Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-04-05 / 801. szám

10. oldal MENÓRA * 1980 április 5 ami—^ ifni......——— iPiP 1 KARINTHY FRIGYES: Ha jól emlékszem, mind a hárman egyszerre szálltunk be, mikor a hajóhinta még állott. És hogy én a középre kerültem, ennek se valami különösebb törekvés vagy ambíció volt az oka, se mérséklet vagy szerénység — egyszerűen a középre kerültem, mivel ott szálltam be és mivel alapjában véve soha nein nagyon törődtem ' vele, hogy jól legyek elhelyezve külsőségekben : én egyszerűen hintázni szerettem volna, ringatózni és lebegni, mert ringatózás és lebe­gés közben szépeket szoktam érezni és gondolni a hintázásról. És mivel tudtam, hogy a hinta minden­kit meghimbál, aki felül rá, nagyon mindegy volt nekem társadalmi elhelyezkedésem. Balra tőlem a hajóhinta farában szálas, derék legény állott: kovács lehetett vagy vasesztergályos ; nem tudom biztosan, de úgy rémlik, mintha kalapács is lett volna a kezében. Nyugodtan állt és fütyö­­részett és nézte a kék eget és a tarka földet. Jobbra, bricseszben és tollas vadászkalappal a fején, napbar­­nítolt arcú. csinos szőke fiú helyezkedett el : afféle földbirtokos, rokonszenves úriember, nekem ő is nagyon tetszett, nem tehetek róla, meg az esztergá­lyos is tetszett és arra gondoltam, hogy milyen jól fogunk úgy hintázni, hármasban. A hintást. szakállas és szemüveges öreg zsidót, nem tudom miért, az esztergályos érdekelte jobban : talán kevésbé félt tőle vagy tervei voltak vele — talán ingyen házimunkát remélt vagy azt hitte, hogy az jobban érti a nyelvéi. Kézzcl-lábbal magyarázott neki valamit, ahogy félfüllel hallottam, a hinta szer­« 1 N T A kezeiét magyarázta, azt állítva, hogy a hintát nem ő hajtja, mint ahogy hiszik, akik látják őt kívülről rángatni a kötelet: hanem hogy a szerkezet hajtja a hintát, bonyolult rendszer, aminek külön törvénye van. És unalmasan és hosszan magyarázta a szerke­zetet ; az esztergályos, akit inkább a lányok érde­kelték, nem igen figyelt oda. Csak akkor fordult fe­léje egy pillanatra, kiváncsi tekintettel, mikor az öreg szemüveges, bclcmclcgedvc, azt kezdte bizonyí­tani, hogy a hinta törvénye szerint neki, aki balról van, egészen különös hivatás jutott osztályrészül : fel fog repülni magasra, egészen magasra, talán a ponyváig is, onnan aztán ő intézi a dolgokat, ő kor­mányozza az egész mindenséget hintástul, hajóstul, mindenestül együtt. Én mingyárl éreztem, hogy egy kis baj van ezzel a megállapítással, hogy valamit elfelejtett közölni az esztergályossal: de már nem volt időm szólni, mert a hinta közben megindult. Gondoltam, így Is jó, legalább nem kell sokat beszélni. Én egy tisztes­séges, rendes hintázásra gondoltam akkor, kérem alássan, ami mindhármunknak nagyon jó lesz, néha az esztergályos löki ma jd a hintát, néha meg a vadász­kalapos, ahogy illik, aszerint, hogy melyiken van a sor: én szépen ülök majd középen, nem bántok sen­kit, legfeljebb énekelek valami vidámat, vagy kur­jongatok egyet-kettőt, hogy jobb kedvünk legyen. A kormányzást úgyse értem, csinálja, aki szereti. Eleinte jól is ment minden, szépen ringott n hinta és én már bele is akartam fogni a dalolásba. De az öreg szemüveges, fene egye a dolgát, nem hagyott EBE bennünket békén, azt hitte, neki is okvetlenül esi nálni kell valamit, neki, aki a földön maradt, pedig egészen jól meglettünk volna nélküle mindhárman, ha szomszédaim nekifeszülnek kicsit a lábukkal. <) azonban nem maradt békén, hogy aszongya, majd ő segít, ő rá szükség van, hogy ő jobban érti a dolgot, hogy mi nem jól csináljuk. És elkezdte össze vissza húzni meg rángatni a kötelet, fontoskodott, járt a szája, kézzcl-lábbal magyarázott, a hintázás elmé­letét fejtegette. Erre kezdődött aztán a kalamajka. Az esztergá­lyos meg a vadászkalapos nem hallották jól mit akar az öreg ; az öreget én hallottam csak, aki közé­pen ültem és hiába integettem neki, hogy hagyja abba. Ők ketten csak azt látták, hogy a hinta nem jól jár, csikorognak a sodronyok, kifelé fordul az alattság, mingyárt kifordul valamelyik. Mindkettő azt hitte, hogy a másik rontja a tempót ; mérgesen csavargatták a nyakukat, hogy a fejemen keresztül meglássák a másikat. Az esztergályos méregbe jött, nagyot rúgott előre — a hajóhinta kilendült, szédítő ívben fölugrott jobbra, majdnem a ponyváig. Az esztergályos nekiesett a hajó farának, csúnyán károm­kodni kezdett és szidta a vadászkalaposnak az any­ját, hogy Így csúffá tette, meg fenyegetődzött. Én feléje fordultam, hogy megértessem vele, hogy egyi­künk se az oka a dolognak, de nem jutottam szóhoz, mert közben a vadászkalapos, aki meg az esztergá lyost szidta, egész testével ráesett a hátamra, mivel hogy én voltam középen. Nagyot nyekkentem és csutkástul leszaladt_ a torkomon, amit mondani akartam. Közben a liajó-3Bt=====lBE hinta elérvén a holtpontot, már zuhant is visszafelé — örültem, hogy majd lélekzethez jutunk végre, lm megint földet érünk. De a hinta persze nem állt még, iszonyú erővel, féktelenül robogott át a síne­ken és most balfelé rohant fel a magasba, áttörve a szabályozó lécet. Mingyárl láttam, hogy ez így nem jó lesz, ordítottam az öregnek, hagyja abba a karatyolást, inkább fékezzen. De az elvesztette a fejét és még jobban rángatta a kötelet. Pillanatok alatt az esztergályos érte el a ponyvát — a vadász­kalapos sziszegve és káromkodva alul került -— az esztergályos ordított, hogy aszongya megállj, úgy-e, kellett az neked, minek húztad úgy magadfelé, majd adok én neked — én a vadászkalapos felé fordultam, hogy fölemeljem, de közben az esztergályos egész súlyával rámeredt és betörte kél bordámat, mivel hogy én voltam középen. És ez most Így megy és én hiába kiabálojt és inte­getek a nagy zajban, hogy hó, hó, álljatok meg, senki se hallgatott rám és rohan a hinta, esze nélkül fölfelé, majd mindketten lefelé, és én vagyok a puffer, rám esnek, aki középen vagyok és nem kormányzók és nem húzom a kötelet. Az öreg szemüveges meg­­lébolyodottan karatyol, közben összefüggéstelen sza­vakat, mint egy agyalágvult: szerkezetről beszél, meg törvényről, meg hogy mi a teendő. . . csak egyes tört szavakat kapok el az egészből... terme­lés, aszongya éppen . . . történelmi szükségszerűség . . . aszongya . . . osztályharc, aszongya . . . Puff, most megint kaptam egyet az oldalamba. Gyerekek nekem elég volt, hagyjuk abba az egészet, én ki akarok szállni. Újra megjelent Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig c. könyve, amely budapesti megjelenése után, az 1978-as Könyvnapon egy nap alatt elfogyott. Az illusztris szerző Kanadában élő baráti köre megszerezte a könyv újrakiadási jogát, így az minden ismert könyvkereskedésben kapható. ✓ Ára: 10.00 dollár (Postai szállítás esetén plussz $ 1.00) A Menóránál is megrendelhető: 26 Oxford Street Toronto, Ont., MOLDOVA GYÖRGY Bécsiszelet rMagyaros szúzérmék CSirkepaprikás Cigánypecsenye Töltöttkápcszta Házi sütemények Torták Rétesek Espresso Magyar és külföldi borok, sörök Koktél különlegességek ZENE Asztalfoglalás: (416) 864 - 9275 Minden nap nyitva * Mérsékelt árak ~'-Jg at TT-"- ag- -ag- rag---=3» BAR ■ MCVORA, CHASENERA, PARTYRA mindenkor szép és friss virágot, fludtfi 'plvUát - .0 387 Spadino A ve., Telofon: 979-2177 Lakás: 225-0742. Tig »* —ser-1- Jg -»g-' 3** *- "»«­A torontói bécsiszelet verseny nyertese Mrs. Gilice újra megnyitotta vendéglőjét a 1252 Bay Street-en (egy biodéra a Bloor Str. fölött) HUNGÁRIÁN RHAPSODY Szeretettel várjuk kedves vendégeinket az új üzle­tünkbe — régi árakkal. A változatos házi ételek mellett, házi sütemények, palacsinta. Szombaton raguleves, sólet non és sör kiszolgálás Nyitva hétfőtől szombatig, 8-tdl 9-ig Tulajdonosok: A Gilice házaspár «S8S8S888@eS8SS88S88®8SSSSg8S88SS8fe8a WEISSBERGER THOMAS y. őrömmel értesíti _____ barátait ismerőseit és jövendőbeli üzletfeleit, + hogy 5 éves gyakorlat (400 sikeres rendezvény) után £ mint vezető ^uru £ PíSC JOCKcY az egyik legjobb nevű; + torontói cégnél megnyitotta önálló + ftSC JOCKW SZOLGÁLATÁT J Rendezvényekre.báHnichvókra,esküvőkre .sweet sixteen 4“ partykra.a legjobb angol.héber és magyar lemezekkel J 25%off opening special ******* Phone: 491-8272 ******** Egy kis zacskó gyémánt — 1935-ben Ausztriában él­tem, Hitler katonái már gyü­lekeztek a határon és én nem szerettem volna megvárni, amíg el­indulnak — kezdte történetét L., ka­nadai házigazdánk. — Kiváltottam az útlevelemet, úgy teveztem Ma­gyarországon, Jugoszlávián keresz­tül lejutok majd a tengerhez és ha­jóval utazom ki Amerikába. Minden szerénytelenség nélkül el­mondhatom, hogy nem voltam sze­gény ember: szépen berendeztem a lakásomat, márkás porcelánokat, ér­tékes festményeket gyűjtöttem ösz­­sze — ebből természetesen semmit sem vihettem volna magammal, ke­rülve a nagyobb feltűnést, szép sor­jában eladogattam mindent, utoljá­ra a lakásomat. Közeledett á háború és ilyen időkben nem lehet bízni a pénzbéh, én sem akartam schill inget magam­mal vinni, nem is engedték volna át a határon, az összegen, melyet minden földi vagyonomért kaptam, huszonegy kisebb-nagyobb gyémán­tot vásároltam — ez semmiképp sem veszti el az értékét. A gyémánto­kat egy tós fehér vászonzacskóban őriztem, nem áltattam magam az­zal, hogy akár kézben, akár táská­ban vagy ruha között elrejtve ki tudnám csempészni, a határőrség számolt az értékek menekülésével, minden távozót aprólékosan átvizs­gáltak, valami mást kellett kitalál­­• nőm. Hosszú-hosszú ideig tartott, míg végre sikerült kidolgoznom a tervemet. Az útlevelet szabályszerűen kivál­tottam és bőröndjeimmel — meg persze a kis zacskó gyémánttal, le­költöztem egy határmenti kisváros­ba, E.-be. Megszálltam egy hotel­ben és néhány napot azzal töltöt­tem, hogy felmérjem a helyzetet. Tervem végrehajtásához két embert kellett találnom: egy tökéletesen megbízható orvost és egy besúgót. A besúgóra hamarosan rábukkantam — szállodánk portása személyében, próbaképp leveleket küldtem ma­gamról a hagyományos kis hajszál­lal leragasztva, a hajszál minden alkalommal elszakadt, jelezve, hogy Taube, így hívták a portást, fel­bontotta a borítékot Valamivel ne­hezebben, de a megfelelő orvosra is ráakadtam: ' egy magánpraxist folytató sebészre. Nyíltan mertem beszélni vele, nem is nagyon tehet­tem mást, ha igénybe akartam ven­ni a segítségét, megmutattam neki a kis vászonzacskót. — Doktor úr, én kivándorlásra készülök, vagyonomat gyémántokba fektettem, ezt a húsz gyémántot sze­­szeretném átvinni a határon. — Ha jól számolom, ez huszon­egy. — Ezt a húsz gyémántot szeret­ném átvinni a határon, mert a huszonegyediket önnek szánom, ha segít nekem. — Milyen formában képzeli? — A karomra egy gipszkötést rakna... — Értem, mintha el volna törve. • — Nem érti, semmiféle „mint­­há”-ról nem lehet szó. El fogja tör­ni a karomat, úgy gipszeli be. Ha a fődolog gyanús, akkor legalább a részleteknek stimmelnie kell, bizo­nyára tudja, hogy a kémeknek és csempészeknek mindig rendben van az útlevelük. — Értem. Eltöröm a karját és utána a gipszkötésbe berakom a gyémántokat. — Nem érti. Begipszeli a karo­mat, de nem rakja bele a gyémán­­sokat, egyelőre itt maradnak magá­nál. — De hogy jön érte és mikor? Én nem őrizhetem hónapokig. — Meg fogom találni a megfe­lelő időt és a megfelelő módot. Eltörte a karomat és betekerte, a hatalmas kötéssel hazamentem a szállodába és elbúcsúztam a por­tástól: i: ■ ' ' > — Viszontlátásra Taut<e, köszö<­­nök mindent. Holnap reggel indu­lok Magyarországra. — Mi történt a karjával igazga­tó úr? Könnyedén megemeltem bekötött karómat — közben alig tudtam visszatartani a könnyeimet. — Én vagyok az új világháború első sebesültje. Taube, eltört a ka­rom — és cinkosan hunyorítottam rá. Taube bólintott, de közben a sze­me forgott, mint a reklámmacskáé. Na — gondoltam magamban elége­detten —, jól dolgoztam, ez még ma este beköpi az ügyet a határőrség­nél. Törött karomhoz képest viszony­lag jól aludtam, reggeliztem, kifi­zettem a számlát és felszálltam a nemzetközi gyorsra. A vonat még be sem ért a határövezetbe, mikor jön értem három egyenruhás, be­szállítanak, biztosra mentek, mert intettek a mozdonyvezetőnek, hogy mehet tovább, rám nem kell vár­nia. — Hogy értsem ezt? — tiltakoz­tam persze. — Elégtételt követelek 1 Szabályos útlevéllel rendelkezem. — Abban nincs kétségünk uram. De van valami elvámolni valója? — Semmi, tessék megnézni a bő­röndjeimet. — Nem a bőröndjeire vagyunk kíváncsiak, vegye le a karjáról a gipszkötést. — Hát hogy vehetném le? El van törve a karom, ehhez csak orvos nyúlhat. Nincs szükség itt semmiféle orvosra, értesüléseink vannak, hogy maga csak szimulál. Ezzel se szó, se beszéd, a határ­őr egy kalapáccsal rávágott a gipsz­kötésre, a fejdalomtól abban a pil­lanatban elájultam. Mikor magam­hoz tértem, csak a kötés romjait Láttam és körülöttem a restelkedő egyenruhásokat: — Elnézést kérek uram, tévesen voltunk informálva. — És ennek én viseljem a hát­rányait? Elment a vonat nélkülem, elkésem a csatlakozást. — Mi szívesen átvisszük a hatá­ron egy szolgálati gépkocsival. — Rendben van, ez valamit eny­hít a dolgon, de előbb szeretnék egy új gipszkötést rakatni a karomra. Vigyenek az orvosomhoz. A doktor újra feltette a kötést, de most már belerakta a gyémán­tokat is. Baj nélkül kijutottam Ka­nadába, és ebből a pénzből nyitot­tam egy kis üzemet. Kevesebb testőr DÉR TAGES SPIEGEL ........... Gerhart Baum, szövetsé­gi belügyminiszter új, át­fogó rendellkezéseket ho­zott a veszélyeztetett veze­tők személyes védelmére vonatkozóan. Több mint 200 testőrrel kevesebbet irányoznak elő, és a költ­ségeket csökkenteni fog­ják (1979-ben kereken 160 millió márkát fordítottak erre). Több kiemelkedő személyiségnek kell a jö­vőben lemondania állan­dó „árnyékáról”. Az első intézkedések, amelyek az érintettek között már nagy nyugtalanságot keltettek, életbe is léptek. Több mint 30 vezető sze­mélyiség kap üzenetet a szövetségi belügyminiszté­riumból : közölni fogják velük, hogy a jövőben a „2. veszélyzónába” sorolják őket, és „állandó kísérő” nélkül kell boldogulniuk. Ezután kifejtik a „védő és kísérő szolgálat” új kon­cepcióját. A belügyminisz­terkijelentette: „Csökkent­jük a tisztviselők számát, de nem csökkentjük a vé­delem hatékonyságát. Ez az állandó fenyegetés miatt nem is lenne vállalható.” A Buback, Ponto és Schleyer elleni merényle­tek után a Szövetségi Bűn­ügyi Hivatal 611 főre emel­te „biztosító csoportjának” létszámát. A koncepció, amelyet Gerhard Bődén, a Szövet­ségi Bűnügyi Hivatal veze­tője dolgozott ki, „rugal­mas stratégiát” ír elő. A „2. veszélyességi övezetbe” tartozó személyiségeket tit­kos és állandóan váltakozó módszerrel védik: egyórá­nyi kíséretnélküliség után három óra testőri védelem, két védelem nélküli nap után egy egész napi véde­lem következhet. Ezenkí­vül különleges intézkedé­sekben egyeznek meg a vé­denccel. A hátsó gondolat az, hogy a merénylő egyet­len időpontban se láthassa előre a helyzetet. „A test­őrök mindenesetre a jövő­ben nem fognak az előszo­bákban üldögélni, és órá­kig várni, míg védencük kijön az ülésről” — jelen­tették ki Bonnban, Az „1. veszélyességi öve­zetbe” tartozó védencek nagyrészt új, páncélozott szolgálati kocsit kapnak. Ezzel szemben a rendőr­ség két kísérő kocsija kö­zül az egyiket elhagyják. A motoros rendőrök, aki­ket a Schleyer elleni táma­dás után vetették be, áldo­zatul esnek a takarékos­ságnak. A megtakarított sze­mélyzet egy részét „előte­­rep-felderítésre” fogják felhasználni. „Rájöttünk, hogy minden eddigi táma­dást a tettesek részéről át­fogó felderítés előzött meg. A jövőben civil ruhás tisztviselők fognak a ve­szélyeztetett személyek la­kásában és munkahelyén gyanús személyek után ku­tatni, akik esetleg egy tá­madás előkészítésében vesznek részt. így remél­jük, hogy a támadásokat már az előkészítés stádiu­mában léleplezihetjük és megakadályozhatjuk” — mondta egy magas rangú bonni tisztviselő. Néhány olyan kiemelke­dő személyiség is, aki a jö­vőben nem kap rendőri kí­séretet, tiltakozik. A Szö­vetségi Bűnügyi Hivatal egyik alkalmazottjának vé­leménye szerint: „Termé­szetesen nagyon kellemes, ha az embert egy egész csapat kíséri, ha kikerül­heti a közlekedési dugókat és még idegen városokban is kíséretet követelhet a helyi rendőrségtől. Ezen-. kívül ha nagy rendőri kí­séretet kap, az növeli a te­kintélyét is.” KOCSI'DERLES JJÉCSBEN CANADAI RENDSZÁMMAL Ford LTD Cugar Buick Regal Monté Carlo Hívja még ma ezt a számot 651-0480 _____ 24 órás szolgálat _____ TV - STEREO SZERVIZ , ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot » — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 Az öss/es EURÓPAI háztart isi és konyha­­felszt .• elesi cikkek beszerzési helye FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO. 388 SPADINA AVE. Telefon: 364-6999 IhIWIIH«I<IM1'1,,Mi-I(> uoteiinirctc

Next

/
Oldalképek
Tartalom