépek. Amikor a gyerek kiért a pá­lyaudvarra. leszállt a nyeregből, megkerülte az épületet, áttolta kerékpárját a kerítés hiányos léc­közén. maid a gépet a vaskút oldalához döntötte. aponta megtette ezt az utat az állomásig. Szeretett itt lődö­rögni. Azon a kis vasudvaron, amely a városkát, ha mégoly szerényen és távolian Is. a világforgalomba kapcsolta. El nézegette a gőzölgő, fújtató mozdonvbölénveket, ma­gas cilinderkémén vüket, tüzes vi­zet izzadó testüket, a sebességtől kifényesedett, óriás kerekeket. Megvárta, amíg egv-egy vonat ki­gördül az állomásról. Budapest. Nagvkanizsa vaev akár Harkánv­­fürdő felé. Ezeket a helységeket mind egyforma távolságban kép­zelte el, valahol az Ismeretlenben. Most egy tehervonat vesztegelt az állomástól távoli sínpáron, leghátul, szinte a mezőszélre tol­­var. A rég használatlan talpfákat itt-ott már belepte a kiégett, po­ros gyep. S egy-egy élő virág is kidugta hosszú szárú fejét a gáz­csomókból. öreg vasgebét fogtak a szerelvény elé. Mintha csak zi­hálni tudna, de sohasem lehetne elindítani. ■ Vajon mit keres itt ez a ki­­vénhedt, ütött-kopott tehervonat? És mivel pakolják meg? A kisfiú ekkor vette észre a sínek mellett várakozó, meleg holmikba bugyolált, különös em­bercsoportot. Igen, ezek ők. Akik­ről annyit beszéltek, szörnyül­­ködtek. suttogtak. A kép szinte valószínűtlen volt. Télikabát, jú­nius elején. Kalap, posztókendő, síbakancs. Elegáns lakkbőröndök és motyók hevertek mellettük. A legtöbb utas csillagot tűzött az öltözékére. Ki élénksárga anyag­ból varrt hatszöget, akkorát, akár egy tábornoki rendjel. Ki meg valamivel szerényebbet, ke­vésbé feltűnő helyen, a mozgás­kor betüremlő kabátránc vagy a hónalj tájékán. Mintha az egvik büszke lenne arra. amit a másik takargatni igyekszik. Két fölszuronyozott csendőr állt a csoport közelében. Mozdulatla­nul. Hegyesen. Akárcsak ők is utazni készülnének. Kakastakar­nának vásárolni a' legközelebbi faluban. A gyerek ismerős arcokat is talált e különös társaságban. De csak távolból merte nézni őket. Itt volt Hollander építész, a feleségével és két felnőtt lányá­val. őket kellett először észre­venni. A három nő ugyanolyan divatos sportsapkát viselt, de különböző színűt: Jolán, a csa­ládanya kávébarnát, Edit piro­sat. Szilvia világoszöldet. Akár­csak egv onerettbeli díszletvona­tot tolnának be értük, s nemso­kára fölcsendülne a zene is. De valami láthatatlan, sötét permet hullott a színpadra. S a zene is csak dallam nélkül szólalhatna meg. Hollanderék építették az első emeletes házat a Felsőma­lom utcában, ahol a kisfiú la­kott. A házban minden szomba­­ton-vasárnap nagy kérőfogó zsú­­rokat rendeztek, katonatisztek, kadétok. jogászok ettek-ittak­­mulatoztak-sírtak ezeken a' trak­­tákon. hajnalig állt a bál: láb­­doboeás. gramofonszó. nevetgélés dőlt ki mind a hat ablakon, akár a porfelhő. Hollanderéknek ere­detileg három eladó lánvuk volt. Végül Gizikét, a legcsúnyábbat megkérte egy szigorló orvos. Már az esküvő napját is kitűzték. És akkor a menyasszony váratlanul, minden elfogadható ok nélkül öngyilkos lett... Hollander építész mellett a drága Bolgár Mózes álldogált. Nagy, abszurd Beethoven-homlo­­kára feltolt kalapban, fekete, nyakig gombolt mellényben, po­cakosán. S olvan tekintettel, mintha láthatatlan könyvben ol­vasna. ö viselte a legnagyobb csillagot. Mózsi bácsi pályaté­vesztett ember volt, ügvvédi gya­korlatot folytatott, de három tvúkper közül kettőt elvesztett. Viszont hévvel fordította a ma­gyar költőket héberre. A kisfiú arra gondolt, ha most odalépne hozzá, biztosan lefejtené a mel­lényéről és neki ajándékozná a csillagát... Aztán itt volt Orünwald Józsa néni. a bolondos bábaasszony is. Mindig heaedűtokkal járt. pedig nem tudott zenélni, s folyton sietve, hegyesen lépdelt. A fur­csa, pólyásbaba formájú tokot most Is a kezében szorongatta. Űgv toporgott a sínek között, mintha attól félne, hogy lemarad a vonatról. Józsa néni még a té­len becsönaetett a kisfiú szülei­hez. Hegedűtokjából újságpapírba burkolt csomagocskát vett elő: „Ez az egyetlen vagyonom. Ha megőriznék...” De a gyerek édesanyja a kincset ki sem en­gedte bontani. „Kedves Józsa — mondta. — Igazán szívvel és lé­lekkel ... De mi már öregek va­gyunk. Ne akarjon nekünk ál­matlan éjszakákat szerezni...” A kisfiú most arra gondolt, vajon ml lehetett abban a gyűrött új­ságpapírban ... lück Jónás, az Arany­­hörcsöghöz címzett vendéglő tulajdono­sa a feleségét is ma­gával hozta. Vagy Aranka asszony ragaszkodott, hogy elkísérje az urát. s tűzről pattant ügyességével jóféle sóle­tet főzgön neki? A kiterjedt ven­­déglősdinaszt iából majd minden városba jutott' egy-egy Glück. Ezek szinte hagyományosan a szakácsnőjüket vették feleségül. Glück Jónás annyira becsülte Arankát, aki eavkor konyhalány­ként került hozzá egy sváb köz­ségből, hogy a neve napján bezár­ta a vendéglőt, de nem ismert zár­órát. ilyenkor Ingyen megven­dégelte a „Stammgastokat”. min­denkinek a kedvenc ételét főz­ték, a korsóból nem fogyott ki a kóser pusztamérges! meg a cir­fandli, s mivel Glück úr hamar elálmosodottf éjfél után még be­gurított a terembe egy törpehor­dóval, az üzletkulcsot átadta a legkevésbé részeg vendégnek, és megkérte, hogy dobja be az ab­lakrácson ... A csoportban koldusasszony is akadt. Tolipihés hajjal, felmosó­­rongy-szutykos ruhában üldögélt a batyuján. De így is tisztább volt, mint ünnepnapokon. A fe­je is kevésbé reszketett. Minden­ki elhúzódott tőle. Ennek a vén­asszonynak nem volt se neve, se életkora. Talán már a kisfiú öreganiának gyermekkorában Is ott ült a Jézus Szíve-templom falánál, ugyanilyen öregen, és jajgatva Ismételgette: „Jézus szí­ve. könyörüli rajtam!” Senki se gondolta volna, hogy más vallá­­sú ... Itt várt a sorsára továbbá dr. Sándor Géza főorvos, hároméves fiával és hatéves lányával. Jávor Pál biztosítási ügvoök, aki a bör­tönt is megkóstolta, mert egv egész lelátót eladott valami nem létező futballmeccsre, Hammerli Oszkár fűszeres, az anyósával, Schlézinger Emma. a jótét lélek, aki kikeresztelkedett, sőt a har­madrendnek is tagja volt. meg egy szemüveges, munkásforma férfi, t^ilán a kesztyűgyárból... A gyerek csak nézte a furcsa, vegyes társaságot, ismerősöket és Isrheretleneket. s maga sem tud­ta. miért, elszorult a torka. ollander építész. Glück Jónásné. dr Sándor Géza. a koldusasz­­szony meg a töb­biek ... Egyikük sem tudta, de a tapasztalatnál is biz­tosabban érezték, hogv mi vár rá­juk. Innen már nem lehet vissza­fordulni. S előre is csak néhánv lépés az út... Mintha egv folyosón haladtak volna eddig, egvmás sar­kában botladozva, mind beliebb és be'jebh. a falak lénésenkint szgkebbre zárultak előttük, s most itt állnak az út végén, ebben a napfényes, sötét torkolatban ... Mert volt valami különös a nap fényében is Mintha egy fekete maghói szóródna szét. Nemsokára három vasutas sie­tett az üres tehervonathoz. A csoportban mozgolódás tá­madt. A vasutasok kalapáccsal lever­ték a marhavagonok nehéz zá­róvasait. Aztán nekifeszültek az ajtóknak. Nagy nyikorgással, zör­géssel. dübörgéssel nyílt meg a beszállás útia. A csendőrök lekapták válluk­ról a fegyvert. Szúrásra tartot­ták. — Gyerünk, gverünk! — kia­báltak. — Rohadt nénség! Moz­gás! Ne kelljen imádkozni! A vagonajtók már tárva áll­tak. De a zaj nem szűnt meg, sőt mindjobban fölerősödve, fül­siketítő gépzúgássá változott. Aztán megszólaltak a légvédel­mi ágyúk. Az a kelepelő zenebo­na. Ilyen harci zengedelmet er­refelé még nem hallottak. A né­metek úi tűzfészket szerelhettek föl a közelben. Majd a szirénák kezdtek üvöl­­teni, hiénahörgésből elnyújtott, magas cé-hangbt visítva ki. „Lé­giveszély elmúlt”-at jeleztek. Ta­lán ijedtükben. Vagy mert egy­szer már megfújták a légiria­dót. — Vissza! Vissza! — ordítottak a csendőrök, fegyverüket terelő­szuronynak használva. Néhányan már fölkapaszkod­tak a vonatra, a csoportban za­jos összevisszaságot keltve, az emberek a társuk nevét kiabál­ták, mert egy pillanat alatt el­vesztették egymást. De most min­denki rémülten leugrált a ko­csikról. (charlesign) Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ cimtablak Tervezése és kivitelezése 103 Manville Road Scarborough 70b Ont Charles Knapp (416) 752-1590 HIRDESSEN A MENÓRA HASÁBJAIN! nawwjOívfA ■ dencatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és meleg büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­.................*...............bmi fogyasztásra. ****** ********** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket ' 532 Eglinton A.W. T:488-5092 : Deutsch házaspár Ekkor ezüst bombázógépek je­lentek meg az alacsony magas­ban. Még sohasem szálltak ilyen alacsonyan. Még sohasem érző­dött bennük ennyire a magasság. Mintha nagy tengeri halak len­nének. az ég fölfelé mélyülő vi­zében. Lassan átúsztak az égbol­ton. tükörtestükön megvillant a nap, falták az izzó levegőt. Egyet­len bombát sem oldottak ki. Szé­pek voltak és barátságosak. Akár­csak kíváncsiak lennének erre a névtelen kis városra. Az ágyúk mind vadabbul szól­tak. Nemsokára az egvik repülőgép kivált a csoportból, pillanatra mintha megállna a levegőben, majd füstöt eresztett, fekete, mér­ges. halálos füstcsíkot, katasztró­facsíkot: és meredek ívben zuhan­ni kezdett, mind közelebb, szin­te az állomás épületét választva ki célpontul! A pilótát először a kisfiú vet­te észre. Aztán már nem tudta levenni róla a szemét. Akárcsak szélfútta zsebkendő jelent volna meg az égen. vala­mi mennyei bűvész zsebéből ki­rántva, majd a kendőcske iene­­dővé lobbant szét. és utóbb gom­ba alakúvá kerekedve, lassan, kényelmesen, békésen, már-már egv virághoz is hasonlóan eresz­kedett lefelé. A repülőgép va’ahol a nvugatl égszegélynél fulladt tűzbe. De az eitőernvős errefelé libe­gett. Mind lejjebb és lejjebb. Az embereket a fehér foltocska láttán valami éles öröm vágta meg. A csoda! Itt tenne a cso­da?! Amit annyira vártak, ami­ben nem lehetett hinni semmi­képp. s ami tatán nem is ne­vezhető csodának... Az a kis fehér folt az égpn. Akkora, mint egy gyermekzsebkendő. De ha leszáll a földre, és szétterül, he lehetne takarni vele az egész or­szágot ... Aztán amikor az ejtő­ernyő kinvílt... A csodának egy­szerre teriedelme lett Egv em­ber himbálódzott alatta, iókora távolságban a dagadó félgömb­től. a láthatatlan zsinórokba ka­paszkodva. mintha a saját könv­­nvűsége tartaná fönn a levegő­ben... Mindegy, ki ez az em­beri lény. angol, amerikai, hot­tentotta. akár nem-ember is le­hetne. maga a kétfejű, to’lns ör­dög. de Ö az! biztosan öl... Az eitőernvős lassan közele­dett a főid felé. A csoport tasial szétszéledtek, néhányan megfog­ták egvmás kezét, egv .gyermek bemászott az ütközők alá ... Va­laminek most történnie kell. Ta­lán ö csak az első a szabadí­tok közül, itt minden titkos rend szerint készítettek elő. nemsoká­ra ejtőernyők, léggömbök, színes szappanbuborékok százai jelen­nek meg odafönn. csak úgy ki­pattannak a levegőből, betöltik az eget. s mire leszállnak. össze le­het csókolódzni. és sírni is lehet, kezdődik a farsang... A csendőrök dermedten álltak. Ádámcsutkájuk, mint a csont. Kakasfollaik izgatottan zizegtek a teljes szélcsendben ... Akkor már a pilóta feje Is látszott, a törzse, a végtagjai. S ahogy kö­zeledett, űgv vált mind valószí­nűbbé a magánvossága... De mégis! Talán! Hátha mégis?... Az ejtőernyős lassan a házak te­tőmagassága fölé ért. Ekkor a de­rekát hátrafeszítelte. lábát ki­nyújtotta. kétségbeesetten navi­gált. hogy más irányba kormá­nyozza magát. De rosszul számí­tott. Elkésett. Itt huppant le a pályaudvar végében, a kihalt sí­nek közt, a bozótos dörzsföldön. Néhány lépésre a csillagosoktól. — Egy néger! — mondta ijed­ten Hollander Edit. Valóban, a pilóta magas, nagy­ra termett, fiatal néger volt. Su­­vikszfekete arcú és még majd­nem gyermek. Elöl. az overallja mellére kidobva, nagy arany Má­­ria-érme függött. Az oldalán meg géppisztoly himbálódzott. Ekkor soha véget nem érő, halhatatlan csönd keletkezett Meddig tartott az egész? Fél percig? Egy. percig? Másfélig? Most a másodpercek ezredré­szeit is érzékelni lehetett. Mint­ha a pillanattöredékek közben órák. napok, évek, évtizedek múlnának el. A néger nézte az idegen em­bereket. Az emberek nézték a né­gert. A kisfiú nézte a négert és az embereket. A fekete pilóta szemében fehér riadalom volt. Amerikából jött. a Harlemből vagy a dzsungelekből, azt se tudta, hol van Magyaror­szág. hová került, kik élnek ezen a-földön. Még sohasem látott ilyen csillagos, ijedt, fázós népeket. Az emberek is féltek a pilótá­tól. Még sohasem találkoztak szemtől szembe igazi négerrel. — Milyen fekete! — Vigyázzanak, puska van nála. — A gyerekeket! Vigyék el a gyerekeket! A fiatalabb csendőr fegyverét egy asszonyra fogta. — Senki se mozduljon! néger közelebb jött néhány lépést. Leol­dotta a géppiszto­lyát. Oldalt vágó, riadt tekintetével mégis mintha szökési lehetőséget keresne, el akarna futni. De fo­galma sem volt. mitévő tegyen. Elmeneküljön? Megadja magát? Lőjön ? — Pisilni kell — mondta egy gyerek. Bolgár Mózes hirtelen a néger elé ugrott. — Shoot! — mutatott a csend­őrökre. Lőiiü — Dou’t be afraid! Shoot! — kiáltotta, olyan irodal­mi angolsággal, hogv a pilóta ta­lán meg sem értette. Az állomásépületben csöngetni, kattogni, zakatolni kezdtek a te­lefonok és a géntávírók. Mintha , az ország valamennyi távközlő berendezését idekapcsolták vol­na. Jávor Pál biztosítási iigvnök ekkor szembefordult a többiek­kel. — Magvarok! — ö is kiáltani akart, de haneia elrekedt — Ma-1 gyarok! Magvar testvéreim! — mutatott a négerre. — Fogjátok el a bitangot!... De senki se mozdult. A néger kezét a záváron tar­totta. Ebben a pillanatban mintr ha megértett volna valamit. Csak az egészet, ezt az egészet nem értette. — Bepisilek — mondta a gye­rek. Az asszony ekkor lehajolt hoz-* zá. kigombolta a bugyogóját. majd elfordult, s a gyerek testét a combjai közé vonva, anyai tü­relemmel nézte, ahoev megköny­­nyebbül. A jelenet oly természet tes volt. megható és gyöngéd, akár egy idillben. A pilóta fegyveres kezét most lassan a magasba emelte. Ügy állt ott. megadóan. háta mögött az ejtőernyő laza balonjával. E mozdulat láttán mindkét csendőr ráfogta a puskáját. emsokára magyar ka­tonai homokfutó ér­kezett a oilótáért Betuszkolták a ko­csiba. Akkor már né­pes tömeg vette körül az állomást. A csillagosokat is betuszkolták a vagonokba. És Hollander építész. Bolgár Mózsi bácsi, Grünwald Józsa, Hammerli Oszkár meg a többiek elindultak az ismeretlen állomá­sok felé... Amikor a kisfiú hazaért, úgy érezte, mintha élő madarat nyelt volna. A madár ott vergődött a gyomrában, kaparászott, csap­kodta szárnyait. Aztán a kisfiút heves hányingerroham fogta el. Fuldokolva hányt, sokat, erős su­gárban, mint a felnőttek. Vegye meg márciusig repülőjegyét, akár kihozatalra, akár utazásra, így az április 1. utáni áremelkedés nem fogja érinteni. KIHOZATAL: júni. 30-ig: $590.00 júni. 30-tól: $724.00 TORONTO - BUDAPEST - TORONTO május 31-ig: $638.99 június 1-től: $779.99 Missed flight Insurance $12.00. IKKA — TUZEX — COMTURIST — KÖZJEGYZÖSÉG Túrók — útlevelek — vízumok — hotelfoglalás — autóbérlés C0LUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. ... A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 Spadlna Ave., Toronto, Ont. M5T 207 TeL* (416) 361-1101

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom