Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-07-07 / 765. szám

1979 Július 7. * MENÓRA 9. oldal folytatás A VEZÉR ÉJFÉLKOR BESZÉL. Hitler azonban egyelőre sem­mit sem irt alá és a főhadiszál­lás valósággal el volt vágva a világtól, onnan egymást érték az ellentmondásos, össze­vissza adott, visszavont paran­csok, hála Fellgiebel tábornok­nak, a főhadiszállás hlradószol­­gálata vezetőjének, aki szin­tén összeesküvő volt. Ezt azon­ban nem lehetett soká fenntar­tani. Végül is este 9-kor beje­lentette a berlini rádió, hogy éjfélkor Hitler beszélni fog. A Bendler-strassén ekkor már tudták, hogy mindennek vége. Európa többi fővárosaiban azonban simán haladt előre a puccs a kora esti órákig, he­lyenként tovább is. Párisban az összeesküvés élén maga Stülp­­nagel tábornok, franciaországi német főparancsnok állt. Benne volt az összeesküvésben Rom­ínéi tábornagy, az egész nyu­gati arcvonal főparancsnoka Is, aki azonban július 17-én súlyo­san megsebesült. Posztját a ha­tározatlan von Kluge tábornagy1 vette át. Rommel kész volt arra, hogy a Bendler-strasseröl ér­kező parancs után megnyissa a német frontot a szövetségesek előtt. Stülpnagel azonban hiába A HITLER ELLENI MERÉNYLET ÉVFORDULÓJA sürgette az Ingadozó Kluget, az nem tett semmit. Pedig Stülp­nagel már letartóztatta a Pá­risban tartózkodó Gestapo és SS tiszteket, szám szerint más­fél ezret, a tisztikar zöme mö­götte állt, éppen a legfontosabb, Kluge kivételével. Stülpnagel késő este még egy telefonhí­vást kapott Berlinből Beck ve­zérezredestől. Beck szerint a franciaországi hadsereg átállá­sa még megdöntheti Hitlert. Stülpnagel újra beszélt Kluge­­vel. -Ha az a disznó nem élne (Hitler) más lenne a helyzet­in ondta Kluge és nem intézke­dett. Két nappal később Stülp­­nagellel együtt végezték ki. Prágában, Bécsben gyorsan fel­bomlott az összeesküvés. REFLEKTOR FÉNYBEN... A Bendler-strassen lassan másztak az órák és a beérkező hírekből már világos volt; nem sikerült. A letartóztatott náci tisztek és Fromm tisztázatlan körülmények között kiszabadul­tak és elfogták a magukra ma­radt összeesküvőket. Fromm parancsára Stauffenberget, Olbrichtot és két társukat egy sebtében összeállított hadbíró­ság halálra Ítélte és aBendler­strasse udvarán katonai teher­autók reflektorának fényéber agyonlövette. -Éljen szeretett Németországom! - voltak az ezredes utolsó szaval. Közben megérkeztek Kalten­­b'-unner személyes vezetésével a titkosszolgálat " szakembe­rei" és megkezdték a "nyomo­zást" . A nyomozóknak egye­nesen Hlmmlerhez kellett kül­deniük az adatokat. Az össze­esküvők életét a nyomozás ér­dekében átmenetileg megkímél­ték. Beckét nem. Az öreg ka­tonának revolvert adtak, gesz­tusként" . Agyonlőtte magát. Fromm tábornokot Is agyonlőt­ték, mert nem volt elég "éber". Párisban kiengedték az SS foglyokat és letartóztat­ták Kluget és Stülpnagelt. A francia fővárosban egész éjjel tartott az összeesküvő tisztek összefogdosása. ÚJRA A GONDVISELÉS • • Nem éjfélkor, ahogy bejelen­tették, hanem csak félegykor, éppen 12 órával a merénylet után a megzavarodott német nép újra hallhatta a Vezér gyenge, remegő, de felismerhető hang­ját az éter hullámain. A főhadi­szállásról beszélt. Közölte, hogy jól van, az "isteni gondvi­selés jóvoltából” megmenekült és tovább vezeti a németeket az elkerülhetetlen végső győzelem felé. Bejelentette, hogy *fe német történelemben egyedülálló bűn­tett" megtorlása már elkezdő­dött. A rövid beszédnek való­színűleg ez volt az egyetlen Igaz mondata. Az első "tárgyalást" már 1944 augusztus 7-én megtartot­ták Berlinben. A hírhedt náci vérblró Freiser első áldozata Wltzleben tábornagy, von Hasé, Höppner és Stieff tábornokok voltak. A vérbirőság gyorsan dolgozott. Délután volt az Íté­let, röviddel utána az elítélteket zongorahurra és húskampókra akasztva ' kivégezték. A kivég­zésről film készült, amelyet pár órával később a Kancellá­riában Hitler és a náci veze­tők előtt levetítettek. Oszi-a - lan sikert aratott. MEGTORLÁS. . A Röhm puccs utáni esemé­nyek gyerekjátéknak tűnnek a július 20-1 merénylet követ­kezményeivel összevetve. A Egy szkeptikus humanista vitatkozása önmagával a vietnami menekülőkről Folytatás az 1. oldalról Magam: Csakhogy éppen ez a két amerikai ország, amely fantasztikusan fejlődött az euró­pai menekültek, ukránok, len­gyelek, németek, zsidók, ma­gyarok, csehek tömeges be­fogadásával igen rossz tapasz­talatokat szerzett a kelet-ázsiai­akkal kapcsolatosan. Ennek megállapításához nem kell faji elfogultság, csak éppen nem szabad szédíteni önmagunkat. Az elterjedt paki-viccek nem azért születtek ,mert a pakisztá­niakat, a dél-indiaiakat eleve rosszindulattal fogadták. Hanem azért, mert (tisztelet a természetesen mindig, minden­hol jelenlévő nagyszámú ki­vételnek) ezek a népcsoportok állnak ma a munkanélküli és szociális segély statisztika élén és legtöbbször nem saját hibájukon kívül. Nemcsak halálról való felfogásuk más, mint a miénk, de az életről, illetőleg az életfeltételek meg­teremtéséhez szükséges munkáról is. Nagyon nagy a lehetőség arra, hogy ahelyett, hogy termelőerőt kapnánk, el­tartásra nem szoruló, de igényt tartó semmittevőket veszünk a nyakunkba. Én: Azt szokták mondani, hogy mindén általánositás hazug. Én inkább azt mondanám, hogy minden általánosításnak van egy kis igaz magva, amiből aztán hazug következtetéseket vonnak le. Először is nincs olyan faj, hogy délkelet-ázsiai. Azok, akik most menekülnek és bebocsáttatásra várnak nem ahhoz a fajtához tartoznak, akiről te beszélsz. Azt igazán csak mellékesen jegyzem meg, hogy az általad említett fajták sokkal közelebb állnak fajilag a fehér emberhez, mint a sárgához. Hiszen az un. hindu fajták árják. Indo-európaiak, indo-germánok rokonai. Viet­námból viszont most zömmel a kínaiak menekülnek, azok a kí­naiak, akik az amerikai kon­tinens felépítésében, gazdaggá tételében alaposan kivették ré­szüket, s akik köztudomásúan szorgalmasak, kulturáltak, vállalkozó szelleműek, a legjobb bevándorló anyag. Meggyőző­désem, hogy nemcsak erkölcsi felháborodásunk követeli a be­engedésüket -hanem alaposan megfontolt gazdasági érdekek is. Magam: Egy demokratikus ország kormánya nem egyköny­­nyen szánja rá magát egy olyan lépésre, amivel a lakosság, főleg az őslakosság egy jelentős része nem azonositja magát. Nem gondolod, hogy van némi igaz-, ság abban az érvben, hogy a 10 vagy 12 generáció óta itt élő ős­amerikai nem kíván extra adó­terheket vállalni azért, mert a sárgafajúak egymást ölik? Én: A dolog nem ilyen egy­szerű. Igaz, a sárga fajúak egy­mást ölik, mint ahogy történel­mük során általában a fehér fajúak is egymást ölték, és más fajok legyilkolására általában ritkábban kerül sor, ez azonban ma már teljesen mellékes. Ha egy évszázaddal ezelőtt ölték volna egymást a sárga fajúak, valószínűleg nem is értesültünk volna a történtekről, vagy ha igen, későn. Ma más a helyzet. A tengerben kapálózó kisgyerek képét a televíziós kamera fellövi a világűrben lévő mesterséges bolygóra, amely ugyanabban a pillanatban visszasugározza a képet egy amerikai vagy euró­pai képernyőre. Mi pedig azt mondjuk, hogy a dolog messze van, s a sárga tenger nem a mi “életterünk"-höz tartozik. De­hogyis nem. Nem az tartozik hozzánk, amit politikai meggon­dolások alapján húzott határok ítélnek nekünk, hanem az, amit látunk, ami mindennapos életünkhöz tartozik. Most pél­dául az, hogy kisgyerekek ful­ladoznak a Sárga tenger vizében. A világ az emberiség egységét, barátom, nem ünne­pélyes nyilatkozatok döntik el, határozzák meg, hanem azt modern technológiánk adottsá­gai kényszerítik ránk. Könnyű lehetett humanistának lenni olyan századokban, amikor a világ szörnyűségeinek egy nagy részéről egyáltalán nem tud­tunk. Most viszont értesülünk mindenről. : Magam: Lári-fári. Amiről t nem tudtak, az nem volt. Amiről nem tudunk, az nincs. Humanistának lenni mindig nehéz volt és humanistának lenni sohasem azt jelentette, hogy a kézenfekvő megoldást választották alapos megfontolás nélkül. Elképzelhető, sőt, sok példa van rá, hogy egykor volt humanisták végül is olyan meg­oldás mellett döntöttek, amely akkor embertelennek tűnt. Én: Mondottam már, nem hiszem, hogy az emberséges megoldás valóban olyan meg­oldhatatlan problémák elé állítaná a világnak azt a részét, amelyik segíteni akar, mint amilyennek az első pillanatra tűnik. Miért nem segit testvére­in egymilliárd kínai? — mon­dod. Persze vannak olyan politikai meggondolásaik is, amikkel semmiképpen sem ért­hetek egyet. De a politika, azt hiszem, e pillanatban másod­lagos kérdés. Talán éppen azért nem segítenek, mert ezer millió ember él egy akkora területen, amely meg sem közelíti mond­juk a 20 milliós Kanadát. Ha nekik maguknak sincs mit enni­ük, úgy mégis csak jobban bo­­csájtható meg segíteni-nemaka­­rásuk, mint azoké, akik bőség­ben élnek. Magam: Szegénység és bőség nagyon aránylagos fogalmak. Próbáld elmagyarázni egy sze­gény amerikainak, hogy ő gaz­dag. Amíg nem tudod meg­győzni arról, hogy a televízió, az autó, a hideg-meleg víz, a konzerv-étel nem alapvető em­beri előfeltétele az életnek, ad­dig a helyzet reménytelen, s ad­dig, ha nagyobb számú munka­piaci versenyzótársat hozol a nyakukra, természetszerűen váltod ki belőlük az ellenük irá­nyuló gyűlölködést. Én: Lehet, hogy most hir­telen az antihumanizmus tör ki belőlem. Nem tudom igazán sajnálni a szegényeket pusztán csak azért, mert szegények. Hi­szen éppen te magad mondtad most, hogy ez egy aránylagos fogalom. Szívből sajnálom azt, aki azért szegény, mert képtelen önmagán segíteni, de meg­győződésem, hogy a szegény nem azért szegény, mert én gaz­dag vagyok. Ez a kettő nem szükségszerűen áll szemben egy­mással. Például nem hiszem azt, hogy ha az észak-amerikai kon­tinensre beengednének mond­juk félmillió menekültet, ez le­rontaná a munkaerő piacon azoknak az esélyeit, akik ma munka nélkül vannak. - Általános munkanélküliségről beszélnek, s ugyanakkor nem lehet mezőgazdasági mun­kásokat találni, nincs elég épít­kezési segédmunkás, vendéglők weekend-ekre azért kénytelenek bezárni, mert ünnepnapra nem kapnak mosogatót, az amerikai munkanélkülinek a legnehezebb helyzetben sem fűlik a foga a piszkos vagy nehéz munkához. Ezzel szemben azok, akiknek életét mentik meg ázzál, hogy beengedik őket valahová, bizo­nyára nem fognak válogatni a munkában. Magam: És ha mégis? Ha hamarabb kapnak rá az amerikai életforma kényelmére, mint az itteni munkatempóra és stílusra, akkor mi lesz? Én: Történelmi horderejű kérdésről van szó. Tehát el­ismerem azt, hogy alapvető tör­­vényeink is változásra szorulnak, ha a kérdéssel meg akarunk birkózni. Azt például rendjén valónak találnám, ha megváltoztatnák a welfare tűt vényünket vagy a munkanélkü­liségi törvényeket és a most érkezőket egy meghatározott időre kizárnák ezekből az elő­jogokból. Meg tudom érteni, ha egy nemzet nem akar ingyen el­tartani olyan bevándorlókat, akik eddig nem vettek részt az ország építésében. De nem va­gyok hajlandó elfogadni, hogy ne adjunk meg nekik a lehető­ségeket, hogy a további országé­pítésből kivegyék a részüket, s ezzel együtt kivegyék az őket megillető jogokat is. Ha a dolgot leegyszerűsítjük, csupán egy kérdés marad belőle: el lehet-e tartani még néhány száz­ezer embert az amerikai kon­tinensen vagy sem? Szerintem igen. S amikor életekről és halá­lokról van szó, minden más mellékes. Magam éppen válaszolni akart nekem, amikor hirtelen felébredtem, s így képtelen va­gyok eldönteni, hogy a két vitatkozó közül melyiknek volt igazam. A szobában tudniillik csend volt, teljes csend, csak én voltam jelen. És én is csendben. Olyan csendben, mintha a világ másik felén nem is lehetne hallani éhező gyerekek sírását, tengerbe fúlók jajongását. Olyan csendben, mint hogyha a reggeli hírek nem is vetnék a képernyőmre azokat a megren­dítő, borzalmas jeleneteket, a­­melyek a világ e távoli felén történnek — ugyanabban a pil­lanatban. letartóztatottak számát sosem tisztázták. Megbízható adatok szerint a nácik a merénylettel és puccsal összefüggésben 4890 személyt végeztek ki, vagy koncentrációs táborokban pusz­títottak el. Az áldozatok végte­len sorából csak néhány név: Stauffenberg ezredes, Beck, Wltzleben, Stieff, Höppner, von Hasé, Thlele, Stülpnagel, Os­­ter, Treschkow, Olbrlcht tá­bornokok, Canaris tengernagy, Gördeler lipcsei polgármester, Bernstroff, Hassel, Trott, Schulenberg diplomaták, von Moltke gróf, Bonhoffer lelkész, a szociáldemokrata vezetűk kö­zül Haubach, Relchwein, Leber, Leuschner. Rommelnek -hír­neve miatt- megengedték, hogy megmérgezze magát. Stauffen­berg, Gördeler és von Hassel családjainak valamennyi férfi­tagját elvitték, az összeeskü­vésben résztvett promlnensebb személyiségek rokonságát va­lósággal megtizedelték. Az összeesküvés felgöngyölé­­se, ezrek kivégzése, tízezrek bebörtönzése nem menthette meg Hitleréket, kilenc hónappal később Németország elpusztít­va, kivérezve a szövetségesek lába előtt hevert. Ma már csak történetírók számára való téma latolgatni, hogy ml történt volna, ha az összeesküvés sikerül. Az azon­ban tény, hogy Németország nyugati fele bámulatos rövid Idő alatt -és a volt ellenség hathatós támogatásával- fel­épült a romokból, kiheverte a háborús vérveszteségeket, szi­lárd pillére a Nyugatnak. A ná­ci szörnyűségeket azonban még hosszú ideig nem lehet kitörül­ni a népek emlékezetéből. Egy új, demokratikus Németország építésénél a mai német veze­tők gyakran -és joggal- hivat­koznak Stauffenbergék hősi ál­dozatára; nem minden német volt náci. Patetikusan bátor kí­sérletük és hősi haláluk 35. év­fordulóján nem tagadhatjuk meg tőlük a hősöknek kijáró tiszte­letet. Ok a mi oldalunkon vol­tak. HAVAS KORNÉL * Magyar kozmetika a * belváros szivében a £ Bay és a Bloor sarkún-fc Arcdpolds * Manikűr * Pedikűr -4t (férfiaknak is) * Tartós szem pilla­­.£ festés * Kikészítés * Szőrtelenités * * Judith Gordon * KOZMETIKUS SZALON ALEXANDRA Manulife Centre * 55 Bloor St. W. tel: 967-4100 Akar ön is egy jó hajvágást?' Keresse fel Ligeti volt budapesti Váci utcai férfifodrászt, fiair Stylist ahol két I. osztályú férfi fodrásznö biztosítja a gyors és jó kiszolgálást BILL’S BARBER SHOP Mens Hair Stylist 599 St.Clair W. T:653-3779 BUDAPEST - LONDON FARNKFURT AMSZTE RDAM Bárhová Európába 7-180 napra $324x7* BUDAPESTRŐL kihozatal 7-180 napos tar­tózkodásra, egész éven keresztül igen kdvezményes áron $$$ AUTÓBÉRLÉS BÉCSBEN és BUDAPESTEN (automata) MIAMI BEACH LUXUS HARBOUR HOUSE 1 hét már $239.- tói APOLLO TRAVEL 1500 Bathurst St. 651-4102 Toronto, M5P 3H3 651-4333 ,,Toronto legjobb magyar' házikosztja...” írja a DaijjrStar és a Globeand Mail Ha jó házikosztot akar enni a CONTINENTAL restaurantba Pénteken: halászlé, túróscsusza kell menni Szombaton: sólet, töltött kacsa Vasárnap: töltött borjú, töltött csirke Espresso Tulajdonos: Mr and Mra CSESZKÓ 521 Bloor St. W. T: 531-5872 es 531-0081 410 Bloor St. W. 921-8644 Delioatessen and Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű felvágottakat és frissenvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére C.O.D. szállítunk ONNAN FonTLTD KANADAI Buick Regal KOCSIVAL Monté Carlo Hívja meg ma ezt a számot 651 -4480 j ■— N 24 órás szolgálat IpA/VtUOnilA ■ delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg es meleg: büfé-ételek. •* Elvitelre vagy hely­­****************bem f0gyasztésra. **************** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 5 32 Eglinton A.W. T:488-5092 Deutsch házaspár Új telefonszámunk: 598-3469 BÖRONDOS KÉSZÍTÜNK 212 QUEEN STREET' W. (University »ve.-tél nyugatra)

Next

/
Oldalképek
Tartalom