Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-07-28 / 768. szám

1979 Július 28 * T MENÓRA Kreisky azoknak a zsidó renegátoknak a típusa, akiket jól ismertünk a század for­dulótól kezdve a második világ­háború végéig. Talán az utolsó példánya az ellenszenves galuti zsidónak, aki az öngyűlölet súlyos lelki betegségében szen-l ved és még aljasságra is hajlandó azért, hogy zsidó mivoltát elfelejtesse a világgal, de elsősorban önmagával. Kreisky,.esetében a tünet még súlyosabb, mert hiszen Hitler óta elképzelhetetlen, hogy vezető pozícióban lévő zsidó tagadni, pláne feledtetni tudja származását. A ‘‘zsidó faj”, fogalmát Hitler, Göebbels, és Rosenberg olyan fertelmes módon eltorzították, annyira valóságossá tették a zsidó mivolt magától érthetőségét, hogy ma már aligha fordíthat hátat zsidó önmagának. Ha valaki zsidónak született, olybá tekintik mindig és minden pozí­cióban, legyen Ausztria kan­cellárja vagy az Egyesült Államok külügyminisztere. A most lemondott francia népjóléti miniszter. Simone Veil asszony nem vált volna az európai politikai élet érdekes­ségévé, ha nem születik zsidónak és nem járja Ausch­­witzot. Kreisky alighanem az európai szocialista mozgalom egyik tehetséges, de semmi­esetre sem kiemelkedő politikusa marad, ha nem tudná róla az egész világ, hogy zsidónak született és egy lelki­beteg fivére Izraelben él. Zsidó­ságának köztudottsága teszi an­nyira kiabálóan Izrael ellenessé, s elviselhetetlenné. Amikor kétségbevonja azt is, hogy a zsidóság nép és interjúvoló újságíró egy néhány bizonyí­tékkal szolgál cáfolatul, meg­jegyezte, hogy ha nép, aki bizony elég“misz fajta". Nem ó maga a mísz ember, hanem a zsidó mísz fajta. Nem is kell csodálkozni tehát azon, hogy fogadta Arafatot. Azon sem, hogy kihangsúlyozta a különbséget kétféle minősége között Arafat fogadásakor. A Palesztinái terrorszervezetek un­dorító vezére a Szocialista Inter­­nacionálé vezetőihez jött, velük akart tárgyalni "a palesztinai nép jogainak visszaadásáról". Maga az a tény is megdöb­bentő. hogy az Internacionálé vezetői erre a beszélgetésre ilyen provokatív módon hajlandók voltak. De Kreisky “túlteljesítette a normát" és nem elégedett meg azzal, hogy az osztrák szocialista párt hivatalos irodájában fogadja vendégét, hanem a miniszter­­elnökségen rendezett számára házi ünnepséget, olyan keret­ben. ami államfőknek jár ki, nem pedig egy nagyon is két­séges jogosultságú mozgalom véreskezű vezérének. De Kreiskyn kivül jelen volt Bécsben és lefényképezte magát Arafattal Willy Brandt volt nyugatnémet kancellár, a német szociáldemokrata párt elnöke is. aki párthiveivel együtt nem­régiben leszögezte, hogy az izraeli kormány, a telepitési politika folytatásával elidegeníti magát Izrael legjobb barátaitól. Willy Brandt és pártja az Európai Közöspiac alkotó részét képviselő Németország nevében beszél. Helmut Schmidt kan­cellár és Genscher külügy­miniszter legutóbbi nyilat­kozatai nem hagynak semmi kétséget afelől, hogy a palesz­tinai kérdésben súlyos ellentét áll fenn Európa és Izrael között, a telepítési politika folytatása a megszállt területeken pedig kifejezetten provokációnak I tűnik a szemükben. Ennek a véleménynek is kifejezést adtak. Általában, ezt a politikát, a legszélsőségesebb izraeli vallásos és jobboldali csoportokon kívül mindenki; elitéli. Álon More létesítése a Nyugati Partvidék arab tömb­jének a szivében olybá tekint­hető a palesztinai kérdésben Izraellel szembehelyezkedő politikai körök szemében, mint 3. oldal BARZILAY ISTVÁN: Kieisky, Arafat és a politikai bölcsesség kihívás, felesleges, sajnálatos _ provokáció. Arafat nem ostoba ember, ezt számos esetben bizonyította. Nem pozitív elme az övé, hanem éppen olyan negatív, mint Hitleré vagy Mussolinié volt. Fasiszta csirkefogó eszejárása az övé, s a gyors felfogás e tulajdonságok közé tartozik. Az Európai Közöspiac vezetőinek legutóbb elhangzott nyilatkozatait sietve kihasználta: ha Izrael barátai ennyire felháborodnak Álon More miatt, mi történne, ha mint a Palesztinai Felszabadító Szer­vezet elnöke, megjelenne az európai politikai porondon? Miért ne használná ki Izrael sajnálatos elszigeteltségét a megszállt területeken alkal­mazott politikát illetően, s miért ne jelenne meg az Izrael szem­pontjából egyik legérzékenyebb fórumon, a Szocialista Inter­­nacionálé bécsi találkozásán? Ez a fórum egyre nagyobb vonzerőt, gyakorol a nemzetközi világban, jóllehet az utóbbi időben néhány országban vonult ellenzékbe a szocialista párt. Izraellel kezdődött, Svédországban és Angliában folytatódott, Kanadában is valami hasonló történt, bár természetesen Trudeaut nem tekinthetjük szocialistának, csak arrafelé hajlónak. Csakhogy Arafat is tudja, mint minden más politikai tényező a világon, hogy szabad demokráciákban ezek a pártok elóbb-utóbb visszakerülnek a kormányrúd mellé. A jelen esetben pedig két olyan ország megbízottaival találkozott, amelyekben nem dőlt meg, ellenkezőleg, meg­szilárdult a szocialisták uralma. Ha mindezeket a tényeket fel­soroljuk, s ha figyelembe vesszük, hogy ezek a szocialista politikusok, legyenek ellenzék­ben vagy kormányon, hogyan minősítik kihívásnak a Begin kormány telepítési politikáját, hogyan szisszennek fel Álon More és hasonló létesítmények esetén, önkéntelenül felötlik bennünk a kérdés, nem járult-e maga a kormány is ahhoz, hogy az abszurdum megtörténhetett: Ausztria zsidó kancellárja, aki maga is a nácikorszak üldözöt­tje volt, a kancelláriában fogadta Jesszer Arafatot, aki a legjellegzetesebb módon kép­viseli a néppusztító nácipolitika folytatását. Mert nem vitás, hogy Begin igazat mondott, amikor a Kneszetben kijelen­tette: “Gyűlöljük a náci Arafatot és mindenkit, aki kiszolgálja, bármilyen szár­mazású is lenne." Abban is igaza volt. amikor megál­lapította, hogy a híres palesz­tinai manifesztum voltaképpen nem más. mint a második Mein Kampf a huszadik században." Csakhogy ezek a szavak nem segítenek. Kreisky megmarad renegát zsidónak ugyan,_de Willy Brand nem antiszemita, nem Izrael gyűlölő és a német kormány sem az, amint az Európai Közöspiac többi tag­állama sem antiszemitizmusból helyteleníti a Begin kormány­nak a megszállt területeken alkalmazott politikáját. Bármen­nyire is megdöbbentő volt együtt látni Arafatot Kreisky és Willy Brand társaságában a TV képernyőjén és a világlapok hasábjain, nem tudunk meg­szabadulni attól a gondolattól, hogy ezek a szocialisták kihí­vással válaszoltak a Begin kormány utóbbi lépéseire, amelyeket ők maguk is kihí­vásnak tekintenek. Álon More felesleges fény­űzés volt a békéért nehezen küzdő izraeli kormány részéről. Egyik ára. amelyet fizetni volt kénytelen, a fényes fogadtatás volt. amelyben a renegát zsidó Kreisky Arafatot részesítette. Ha nem is ennyire kihang­­súlyozottan, de ez a felfogás kifejezésre jutott a Kneszetben is, a rendkívül lojális Munkáspárti ellenzék szó­nokainak szavaiban. Nem kevésbé tartják ellenségnek Arafatot és nem kevésbé vetik meg Kreisky gesztusait, de különbséget tesznek a terrorista szervezetek és a palesztinai kérdés között. Tudják, hogy a Nyugati Partvidék arab jellegét semmiféle telepítési trükk nem Winnipegi képeslap Politikai bizonytalanság, gazdasági káosz Alig másfél évvel azután, hogy a manitóbai konzer­vatívok elsöprő erejű győzelmet arattak az 1977. évi válasz­tásokon, kibillentve a hatalomból az azóta fókor­­mányzóvá kinevezett Ed Schreyer újdemokrata kormányát. Sterling Lyon miniszterelnök komoly bajban van. Politikailag egyik vereséget a másik után szenvedi és a nagy hűhóval beharangozott gaz­dasági átszervezés teljes csődbe került. Az 1977-es konzervatív kampány a szocialisták államo­sítási törekvései és a kormány­­programok — például munkaalkalmak teremtése — ellen irányult. A közvélemény nyolc évi újdemokrata kormányzás után egyetértett ezekkel a törekvésekkel és a konzervatívokba helyezte bizalmát. Sterling Lyon nyom­ban nekilátott a tartomány politikai és gazdasági átszer­vezésének: előzőleg államosított vállalatokat "vissza­­magánosított" (vagyis áron alul eladta azokat magánvállal­kozóknak). s nemcsak hogy megszüntette a kormány­­támogatással létrehozott munkaalkalmakat, hanem egy év leforgása alatt több mint ezerötszáz tartományi állami alkalmazottat is elbocsátott. A terv szerint mindez majd a jöve­delmi adó csökkenésében fog megmutatkozni. Szegény manitóbaiak másfél éve várnak a csökkentésre, kiváltképpen miutánManitóba éveken át a legmagasabb provinciális adót nyögő tartomány volt. Ehelyett az 1979-re szóló költségvetés tíz százalékkal magasabb, mint az újdemokrata költségvetés volt 1977-re, nem számítva az élet­színvonalbeli különbséget. Másfél év bizonyítja, hogy az állami költségek csökkentése — az azóta hírhedtté vált lyoni „cutbacks" és „restrictions" — nincs magától értetődő arány­ban a magánszektor termelé­sének vagy jövödelmének növekedésével. Márpedig ha az adóbevétel ettől a szektortól elmarad, akkor egy kor­mánynak nincs más választása, mint az egyéni jövedelmi adók felsrófolása. Maguk a magán­cégek sincsenek megelégedve a konzervatív politikával: 1978- 79-ben nyolc nagy magán­­vállalat költözött el Manitobából Albertába, On­­tarióba és British Columbiába, vagy helyezte át központi irodáját más tartományokba. Ez a lépés aztán pánikszerű menekülést idézett elő képzett és magas iskolai végzettséggel rendelkező intellektüelek körében: soha annyi orvos, mérnök, ügyvéd és tanár nem hagyta el Manitobát mint az elmúlt másfél évben. Közben jelentősen emelkedett a munka­­nélküliek száma és kétségbe­­ejtően csökkent az azelőtt komoly bevétellel járó túriz­mus. Mindezek után érthető, hogy a május 22.-i országos válasz­tásokon gyászosan szerepeltek a manitóbai konzervatívok. Az előzetes prognózis szerint a Manitobára jutó tizennégy kép­viselői mandátumból legalább tizenkettőt a konzervatívoknak kellett volna megszerezniök. bár sokak szerint a másik két. hagyományosan újde­mokratákra szavazó körzetben is komoly esélyük volt a kon­zervatív jelölteknek. S mi történt? Az öt újdemokrata és két liberális mandátum mellett mindössze hét képviselői széket szereztek a konzervatívok, de ebből a hétből is csak három került ki győztesen meggyőző fölénnyel, a másik négy minimális szavazattöbbséggel jött be. A szavazók az egyetlen rendelkezésükre álló módon fejezték ki elégedetlenségüket a tartományi konzervatív politikát illetően: a szavazó­urnák útján. A csalódás olyan méretű volt, hogy Sterling Lyon a választás utáni napon Európába utazott, hogy hosszúlejáratú kölcsönökről tárgyaljon svájci és nyugatnémet bankokkal. Visszatérése után kapkodó, egymásnak ellentmondó ren­deleteket hozott. Az állami alkalmazottak további bélis­­tázását ugyan beszüntette, de egy olyan területen kezdett el fenyegetőzni, ami tabu minden manitóbai 'számára: az állami betegsegélyzó hatáskörének megnyirbálásával. Ma már biztosak lehetünk benne, hogy a politikusok által felfújt angol-francia ellentétek a legrövidebb időn belül elsimul­nának, ha az egészet fiatal­jainkra, a most felnövő generációra hagynánk. A kanadai keresztények és zsidók tanácsa dícséretreméltó tervet dolgozott ki québeci és manitóbai diákok nyári csere­akciójára. Tizenhét éves kis­lányunk, aki büszke magyar származására és mint sok más kanadai fiatal, lelkes híve a nemzeti és multikulturális egységnek, az elsők között jelentkezett a csereakcióban való részvételre. í;d Június közepén megérkezett a québeci ‘‘cserekislány". (A program értelmében a québeci diák két hetet tölt a manitóbai cserepartner otthonában, majd a manitóbai partner megy két hétre a québeci diák otthonába.) Csinos, nyúlánk, sötéthajú tizenhétéves diák volt egy kis québeci településből; apja vagyonos farmer, hatod­generációs francia kanadai, s a nem éppen franciás Stella névre hallgatott. Elég jól beszélt angolul, de ha nem beszélt volna semmit sem, akkor is csak angolul volt szabad beszélni — a csereakció szabályai értelmében — a mi otthonunkban, s a mi lányunk­nak franciául Stella otthonában. (A mi Lindánknak, aki folyékonyan beszél franciául, sokszor megerőltetésbe került nem franciául társalogni, kivált­képpen amikor a gyors angol beszéd némi gondolkodásra késztette Stellát.) Minden manitóbai nevezetes­séget megmutogattunk a vendégkislánynak, a híres Lower Fort Garry-tól a Lord Selkirk telepeseinek legelső táborhelyéig. Feleségem "multi­­kulturális" konyhája meg­kóstoltatta vele a magyar, angol, osztrák, görög, kínai és egyéb ínyencségeket. A csere­akciónak vitathatatlan előnye, hogy az otthonok a legjobbat kínálják a cserevendégnek, s olyan nevezetességeket mutat meg. melyek történelmi, tár­sadalmi és kulturális szem­pontból a tudást és tapasztalatot gyarapítják. Az első napokban feltűnt a vendégkislány tartózkodó, megilletódött, időnként csaknem gyanakvó maga­tartása. Bár kedves volt és barátságos, udvarias és mo­solygó, mindannyian észre­vettük a tartózkodását. Egy heti ittlét után, amikorra a két leány összemelegedett, végre is kiderült az ok. "St. Léon, a szülőfalúm, száz százalékig francia település” — mondta Stella az asszony finom csirke­­pörköltjének bekebelezése után. — “Franciául társalgunk, fran­cia iskolába járunk és vasár­naponként a katolikus temp­lomba megyünk. A St. Léon-on kivüleső világról nem sokat tudunk, de azt igen, hogy Quebec-tól keletre és nyugatra angolszász kanadaiak élnek és ukrán kanadaiak, meg olasz kanadaiak, de alig-alig francia kanadaiak, akik tanáraink és papjaink szerint nem méltá­nyolják kellőképpen a kanadai franciák nyelvi és kulturális jogait, s hogy Kanadát még mindig angolszász érdekterület­nek tekintik és az angol nyelvet, jogrendet és intézményeket ugyanúgy erőltetik ma is, mint az angol gyarmatosítás kor­szakában. Édesapám, aki hosszú ideig városi tanácsnok volt, s aki a kanadai nemzeti egység lelkes hive, bátorított fel csereakcióban való részvételre. Szerinte vezetőink eltúlozzák a Quebec és más tartományok közti feszültséget. Akarta, hogy kikerülve a megszokott hazai környezetből, megismerjem Kanadát, a nem-francia kanadaiakat és érzelmeiket velünk kapcsolatban. El se tudom mondani, hogy milyen hálás vagyok a vendéglátásért, a gondoskodásukért és a sok­sok figyelmességért, melyek gyorsan eloszlatták kezdeti gyanakvásomat." A két lány Quebec-be való utazása után tizennégy éves kamasz fiam. aki szerint a női nem — kivéve az édesanyját — szükségtelen teher, kér­désünkre. hogy milyennek találta Stellát, morogva felelt: "She is okay". Ami nagyobb elismerés mintha Khadafi "rokonszenves fickónak" nevezné Begint. Persze Linda még ma sem tud betelni kétheti québeci tartózkodása emlékeivel. A két lány változatlanul és lázasan levelez: az egyik hanglemezt küld, a másik csirkepaprikás­­receptet. Már most terveket kovácsolnak jövő nyárra, amikor Stella egész osztálya Winnipegre jön, később pedig Linda osztálya megy Quebecbe. Két világ felfedezte egymást. A most felnövő és ajtókat döngető új generáció ter­mészetes és magától értetődő tényezőnek tekinti a kanadai nemzeti egységet. Ezek a gyerekek, függetlenül szárma­zásuktól, büszke kanadaiak: együtt nevetnek, együtt sírnak, s megismerve egymást és prob­­lémáikat, kölcsönös meg­becsüléssel válnak felnőttekké. Bárcsak politikusaink is tanul­nának tőlük. Losonczy László változtatja meg és erre kon­struktív megoldást kell találni. Arafat és bandája kizárásával. A lojális szavazás, amellyel az ellenzék többsége támogatta a kormányt a Kneszetben. Kreisky ellen szólt, a PLO lét­jogosultságát vonta kétségbe, de nem adott felmentést Beginnek és munkatársainak olyan súlyos tévedésekért, mint a néhány tüntető jellegű, nevetségesen kis lakosságú település, amelyet egymillió 150 ezer arab közé ültetnek be. az izraeli hadsereg jó meghegyezett szuronyainak védelmében. MEGJELENT! HÉCZEY IVÁN a kiviló humorista, munka társunk, elsó könyve HÖLGYEIM és URAIM! címmel $6.-(US) vagy $7.-(CAN) Los Angelesben: Uj Világ k&nyvosztályán 5017 MelroseAve., LA. California 90038 New Yorkban: Puski Corvin kö'nyvuzlet 1590 Second Ave., N.Y.C. Toronto: Menóra P. Co. 105 Almore Ave., Downsview Montrealban: Héczey András 1500 Stanley St. No. 935 Montreal, Que. 849-6402 SZÁLLODA 50 motel szobával a gyönyörű fekvésű Castkill hegyekben A ezéi swimmingpool, * Gyönyörű árnyas park * Tánc a teakertben * Saját Night Club * Alex Omelsky és zenekara * Vendégművészek * Napi 3 kitűnő étkezés * Sószegény és cukorbeteg diétás ételek kívánságra. Benzinkutaknál nincs sorbanállás tankját feltöltik A BNAI ZION tagjait szeretettel várjuk. (914)254-5535 -Jjj*“8 ** Edith Miller CSUPÁN 2 és fél órára New York Citvtől a New York Thruway-n a 19-cs ki­járatnál a 28-as úton... MOLNÁR mm A6ÍNCY 303 Kast 80th St. N.Y.N.Y. 10021 I EL: 535:3681 CHARTEREK Izráelbe 699.- dollártól Budapestre 439.- dollártól Bukarest $419.-tól és Budapestről $439-tól Nyitott jegy Budapestre és Budapestről $499.­Az utazás a bizalom kérdése; IKKA, Tttzex, Comturist küldés. Az összes bel- és külföldi légitársaságok hivatalos képviselője. Útlevelek, vízumok, hotel, gyógyfürdő, autóbérlések. ROKONKIHOZATAL A LEGALACSONYABB ÁRON. Barbara Boltok TWFrFTTTFFTricTr-ITFFTrTIXEetl NEM KELL A MANHATTAN-BE MENNI! Megnyílt az első magyar Restaurant BROOKLYN HEIGHTSBAN 010 HUNGARÍ resiau hagyományos magyar ételek, csirkepaprikás, marhagulyás, töltött káposzta, székelygulyás, palacsinta, stb... Esténként: VERES NÁNDOR zongorázik, régi szép magyar sanzonokat. NYITVA: 7 napon át déli 12-tól este 10-ig. 142 Montague St. Brooklyn N.Y. 11201 Rezerváiás: 625-1649 55a tag Forum Tours gfe DIV OF PERSEPOLIS TRAVEL LTD. ROOM 909 667 MADISON AVE NEW YORK, NY 10021 • PHONE 838-8585 blinden utazással charterrel, rokonkihozatallal kap­csolatos ügyben hívja cégünket Fürst Györgyöt HUNGÁRIÁN MEAT CENTER, Inc. SERTÉS-, MARHAHÚS KÉSZÍTMÉNYEK HÁZI FÜSTÖLT KOLBÁSZFÉLÉK, SZALÁMI ÉS AZ ÖSSZES FINOM FELVÁGOTTAK 1592 SECOND AVE. (82 és 83 utcák közt) NEW YORK, N.Y. 10028. — Tel.: 650-1Ö15 magyar SÍRKŐRAKTÁR Wuinnib Bros & Bross, Inc. MANHATTANBAN 237 EAST MUSTON St. • NEW YORK N.Y. 10002 * Telefon: AL4-2360 Előnyös dron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKET

Next

/
Oldalképek
Tartalom