Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-05-03 / 805. szám

MEND CT

; /

, Ur.August J. ‘.I Dinar P.O.Box 1 o 3 4 N e ,7 Bruns ,v i c k , N e w ■ J 2 r 3 U.S.A.

Second class mail registration No. 1373 y 0 3 9 0 3 CANADA

USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970

WiSTMÄlll ww w

^^^vnr^.Kn^^r^Ojeii^^^MAY^mo^^

~

_-------------------------------Ez a felvétel a Nlmitz repülőgép anyahajó fedélzetét ábrázolja. Mint látható még akadt volna hely néhány helikopter számára

Inspector Crouzot legújabb kalandjai

A zseniális komikus filmszínész Peter Sellers szülte meg a két balkezes és két ballábas detektív figuráját, akire nehéz bűnügyek kinyomozását bízzák rá, s aki valahogy csodával határos módon, néha meg is találja a megoldást, csak közben olyan önmaga okozta akadályokon bukfencezik keresztül, amitől mindenki a hasát fogja a röhögéstől. Crouzot detektív titokban akar behatolni egy olyan házba, ahol előzőleg gyilkosságot követtek el s ahová nyugodtan bemehetne igazolványa felmutatásával is. Biztosak lehetünk benne, hogy véletlenül a szomszéd házba suhan be, amely 30 év óta üresen áll; egerek és denevérek tanyája. Behatolás közben beveri fejét az ajtóba, amely kicsapódik, áttöri a szemközti falat a korhadó villanyvezetékek általános rövidzárlatot okoznak, a ház kigyullad. A vezetékeken keresztül az elektromos impulzusok visszafelé indulnak meg, általános “blackout", ami véletlenül megszólaltatja az ország összes szirénáit. A kontinens lakossága rohan az óvóhelyekre, a tumultusban többszáz lift leszakad, szerencsére az egyik lift véletlenül a gyilkos fejére esik. Crouzot megoldotta a problémát, az isteni igazságszolgáltatásnak eleget tettek.

A moziban a közönség remekül szórakozik. Sajnos azonban Crouzot otthagyta hivatását, négy évvel ezelőtt az Egyesült Államok elnökévé választották. Ez így már kevésbé mulatságos.

E sorok írója pénteken hajnalban szokása szerint háromnegyed hétkor kinyitotta a televíziót. A képernyőn egy ismert amerikai szenátor éppen azt fejtegette: milyen következményekkel járhat az Egyesült Államok katonai akciója Iránban. Az első pillanatban még nem lehetett érteni, tulajdonképpen mi is történt. Csak azt, hogy: katonai akció.. Na végre, sóhajtottunk fel, csakhogy meg merték csinálni azt, amit 6 hónappal ezelőtt kellett volna s így talán, ha késve is, megtépázva is, de mégiscsak helyreállítható az Egyesült Államok katonai, diplomáciai és erkölcsi hitele. De örömünk csak 2-3 percig tartott. Mert aztán kiderült, hogy volt ugyan katonai akció, de bár ne lett volna.

Bár mindenki ismeri az események folyását, nem árt azt mégis összefoglalni, hogy utána levonhassuk a tanulságokat.

A csütörtökről péntekre virradó hajnalon 8 amerikai helikopter és 3 Herkules szállítógép leszállt az iráni sivatagi repülőtéren, első lépéseként egy bátor, a teheráni túszok kiszabadítását célzó akciónak. Az akcióra nem került sor, Carter elnök (aki néhány perc múlva közölte Amerika népével, hogy vállalja a felelősséget a kudarcért) visszarendelte a rohamosztagokat. A világ állítólag legnagyobb katonai hatalma és minden kétséget kizáróan a legnagyobb technikai hatalma, — pontosabban annak katonai stratégiai vezetői úgy számították ki, hogy a túszok, a rohamosztagosok és az Iránban lévő szimpatizáns segítők kimentéséhez Teheránból, legalább 5 helikopterre van szükség. Ezért küldtek nyolcat.

Az első kérdés: miért éppen nyolc helikoptert küldtek?

Miért nem tizenkettőt, vagy húszat, vagy harmincötöt? Mert lehet, hogy az Egyesült Államokban ma hiány van józaneszű politikusokban és stratégákban, de helikopterban semmiképpen sem. A válasz kézenfekvő; egy katonai helikoptert, mielőtt harci felszállásra küldenek, alaposan átvizsgálnak, nehogy valami üzemzavar legyen. Természetesen a legjobb pilótákat ültetik rá. Tehát minek olyan sok gép, amikor

kell, hanem a Washingtonban ülő bürokratákét, akik szerint azonnal vissza kell vonulni, hiszen ha mégegy repülőgép elromlik, úgy veszélyben van a katonák és túszok élete. Visszavonulás közben azonban egy szállítógép és egy helikopter a földön összeütközött és felrobbant. Az eredmény 8 halott, akiknek holttestét otthagyták és számos sebesült, akiket kimentettek, bizonyítva ezzel az amerikai hadsereg páratlan

iráni katonai ellenállásra amúgy sem kell számítani.

Nem is volt ellenállás. Mint kiderült, az iráni kormány csak két órával azután értesült arról, hogy ellenük akció volt, amikor az akciót már lefújták. A 8 helikopter közül azonban az egyiknek a pilótája útközben visszafordult, mert homokviharba került és ilyesmire igazán nem számíthatott az az amerikai vezérkar, amely állítólag hat hónap óta tervezte és gyakorlatoztatta katonáit erre az akcióra. Egy másodiknak a hidraulikus berendezése robbant le, leszállni még tudott, fölszállni már nem. Egy harmadik az elhagyott iráni sivatagi repülőtéren vette csak észre, hogy a talaj iszapos, holott a gyakorlatozások az Egyesült Államokban mindig száraz sivatagi talajon folytak. Mindenre igazán nem lehet gondolni. Mivel ekkor már csak 5 helikopter volt, Carter elnök nem az Iránban lévő katonai vezetők véleményét fogadta fel, mely szerint az akciót folytatni

nagyszerűségét.

összegezzük az első lépés eredményeit. Az amerikai légierő megindult és ellenállással nem találkozott. így ellenség hiányában csupán csak 8 halott, sebesültek és négy repülőgép, illetve helikopter a veszteség, Pedig milyen zseniális terv volt Amennyire a zavaros jelenté sekból meg lehet érteni, a: amerikai katonák egy napra d akartak bújni a sivatagi repülttéren, aztán másnap toválb repülni egy Teherán közelébn lévő erdős vidékre, innen tehrautókkal és autóbuszokkal éutazni a városba, megtámadd a követséget, bénítógázokai harcképtelenné tenni az igynevezett diákokat és amxor mindez megtörténik, negérkeznek az amerikai heliopterek, akik mindenkit elsállítanak.

A Crouzot filmben valószínűleg másképp történt olna. Ott valószínűleg az első és a második fázis sikerül, cík az autóbusz ütközik ossz egy

szamárfogattal, s mivel az iráni közlekedési rendőr nem tudja elolvasni az amerikai sofórigazolvány adatait, a pótguminak álcázott vezérkari főnököt letartóztatják és az amerikai haderő visszavonul. Carterék esetében azonban a harmadik lépésre már nem került sor.

Ismét kérdések tucatja tódul fel. Az amerikai gépek egy Kairó közelében lévő támaszpontról indultak el, amit Szadat elnök bocsátott az USA rendelkezésére. Ugyanakkora Nimitz, a világ legnagyobb atommeghajtású repülőgépanyahajója, amely többszáz nehéz harcigép felszállítására alkalmas, az Indiai-óceánon a Perzsa-öböl közelében horgonyzott. A Nimitz megerősített úszó város. Egymagában félelmetesebb harci erőt képvisel, mint egész Irán. Az utolsó etapban onnan akarták a támogató repülőgépeket küldeni s csak a stratégák (persze nem amerikai stratégák) tudnának választ adni arra, miért nem lehetett az egész akciót onnan, tehát sokkal közelebbről bonyolítani?A tudálékosok azt mondják: menynyivel jobb lett volna, ha Amerika az izráelieket bizza meg az egésznek a végrehajtásával: nekik biztosan sikerült volna. Ez ugyan viccnek hangzik, de mégsem az, mert az izraeli vezérkar ugyanezt mondja. Márpedig nekik van némi hitelük az ilyen ügyekben. Valószínűleg a németeknek is sikerült volna, hiszen ne feledjük el: iráni hadsereg nincs. Csak szervezetlen, felszerelésével bánni nem tudó, handabandázó csürhe van, akivel szinte mindenki elbánhat, kivéve az Egyesült Államok hadseregét.

És itt tényleg abba kell hagyni a viccet. Inkább azt mondhatnánk —szinte szerencse, hogy igy történt. Még mindig sokkal jobb, hogy így és most derült ki, mintsem egy oroszokkal kirobbanó konfrontációban, hogy amerikai hadsereg nincs.

Engedtessék meg, hogy egy egyéni tapasztalatot mondjak el. Kedves, Amerikában élő barátomnak súlyos családi problémái vannak 21 éves fiával. A fiú a tengerészgyalogságnál szolgál, de teljesen megbízhatatlan, hónapokon keresztül csak zsoldfizetésére jelent meg a kiképző laktanyában, de aztán hetekig már a zsoldot sem vette fel. A parancsnok, a “marcona ezredes” telefonon fölhívta az édesanyját, tudja-e, hogy hol a fia? Az bizony nagy baj —így az ezredes — mert ha további 3 héten belül nem jelentkezik, kénytelen ellene eljárást indítani engedély nélküli távolmaradásért, ami bizony több hónapos kaszárnyafogsággal járhat együtt.

Derűs történet. Csak éppen — ez az a tengerészgyalogság, amelynek minket meg kellene védeni. Ezek a mai amerikai katonák, az önkéntes jelentkezők. Bizony ennek a tükrében még azokat a politikusokat is meg lehet bizonyos fokig érteni, akik szerint jobb lépésről-lépésre visszavonulni a Szovjetunió elől, mint harcot kezdeni. Egy fiatal barátom szerint még a bajok felmérése után jó néhány évre van szükség, hogy ezt a dolgot rendbe lehessen hozni.

Folytatás a 2 oldalon..

Az újonnan összeülő kanadai parlament elé beterjesztették Trudeau kormányának új költségvetését. Az állami budget-ot a parlament természetesen nagy szótöbbséggel elfogadta, ami nem is csodálatos, hiszen a Liberális Párt abszolút többségben van. Ami csodálatos, illetőleg állandóan felmerülő kérdés: miért volt szükség februárban új választásokra, illetőleg miért adott Kanada népe többségi hatalmat Trudeaunak.

A választásokra azután került sor, hogy az ellenzék leszavazta a Kozervatív Kormány költségvetési tervezetét. Sok szakértő és nemszakértő véleménye szerint a tervezet valóban rossz volt. Annak idején ugyan a Menórának más volt a véleménye Szerintünk az államháztartás megmentése érdekében a polgároknak le kell nyelni egy adóemelést) de az ország népe végülis a konzervatívok ellen szavazott.

Most a Liberális Párt nyújtotta be azt a költségvetést, amit szinte teljes egészében vett át elődjétől, akiket erre hivatkozva buktatott meg. A budget azonban nem jobb, hanem rosszabb, mint a konzervatívoké volt, bár azt az egyet el kell ismernünk, hogy a gazolinra kivetett I8 centes adót nem valósították meg. A többit mindet.

Az alapvető különbség ott van, hogy a konzer*

vatívok az állami kiadások csökkentését határozták el és tervük az volt, hogy 3 év alatt egyensúlyba hozzák a budget-et, vagyis nem fog növekedni az államadósság. A liberálisok azonban már az első évben 12 és félmilliárdról, 14 és félmilliárdra növelték fel a tervezett ráfizetést. Tették ezt akkor, amikor az állami fószámvevő jelentése szerint a közalkalmazottak 40 százaléka fölösleges és nem végez produktív munkát, még csak produktívnak nevezhető irodai aktatologató munkát sem.

' Trudeau miniszterelnök szerint nem lényeges, hogy mennyi az állami ráfizetés, csak az a lényeges, hogy elegendő munkaalkalmat biztosítson az állam. Természetesen van más országokban is ilyen gazdasági felfogás, de azért nem sok olyan állam van a világon, amelynek évi 600 millió dollárt kell kifizetnie arra, hogy eddigi adósságainak kamatait más országok felé törlessze. Az úgynevezett jóléti állam szépenhangzó terve katasztrofális gazdasági bajokat hoz magával s ugyanakkor amikor helyeselni kell, hogy a gazdagok és szegények közötti szintkülönbséget valamennyire kielégítsék, teljesen lehetetlen azt követelni szorgalmasan dolgozó családoktól, hogy önmagukon kívül még két esetleg három másik olyan családot is eltartsanak, akik nem akarnak dolgozni.

Az új állami költségvetés pedig lényegében ezt jelenti. Jövőre már nem 600, hanem 700 millió lesz az államadósságra kifizetendő kamat, aminek következtében az infláció fokozódni fog és a teremtett munkaalkalmak lényegében nem munkaalkalmak lesznek, hanem a munkanélküli segélynek egy álcázott formája.

Mint ahogy ez tehát várható volt Trudeau-ék folytatják korábbi gazdaságpolitikájukat, ami Kanadát a nyugati világ modern hatalmai között, viszonylag a legszegényebbé tette. Ehhez bizony kár volt új választásokat kiírni.

És nem egészen egy hónap múlva Quebec népe népszavazáson dönti el, hogy kívánja-e folytatni az elszakadásra irányuló tárgyalásokat vagy sem. A jelek arra mutatnak, hogy a többség igennel fog felelni, s ez többek között érdekes alkotmányjogi kérdést is felvet. Bár ez még évekig elhúzódhat, mi történik akkor, ha Quebec mégis elszakad? A liberálisok parlamenti többségüket 75 québeci mandátumnak köszönheti. Enélkül szinte törpe kisebbségben lennének a federális parlamentben. Vagyis Kanadának pillanatnyilag egy olyan kormánya van, mely azoknak a támogatását bírja elsősorban, akik nem akarnak Kanadát Viszont a Liberális Párt képviselői nem kétségesen akarnak egy kanadai federációt, de

ehhez nem bírják saját választóik bizalmát 10-15 évvel ezelőtt még arra esküdtünk, (mi kanadaiak) hogy ha egyáltalán van olyan hely a világon, ahol kellemes élni, az Kanada. Ma már sajnos ezt nem lehet ilyen egyértelműen állítani.

I am sorry

Igazán őszintén sajnálom — mondja a 14 éves kislány, aki az elkövetkezendő két évet javítóintézetben fogja tölteni, mert 18 éves fiújával rablás közben agyonlőttek egy védekezni nem is próbáló torontói ékszerészt.

Igazán sajnálom — mondja a 18 éves amerikai lány, akinek papája puskát vett születésnapi ajándékul, és aki ebből kifolyólag szobája ablakából agyonlőtte az iskolaigazgatót és egy diáktársát Mint elmondotta, nagyon gyűlöli a hétfőket és ezt valamiképpen az emberiség tudomására kellett hozni.

Igazán őszintén sajnálom — mondja John Wayne Gacy, a homoszexuális szadista szörnyeteg, aki 33 fiatal fiút gyalázott meg, kínzott meg és gyilkolt meg, s akit ezért villanyszék általi halálra ítéltek. Szívesen áldoznám az életemet, ha ezzel vissza tudnám hozni az életbe áldozataimat.

Igazán őszintén sajnálom — mondom én, de nem tudom sajnálni a sajnálkozókat és nem tudok együtt sajnálkozni a sajnálókkal. A különös ugyanis az egészben az, hogy az amerikai sajtó hasábjain vezető helyet kapnak ezek a kijelentések, s ezek az érzékenylelkű zsurnaliszták, riporterek és kommentátorok megvannak győződve arról, hogy ők igazat írnak, pedig hazudnak. Belebolondultak az ideológiába, mely szerint az egyed magatartásáért a társadalom, illetőleg a társadalom körülményei a felelősek és nem veszik észre, amikor a legalá' aióbb hazugságot terjesztik azzal, hogy nem egyéni bűnözés történt, hanem társadalmi tragédia, amiért mindannyian egyaránt vagyunk felelősek. Nyilván ezért értik meg azt, amit én nem, a gyilkos kislányok és a tömeggyilkos Gacy őszinte sajnálkozását az események felett.

Világ életemben éles küzdelmet vívtam azok ellen, akik annyira szerették az emberiséget, hogy nem maradt szívükben hely az ember részére. Ugyanilyen felháborodást érzek azokkal szemben, akik annyira rajonganak az egyes emberért

annyira akarják megérteni minden egyes ember

lelkét külön-külön, hogy általános nagy, emberi társadalmunk érdekeit hajlandók feláldozni néhány bűnöző tisztára mosásáért Holott ember és emberiség egymástól elválaszthatatlanok. Az emberiség, az egyedeknek az összessége tehát nem lehet jó az, ami másoknak hátrányos, az emberiséget nem lehet megváltani az ember hátrányára, az embert nem lehet megváltani az emberiség hátrányára.

Persze könnyű erre azt az ellenérvet felhozni, hogy az emberiséget és az embert sehogysem lehet megváltani amúgy sem, mert nem akaija, hogy megváltsák és nem is hagyja magát megváltani (szerencsére), de most nem erről van szó. Hanem arról, hogy az ifjú szociális munkások által képviselt modern kriminológia és a kezdő újságírók által képviselt modern pszichológia teljes zsákutcába juttatta erkölcsi érzékünket. Itt van például Gacy esete, állítólag nála szörnyetegebb egyéni gyilkosa még nem volt korunknak. (Hitlert, Sztálint, Amint, Arafatot, társait nem tekinthetjük egyéni gyilkosoknak, különben is ők sohasem voltak ,,sorry”-k.) Gacy például sajnálkozását arra alapítja, hogy erőszakos társadalomban élünk, amely túlzottan hatott rá és hogy érthetné ő meg, hogy mi történt, amikor időközben 300 órát konzultál idegorvosokkal és azok sem találtak magyarázatot. Na ügyi. Ha a szakképzett orvosokat nem hibáztatjuk tudatlanságukért, akkor mit várhatunk egy szegény Gacytől, vagy hogyan adja egyszer tudtára a világnak egy 18 éves lány, hogy a hétfő felháborító dolog, ha egyszer ez a bűnös társadalom nem teszi neki lehetővé, hogy teljes szabadsággal hirdesse a nincsen többé hétfő eszméjét.

Végzetes baj van. Az embereknek adott erkölcsi kódexet annyira túlkomplikáltuk, hogy azt már csak szakemberek és nagyon vájtagyúak értik meg, mindenki más csak szajkózza a számára érthetetlent. Holott tudomásul kellene vennünk, hogy az emberiség nagy része primitív, aki az ezt szabad, ezt nem szabadot csak akkor érti meg, ha ez bizonyos büntetéssel jár együtt Lehet, hogy az emberi természet ma sem véresebb, mint más korokban volt Csak éppen a szabadosság túlméretezése következtében minden bűnöző természetesnek találja, hogy ahhoz, hogy ót megbüntessék, meg kell találni az ő leikéhez járó megfelelő kulcsot.

Tudják mit, kedves bűnöző embertársaim, fütyülök a kulcsra, fütyülök a lelkűkre, fütyülök magukra is, bocsánatot kérek (nem önöktől, hanem olvasóimtól), amiért ilyen durván fejezem ki magam, de dögöljenek meg.

I am sorry.