Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-03-29 / 800. szám
mO március 29 * MENÓRA 19. oldal György Endre: KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET ÉS BÉKÉT KÍVÁN A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK TORONTÓI MAGYARAJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE MINDEN BARÁTJÁNAK, ISMERŐSÉNEK i ÉS AZ EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK i KELLEMES PÉSZACHI ÜNNEPEKET KÍVÁN WEISS ÁRMIN j és családja j a TMZsSz elnöke w MINDEN BARÁTJÁNAK, ISMERŐSÉNEK || ÉS AZ EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK || KELLEMES PÉSZACHI ÜNNEPEKET KÍVÁN || Dr.&Mrs.VERNY JENŐ | • TMZsSz igazgatóságának elnöke 44 Gilgorm Rd. KELLEMES PESZAH ÜNNEPEKET KIVANNAK Jakab Jenő és Judith a STAR LlöHT JEWELLERY Mfg.-k> AJ4JV KELLEMES PÉSZACH-I ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK NŐM ALITES f § CANADA LTD. | & tulajdonosai g , Mrs. TERKA BECK és || K Mr. & Mrs. THOMAS BECK M I | I B cycle A sports is B 4* S' tulajdonosai I n I |? 5 J & <~YÍ\ró. <~Paul <§ I o I R KELLEMES PÉSZACH-/ ÜNNEPEKET KIVANNAK Ő BARÁTAIKNAK ÉS ISMERŐSEIKNEK l! KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK FARKAS IMRE és Családja Kellemes Ünnepeket Kívánunk Dr. RADÓ KÁROLY és családja ¥ * * * ★ * ★ * * Kellemes Ünnepeket Kívánunk Reb Mejlach Peszáchjá * Dr. ANDREW MARTOSH J ¥ * ¥ és családja ¥ ¥ ¥ ö is abban a Kossuth utcai házban lakott Nyíregyházán, amelyben mi. A hosszú udvar felső végében, a jobb sarokban, öszes szakállú, kissé hajlott hátú ember, rendkívül járatos a vallási tudományokban. A foglalkozása is erről árulkodott. Masgiach volt, ahogy ő magyarázta, fordította ezt a szót: rituális felügyelő. Persze nem a húsra, mint árura, annak mennyiségére, a háziaszszonyok kívánta porciókra és minőségre, hanem a kóserságra. Arra, hogy a hús tisztasága, kezelése megfeleljen a vallási előírásoknak. Hajnalban kelt, mert már reggel hat órakor ott kellett lennie a „székben” — ahogy némi szótakarékossággal mi is neveztük a mészárszéket —, odáig pedig meglehetősen sokat kellett gyalogolnia. Ezért bukkant fel pirkadatkor konyhája üvegablakai mögött fekete kaftánba öltözött, törékeny alakja. Itt, az édredező n.~o világánál imádkozott, mielőtt útnak indult Távolról is megfigyelhettük sziluettjét; láttuk, amint sűrűn előre, maid visszahajllk, fejét jobbra-balra ingatia. Közelebbről azt is észlelhettük, hogy szemét mindvégig behunyva tartja, ajka pedig áhítatosan mormolja a reggeli ima szövegét. Tiszteletre méltó volt így, ahogy az Istennel társalgóit. Azután sietve bekapott valami nagyon szerénv reggelit és korát m^gharudtoló iramban távozott a házból... hívta, vártá a hivatás, a teendő, amelynek elvégzése nem késhetett, hiszen Virág úr kóser mészárszékét kora feggel ellepték a vásárlók... Reb Mejlach egész életét a vallásos tevékenység töltötte ki. A húsellenőrségen kívül volt még valami egészen apró teendője a hitközség körül, mindez azonban abban az időben nagyon kis karéj kenyeret biztosított. Kettecskén éldegéltek, feleségével, a nagyon rendszerető, dolgos Beliével szobakonyhás otthonukban, amelyben békesség, csend és megértés uralkodott. Két fiúk volt; a kisebbik Kálióban (ami alatt Nagykálló értendő) tanult, a nagyobbik már fiatal segédféle Sátoraljaújhelyen, amit a nyíriek egjhfeerűen '„Űjhel”nek neveztek. A -f köznapok csendesen „folydogáltak”, de Peszáchfe — még ha áldozat fo|t ** í^gteÁ^ésf^^^Ml-Á 11 illett kellően felkészülni. Ki ne örülne a tapasznak és a szép ünnepnapoknak ? Félre az aggodalmakkal* a gondokkal, hiszen a legenda szerinfai egész évi salaktól *- a kovászos eledeleknek meg a morzsáitól is megtisztított ház ilyenkor olyan erős, mint egy vár, abban a családfő a király, felesége a királynő, a családtagok pedig hercegek és hercegnők. Még a legszegényebb vendégek is — hiszen Peszáchkor senki sem maradhat éhes — magas rangot kapnak ebben az „udvarban”. Valamennyién követek. Kinek a követei? A többi nincstelené és azoké, akik távol lévén, nem vehetnek részt a szédereste örömeiben. Reb Mejlach és Beile már jóval korábban megkezdte a peszáchi előkészületeket. Ügy gondolták, hogy apránként könnyebben beszerzik mindazt, ami szükséges. A szoba egyik sarkát felsúrolták, tökéletesen portalanították, majd lehozták azt a lakattal zárható ládát, amelyben évről évre a peszáchi holmit tartatták . Ezt is alaposan „megfürdették”, majd furnírlemezzel bélelték ki. Ide kerültek az apróbb „kincsek”, bizonyos peszáchi fűszeráruk, a Tokajból beszerzett — és szerepére lepecsételt üvegekben váró — bor, amely olyan jókedvre hangolja a széderen résztvevőket, majd sok egyéb kelléke a kovásztalan kenyér nyolcnapos ünnepének. A pászkát — saját felügyelete alatt — még meg kell süttetnie. Niszán 13-án estére befejeződött minden előkészület. A köznapi edények és háztartási holmik a padlásra vagy a pincébe Jutottak, hogy ott várják be az újraéledés pillanatát. Minden ragyogott, megszépült, szinte árasztotta magából a tisztaság, a frisaeség illatát. A ház megszabadult a „chomec mérgétől”, mert még azt a bizonyos szerződést is megkötötték, amely a kovászos és erjedő ételféleségek tulajdonjogát másvallású házbelinek engedte át az ünnep tartamára. Reb Mejlach másnap kora reggel tollseorővel még azt a néhány morzsaszemet is összeterelte, amelyet egyébként nagyítóval sem láthatott. A feltételezett kenyérmaradvány tíz óra elölt lángok martalékává lett. Minden — ember és tárgy — készen állt arra, hogy Peszách érkezését feszült érdeklődéssel, vigyázzállásban fogadja ... ... Puha léptekkel közeledett az este és evvel együtt a széder, amely nemcsak ünnepi vacsora, hanem a történelem, őseink csodával határos megigazán boldog, nagyon boldog ... A vendég-gyermek menekülésének idézése is. A megpróbáltatások, sanyargattatások és végezetül a szabadulás históriája nemzedékről nemzedékre szállva kelti fel a gyermekek szomjas érdeklődését. Ezért követeli a legapróbb részletek elmondását is a széder legifjabb résztvevője, amikor azt kérdi: „Miben különbözik ez az éj a többi éjjeltől?” A szédert adó kötelessége, hogy erre a kérdésre megfeleljen ... ... A középről lelógó petróleumlámpa és a gyertyák sugárzása megfényesítette a szegényes bútorzatot. Az egyetlen damasztabrosz szinte vakítóan fehér színben tündökölt, mintha nem mosták volna az évek során annyiszor. Az egyszerű tányérok és evőeszközök is vidáman mosolyogtak. Beile asszony féltve őrzött egyetlen selyemruháját vette fel; a fekete ruha komorságát üdítően ellensúlyozta a fejét borító fehér csipkekendő, amely kioirult arcát oly megható módon keretezte. A házigazda fehér gyolcsköntösét, kittliiét öltötte fel, amelyben Jaum Kipourkor szokott az Egek Urához fohás?kodnk Támláscz^ken párnákból trónust formáltak a részére és 5 a két széder-estén úgy ült benne, mint valami császár. Máskor úgysincs része ilyen kényelemben, mert ez akkoriban — szerinte — legfeljebb a nagyon gazdag emberek kiváltsága lehetett. Ezúttal a szegény masgiach is joggal érezhette magát jómódúnak; meg volt mindene, ami az ünnepre szükséges és kívánatos. Hazaérkezett két fia is, akik mellé még két gyermeket invitált, hadd ízleljék Beile remek chrauszeszét (amelyet őrölt dióból, almareszelékből készített, fahéjjal szórt meg és borral kevert péppé), egyenek a máceszgombóc-levesből és igyanak a finom sel peszách-borból. Persze ezek mellett nem mulaszthatták el (bármennyire szerették volna is!) a keserű gyökér fogyasztását sem, amely arra emlékeztetett, hogy mily keserű volt az élet a rabságban, a sós víz pedig a réges-rég elsírt könnyeket szimbolizálta. Az egyik kisfiú jutott ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy megismételhesse a történelem során oly sokszor elhangzott kérdést: Má nistánu... Miben különböt ReW ff^JíozzáértŐ ^n*e?ekVyu|alfnávSlmondta — dúdolta — énekelte a hagadabeli legendát, majd körültekintett az asztalnál ülők kis seregén, a széderre kibővített családján, s az egyszerű, jó lélek olyasmit érzett, hogy most ügyesen elcsente az afikomant, hogy majd kellő jutalom ellenében visszaszolgáltassa, a másik nedi" folvton az asztal közepén álló, színültig telt nagy pohárra bámult; csakugyan „fogyasztott”-e Éliás próféta a peszáchi borból?... Beile asszony kis porcelántálkát hordott körül; a széder résztvevői kezet mostak, mert pillanatokon belül ott párolgott a gombócleves... Az estebéd (ahogy a régi Hagadákban olvashatjuk) után folytatni kellett a szertartást. A család azonban meglepetten vette észre, hogy Reb Mejlach nyilván a széder közben előírásszerűén fogyasztott — meglehetősen erős — bor hatására, elszenderedett. Rádőlt a duzzadt párnára és álmában még mosolygott is. Senki sem akarta zavarni; hadd pihenjen. Nagyobbik fia vette át a családfő szerepét és halk zümmögéssel szálltak fel a szépséges dallamok foszlányai. Az öregember gyünyörűt álmodott A mennyekben járt, ahol éppen ugyancsak szédert ültek. Az apja aranytrónuson pihent az asztalfőn, mellette a felesége, Reb Mejlach édesanyja, jobb- és baloldalt pedig rég elhunyt két fivére. Közéjük csöppent Reb Mejlach, sőt Beile is, aki soha egy pillanatra sem hagyta el. Boldogan, örömmel találtak'egymásra á nagy ünnepem Éppen a gödölve tanulságos históriájánál kezdett ébredezni Mejlach. Kitörölte szeméből az álmot és kissé révetegen tekintett körül: — Jaj, de szép volt! — suttogta. Felesége felsegítette és az ágvhoz támogatta. Reb Mejlach annyi szürke hétköznao után folytatta színes, mindent bearanyozó peszáchi álmát. Barátainak és Ismerőseinek kellemes pészach ünnepeket kivan Schwanz Jenő és Sósa GET-SET DRIVING SCHOOL 333 Wilson Ave. B/2 Tel.: 635- 1 10? tulajdonosa WEISSBERGER TIBOR és FELESÉGE Kellemes Pészach ünnepeket kíván KELLEMES PESZAH ÜNNEPEKET KIVAN . i MINDEN BARÁTJÁNAK ISMERŐSÉNEK ÉS ÜZLETFELÉNEK PICK GYÖRGY, JUTKA és a gyerekek NO - DENT Laboiotories it-íj' 881 EGLINTON AVE. Kellemes Pészach-i ünnepeket kíván KEDVES VEVŐINEK BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK AZ OPEN WINDOW BAKERY
