Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-04-12 / 802. szám

MENÓRA * 1980 április 12 9. oldal KÜRTHY MIKLÓS Motto: Rózsái ló hajnallal álmodtam én... , (Wagner: "Nürnbergi Mester­dalnokok” című operájának versenydala, Lányi Viktor for­dítása.) I. —Asszonyom, valaki a napokban bölcs embernek nevezett és ettől nyugtalan let­tem. Elsősorban azért, mert nem vagyok bölcs ember, másodsorban pedig azért, mert nem szeretem a bölcseket. Amikor bölps emberről hallok, mindig ráncos, öreg, szakállas arcot képzelek magam elé. A bölcsesség mindig egyértelmű az öregséggel. A bölcsesség mindig szakállt és gyűrött arcot jelent. — Azt, aki ezt a szörnyű kifejezést használta és alig­hanem dicséretnek gondolta, nyilvánvalóan arra utalt, hogy nem mondok butaságokat és ezért vagyok "bölcs”. Az igazság azonban az, hogy csak azért nem mondok ma már butaságokat, mert gyáva vagyok. Nem vagyok elég bátor és nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy butaságokat mond­jak. Valamikor, évtizedekkel ezelőtt, számos dologban hittem és számos meggyőződésem volt, és mint mindenki, aki valami­ben hisz, merészen mondtam ostobaságokat. Ma már régóta semmiben sem hiszek, és ezért talán úgy tűnik, hogy okosabb és bölcsebb lettem — ez azon­ban nem igaz. — Csak gyávább lettem és ma már nem merek hinni sem­miben és a hitek és a meg­győződések hiánya egyesek szemében bölcsességnek tűnik. Én azonban gyűlölöm ezt az állapotot, gyűlölöm az aggok nyálcsorgató bölcsességét, gyű­­plöm azt az állapotot, hogy regkorunkban "bölcsek" leszünk. Ez a bölcsesség csak azt jelenti, hogy már nincs bátorságunk ahhoz, hogy butaságokat mondjunk, és már gyávák vagyunk ahhoz, hogy bármiben higgyünk. — Oh, Asszonyom, nem akarok "bölcs” lenni. Ostoba szeretnék lenni megint, ostoba, aki butaságokban hisz. Fiatal szeretnék lenni, aki merészen mond ostobaságokat, mert tudja, hogy még sok évtizednek kell elmúlnia ahhoz, hogy bölcs legyen. A nyálcsorgató bölcses­ség helyett hinni szeretnék — nem tudom, hogy miben szeret­nék hinni, de ez nem is fontos: ha az ember fiatal és nem bölcs, mindig talál magának hiteket és meggyőződéseket. — Szeretnék egykori önmagámra emlékezni. Szeret­nék emlékezni arra, aki har­minc évvel ezelőtt voltam, szeretnék emlékezni arra, aki fiatal volt és nem bölcs. És valahol az évek rengetegében, elvesztettem ezt az embert. Szeretném, ha ön fiatal pró­bababa volna és kilépne a kira­katból és kézenfogva szalad­nánk a mezőn, amely mindig zöld, amikor fiatalok vagyunk, és a csodálatos ég alatt futnánk, amely mindig kék, ha még nem vagyunk bölcsek. — Ma már azonban ön öreg próbababa és én bölcs vagyok. A mező már csak ritkán zöld és az ég már csak ritkán kék szá­munkra. — Asszonyom, sirassuk meg azt, aki valaha voltunk, sirassuk meg életünk elmúlt ostobasá-Napok sodrában... gát, sirassuk meg önmagunkat, hiszen már csak rövid időnk van arra, hogy simi tudjunk. Sírjunk azért, hogy ma már csak bölcsek tudunk lenni. Amikor ellépek a kirakat elől s visszafordulok, látom, hogy a próbababa lila szeméből köny­­nyek hullanak, azután előveszi szoknyája ráncai közül Kant "A Tiszta Ész Kritikája" című könyvet, olvasni kezdi és a szeméből hulló lila könnyek lilára festik sárga arcát... II. Barátom, Henry, a taxisoffór, két hete Tolsztoj "Háború és Béke" című gigantikus soap opera regényét olvassa újra, és ezért kicsit elveszett a többezer név rengetegében és amellett, érthetően, hajlamos arra, hogy filozofikus kijelentéseket tegyen. Miután a pincérnővel szó­váltásba keveredek amiatt, mert sokáig tartott, amig a legutóbbi Bloody Maryt hozta, Henry megjegyzi: — Bátyuska, te türelmetlen vagy a dolgozó osztályok tagjai­val szemben. Meg kell változ­nod, gondolj arra, hogy Pierre Behuzov is milyen hatalmas változáson ment keresztül. — Neki könnyű volt — felelem — neki ott volt Napóleon, akit gyűlölni lehe­tett, nekem csak Ayatollah Khomeini maradt. — Te erőszakos ember vagy, bátyuska —mondja Henry — szerintem ideális mountie lennél. Kár, hogy túlságosan alacsony vagy. — Na és? — felelem, mert csakugyan erőszakos hangulat­ban vagyok — legfeljebb kis mountie lennék! Megisszuk az utolsó Bloody Maryt, azután kimegyünk az utcára, egymásba fogózunk, mert lépteink bizonytalanok és mélységesen sötétkék ég alatt lágyan énekeljük: — Oh, Rosemary, I Lőve You... III. Kora reggel van, a földalatti állomáson várakozók, munká­ból megyek hazafelé. Mellettem nagyon fiatal, nagyon csinos szőke nő áll, fel és alá lépked és ujjain számol: — One-two-three... azután újra kezdi a számolást Három­nál tovább sohasem megy, ami fantasztikus. Én magam soha­sem tudtam a számok mestere lenni a középiskolában, de tízig még én is eljutottam. A nő rendületlenül számol: — One-two-three — azután megrázza fejét, nyilvánvalóan valami baj van a számokkal, és újrakezdi: — One-two-three... Arca kiábrándult... azt hiszem, valamiképpen a kezdeti számolással van a baj... meg­próbálom ellenőrizni a dolgot és magam is számolni kezdek: — One-two-three — és nyomban látom, hogy a problé­ma: életünk sokkal bonyolul­tabb, mint a számok... az élet több, mint egyszerűen egy­­kettő-három... ahhoz, hogy az életet megértsük, legalább tízig kellene tudni számolnunk, de valószínű, hogy az sem segí­tene. A földalatti megérkezik és be­szállunk. A fiatal nő a velem szemben levő ülésre ül le és mindketten halkan és ütemesen számolunk: — One-two-three... Egymásra nézünk és mind­ketten tudjuk, hogy a dolog reménytelen. IV. Rónáid a keresztneve. A felesége mások előtt és kettejük között is így hívja: Mr. Ron. Mr. Ron viszont így nevezi a felesé­gét: Miss Maude. Mr. Ron az új szuperintendens abban az épü­letben, ahol lakom. (Csak az olasz kormányok váltakoznak olyan gyakran, mint ebben a házban a szuperintendensek.) Tegnap megkérdeztem Miss Maude-ot: — Hol van Mr. Duffy? Szeretnék vele beszélni. — Who is Mr. Duffy? - kér­dezte Miss Maude. (Duffy a férje vezetékneve, de Miss Maude alighanem már nem is emlékszik rá.) Három gyerekük van. Nem tudom elképzelni, hogy mi­képpen születtek. Talán egy szerelmes éjszaka után Miss Maude azt mondta a férjének: — Mr. Ron, én azt hiszem, hogy második gyerekünk lesz. Ma reggel a folyosón talál­koztam a szuperintendenssel és utána szóltam: — Mr. Duffy, szeretnék magával beszélni. A szuperintendens hátra­fordult és kicsit meghökkenten kérdezte: — Sorry, who is Mr. Duffy? V. Kiskutyám, Sweetheart, töprengve rágja pracniját a díványon és azután megszólal: — Tudod, Gazda, amióta a másik kiskutya, Beauty, meg­halt hat évvel ezelőtt, azóta magányosnak érzem magam, ha dolgozol és nem vagy itthon. Beauty nagyon hiányzik és gyakran álmodok vele. — Tudom, Darling — mon­dom, és mesímogatom a fejét — Beauty nekem is nagyon hiányzik, magam is gyakran ál­modok vele. Akarod, hogy vegyek neked egy kiskutyát? Sweetheart néhány percig el­gondolkozik, azután válaszol: — Nem, Gazda, ne végy nekem másik kiskutyát, mert féltékeny lennék rá, mert azt is szeretnéd, és becéznéd. Jó lenne egy másik kiskutya, hogy ne legyek ilyen magányos, de meg­ölném. Oh, Gazda, milyen bonyolult az élet és a halál, milyen bonyolult a szeretet és a gyűlölet. Mondd, van valami megoldás? — Ha van is, Darling — felelem — én nem tudom. Talán, valaki, aki okosabb és bölcsebb, mint a kiskutyák és a Gazdák, tudja. Annyi bizonyos, hogy valamilyen rejtély van az élet és a halál, a szeretet és a gyűlölet körül. — Végy az öledbe Gazda — mondja Sweetheart — és ne gondoljunk az életre és a halál­ra. Gondoljunk csak Beautyra, akinek a hamvai az urnában fent vannak a könyvszekrény tetején. ölbeveszem Sweetheartot a díványon és miközben elalszik, szememet a könyvszekrény tete­jén lévő urnára emelem, az urnára, amelyben Beauty ham­vai vannak... A nagy fordulópont:!945 A 322 oldalas könyvet a jónevű newyoíki Doubleday-vállalat adta ki, címe magyarul a tör­ténelem cezúrája lehetne. A sorsdöntő év, 1945 könyörtelenül lezárt egy korszakot és elindított olyan viharos, szinte felmérhetetlen változásokat az emberiség történetében, melyek jelentőségét a maguk valójában mindezideig nem foghattuk fel. • Hitler gyűlölte a kapitalizmust és a polgárt, be­csülte Sztálint, akivel a tartós együttműködést le­hetségesnek vélte, ha megszabadítaná a Szovjet­uniót, - ahogy mondotta, - a „zsidó marxizmus behatásától”, bár a pravoszlávia és a pánszlávizmus feléledésének veszélyétől még jobban félt. Fékez­­hetetlen antiszemitizmusa elvette tisztánlátását: szerinte Roosevelt zsidók sugalmazására és befolyá­sára üzent hadat a Harmadik Birodalomnak, holott nem volt mit követelniük egymástól. Amikor had­­baszálltak, megkapta azt a háborút, a totális hábo­rút, amit kezdeményezett és a végén megérdemelt. Churchill volt Hitler legkövetkezetesebb, legke­ményebb, legnagyobb ellenfele: hatévig szakadatla­nul harcoltak, s ha Amerika és a Szovjetunió nem száll be a háborúba, Anglia könnyen elveszítheti. A 15 évvel fiatalabb Hitler háromszor kicselezte Churchillt: Norvégiában, Franciaországban és a Balkánon. Churchill elhárította a német partraszál­lást a szigeten, de 1941 nyarán Hitler még mindig három-egyre vezetett. Churchill 1941. decemberé­ben egyenlített, amikor kettejük háborúja a német megtorpanással Moszkva előtt js a japán orvtáma­dással a havaii Pearl Harbor ellen világháborúvá, a második világháborúvá szélesedett: többé nem volt kétséges, ki veszti el, ki nyeri meg. Az elmulasztott alkalmakra, végzetes hibáira későn döbbent rá Hitler, de azért a történelem fonákul igazolta: jóslatai beteljesedtek. Európa, utolsó remé­nyének tartotta magát, aki megmenti a degeneráló­­dástól, a pusztulástól, a bolsevizmustól, csak azt nem vette észre, hogy közben ők maguk, a németek is barbárok lettek. Örökségként egy elpusztult Német­országot, kettéosztott Európát hagyott hátra, melyet végeredményben ő dobott oda a Szovjetuniónak, a Vörös Hadsereg rászabadításával. • Maga a nyertes Churchill is jobban aggódott 1945- ben az oroszok tervei miatt, mint ötévvel korábban, a német invázióra készen. Neki a győzelem nem azt hozta, amiért a háborúba mentek és amit a békétől reméltek. Európát nem tudta visszailleszteni hábo­rú-előtti kereteibe, még életében meg kellett élnie az angol világbirodalom felszámolását. Churchill a kommunizmustól nem félt annyira, mint az orosz terjeszkedéstől, ezért alkudozott 1944 őszén Sztálinnal, Közép-keleteurópa felosztásáról. Görög érdekeik elismeréséért Romániát és Bulgáriát átengedte jtz oroszoknak, de Jugoszláviát és Magyar­­országot fele-fele arányban követelte. Az arányokban papíron megegyeztek: a részletek kidolgozásánál Edén angol külügyminiszter Magyarországot már 75 százalékig leírta a Szovjetuniónak. • Churchill adriai partraszállással Bécs és Budapest térségében Európa és az oroszok közé akart állni, de Roosevelt nem támogatta. Berlinben is szerette volna az oroszokat megelőzni, de hiába oktatgatta Eisenhower tábornokot, hogy minél keletebbre találkoznak az oroszokkal, annál jobb: a szövetséges főparancsnok a német fővárosnak nem tulajdonított akkora stratégiai fontosságot, hogy megérné a fáradt­ságot és az áldozatot. Sztálinnak viszont megérte . . . Az arisztokratikus, művelt, képzett, gyorsészjárásu, dagályossága ellnére konkrét, romantikussága ellenére reális Churchill a háború végén éles kommunista­­ellen ességé vei elidegenítette az amerikaikat. A sors azonban úgy hozta, hogy 1951-ben újból miniszterelnök, 1952-ben Eisenhowert megválasz­tották elnöknek, 1953-ban meghalt Sztálin. Churchill most már enyhültebben azt hitte, hogy a Sztálin halálával pánikba esett, megfélemlített szovjet vezetőséggel talán szót lehetne érteni Európa újrarendezéséről, Dulles befolyására azonban Eisenhower merevebb lett, s nem látta értelmét, hogy Moszkvával alkudozzanak. Ha egy név kifejezi az embert, Sztálin neve valóban mindent elmond a viselőjéről, akárcsak Bismarcké. Eredeti nevével, Josif Viszarjonovics Dzsugaszvili aligha kerülhetett volna a Szovjetunió élére. • A Sztálin nevet korán felvetté, de igazi jelentőségét a tisztogatásaival és háborús vezetésével érdemelte ki: aczél volt, kemény, kegyetlen, szigorú, brutális lénye teljességében. Annyira nem értett a hadvise­léshez, mint Churchill, azt azonban jól tudta, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel, s mivel a politikához remekül értett, kitűnő hadvezér­nek bizonyult. Hatalmát nem merték kihívni, hiszen Megkönnyítheti utazását ha Breuer Elsie Travel Consultanthoz fordul bizalommal 276-9571 Szállítást, költöztetést MONTREALBAN TORONTÓBA, Megbízhatóan, gyorsan, biztosítással garanciával végez Tel: 793-7077 < _ gfa SW M „Sí x x JELEDI TIBOR Chartered Accountant MONTHKÁL TORONTO írni-.aim aoa.»oo2 4333 St.Catherine St.W. 280 Jarvis St. CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSF.N i Tulajdonos: Jullns Lencz i 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 BOURRET’^^1 PASTRY I DELICATESSEN 1 5771 VICTORIA AVENUE Finom külföldi és kanadai csemegeáruk és sajtok Ismert, legfinomabb magyar hentesáruk Magyar és európai cukrászsütemények Külföldi esspresso kávék, kakaó, konzervek Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemények 733-8462 Szabad parkolás a háború kitörésekor, hatvanéves korában a párt-, állam és a hadsereg vezetését a saját személyében egyesítette. # Sztálin 194445 telén sokáig pihentette hadseregét, várt, mi lesz a nyugati fronton. Aztán meg félt, nehogy német földön szenvedjen vereséget, Hitlert is orosz földön érte az első vereség Moszkva alatt, majd a döntő vereség Sztálingrádnál. • Sztálin területben és államban gondolkodott, az osztályharcot nemzetközi misztikumnak tekintet­te: nem ideológiai térnyerésre törekedett, - hódítani akart, mégsem sikerült a Szovjetunió határait annyira kibővíteni, mint a cári Oroszországé volt az első világháború kitörésekor. De amit meghódított, azt tartani akarta, félt Amerikától, nem hívta ki világ­­pozícióját, arra azonban ügyelt, hogy kivül maradjon a szovjet érdekeltség határain. Vasfüggönnyel elzárta a szatelitáit a Nyugattól, de azokat is elválasztótta a Szovjetuniótól: érintkezésük hivatalos, kiterjedteb­ben is ellenőrzött volt. Keleteurópát hódításaként kezelte, kissé a cárok elképzelésével, ^mivel azonban tudta, hogy a kelet­európai népeknek nem kell a kommunizmus, nem akarta az oroszokkal rájuk erőltetni. A piszkos munkát ráhagyta az olyan gyökértelen emigránsokra, ahogy nevezték őket, a moszkovitákra, mint Rákosi Mátyás, vagy a román Pauker Anna, akik félelmükben, rette­gésükben rendezkedtek be önkényuralomra. Potsdamban, 1945 nyarán, Sztálin még megkérdez­te Churchillt, hogy mit gondol Magyarországról? • A hirtelen megöregedett angol miniszterelnök kitért a válasz elől, nyilván már nem emlékezett a moszkvai alkúra, mire Sztálin ejtette a témát. Erős nacionaliz­musa nem tartotta vissza attól, hogy elnyomja, ha kell, leverje mások nacionalizmusát. Pedig könnyen megeshetett volna,,ha Sztálin nem erőlteti a kommu­nizmust, hagyja a közép-keleteurópai népeket a maguk módján berendezkedni demokráciára, a Jaltai Nyilat­kozat szellemében, akkor a Szovjetunió másként nézne ki a világ és a nyugati kommunisták szemében. Roosevelt helyét Harry Truman foglalta el, aki meglepetésszerűen Amerika legjobb elnöke lett. Felismerte, világméretekben mire megy a játszma, éppen ezért igen erélyesen és igen határozottan szembeszállt a Szovjetunióval. Truman nem volt elszigetclődéspárti, de egészen internacionalista sem volt, lépéseit, húzásait nem annyira átgondolt stragé­­gia, mint inkább a szovjet agresszió, párosulva vaskos banalitással, váltotta ki. • Közép-keleteurópa jelentőségével Truman sem volt tisztában, mint a legtöbb amerikai, követelte ugyan a jaltai egyezmény betartását, de azért feladta Japán ellenében. A japán szövetséges ellenőrző bizottságból a nyugatiak kihagyták az oroszokat, mire Sztálin korlátozta az angolok-amerikaiak jelenlétét Közép­­keleteurópában. Truman fontosabb döntése az atombomba ledobása volt, amire pedig nem volt szükség, és az oroszok sem értették meg a nekik szóló üzenetet... Amerika hatalma tetőpontján állott 1945-ben, hoz­zája hasonló nagyhatalom még nem volt a földke­rekségén, de világpoziciójával nem tudott mit kezde­ni. Lukács János szerint 1945-ben nem az volt a lé­nyeges, hogy mit gondoltak az amerikaiak, hanem, hogyan gondolkodtak? A kérdéseket nem tudták megfelelő távlatokba állítani, közszereplők, szer­kesztők, írók, újságírók, képtelenek voltak felismerni az oroszok viselkedését Európában és Ázsiában. Hittek a további együttműködés illúziójában, amiből mindez­ideig nem ébredtek fel egészen. IPF/C7 Bélyeg SZAKÜZLET ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK,; katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 Dr.ALAIN AZUELOS B.A.D.M.D. Surgeon Dentist N.D.G. Dental Clinic 484-0665 6845 Somerled Montreal H4V 1T9 Értesítem Montreal magyarságát, hogy a Hungária he­lyén megnyílt a csárda Montreal legnagyobb magyar étterme. ízletes magyar ételekkel és italokkal. Mindenkit szeretettel vár az új tulaj­donos a közkedvelt Margitka. Esktvöre, partyra 140 személyes különterem. Asztalfoglalás: 843-7519 3479 St. Lawrence Blvd. RESTAURANT A földszinti teremben: Frissen-sült halak roston. Az emeleti teremben: Görög specialitások, saláták, Klasszikus gitárzene este 8-tól, kedd kivételével. Nyitva:földszinti terem: 11:30 - 3 óráig és 5 órától éjfélig­emeleti terem: 5 órától hajnali 3 óráig 5292 Park Ave. Montreal Que. , Tel: 274-9313-4 2S25252SÖ25ZffiS52Eaffi52E5252S2SŰ25252S25252H5ffi ADÓBEVALLÁS — KÖNYVELÉS B.S. Kertész i.c.i.a Accountant, Commissioner 5497/A Victória Ave. Suite 223, Montreal Que. Tel: 731-9097 731-5928 Szabad kényelmes parkolás CADEAUX “LLADRO“ fine porcelain figurines LIPMAN’S Tel: 931-7955 House of Silver 2170 Lincoln Ave. Suite 105. Montreal, Que. H3H 2N5 (Az Atwater Metrónál) Beszélünk magyarúl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom