Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-08-31 / 772. szám
1979 augusztus 31 * MENÓRA 9. oldal MEGJELENT! ftÉCZEY IVÁN a kiváló humorista, munkatársunk, elsó könyve HÖLGYEIM és URAIM! címmel $j6.-(US) vagy $7.-(CAN) Los Angelesben: Uj Világ könyvosztályán 5017 Melrose Ave., LA. California 90038 N ew York ban: Puski Corvin kö'ny vvfzlet 1590 Second Ave., N.Y.C. 'Toronto: Menóra P. Co. 105 Almore Ave., Downsview Montrealban: Héczey András 1500 Stanley St. No. 935 Montreal, Que. 849-6402 Dr. CRISTA FABINYI Mrs. ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LE1 - 6318 "Best Wiener Schnitzel in Town" COUNTRY STYLE Hungarian Restaurant Nyitva 7 nap d.e. 11-tői este IO-ig. Fast take out service 450 Bloor West Toronto 537-1745 Akar ön is egy jó hajvágást?' • Keresse fel Ligeti volt budapesti Váci utcai férfifodrászt, Hair ■Stylist ahol két I. osztálwí férfi fodrásznó biztosít/a a gyofS és jó kiszolgálást BILI7S BARBER SHOP Mens Hair Stylist St.Clair W. T:653-3779 ■¥ Magyar kozmetika a + belváros szivében a £ Bay és a Bloor sarkén Arcápolás * Manikür * Pedikür (férfiaknak is) * Tartós szempillafestés * Kikészítés * Szórtelenités & KOZMETIKUSI Judith Gordon ♦ * ♦ II. SZALON ALEXANDRA Manulife Centre * 55 Bloor St. W . tel: 967-4100 Magyar borok és likőrök Ontárióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATÓK Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcsó. Szekszárdi vörös. Egri Bikavér, vörösbor. Tokaji aszú, a bor király. Badacsonyi szürkebarát zamatos pecsenyebor. Debrői Hárslevelű, zamatos fehérbor. Barackpálinka. Császárkörte. Hubertus. Esküvőkre, partikra éngedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. P.O. Box 275 Terminal „A” Toronto (Bécsi Magyar Hirado ) 1939 szeptember 1.-én, pénteken reggel 5.45 órakor a német „Schleswig-Holstein” cirkáló tüzet nyitott a Danzig előtt elterülő s népszövetségi határozat alapján lengyel katonai ellenőrzés alatt álló földnyelvre, a Westerplattéra. Ezzel egyidejűleg a Wehrmacht alakulatai négy irányból hadüzenet nélkül támadást indítottak a Lengyelország ellen. Két nappal később, szeptember 3.-án Anglia és Franciaország — eleget téve Lengyelországgal szemben fennálló kötelezettségüknek — hadat üzentek a Németbirodalomnak. Ezzel megkezdődött egy újabb európai háború, amely két éven belül világháborúvá fejlődött. Két évtizeddel e világkataklizma kezdete előtt Wilson elnök s az első világháborúban győztes hatalmak egyes államférfiai ünnepélyesen kijelentették: az 1914/18-as háborút azért küzdötték végig, hogy ne legyen több háború. A nyugati demokráciák egyes vezető politikusai meg voltak győződve arról, hogy az általuk teremtett világrend intézményei, - így mindenekelőtt a Népszövetség, - hatékony eszközt adnak kezükbe egy újabb háború megakadályozására. Hogyan volt lehetséges, hogy 20 évvel a versaülesi békeokmány aláírása után Európa népei újra fegyvert fogtak s miért nem lehetett a Churchill által „szükségtelen háború ”-nak nevezett II. Világháború kitörését megakadályozni? Az „európai rend” fogyatékosságai Az első világháborút követő bcketárgyalások során Wilson elnök, akit az akkor még erősen izolacionista amerikai közvélemény nem támogatott, az új nemzetközi világrendre vonatkozó elgondolásait nem tudta megvalósítani. A vezetés átcsúszott Clémenceau és a többi soviniszta francia politikus kezébe, akik nem univerzális európai rendezésre, hanem a francia biztonsági igények kielégítésére törekedtek. Fő céljuk a legyőzött Németország megerősödésének megakadályozása, s e cél biztosítása érdekében erős szövetségi rendszer létrehozása volt. Ezért mindenekelőtt szövetséget kötöttek a 150 éves idegen uralom után 1918-ban függetlenségét visszanyert Lengyel-' országgal, majd ezt követően a három kisententeállammal, Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával. Franciaország és szövetségesei a harmincas évek közepéig döntő befolyást gyakoroltak az európai politikára. A franciák vezetőszerepüket annak köszönhették, hogy Amerika és a bolsevik forradalom következtében legyengült Oroszország távoltartották magukat az európai szintérről, Olaszországot a fasiszta forradalom győzelme után belső problémák foglalkoztatták, Angliát viszont lekötötték a birodalom belső nehézségei. A szövetségi rendszer azonban kezdetűn fogva nélkülözte a kellő stabilitást. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után Középeurópában vákuum keletkezett. A kisentente-államok egyetlen összetartó ereje a magyar revíziós törekvések elleni védekezés volt. Az újonnan keletkezett, vagy új területekkel gyarapodott u.n. „utódállamok” éppen úgy nem tudták a nemzetiségi kérdést megoldani, mint a Habsburg-Monarchia. Mereven elutasítottak minden, az 1919-es békeszerződések mégoly mérsékelt revíziójára irányuló törekvést, s ezáltal növelték a feszültséget a középeurópai térségben. A francia külpolitika, amelynek vezérelve a biztonság, a „sécurité” volt, szintén szembeszállt a revíziós elgondolásokkal. Fő célkitűzése a „status quo” fenntartása volt. Németország erősödése, Hitler hatalomrajutása Szülte előrelátható volt, hogy a közel hetvenmilliós Németország, mihelyt kiheveri a hábor s vereség következményeit, újra aktiv szerepet fog játszani az európai politikában. Ezért Franciaországgal ellentétben az angol kormányok 1920 óta a fokozatos közeledés és kiengesztelődés politikáját követték. E brit magatartást elősegítette a tény, hogy Németország 1920 után demokratikus, parlamentáris köztársaság lett s a német társadalom fejlődését a huszas években a gazdasági és politikai konszolidáció jellemezte. Ezt a fejlődést szakította meg az 1929-es new yorki tőzsdekrach és az ennek következményeként küobbant gazdasági világválság, amely Németországot különösen erősen sújtotta: számos üzem leállt, a munkanélküliek száma hatmillióra emelkedett! Ez a körülmény a szélsőséges elemeknek kedvezett. Egymást követték a kormányválságok, a választásokon előretörtek a kommunisták és a Hitler-vezette új, radikális szélsőjobboldali párt, a nemzetiszocialisták. A nácik valódi célkitűzéseit fel nem ismerő ultrakonzervatív személyiségek tanácsára az aggkori végelgyengülésben szenvedő búodalmi elnök, Hindenburg, 1930 január 30.-án Hitlert nevezte ki kancellárrá, aki a demokratikus szabadságjogokat nyomban hatályon kivül helyezte s diktatórikus módon kezdett kormányozni. E fordulat következtében Szoyjetoroszország és a fasiszta Olaszország után egy újabb európai nagyhatalom tért le az alkotmányosság útjáról és alakult át egypártrendszeren alapuló totalitárius állammá. Hitler - miután a bolsevista módszerekhez hasonló brutalitással megszilárdította uralmát - napúendre tűzte a vcrsaillesi békeszerződés revízióját. Az 1933-1938 közötti időszakban jelentős külpolitikai sikereket könyvelhetett el. 1935-ben egyoldalúan felmondta a békeszerződésnek a fegyverkezés korlátozására vonatkozó rendelkezéseit. 1936 márciusában a Wehrmacht bevonult a Rajna jobbpartján lévő demüitarizált övezetbe. Jelentős diplomáciai sikernek számított az 1934-ben Lengyelországgal kötött barátsági és megnemtámadási szerződés, az 1935- ös angol-német flottaegyezmény, valamint 1936- tól kezdve » külpolitikai célok összehangolása az addig inkább ellenséges Olaszországgal, öt év leforgása alatt Németország az 1919-ben megszabott Negyven évvel ezelőtt történt: Kirobban az utolsó „európai” háború határok módosítása nélkül is jelentős tényezővé vált Európában. E sikereket elősegítette Anglia jóindulatú semlegessége. Bár az angol közvélemény és kormány ellenszenvvel reagált a nácik brutális belpolitikai intézkedése úe, a versaillesi béke revíziójára irányuló külpolitikai lépésekkel azonban rokonszenvezett. Csak Churchill és néhány realisztikusan gondolkodó politikus látta, hogy Hitler jogosnak tűnő követelései kielégítésével későbbi hódításaihoz akar kedvező bázist teremteni. A müncheni egyezmény kihatásai A rövid idő alatt elért sikerek Hitlert vakmerővé tették. 1938 tavaszán a nemet haderő ellenállás nélkül megszállta Ausztriát. Ezt követően Hitler felvetette a Csehszlovákiában élő három és félmillió szudétanémet önrendelkezési jogának a kérdését. Mivel Csehszlovákiát kölcsönös segélynyújtási egyezmény kötötte Franciaországhoz -valamint 1935 óta a Szovjetunióhoz - a szudétakrizis 1920 óta az első komoly háborús feszültséghez vezetett Európában. A fenyegető háború elhárítása érdekében Chamberlain angol miniszterelnök magához ragadta a kezdeményezést és tárgyalásokba bocsátkozott Hitlerrel. E tárgyalások a német diktátor mértéktelen követelései miatt megfeneklettek, de a Mussolini javaslatára összehívott müncheni értekezleten a négy európai nagyhatalom, Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország által aláirt megállapodás értelmében a túlnyomórészben németek által lakott szudétaföldet a Németbirodalomhoz csatplták. Ezt követte a lengyel, majd - az 1938 november 2.-i bécsi döntés értelmében — a magyar revíziós igények kielégítése a néprajzi elv alapján. Mivel a II. Világháború után publicisztikai közhellyé vált, hogy a nyugati hatalmak a béke mindenáron való fenntartása érdekében cserbenhagyták Csehszlovákiát s egyedül a Szovjetunió volt hajlandó vele szemben szövetségesi kötelezettségét teljesíteni, e kérdéssel kissé behatóbban kell foglalkoznunk. Bár aligha lehet mentegetni Chamberlain naiv optimizmusát, aki a croydoni repülőtéren az őt ünneplő tömeg előtt arról lelkendezett, hogy a béke egy nemzedék életére biztosítvavan („peace for our time”), a történelmi tények tárgyilagos elemzése azonban az alábbi következtetésekhez vezet: Csehszlovákia a párizskörnyéki békeszerződések által teremtett mesterséges államalakulat volt. Az új köztársaságban a csehek arányszáma az 50 %-ot sem érté el. Masaryk, de főként Benes, centralisztikus uralma a köztársaság többi nemzetiségeit, a szudétanémeteket, a szlovákokat, a magyarokat, a ruténeket és a lengyeleket teljesen elidegenítette. E népek részint önállóságra törekedtek, részint csatlakozni, illetve visszatérni akartak az anyaországokhoz. A csehszlovák köztársaság Románia kivételével valamerinyi szomszédjával, így Lengyelországgal és Magyarországgal is, ellenséges viszonyban állott. Angliához semmilyen szövetségesi viszony nem fűzte. Katonai szövetséget Franciaországgal és a Szovjetunióval kötött. A Szovjetunió csak Lengyelországon és Románián keresztül tudott volna segítséget nyújtani - ezt Litvinov külügyi népbiztos 1938 folyamán többizben ki is jelentette - e két ország azonban mereven elzárkózott szovjet csapatok átvonulásának az engedélyezése elől. Franciaország viszont az adott katonaistratégiai helyzetben csak az esetben tudott volna segítséget nyújtani, ha számíthat Anglia támogatására. Az angol kormányférfiak azonban már 1938 tavaszán kijelentették, nem hajlandók háborúba menni egy olyan állam területi integritásáért, amelyik akadályozza az önrendelkezési jog érvényesítését, s amelyet a nyugati hatalmak egy győztes háború esetén, sem tudnának helyreállítani. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a békére vágyó angol közvélemény 1938-ban ellenzett volna egy európai háborút. Ugyancsak a háború ellen foglaltak állást a brit Commonwealth tagállamai, Ausztrália, Délafrika, Kanada és Ujzéland is. Ehhez járult a félelem a német légitámadásoktól, (az angol légierő fejlesztése csak 1938 őszén kezdődött). Az adott körülmények között két alternativa adódott: vagy békés- megegyezéssel Németországhoz csatolják a szudétaföldet, vagy a németek lerohanják Csehszlovákiát. A nyugati hatalmak Münchenben az első megoldást választották. 'A müncheni megállapodás igazi fogyatékossága abban állt, hogy kizárólag a némct-cseh kapcsolatokra korlátozódott. A négy hatalom a szlovák és rutén problémát figyelmen kivül hagyta, a magyar és lengyel igények kielégítését későbbi időpontra halasztotta. Érdektelenségük által a nyugati hatalmak átengedték a terepet Németországnak. Ezáltal egy újabb válság csíráját vetették el. München után tartós német uralom körvonalai kezdtek kibontakozni Közép- és Kelet-1 európábam Ezt senki sem látta olyan tisztán, mint az akkor még Németországgal baráti viszonyban lévő Lengyelország külügyminisztere, Beck, aki ennek ellensúlyozására lázas diplomáciai tevékenységbe kezdett. Támogatta a Kárpátalja visszaszerzésére irányuló magyar akciót, s hogy a nemzetiszocialista Németország további terjeszkedése elé gátat I emeljen, együttműködést akart kiépíteni Lengyelország, Magyarország, Románia, Jugoszlávia valamint a német expanziós törekvéseket ugyancsak bizalmatlanul szemlélő Olaszország között. A német befolyás háttérbeszorítása érdekében támogatta a szlovák önállósodási törekvéseket s normalizálni akarta Lengyelország és a Szovjetunió kapcsolatait. E célt szolgálta az 1938 novemberben aláirt lengyelszovjet kereskedelmi egyezmény. Danzing és a prágai bevonulás A ncmetellencs lengyel tevékenység az addig barátságos német-lengyel kapcsolatokat már 38 őszén befelhőztc. Ehhez az is hozzájárult, hogy Hitler a müncheni konferencia után felvetette Danzig s az u.n. korridor kérdését s erre a következő év januárjában, Beck utolsó berlini látogatása alkalmával visszatértek. A hitleri követelések önmagukban véve nem voltak túlzottak, a weimari köztársaság pártjai cs kormányai ennél sokkal messzebbmenő igényeket támasztottak Lengyelországgal szemben. Danzig bonyolult nemzetközi jogi státusa a vcrsaillesi béke egyik legszerencsétlenebb alkotása volt. Danzigot a Népszövetség ellenőrzése alatt álló, de messzemenő önkormányzattal rendelkező „szabad város”-sá nyilvánították, a Népszövetséget a főbiztos képviselte, de a lengyel állam is ellenőrzési jogokat gyakorolt Danzigban. A Danzigtól nyugatra elterülő u.n. „korridor”, vagyis Pomcrániának az a része, amelyet 1919-ben a Lengyel Köztársasághoz csatoltak, biztosította Lengyelország szabad kijutását a tengerre. Mivel azonban a korridor létesítésével Kelet-Poroszorszdgot elszakították a birodalom többi részétől, a nemet közvélemény ezt a megoldást már a weimari időkben is sérelmesnek tekintette. Danzigban 1935 óta a Berlinből irányított nemzetiszocialista párt volt kormányon, úgyhogy a bekebelezése nem sokat változtatott volna a tényleges helyzeten. A korridor visszacsatolását Hitler nem követelte, megelégedett volna egy semleges, autosztrada építésével. Mivel azonban követeléseit azzal a javaslattal kötötte össze, hogy - a Szovjetunió ellen indítandó támadó háború céljából - Lengyelország kössön szövetséget a Ncmetbirodalommal, a lengyel kormány nem volt hajlandó engedményt tenni. Beck joggal felt attól, hogy egy ilyen konstelláció elkerülhetetlen következményeként Lengyelország német vazallussá süllyedne. Ribbentrop 1939 januárjában tett varsói látogatása alkalmával megismételte e követeléseket, - ismét eredménytelenül. Csehszlovákia belső helyzete s az a félelme, hogy egy esetleges lengycl-magyar-szlovák együttműködés megnehezíthetné a birodalom terjeszkedését kelet felől, Hitlert gyors cselekvésre késztette. Ösztönzésére 1939 március 14.-én a pozsonyi tartománygyülés kikiáltotta a független szlovák államot, cs másnap német csapatok vonultak be Prágába. Hitler Cseh- cs Morvaország függetlenségét megszüntette s a két tartományt protektorátusi státussal bekebelezte a birodalomba. Ezzel egyidejűleg a magyar hadsereg bevonult Kárpátaljára. A prágai bevonulással Hitler jóvátehetetlen külpolitikai hibát követett cl. Csehország függetlenségének megszüntetésével megszegte a müncheni egyezményt, s ezt a nyugati, főleg az angol közvélemény olyan felháborodással fogadta, hogy c hangulatváltozás hatása alól a Németországgal való megegyezésre törekvő angol államférfiak sem vonhatták ki magukat. Chamberlain hires birminghami beszédében, amelyet két nappal a prágai bevonulás után tartott, határozott hangot ütött meg, s kijelentette, a demokráciák ellenállnak minden világuralmi törekvésnek. Fokozta a feszültséget a litván kormányhoz intézett német ultimátum s a Memclvidék „visszatérése” a birodalomba, majd egy újabb Lengyelországhoz intézett német jegyzék, amelyben a németek Danzig visszaadását követelték. A lengyelek ezt újból elutasították, s Chamberlain 1939 március 31.-cn - Franciaország nevében is - feltétel nélkül garantálta Lengyelország határait és függetlenségét. Ezt követte néhány napon belül a Romániának és Görögországnak adott angol-francia garancia-nyilatkozat. A 60-as évek eleje óta tekintélyes angol történetírók. - többek között A. J. P. Taylor és Liddle Hart. - Chamberlain c diplomáciai lépését elhamarkodottnak nyilvánították. Tagadhatatlan, hogy az utókor szemében éppen olyan amatőr-szerűnek hat, mint München utáni béke-eufóriája. Az is kétségtelen, hogy c garancia ellenkezett az angol diplomácia évszázados hagyományaival, hiszen Anglia sohasem kötötte le magát békeidőben az európai kontinensen. A garancia tehát vita tárgyát képezheti. F^yet azonban nem lehet elvitatni: Chamberlain meg volt győződve arról, hogy e lépésével Hitlert visszarettenti a támadástól, s ezáltal megmenti az európai békét. Ám ez az elgondolás akkor lett volna reális, ha a Szovjetunió is csatlakozik a garanciához. A német-szovjet megnemtámadási egyezmény A Szovjetunió a 30-as években úgy szerepelt, mint a fasiszta államok elleni ellenállás bajnoka, a kollektív biztonság őre. Az azóta napvüágra került okmányok alapján ma már tudjuk, hogy Sztálin ebben az időszakban is jó kapcsolatok kialakítására törekedett a ncmzctiszocialista Németországgal. A bolsevik hatalom megszilárdulása óta két cél vezérelte: a Szovjetunió elleni esetleges támadás elhárítása s ennek optimális biztosítása érdekében háború kirobbantása a kapitalista országok között. A német-lengyel illetve a német-angol viszony kiéleződése e politika számára kedvező előfeltételeket teremtett. Mivel a nyugati hatalmakkal kötött szövetség a háborús veszélyt elhárította volna, a szovjet külpolitika tervezésében prioritást nyert a közeledés a Harmadik Birodalomhoz. 1939 tavaszán még nem volt bizonyos,, hogy Hitler hajlandó-c együttműködni a Szovjetunióval. Sztálin ezért színleg tárgyalásokba bocsátkozott a nyugati hatalmakkal. A megbeszélések 1939 májusában kezdődtek Moszkvában. Rossz ómenként hatott a Nyugat barátjának tartott Litvinov leváltása, s Molotov külügyi népbiztossá történt kinevezése, aki szívós, kellemetlen tárgyalófélnek bizonyult. Az egész nyáron át folyó tárgyalásokon mindig újabb és újabb követeléseket támasztott. Ezek lényege a Finnország és a balti államok fölötti szovjet hegemónia megszerzése volt. E tárgyalásokkal párhuzamosan folytak a titkos német-szovjet megbeszélések is, amelyek eredményes befejezését július végétől kezdve már maga Hitler sürgette. Az eredmény az a „bomba” volt, amely 1939 augusztus 23.-án robbant amikor Ribbentrop a német-szovjet barátsági cs megnemtámadási egyezmény aláírása céljából Moszkvába érkezett. Az egyezmény egyik napról a másikra felborította az európai egyensúlyt. Németországnak nem kellett attól tartania, hogy keleten erős ellenféllel kerül szembe. A lengyelek elleni támadás most már csak napok kérdése volt. Hitler meg volt győződve arról, hogy a gyökeresen megváltozott helyzetben Anglia és Franciaország nem teljesíti a lengyelekkel szemben fennálló kötelezettségeiket, úgy vélte tehát: rizikó nélkül támadhat ... A megnemtámadási egyezménynek volt egy kiegészítő jegyzőkönyve, ez tartalmazta az érdekszférák elhatárolására vonatkozó megállapodást. A Szovjetunió elismerte, hogy Lengyelország nagyobbik, nyugati fele német érdekterület, a németek viszont beleegyezésüket adták ahhoz, hogy a San-Narcv- Visztula vonaltól keletre eső tartományokat a Szovjetunió vegye birtokba. Erre szeptember 17.cn került sor, amikor a Vörös Hadsereg a németekkel harcban álló Lengyelországot hátbatámadta. Hitferék ezenkívül ahhoz is hozzájárultak, hogy a balti államok és Besszardbia szovjet fennhatóság alá kerüljenek. A náci-szovjet paktum Németország nagy diplomáciai sikerét jelentette - pillanatnyilag. Hitler e pyrrhusi győzelmét kihasználva minden észszerű békéközvetitest elutasított s szeptember l.-cn megindította csapatait Lengyelország ellen. Ezzel kezdetet vette az újkor egyik legnagyobb kataklizmája, a 11. Világháború. A második világháború következményei A történelerp során ritkán fordul elő, hogy a háborús felelősséget tárgyilagosan meg lehessen állapítani. Az 1914-es háború előzményeinek könyvtárakra menő irodalma van, de a mai napig sem tudták tisztázni a háborús felelősség kérdését. 1939-ben tisztább a kép. A nemzetiszocialista Németország vezetői példátlan gátlástalansággal és brutalitással használtak ki egy számukra látszólag kedvező helyzetet s korszerű és fölényes haderejükkel rövid idő alatt legázoltak egy ezeréves múltú európai országot. A felelősség megoszlik köztük és a szovjet vezetők között, akik előre megfontolt szándékkal és cinikus eltökéltséggel teremtették meg ezt a helyzetet. Az angol és francia államférfiak tisztábban állnak a történelem itélőszéke előtt. 1939 szeptember 3.-án azért üzentek hadat Németországnak, hogy eleget tegyenek a megtámadott -Lengyelországgal szemben fennálló szövetségesi kötelezettségüknek. Kedvezőtlen eredményre jutunk azonban, ha ma, negyven év távlatából azt vizsgáljuk: elérték-e a nyugati hatalmak, céljaikat? Anglia és Franciaország kettős céllal indultak bele a háborúba: egyrészt, hogy Lengyelország függetlenségét megvédjék, másrészt, hogy az európai kontinenst megszabadítsák egy totalitárius nagyhatalomtól. Sajnos, egyik'célt sem érték el. Lengyelország a II. Világháború eredményeként - több más országgal együtt - szovjet csatlós állam lett. s Európa szabad államait ma is fenyegeti egy totális rendszerű állam . . . S nem hagyhatjuk figyelmen kivül a háború egyik legvégzetesebb következményét: Európa vezetöszerepe a világban meg-szünt, keleti fele a szovjet despotiznnis uralma alatt él, szabad politikai rendszerű nyugati fele viszont függő viszonyba került az amerikai világhatalommal szemben. Igazat kell adjunk a magyar származású amerikai történésznek Lukács Jánosnak, aki az 1939-ben kirobbant háborút az utolsó európai háborúnak nevezi. S ma, négy évtized távlatából, nem hatnak-e prófétai szózatként Márai Sándornak a Pesti Hírlap 1939 szeptember 3.-i számában írt sorai: „Most. midőn sötétedni kezd e drága táj fölött, amely második hazám volt. s amelynek a földrajzi neve Európa, lehunyom egy percre a szemem, s nem akarom elhinni, hogy ez. a búcsú”. DR.CZETTLER ANTAL