Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-06-21 / 812. szám

1980 június 21. * MENÓRA 7 oldal az 1978 nyarának k.'/epér /\ Egyiptom és Izrael viL. nyilvánosság előtt ugj núgy folyt, mint januárban, február­ban, de a megállapodás feltételei mégis érlelődtek. Az egyiptomi belső front megnyugodott. Az arab országok az egyiptomi—izraeli megbeszélések egy helyben topogá­­sa miatt fölfüggesztették a kriti­kájukat. Izraelben Begin bebizo­nyította: csupán vele lehet meg­egyezést kötni. Több amerikai dip­lomata megfordult a Közel-Kele­ten, Vance külügyminiszter is tett egy kört, aztán hazarepült, és kö­zölte, hogy elérkezett az ideje a tárgyalások újraindításának. Kék levélpapíron, kézzel Carter elnök tehát elővette kék levélpapírját, és levelet irt — kéz­zel! — mind a két vezetőnek. (A kézzel írt levelek a Közel-Keleten különös tiytelet tárgyai. Nem csu­pán a legmagasabb körökben. Egy rojtos szélű irkalap kézzel teleír­va nagyobb tiszteletet parancsol, mint egy szépen gépelt, lepecsételt, fejléces levélpapíron készült írás. Kézzel írni a másik megbecsülése.) Carter meghívta Szadatot és Be­­gint: jöjjenek Camp Davidbe és beszéljék meg nézeteltéréseiket. Mindketten azonnal igent mond­tak. A kairói külügyminisztérium megbízást kapott arra, hogy elké­szítse a Camp Davidben előter­jesztendő javaslatok és dokumen­tumok szövegét. A Camp David-i találkozóról a Kairóban dolgozó újságíró keve­set mondhat. Csak a hírek érkez­tek-a telexeken az óceánon túlról. Számunkra inkább az okozott iz­galmat. hogy vajon fordulóponthoz érkezett-e a tárgyalássorozat. Nem annyira az egyiptomi—izraeli kü­­lönmególlapodás, hanem Jordánia esetleges csatlakozása izgatott min­denkit. Ezzel megtört volna a jég, az arab ellenállás gyűrűje átsza­kad, és a békemegállapodás meg­fellebbezhetetlen tényezővé válik a Közel-Keleten. Szada.t és Husszein két ízben is beszélt telefonon egymással, és ké­sőbb a Camp David-i megállapo­dásba Jordánia is bekerült: meg­említették, hogy részvétele szük­séges a későbbi tárgyalásokon. De Amman akkor már tiltakozott: ho­gyan lehet egy országot egy meg­állapodás szövegébe belevenni anélkül, hogy az ehhez hozzájá­rulna. Husszein király elhagyta Lon­dont, Jordánia csatlakozásából nem lett semmi. Camp Dávid eldöntötte az arab államok egymás közti vitáját is. Eddig ugyanis érveltek, terveket és ellenterveket raktak az asztal­ra, Egyiptom és Izrael a maga ál­láspontját ismételgette. Camp Da­vidben azonban megállapodás szü­letett. Olyan egyezmény, amelyet a legnagyobb jóindulattal sem le­hetett többé az általános rendezés okmányának tartani. Izrael és Egyiptom különmegállapodása volt ez a Sínai-félsziget kiürítéséről, a békekötésről, és minderre fügefa­levélként ráhelyezték a megszállt területek autonómiájának tervét, amely alig különbözött attól a Be­­gin-koncepciótól, amely Iszmaíliá­­ban még egyes résztvevők szerint majdnem arra indította az egyip-, tömi küldöttség tagjait, hogy ar-, cul csapják Izrael miniszterelnö­két. Most mindez szerződéssé vált. A fordulatot az is jelezte, hogy Mo­hamed Kamel, aki december óta együtt haladt az elnökkel, bejelen­tette a lemondását. Mohamed Ka­mel és Izmail Fnhmi távozása a tigyalássorozat egy-egy szakaszá­­íak határpontján következett be. ,..mail Fahmi. a tapasztalt diplo­mata már a jeruzsálemi látogatás előtt; úgy vélte, hogy nem szabad elindulni ezen az úton, mert se­hová sem vezet. Kamel, aki ugyan­csak bőséges tapasztalatokkal ren­delkezett a külügyi munkában, azért mondott le, mert felismerte, hogy mindaz, amit addig képvi­selt, követelt, érvénytelen. Olyan megegyezés született, amely ellen­tétben áll Egyiptom minden ko­rábbi nyilatkozatával. Szeptember 15-én kihirdették az egyezményt. Másnap az arab vi­lág mindegyik rádióállomása a megállapodást bírálta. Az arab ál­lamok, amelyek eddig elutasítók­ra, titkos támogatókra, közömbö­sökre és kíváncsiakra oszlottak, a különmegállapodást illető fenntar­tásaikban egységesek lettek, ha a fenntartások mértéke különbö­zött is. Bagdad — meghívás nélkül A Camp David-i egyezmények­re az arab válasz Bagdadban (az arab államok csúcsértekezletén) született. Először is azzal, hogy el­jöttek a meghívottak. Szadat el­nököt nem hívták meg, így már a konferencia megnyitása is jelen­tette, <hogy Egyiptom, amely min­dig vezető szerepet játszott az arab államok körében, hirtelen kívül rekedt a számára legszoro­sabb közösségen. Másodszor: azok az államok, amelyek eddig többé-kevésbé tá­mogatták, vagy legalábbis türe­lemmel szemlélték Kairó és Tel- Aviv dialógusát (mindenekelőtt Szaúd-Arábia és az Arab-öböl több országa) az ellentáborhoz csatlakoztak. A bagdadi határo­zatok pedig figyelmeztették Egyip­tomot, hogy mire számíthat abban az esetben, ha aláírja a Camp Da­vid-i megállapodást. Az arab álla­mok kimondták: a békeszerződés aláírása után megszakítják a dip­lomáciai kapcsolatokat Kairóval. Egyiptomot kizárják az Arab Li­DIPLOMÁCIAI TÖRTÉNELEM Egy érdekes sorozatot közlünk le, mely eredetileg a Budapesten napvilágot látó Magyarország című folyóirat­ban jelent meg. Az Egy iptom és Izrael között folyó titkos és nyílt diplomáciai tárgyalások hát­terével foglalkozik és igen sok eddig kevéssé ismert, de hitelesnek tűnő belső informá­ciót tartalmaz. Természetesen, a budapesti újság sok ténycsopor­­tosításával és értelmezésével nem értünk egyet, de így is érdekes tudni: miként látják és magyarázzák az eseményeket a túlsó oldalon. CAMP DAVID: h CARTER ES SZADAT sági tanácsadója fogalmazta meg a gondolatot: el kell fogadni Irán helyett Egyiptom jelentkezését. A Közel-Kelet veszélyesen inog, s az amerikai érdekeket őrizni, tar­tani csupán úgy lehet, ha új pil­lérre építik a politikát. Minden eszközzel el kell vágni Izrael és Egyiptom hosszú, végtelenségbe nyúló vitáját. Rá kell ébreszteni a két ország vezetését arra, hogy taktikázásnak helye nincs, csele­kedniük kell. Alá kell végre ír­ni a Camp Dávid csendjében szü­letett szerződést. Meghívták Begint Washingtonba. Aztán jött egy vasárnap és a hétfő, a telefonálások napja. Car­ter többször egymás után felhívta telefonon Szadatot, közölve vele, hogy igen jónak érzi a hangulatot. Az izraeli kormányfővel való tár­gyalások nyomán ütni kell a va­sat, mert meleg. Először arról volt szó, hogy Szadat Amerikában csat­lakozik a másik két partnerhez, és megismétlik Camp Dávidét, bezár­kóznak, kirekesztik a világ sze­mét-fülét, és csak akkor jelentkez­nek újra, ha kész a megállapodás. Ennek kockázata is volt. Nem le­hetett senki sem egészen biztos abban, hogy megegyeznek. gából. A szervezet székhelyét el­viszik Kairóból. Egyiptom tagsága megszűnik minden arabközi szer­vezetben. Az arab államok felfüg­gesztik az Egyiptomnak nyújtandó gazdasági segítséget, bojkottálják a légi és a tengeri közlekedést. Bojkottálnak minden egyiptomi vállalatot, amely üzleti kapcsolat­ba lép Izraellel/ Figyelmeztető határozat volt. A büntető szankciók csupán akkor léptek életbe, , ami kor már meg­született a. megállapodás. Jól érthető az intézkedések üze­nete: abban az esetben, ha Kairó aláírja az egyezményt, szinte ki­lép az arab közösségből. Egy dologra azonban nem volt képes az értekezlet,:., olyan poli­tikai változat kidolgozására, amely helyettesíthette volngi .Egyiptom és Izrael különbékéjétj yV „nem” je­gyében gyűltek össRe- Bagdadban az arab vezetők, méghozzá úgy, hogy ezt a „nemi-rét különböző hangsúllyal mondták. Akadt, aki hangosabban és határozottabban, akadt, aki halkan és bizonytala­nul. Annak meghatározására azon­ban, hogy mi legyen az „igen", a politikai alternatíva, egyszerűen nem tudtak vállalkozni. A bagdadi értekezlet után a jó­zanabb amerikai politikusoknak rá kellett jönniök, hogy a Camp Dá­vid-! megállapodás olyan moz­gást indított el az arab világban, amely az előre kiszámítottnak ép­pen az ellenkezője volt. átveszed te. Tedd meg a szüksé­ges lépéseket.” A külsőségeket és ünnepségeket olyannyira kedvelő Szadat nem ment el Oslóba, és helyette Maréi olvasott fel néhány sornyi beszé­det az átadási ünnepségen. A No­­bel-díjat decembe* 10-én kapta meg a két politikus. December' 17-én lejárt az a határidő, ame­lyet Camp Davidben tűztek ki a' szerződés aláírására. Az időpont elmúlt, és semmi sem történt. December 17-én nem született békeszerződés. Ehelyett A kairói sajtóközpontban egy bronzérmét osztottak ki a tudósítók között. Az egyik oldalán Nobel Alfréd képmása van, a másikon Anvar Saadiaité, a Nobel-békedíjasé. Egye­dül. Begin nélkül. Carter nagy körútja Sokkal jobb megoldásnak tet­szett az, ha külön-külön tárgyal­nak CarterreL, és megfelelő nyil­vánosságot biztosítanak annak, ami történik. Egyiptom az ánab oddalt, az izraeli kormány pedig saját belső ellenzékét kívánta meggyőz­ni arról, hogy elment a végsőkig pozícióinak védelmezésében. És volt egy másik szempont is. Egyip­tom bizonyítani kívánta Carter­­nek, hogy áldozatkész és igazi szövetséges, Izrael pedig — három évtized szoros együttműködése után ilyesféle bizonyításra nem veit szüksége — azt kívánta az elnök tudomására hozni, hogy az amerikai befolyás véges, és az amerikai elnök jobban teszi, ha nem ciklon) rámosolygött a szó­székről az amerikai elnökre: — Láthatja, ilyenek vagyunk. Nem könnyű itt politizálni. Carter meg csak ült hosszúra nyúlt arccal, riadt szemekkel és láthatóan nem hitt a fülhallgatójá­nak. A miniszterelnök minden mondatát félbeszakították. Emiatt az eredetileg egy órára tervezett ülés kétszer annyi ideig tartott. De Begin nem az ellenzékkel birkó­zott. Saját embereivel tartott pankrációt. Életük élményei Miközben Carter a papírokat dobáló, asztalt csapkodó honatyá­kat, honanyákat figyelte, néhány kilométerrel odébb valódi -konflik­tus jelentkezett. A parlamenti ülés után egy jugoszláv kollégával kör­­beautóztuk a megszállt arab terü­letek néhány városát. Az utakon páncélkocsik, egymást percenként követő őrjáratok. Nem tudtunk be­menni az egyik városba, mert szögesdrótakadályok zárták le az utat, a drótok mögött valóságos hadsereg. Délelőtt a tüntető tö­megbe lőtt a biztonsági rendőrség, és hárman meghaltak. Ramalla kísértet-településsé változott, lehú­zott redőnyök, becsukott ajtók, spaletták, a lakosság úgy tiltako­zott, hogy bezárkózott. Jerikób; sem sikerül bejutnunk. Fekete füstoszlop emelkedett a felhőkig, és borította el a köm\, .5 í. két. A város lakói teherautó-gu­mikat gyújtottak meg. A négy megoldatlan kérdésből azonban ekkorra már csupán ket­tő maradt: az olajszállítások és a nagykövetek cseréje. Alig volt mi­ről tárgyalni. Izrael viszont az utolsó néhány méterein nem akart Egyiptom elé menni. Rábízta Kai­róra, hogy megmen-td-e Carter; misszióját, vagy sem. Szadat el: nők megtette ezt a gesztust Meg: tette, mert rendkívüli -politikai aj­kalomnak tartotta, hogy ő, / aki­nek évekig kellett harcolnia azért, hogy elismerjék Amerikában, hogy a katonai szerződések, a gazdasá­gi segítség valósággá váljon, most egyszeriben az elnök jövőjét biz­tosíthatja. T. Március 13-án, kedden este Kai­róban bejelentették: megvan a szerződés. EREDMÉNYESEN SZERETNE HIRDETNI? MENÓRA A megállapodást —' 1976. már­cius 26-án — a Fehér Ház kert: jében egy nagy narancssárga-vö­rös sátorféle alatt írták alá. — Életem legnagyobb élménye — mondta Szadat. — Életem három legnagyobb él­ményének egyike — mondta Be­gin. És sorolta: az első Izrael füg­getlenségének kikiáltása volt, a második Jeruzsálem „újraegyesí­tése” (vagyis Jeruzsálemet nem adjuk), a harmadik a szerződés aláírása. általános épület javító > Házjavitás, nagyobbftás, cement-munkák, csatornázás, recreation room építés________ Garanciával Jutányos áron Metropolitan licence B51 50 Tel:457-4757 KERESZTY ANDRÁS 1978 őszén az amerikaiak itt olyan hibát követtek el, amely nem csekélyebb az iráninál. Fél­reismerték a Camp Dávidét kö­vető arab reakció méreteit, erejét. Igen egyszerűnek tűnt a képlet: Egyiptom és Izrael megállapodnak, Jordánia, amely hosszú, ideje bé­kében él, kereskedik, és alkalom­­adtán (nem is túlságosan titok­ban) tárgyal Izraellel — csatlako­zik az egyezményhez. Szaúd-Ará­bia az egyiptomi rendszer pénz­ügyi és politikai támogatója áldá­sát adja a megállapodásra, és Szí­ria — egyedül maradván — gaz­dasági és katonai problémái elől menekülve beadja a derekát. Hibás volt ez az elemzés. Hibás, mert nem vette figyelembe az egyes országok belső helyzetét, le­becsülte a palesztin kérdést, és nem vette észre Szaúd-Arábiában a politika változását. Irak, Szíria, a palesztin mozgalom, Szaúd-Ará­bia alkotta a négyszöget, ahol a döntések (kompromisszumok, el­lentétek és viták árán) megszület­tek. Ezek az országok pedig lát­hatták: az Egyesült Államok er­kölcsi-politikai felelősséget vállal egy olyan megállapodásért, amely — nem szólva a palesztinok jövő­jéről, a „Szent Jeruzsálemről”, a megszállt területek sorsáról — az alapvető arab követeléseknek még csekély hányadát sem teljesíti. Szaúd-Arábia, az olajállamok meg­­hökkenve tapasztalták, hogy az USA, Izrael és Egyiptom elfogad­hatatlan békéjével kívánta az iró ni kudarcot kiegyensúlyoz^ \ csalódott nagykövet ' Eilts, . nerikaiak k övete í iriban kez­dett c, kerülni országá­nak külügymmi'—'ériun ival. Eilts az egyik legtapasztaltabb közel­­keleti diplomata volt. (1947 óta Teheránban, Dzsiddában, Adenben, Madridban és Kairóban szolgált). A külügyminisztérium megbízásá­ból neki kellett volna rábírnia Szaúd-Arábiát: csatlakozzék a kü­lönszerződéshez. (A megbízatás ér­dekessége: Washington — Eilts és a szaúdi királyi ház jó kapcsolatai miatt — megkerülte saját dzsiddai nagykövetét.) De nem Eilts győzte meg Fahd herceg hanem fordít­va. A nagykövet kairói posztjáról távozva feltárta az amerikai kor­mány közel-keleti titkos háborújá­nak néhány tényét is. Közölte, hogy munkáját nagyon megnehezí­tette „különböző más szervek be­avatkozása”. (Nem nehéz elkép­zelni, melyik szervezet ez a „más szervek”.) Miközben a kulisszák mögött — és előtt — folyt1 a csatározás (az arabok megnyeréséért, a szerződés egy-egy pontjának 'módosításáért), az 1978. évi Nötoél“békedíjat meg­osztva Szada+rtak ék'Beginnek ítél­ték. Kairóbaií Csalódást keltett a fél Nobel-díj. Beavatottak úgy tudják, hogy Szádéit első harag­jában közölte tanácsadójával és rokonával, Szaied Maréival: „Én ezt a díjat nem veszem át, majd AZ AMERIKAI ÉS AZ EGYIPTOMI ELNÖK Mohammed Reza Pahlavi, Irán (bukott) sahinsahja lejött a repülőgép lépcsőjén. Amikor Asszuán földjére lépett, megszó­laltak az ágyúk. Szadat átölelte, megcsókolta és kezet fogott Fa­­raih Diba Saihbanduval. Irán ural­kodópárja az asszuáni napfény­ben, az üdvözlések morajában úgy festett, mintha baráti látogatásra, esetleg kellemes üdülésre érkezett volna. Pedig száműzetése első óráit kezdte. Egyiptom politikusai komoly arccal fogadták a bukott uralko­dót, a himnuszokat tökéletes mél­tósággal muzsikálta a zenekar, a kísérő motorosok (katonai szállí­tógép hozta őket Kairóból) töké­letes pontossággal alakították az államfőket kísérő motorosok sze­repét, az utakat letakarították, in­tegető tömeg nem volt. A sah és kísérete (egy teljes repülőgépet megtöltöttek) a Nílus szigetére, az Oberod szállodába költözött. Sah mint üzenet Egyiptomban sokan nem értet­ték, mit keres Asszuánban Irán bukott uralkodója. Az A1 Ahram vezércikket is írt a kérdésről, mondván: igazán nem kell foglal­kozni az üggyel. A sah azért van az országban, mert Egyiptom népe akkor sem hagyja el barátait, ha bajban vannak. Pedig nem a jóté­konyság hívatta meg a pávatrón távozó urát az asszuáni gránit­sziklák közé. Nem barátság, ha­nem politikai megfontolás küldte számára a meghívólevelet. Része­ként annak a bizonyításnak, hogy Egyiptom az Egyesült Államok ér­dekeiért sok mindenre hajlandó. A sah bukása zavart és nyugtalan­ságot okozott Washingtonban. Nyugtalanságot amiatt, mert az iráni eseményeket követő fejlődés távlatai nem látszottak még vilá­gosan. Annyi bizonyos volt, hogy az amerikaiak ebben a nagy, gaz­daságilag és katonailag erős or­szágban elvesztették azt a szere­pet. amelyet korábban játszottak. A sah azért jöhetett el Asszuán­ba, hogy bizonyítani lehessen: van még egy ország a térségben, olyan ország, amely pótolhatja Iránt, s amely az amerikaiak számára to­vábbra is biztos föld. Mint ahogy biztos menedék bukott uralkodók számára is. Olyan föld, ahol a sah életét és az Egyesült Államo­kat nem fenyegeti veszély. Azok, akik ezen a héten az asszuáni Oberoi szállóban voltak, azt me­sélték, hogy igen érdekes beszél­getés zajlott több alkalommal is a sah és az elnök között. Ugyan­azt a kérdést kerülgették, ugyan­azokon a gondolatokon vitatkoz­tak. Mennyire megbízható szövet­séges Amerika? Egyiptom már választott. Nem akkor, sokkal korábban. Úgy tartják, hogy Zbigniew BrzezAnski, az amerikai államfő nemzetibizton­politikájában figyelembe veszi a kölcsönös függőséget. De e politikai téted bizonyítása már a helyszínen történt. Kairó­ban és Jeruzsálemben. Carter el­nök elindult útjára, amely egész elnöksége legkockázatosabb vállal­kozásának tűnt. Vagy mégsem vodt az? Kairóban mindenesetre akkor már két hete kint volt a tábla a repülőtéri úton: „Köszönt­jük a békéi megteremtőjét”. Carter majdnem kész megálla­podással jött — kevés volt a nyi­tott kérdés. Az egyezmény szöve­gének négy szaváról folyt még vi­ta. Hiányzott a végleges megálla­podás az Izraelnek szállítandó egyiptomi olaj mennyiségéről és áráról, a Gázai-övezetben Létesíten­dő egyiptomi képviseletről, a dip­lomáciai kapcsolatok felvételének idejéről, s e kapcsolat szintjéről. így utólag elképesztőnek tűnik, hogy egy világhatalom elnöke öt­száz munkatársával egy hetet tölt­sön a világ egy sarkain, hogy ilyen nagyságrendű kérdéseket tisztáz­zon. Különösen, ha összevetjük a problémák súlyát azokéval. ame­lyek kimaradtak Egyiptom és lí­ráéi békeszerződéséből. A tárgyalásokon igazán kevés dolog volt megoldandó. Éppen ezért többen hajlamosak voltak arra, hogy az egészet csupán szín­játéknak tekintsék. Színjáték is volt, de nem azért, mert már mindenki ismerte a szereplők közül a megoldást. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy mind a három fél akarta a szerződést, mint ahogy az sem, hogy az amerikai elnök utazása nagy lendítőerő. De azt kimondani, hogy ezúttal való­ban meglesz a békeszerződés, és oly sok halasztás után nem halo­gatják-e tovább — meglehetősen merész dolog lett volna. Ami lát­ványos színdarabbá tette Carter egyiptomi és izraeli útját, az nem a lényeg volt, hanem a körítés, i Egyiptom hűségét és rajongá­sát akarta bizonyítani. Izrael a keménységét Izrael azt, hogy csu­pán saját magában bízik, és aZ amerikai elngk semmire sem kény­szerítheti. Egyiptomban diadalvo­natozásra vitték Cartert, Izraelben megdobálták kocsiját záptojással. De a vonat is, a záptojás is „po­litikai vonat”, „politikai záptojás” volt. Határozott célokat szolgált. Egyiptomban Carter útja jól szervezett diadalmenet volt. A parlament ülése fehér inges, nyak­­kendős, jó magaviseletű gyüleke­zet. A pohárköszöntőkben, üdvöz­lőbeszédekben az elnök tucatszor hallhatta magát „korunk legna­gyobb politikusának”, „az amerikai történelem kimagasló alakjának” címezni. A knesszet viharos ülése pedig a színjáték izraeli felvoná­sának mondanivalóját tükrözte a legjobban. Az üzenet jól érthető volt: „Izrael a térség egyetlen de­mokratikus állama, és ezért a leg­szilárdabb is. Az Egyesült Álla­mok csakis ránk támaszkodhat.” Begin elnök a parlamenti vihar tetőpontján (nem is vihar volt, ha­Változó világ, változó árak, de a Columbus Travel becsületes munkája és legolcsóbb árai állandók BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST június 30-ig $590.00 július 1-től $708.00 TORONTO - BUDAPEST - TORONTO május 31-ig $693-60 IKKA — TUZEX — COMTURIST — KÖZJEGYZŐSÉG Túrók — útlevelek — vízumok — hotelfoglalás — autóbérlés COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 Spadina Ave„ Toronto, Ont. M5T 207 Tel.: (416) 361-1101 HUNGARIAN CAVE and COVE Látogassa meg éttermünket TÁNCZENE KÉT KÜLÖN HELYISÉG! LENT: ÉTTEREM FENT: DISCO - BÁR l sletemberek figyelem! BuMinest lunch, Bussinets ebédekre különterem! ■( v< map)« Szeretettel k*|i I * • onn*w opropucsui varia kedves vendegeit Rántott borjúláb KLÁRIKA és csalódja II i ..................... a volt Hungarian Cava 76 SLCLAIR A VE. W. ASZTALFOGLALÁS: 967-9460 7#9-9709-------------->' Hortobágyi hűtőt polociinto Brottái opráp.cs.ny. r*l«<XAa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom