Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-02-23 / 795. szám

12 oldal MENÓRA * 1980 február 23. KÜRTHY MIKLÓS Napok sodrában... Motto: no woman, no cry... (Joan Baez dala, ) I — Asszonyom, miközben a hidegben itt állok, fázik a fülem és a hópelyhek a fejemre hull­nak, arra gondolok, hogy mi, emberek, egyre inkább elveszít­jük a kapcsolatot egymással. Egyre kevesebbet beszélünk egymással, egyre kevesebbet sírunk és egyre kevesebbet nevetünk együtt — S azt hiszem, nagy baj az, hogy nem vagyunk együtt”, mert egyedül sírni nem jó és egyedül nevetni sem jó. Vala­miképpen nem tudjuk egymás­nak elmondani, hogy mi az, ami fáj és mi az aminek örülünk. Az igazság az, hogy valójában nem tudunk közel jutni egymáshoz, mindaz, amit mondunk egymásnak, lé­nyegtelen. Az évek irtózatos ürességét nem tudjuk kitölteni... gyakran történt az, hogy egy férfinek, vagy egy nőnek el akartam mondani, hogy tegnap miért sírtam, vagy miért nevet­tem... és azután a szavak meg­' akadtak a torkomban és amikor végre beszéltem, ar lényeg, a könnyek és a nevetés helyett, banalitásokat mondtam és mások is közhelyeket mondtak nekem... valami megakadályoz bennünket embereket abban, hogy igazán közel jussunk egy­máshoz... talán a szavak... talán más... nem tudom... — S ezért, ma már, elérkez­tem oda, hogy semmiféle em­beri kapcsolatot nem akarok, mert mindenféle emberi kap­csolat a kielégületlenség érzését eredményezi... és persze, mi­után egyedül, emberi kap­csolatok nélkül élek, ma már sírni sem tudok és nevetni sem tudok... valami furcsa állapot az, ahogyan mi, emberek, egy­más mellett és egymás nélkül és nem ritkán egymás ellen, élünk. — Azt hiszem, hogy köny-i nyebb lenne az élet, ha beszélni tudnánk egymással, ha el tud­­nók mondani egymásnak, hogy milyen egyedül vagyunk... talán akkor nem lennénk ilyen egyedül. Az életnek örömnek és fájdalomnak, könnyeknek és mosolyoknak kellene lennie... ehelyett azonban az élet csak kötelesség lett Élünk azért, mert megszülettünk és mert gyávák vagyunk ahhoz, hogy ne éljünk... élünk azért, hogy adót fizessünk és napi enni­valónkért apró, bolond és jelen­téktelen dolgokat csináljunk... élünk azért, hogy gyerekeinket felneveljük, akiknek az élete éppen olyan jelentéktelen és üres lesz, mint amilyen a miénk volt., de én mindig érzem ön­magámban, hogy valamit el kellett volna mondanom a körülöttem élőknek... nem tudom pontosan, hogy mit, de valamit, ami közelebb hozna bennünket egymáshoz, valamit, ami után együtt tudnánk sírni és együtt tudnánk nevetni... — óh. Asszonyom, sok férfi és sok nő volt az életemben, akiket szerettem és megpró­báltam velük beszélni és meg­próbáltam velük együtt lenni... és azután elapadtak a szavak és voltaképpen^ nem is szavakról Megszűnő üzletekből átvett áruk spéciéi olcsó kiárusítása állandóan VICTORIA OIFT SHOP 5865 Victoria Ave. Tel: 738-1414 7101 Park Avev Corner Jean Talon Tel: 731-8797 Non Iron vászon abroszok 4 személyes 3:501 6 szem. 540 8 személyes ff.OO|l2 szem. 630 87 személyéé ezüst évé készlet 140:' volt szó, hanem valami másról, ami közelebb hozhatott volna bennünket egymáshoz... de mi­előtt kiderült volna, hogy mi ez, a kapcsolat végétért és azután mindketten mentünk a magunk útján magányosan, félig elmon­dott szavakkal és már csak az fájt, hogy semmi sem tudott fájni... — A napokban valaki, aki sokkal okosabb és bölcsebb nálam, azt mondta, hogy nem szabad emberi kapcsolatokat keresünk, mert minden kap­csolat két ember között a ki­elégületlenség érzését kelti... ha egyedül vagyunk, nem olyan üres az életünk, mintha emberi kapcsolatban élünk. S a legfáj­dalmasabb a dologban az, hogy azt hiszem, ennek az embernek igaza van. Amikor ellépek a kirakat elől és visszafordulok, látom, hogy a próbababa lila szem mereven bámul utánam és a lila szemek­ben sem könny, sem mosolygás ■wri csillan... II Mielőtt éjszakánként dolgozni kezdek, elmegyek egy tavembe, amely közel van az irodához és néhány pohár sört iszok. A tavem fantasztikus, a romantikus amerikai előidők stílusában van berendezve, nyugodtan lehetne a "Gun­­smoke” című néhai televíziós sorozat saloonja, minden pillanatban várom, hogy "Miss Kitty”, vagy Marshal Dillon előlép a háttérből. A tavernben egy zenekar is játszik. A zenekar főnöke egy apró, alig S láb magas nő, a férje majdnem 7 láb magas és a gitáros teljes mértékben illik a teremhez, inge állandóan mocs­kos és a legérdekesebb az, hogy soha sem mocskosabb, mint amilyen tegnap volt, nem tudom, hogyan képes ilyen állapotban tartani az ingét. Mielőtt elkezdenek zenélni, a gitáros nyakkendőt köt a pódi­umon és kijelenti, hogy ezt a közönség iránti tiszteletből teszi. A parketten sokan táncolnak. Tegnap a mellettem lévő asztal- Jiál egy indián nő ült, aki szem­üveget viselt és ennek következ­tében egy indián törzsfőnök lánya és egy egyetemi pro­fesszor keverékének hatott. Az apró nő hirtelen meg­szólalt: — Ladies turn. (Hölgy­válasz.) Az indián nő ekkor felkelt az asztaltól, odalépett hozzám és így szólt: — Sir? Felkeltem és a parkettre mentünk táncolni. A zenekar a „Godspell" című musical leg­népszerűbb és legjobb számát játszotta: Day by Day... Az apró nő üvöltve énekelt és mi lassan táncoltunk... Day by Day... azután a zene elhallgatott és hirtelen óriási csönd lett.. — Asszonyom — mondtam — igazán sajnálom, de tíz perc múlva éjfél lesz és most már be kell mennem munkahelyemre. Az indián nő nem válaszolt, mi­közben visszakísértem asz­talához... halkan dúdolta maga elé: Day by Day... Körülöttünk hangosan be­széltek, egy részeg férfi pofonü­tötte partnernójét... Day by Day... Amikor az irodában leültem az íróasztalhoz, néhány perc múlva megszólalt a telefon és mielőtt a kagylót felvettem, még fülemben visszhangzott a dal: — Day by Day.. és faradt voltam és minden üres volt bennem és körülöttem és fárad­tan mondtam a telefonba; Yes... (Day by Day... a hangok és a szavak kavarogtak körülöttem.) III Egy kínai laundry sofőrje minden két hétben egyszer el­jön, hogy elvigye a fehérnemű­met tisztítani és azután néhány nap múlva visszahozza. A be­szélgetés nem akadálytalan közöttünk, miután a kínai sofőr nem tud megtanulni angolul és nekem csak kevés időm van arra, hogy kínaiul tanuljak. Dicsekvés nélkül állíthatom azonban, hogy bizonyos mér­tékben haladok a kínai nyelv­ben. Ma már például tudok olyan szavakat, hogy zokni és alsónadrág. Ismerőseim mond­ják, hogy a kínai nyelvnek az angolszász világban határozot­tan jövője van és ezért nagyon helyes, hogy kínaiul tanulok és majdnem bizonyos, hogy később diplomáciai szolgálatra fognak alkalmazni Kínában, akár az amerikai, akár a kanadai kormány. Ez bizonyos megnyugvással tőit el, de nem szabad ön­magamat áltatnom és tudo­másul kell vennem, hogy jelen­legi kínai nyelvismeretem aligha lenne elegendő arra, hogy bármilyen diplomáciai pozíciót töltsék be Pekingben. Meddig mehet az ember azzal a nyelvtudással, hogy “jóreggelt, itt vannak az ingek, alsónad­rágok és a zoknik”? ..Talán a korábbi kínai rezsim­ben bizonyos hatást kelthetett volna, ha Mao Tse-tung zokni­jairól beszélek, Maot azonban már diszkreditálták. A kínai sofőr azonban tegnap, amikor a fehérneműmet elvitte, biz­tosított arról, hogy haladásom a kínai nyelvben nem jelenték­telen. Még van bizonyos akcen­tusom — mondta — különösen a zoknik említése esetében, de megfelelő igyekezettel ezt javít­hatom. IV Ezt most megint én írom, Sweetheart, a kiskutya. Nemrégiben megkaptam az új olvasó szemüveget, így tehát megint tudok Írni. Az élet nem könnyű a mi háztartásunkban, mert a gazda már négy nap óta beteg, köhög és láza van. Ennek ellenére mindig felkel, hogy nekem enni adjon és persze, napjában leg­alább háromszor azért le kell vinnem sétálni, hogy szobatiszta maradjon. Az én előnyöm az, hogy a Gazda nem megy sehová, egész nap az ágyban fekszik, én pedig az ölében fekszem, nagyon gyakran nem alszom, de szeretek a Gazda ölében feküdni, a két pracnimat bete­szem a tenyerébe és akkor nyugodtan elalszik. Ha nagyon hangosan horkol, akkor meg­nyalom az arcát és felébresz­tem. Most mentem az ágyhoz és odatettem az arcomat az orrához és éreztem, hogy a Gazda orra hideg, én azt hi­szem, hogy most már jobban van. Most abba kell hagynom az írást: a Gazda nyöszörög, hogy menjek az ágyba, mert nem tud nélkülem aludni. Kénytelen va­gyok ezt megtenni, mert végtére is gondoskodnom kell a Gazdáról, akinek egyetlen hibája csak az, hogy néha na­gyon szemtelen. Majd, ha a Gazda jobban lesz megint írok, mert koránt sincs minden rend­ben a mi háztartásunkban. KORDA STEVEN ügyvéd ll.l., ll.d. 2 Complexe Desjardins P.O.Box 188, Place Desjardins, Télphone: 282 -1111 Suite 2320 Montreal, Que H5B 1B3 CHEVROLET CADILLAC OLDSMOBILE Forduljon bizalommal Kanada legnagyobb autó ügynökségéhez Keresse SOLT GÉZA magyar eladónkat 900 raktáron levő kocsi között válogathat' f^fÄ]iR|(Kliw]fAlfY 9595 TRANS CANADA HIGHWAY ST LAURENT. QUE H4S 1A3 332-1673 BBBBIQ I CANADIAN | EUROPEAN PASTRY 1 DELICATESSEN Tulajdonos: Julius Lencz 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is sajat üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. ___________Telefon: 481-9044 ZIT/1 RESTAURANT A földszinti teremben: Frissen-sült halak roston. Az emeleti teremben: Görög specialitások, saláták, Klasszikus gitárzene este 8-tól, kedd kivételével. Nyitva:földszinti terem: 11:30 - 3 óráig és 5 órától éjféiig­emeleti terem: 5 órától hajnali 3 óráig 5292 Park Ave. Montreal Que. Tel: 274-9313-4 v 25252SH525ESE525E5E5E52SH525Í5ZS25HS25E5E5E5H525Z525E52525HSH525Z525ZS2525ZS2525ZS25ZSB HÉCZEY IVÁN: Dupla vagy semmi A tizenegy órás hírek után lezárta a televíziót, miután a kommentátor csak megerősítet­te az Elnök korábban közvetített beszédében hallottakat. Erő — és kivételesen kemény elszántság — jellemezte az egyébként dühítő, minden áron békét akaró, minden arculcsapást eddig eltűrő hivatalos állásfoglalást. Most már világos, hogy amennyiben az Afganisz­tánba "hívott", és "ideiglenesen" ott Tartózkodó szovjet haderő átlépi Irán vagy Pakisztán határát —, az atomháború elkerülhetetlen. Napközben határozta el. hogy ő ezt már nem várja be. Aliig fölvegyverzett Góliátra innen csak nukleáris parittyával lehet lövöldözni, ezt bármelyik elemi /iskolás Dávid tudja már. A Fehér Ház-ban is rájöttek végre! Ő sem akarja, hogy így pusztuljon el az emberiség, de akkor is inkább elevenen gyújtaná fel magát, amikor feltétel nélkül, gyáván kapitulál a Nyugat... Minden földi vagyona — hat darab százdolláros — ott lapult a tárcájában. Se kutyája, se macskája — elsejéig szabadsá­goltatta magát. "Messze leszek én már elsején..." — gondolta, és a telefon után nyúlt. Négy és fél óra alatt Las Vegas-ba ért. Rendőrautónak még a nyomát sem látta, pedig jóval a megengedett sebesség fölött vezetett. "Most bezzeg nem állítanak meg..." — szólt a tükörbe önmagához, és eszébe jutott a Barstow-i sheriff, akit képtelenség volt a pénzbírságról utoljára lebeszélni. A hotelban nem lepődtek meg azon, hogy csak egy kézitáskával érkezik. Az sem tűnt volna fel, ha tizenhat böröndöt hoz magával. Még örült is az álmos londiner. STEIN TAMAS elektrotechnikus 100 százalékos garanciával JAVÍT lemezjátszót rádiót fekete, fehér és színe.? televíziót Tel: 672-8400 hogy cipekedés nélkül hajnalban öt dollárt kapott. Az ilyen szerencsés pénzt kell hazafelé­menet feltenni a szomszédos kaszinóban! Mint mindig, most is lakosztályt kapott. Jól felszerelt bár, nagy kosár gyümölcs, és az egyik kaszinó-főnök üzenete várta, akinek doboz szivart ajándékozott időnként. Hogy melyik műsorhoz, hány személyre kér asztalt, és milyen "egyéb" kívánságait teljesítheti? Ezzel a nagy játékosoknak járó privilégiummal még soha nem élt. Los Angeles-ben mindig akadt egy szép titkárnő, aki szívesen töltött vele két napot Las Vegas-ban. Először fordult elő, hogy egyedül érkezett. Azt még nem tudják, hogy utoljára van itt... Délig aludt. Könnyű ebédet rendelt a szobába és a teniszpályára néző erkélyre téríttetett. Gyakran játszott azelőtt hajnalban, még mielőtt elviselhetetlen a hőség —, habár február elején napközben is kellemes idő járja. Ügyes játékos volt. szívesen produkálta magát a pályán néha annak az ötven feletti férfinek a hiúságával, aki tudja magáról, hogy csak negyvenötnek látszik. Az biztos, hogy hajnalban nem teniszezik többé! Még egyszer kiül az erkélyre, majd holnap hajnalban, és egy üveg pezsgőt iszik a táskában lévő húsz altatóra... A kaszinó-menedzser kísérte a hatalmas termen végig. Nagy játék nem volt sehol. Az egyik rulett-asztalnál volt valami mozgás, néhány izgatott néni rakosgatta össze-vissza a különböző színű zsetonokat. Két krupié unatkozott a filléres tétek között, arra figyeltek fel, amikor váratlanul odaszólt: "ötszáz dollárt a piros színre, kérem..." Csak érezte, hogy beleegyező fejbólintással jóváhagyták mellette a tétet, amíg ő cigarettára gyújtott: a krupié kis fehér zsetont helyezett el a piros mezőnyön. A hirtelen beállt csendben csak az elefántcsont golyó pattogása hangzott, majd a krupié szenvtelen hangja, ahogy a már mozdulatlan kerékre nézve megszólalt: "Kilences, piros..." öt darab száz dollár értékű sötétbarna zseton került a fehér helyére, villámgyorsan szedték le és egyidejűleg ki is fizették az asztalt. Mielőtt útjára engedte a golyót, a krupié újabb pillantást vetett feléje, ő bólintott csak, hogy a tét marad. És a menedzserhez fordulva hirtelen, a Sinatra-műsorra kért rezerválást. Az asztalnak hátat fordítva hallotta meg, hogy a piros színű 23-as szám nyert. Nyereségét a javára írták. A terem vastag bársony kötéllel elkerített közepén jólöltözött cégvezetők sétálgatnak állandóan, szignálják a hitelt, szemmel tartják a játékot és nagy reverendával vezeték-nevükön köszöntik a magas hitellel rendelkező törzsvendéget. Tízezer dollárt veszíthet anélkül, hogy zsebbe nyúlna. Csak a nevét írja alá! Illetve tizenegyezret most már. Nem unatkozik legalább hajnalig... A visszatérő menedzsernek megköszönte fáradozását, kegyesen tudomásul véve, hogy Sinatrát a kaszinó vendégeként hallgatja meg. Egyszerűen csak besétál az órák óta várakozó egyszerű halandók orra előtt, bemondja nevét a listát ellenőrző zordon főpincérnek és kétszer annyi borravalót ad egy jó asztalért, mint amennyi a számlája lenne. A műsor után pedig odaül a baccarat­­asztalhoz, és gond nélkül játszik az utolsó centig. Rossznéven veszik majd? Legfeljebb nem temetik el... Hatezer dollárt nyert, huszonegy-et játszva estig. Száz dollárnál egyszer nem ütött kevesebbet, és háromezret tett fel, mielőtt felállt. Pezsgőt nyittatott éjfélkor, mert eszébe jutott, hogy születésnapja van. Akkor sem érezhetné magát jobban, ha Sinatra személyesen :kö6zöntötte volna fel. Éppen lakkor ért a baccarathoz, mi­kor 7 ezer dollárt kínált a bankj 'Tartom!" — mondta halkan. Az osztó hétre megállt, ő két) figurára kapott egy pirost kilencest. Lehet, hogy minden jóra fordul? Hajnalban már Los Angeles* ben volt. A táskát — a benne lévő altatókkal — még útközben kidobta az ablakon... /l/tontttd-L, tetab A Montreáli Magyarnyelvű Zsidók Mártírok Temp­lomának Nóegylete március 19.-én délután táncos Purim-­­délutánt tart a Mackle Rd.-on lévő Beth Israel templom termében. Uzsonna, zenekar, tombola, jó hangulat ígérkezik. A bevétel jótékony célt szolgál. Mindenkit szeretettel várnak. A Mártírok Temploma falán a megboldogult Lefkovics Ferenc emlékére február 2.-án családja emléktáblát helyezett el. Utána, ez alkalommal az Oppenheim és Flesh családok adtak ki dúst a jelenlévőknek. SINGER’S Gyógyszertár Mr.Saul Singer 85 Mont Royal Ave.W. (St.Urbain közelében) MONTREAL Mindenféle gyógyszerkül­dést Magyarországra vál­lalunk. Terhességi vizsgálat > ORVOSI FŰZÖK 844-1134 Ugyanekkor ünnepelte Mr. Oppenheim Hugó és felesége 42. házassági évfordulójukat. Kívánunk sok szép, békés és boldog évet továbbra is Oppen­­hei máknak. Kedves olvasóink és a Hit­község vezetőségi tagjai Mr. és Mrs. Andor Schwartz örven­deznek újra. Gyermekeiknek Joe és Silvia Schwartznak január 10.-én kislánya született. A kislány a Kelly nevet kapta, a héber név­adásról, ami a templomban i lesz tartva, majd később adunk hirt. Mazl tovaz egész család­nak úgy a Hitközség, mint a Menóra részéről. Neveljék egészségben és örömben gyer­mekeiket. Kedves olvasóink és hirdető­ink Beck László és felesége Mona tartottak névadást a templomban február 9.-én kis­lányuknak. Az újszülött a Blime nevet kapta. A névadást Rabbi Scnürmacher Miklós végezte. Úgy a Hitközség mint a Menóra Mazl tovot kíván és sok örömet a babyhez. Mrs Hollender (Van Horné Ave.) öröméről adunk hírt, mikoris fia Devi eljegyezte Ricky Federt. Az eljegyzés január 27.-én volt. Az eskü­vőről majd a nyár végén adunk hírt. Mazl tov, kívánunk örömet és boldogságot a fiata­loknak és a szülőknek is. A Saidye Bronfman Centre-­­ben Oneg Shabat keretében illusztris vendég, Matitjahu Peled az izráeli hadsereg jiyugalmazott tábornoka adott ^1ó “Israeli Occupied Territo­ries; Settlements, Security, Human Rights" címmel. A nyugalmazott tábornok ma a University of Tel-Aviv pro­fesszora, ahol az arr.b kérdés­ről ad elő. ő a vezére a “Sheli” pártnak, ami az izráeli béke párt. * A Saidye Bronfman Centre-­­ben február 22.-én Oneg Shabat keretében Chimen Abramsky filozófus, egyetemi előadó tart ismerietést “Russian Jewry: 1860-1917: Trends and Ideologies" cím­mel. Az előadás ideje 8 óra. Ezek az értékes Oneg Shabati előadások díjmentesek, min­denkit szeretettel várná frissítőkkel. Érdeklődés: 73 2301. Megkönnyítheti utazását ha Breuer Elsie Travel Consultanthoz fordul bizalommal 276-9571 Szállítást, költöztetést MONTREALBAN TORONTÓBA, VIDÉKRE Megbízhatóan, gyorsan, biztosítással garanciával végez Tel: 793-7077

Next

/
Oldalképek
Tartalom