Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-22 / Supplement

1979 szeptember 22 * MENÓRA 35. oldal KELLEMES ÜNNEPEKET é& BOLDOG ÚJÉVET kívánnak ISMERŐSEIKNEK ás barXtaiknak LÁSZLÓ. ELISABETH. lOlARK, SYBEL és MICHELLE PINTÉR SZÉKELY MOLNÁR IMRE: Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Rokonainknak, Barátainknak és Ismerőseinknek \jomon <JClára eó GEORGE és ÉVA HALAS REALTY Ltd. Kellemes Üneepeket és BOLDOG Újévet Kíván ÜGYFELEINEK, BARÁTAINAK, és Ismerőseinek 131 Bloor ST. W. Colonnade Building a Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet Kívánunk Vevőinknek Barátainknak, Ismerőseinknek a BUDAPEST BAKERY & a HUNGARIAN CASTLE tulajdonosa Rácz László és családja Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet Kíván Barátainak és Ismerőseinek KADOSHA SÁNDOR és Családja 98 Burnside Drive Betegség, Élet, Gyógyászat Ha Pesten járok, lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy meglátogassam Dr. Magyar Imre professzort, az egykori Korányi Sándor Klinika, ma az I. számú Belgyógyászat igaz­gatóját, és megkérdezzem tőle, hogy mi újság a betegfronton, történt-e előmenetel a gyógyítás terén? Magyar Imre professzor neve és munkássága fémjelzi a magyar orvostudományt, kül­földi útjain az előadói katedrákon nemcsak a maga hirnevét öregbiti, de egyben nagy megbecsülést és-íiszteletet is szerez a magyar orvostudo­mánynak, amelynek kétség­kívül, a nagykövete, dísz­diplomatája. Népszerűsége vitathatatlanul óriási, lépten­­nyomon tapasztalom, hogy Magyar Imre professzor belépett a tudomány halhatat­lanjai közé. Személyével kapcsolatban már színes legendák keringnek közszájon. Egyik rá annyira jel­lemző, hogy följegyeztem. Magyarországon tudott dolog, hogy Magyar Imre professzor gyógyászati könyvei tan­anyagok az orvostanhall­gatóknak, a medikusoknak ebből kell kollokválni. A professzor szeme előtt nőnek fel ezek a fiatalok, közelről figyeli az életüket, a rátermettségüket, a szorgalmukat és a nevelésük elsőszámú szívügye, aki aztán az összképből állapítja meg, hogy ki való az orvosi hivatás betöltésére, és kiket kell eltaná­csolni onnan?! A legenda szerint éppen az egyik medikust vizsgáztatja, aki minden kérdésére megfelel. Magyar^ Imre végén^zt mond­­já' neki': Látom, hogy maga szorgalmas magoló. A feleletére megadom az ötöst, de meg­jegyzem, magából soha, de soha nem lesz jó orvos. És a Magyar­féle jóslatok többnyire be is válnak. Ezért aztán a medi­kusok a háta mögött röntgen­­szemű professzornak nevezik. Az I. számú Belgyógyászati Klinikán látogatom meg, szívesen fogad, modora le­kötelező udvariasság, minden szavából a nagytudású tudós tapasztalata szólal meg. Meg­hallgatja a kérdéseimet, arra a megjegyzésemre, hogy amire nem akar, ne feleljen, ő kijelenti: nem kérem, én haj­landó vagyok minden kérdésére válaszolni. Ez rá vall erre a nagykultúrájú emberre, aki nemcsak orvosnak kiváló, de mint regényírót is számon­­tartják a kiadók. Irodalmi és tudományos cikkei után két kézzel kapnak a szaklapok és az ismeretterjesztő, irodalmi lapok. Több nagysikerű regényt is írt, és a napokban fejezte be Eszter című történelmi munkáját, amely hamarosan a könyv­piacra kerül. Elsorolom kérdéseimet és ő nyomban válaszol, pedig ér­zékeny húrt pengetek az úgy­nevezett “hálapénzről'' beszél­getünk: Ebben az országban az egész­ségügy olyan módon fejlődött, hogy minden magyar állam­polgár elvileg a legmagasabb Dr. Magyar Imr. professzor sok évtizedes gyakorlatában rendű egészségügyi ellátásra tarthat igényt. Ennek az esz­közei azonban hiányoznak. Ebből következik, hogy egye­lőre ebben az átmeneti állapot­ban az elveknek a végrehajtása tökéletesen nem sikerülhet. Nem áll rendelkezésre elegendő eszköz, elegendő gyógyszer, elegendő orvos a megnőtt igé­nyeknek a teljesítésére. — A nehézségeket mindenki érzi. A beteg is érzi, mert elé­gedetlen, az orvos is érzi, mert nem tud eleget tenni az elvek­nek, segíteni pillanatnyilag gaz­dasági okokból nem lehet. Tehát olyan kérdések vetődnek fel, amelyek a figyelmet az alap­vető bajokról és nehézségekről elvonják. — Az egyik ilyen kérdés például a hálapénz kérdése, amelyik szerintem szinte jelen­téktelen. Egy ilyen kérdés pél­dául az euthanázia is, hisz a világ lakosságából egy rend­kívül piciny hányadot érint. — A hálapénz kérdése egy nagyon csúnya ügy hazánkban, és talán nemcsak hazánkban, hanem a környező államokban is. És az alapvető ok kettős: egyik az. hogy a beteg igényli azt, hogy az orvost hono­rálhassa. így élt évszázadokon, vagy évezredeken keresztül, nem tud elszakadni attól a gondolattól, hogy az orvos honoráriumot érdemel, hálapénz formájában vagy ajándék formájában. Ez a betegnek az igénye Az orvos­nak nem igénye a hálapénz. Azonban, ha meggondoljuk azt, hogy a jelenlegi orvosi fizetések teljesen elégtelenek ahhoz, hogy egy orvos a számára felállított feltételeket teljesítse, tehát tisz­tességes ruhában járjon, hogy gondtalanul beszélhessen a betegekkel, hogy magát az or­vostudománynak, vagy a betegek gyógyításának szentelje, ehhez az anyagi alapja nincsen meg. Tehát a lelkiismeretét megkönnyíti, ha a betegnek az intenciójával is találkozva, elfogadja a hálapénzt azoktól a betegektől, akiktől az nem külö­nösebb áldozat. A baj ott kezdődik, hogy mint minden társadalmi csopor­tosulásban, az orvosok közt is vannak nem tisztességes em­berek. Ezt nem lehet letagadni, akik olyan betegektől is elfogad­nak hálapénzt, akik számára an­nak az adása áldozat, és akik bizonyos körülmények között megkülönböztetik azokat a bete­geket, akiktől valamit várhat­nak, azoktól a betegektől, akiktől semmit sem várhatnak. Ilyen orvos elenyészően kevés van. A hálapénzt még a kor­mányzat sem kifogásolhatja alapjában, mert az a fizetés, amit az orvos ma kap, az az élethez nem elegendő. Ha a szocializmus fejlődése folyamán odáig jutunk, hogy az orvos munkáját az állam valóban megbecsülheti és a jelenleginek a három vagy ötszörösét tudja nyújtani, akkor a hálapénz ön­magától megszűnik, mint ahogy Magyarországon sem volt hála­pénz a második világháború elótL és mint ahogy a nyugati országokban sincs hálapénz, ahol az orvosok tisztességes fizetést kapnak. — A másik kérdésnek a jelentősége szerintem ugyan­ilyen. Az én véleményem az. hogy az embernek joga egy másik embert megölni nincsen. Sem háborúban, sem bírói ítélet alapján, sem semmiféle körül­mények között. Az ember nem ölheti meg a másik embert. Ez alapvető parancs. Azért sem, hogy szenvedéseitől szabadítsa meg. Ez rendkívül relativ dolog, hogy kit hogyan lehet a szen­vedéseitől megszabadítani. Ma már az orvostudomány fejlett, mindenkinek a fájdalmait, a szenvedéseit csillapítani lehet. Egy dolgot nem tehet az orvos: a reményt nem adhatja fel és nem adathatja fel a beteggel arra vonatkozólag, hogy talán még jobban lesz, vagy javulni fog. Ezt a reményt senkitől nem lehet elvenni, és szerencsére az emberi természet olyan, hogy a legmagasabb műveltségű és kul­túrájú emberek is, önmagukban az utolsó pillanatig reményked­nek abban, hogy az állapotuk múló és nem halálos. Egy em­bernek megmondani azt, hogy ő biztosan meg fog halni, azt az orvos nem teheti meg. Az or­vosnak nem is feladata ez. Az orvosnak a feladata, hogy gyó­gyítson, ha nem tud gyógyítani, akkor elviselhetővé tegye a beteg szenvedéseit, vigasztalást nyújtson és reményt adjon. Az orvosnak nem lehet feladata semmi körülmények között, hogy embert öljön. — Létezik az úgynevezett passzív euthanázia, ez egy másik kérdés. Az, hogy egy gyógyíthatatlan, súlyos, esetleg öntudatlan állapotban lévő betegnek az életét ne hosszab­bítsuk meg. Tehát ne támo­gassuk a szívét, ne támogassuk a vérkeringést céltalanul. Erre sem lehet azonban szabályokat felállítani. Szabályokkal az em­beriség visszaél. Mindig is visszaélt, a jövőben is vissza fog élni; szabályok itt nincsenek. Itt minden orvosnak a saját lelki­ismeretével kell tisztáznia, hogy adott esetben, aktívan hosszab­bítsa a beteg életét, vagy pedig emberhez méltó körülményeket biztosítson számára a meg­­haláshoz. Most áttér a rák betegségre. — A rákbetegséggel a világon rengeteg laboratórium és kutató foglalkozik, óriási haladás mutatkozik ennek a betegségnek a gyógyítása terén. Ugyanis azok a kémiai anyagok, amelyek a rossz in­­dulatú sejteket pusztítják, az úgynevezett citosztatikumok, egyre tökéletesebb formában és egyre nagyobb mértékben kerülnek forgalomba, a radio­lógiai terápiával együtt. Úgyhogy ma már nemcsak azokat a rákbetegeket gyógyít­juk meg, akiket meg lehet ope­rálni, hanem azokat a betegeket is, akiket nem lehet meg­operálni. Ezeket is éveken keresztül aránylag jó állapotban és munkaképesen életben tud­juk tartani, ezeknek az eszkö­zöknek a segitségével. A rákos betegségeknek egy csoportjában már végleges gyógyulásokat is el lehet érni, igy például az úgy­nevezett nyirokmirigy betegség és a lymphogranulomatosis is gyógyíthatóvá vált. A leuké­miák, fehérvérűség és kapcso­lódó betegségek egy része is gyógyíthatóvá vált, úgyhogy a haladás olyan mértékű, hogy ha ennek az irányát tekintjük, akkor nagyon közeli időben Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kíván Barátainak és Ismerőseinek Mrs. VILMA MARTIN 100 CANION RD. lényeges változások várhatók ezeknek a betegségeknek a gyó­gyításában. — Már ma sem az a félel­metes betegség, ami régen volt. Olyan beteget például, aki mell­rákban szenved, és aki későn került az orvoshoz és már elter­jedt a rák a szervezetében, azt is meg lehet gyógyítani az esetek jelentékeny részében. Évti­zedekre lehet az életét bizto­sítani, besugárzással és citoszta­­tikus kezeléssel. Úgyhogy a haladás igen nagy. — Az orvostovábbképzés Magyarországon folyik, s egyre nagyobb szükség van rá, mert hiszen a tudomány olyan tem­póban halad, hogy azt már egy ember követni nem tudja, leg­feljebb a maga szűk szak­májában. Úgyhogy az, hogy az orvosok a gyógyítást, hogy úgy­mondjam up to date módon tudják végezni, ahhoz állandó képzés szükséges, amit az orvos önmaga nem képes végre­hajtani, tehát ezt szervezni kell, és szervezetten, évenként, két­évenként, há^pmévenként továbbképző kurzusokkal, egyéni továbbképzéssel, kong­resszusok rendezésével kell elérni. Hiszen valamennyi tudo­mányos társaságnak évenként vagy kétévenként kongresszusai vannak, ahol az orvostovább­képzés elsősorban folyik. Persze van az orvosoknak egy nagy rétege, amely részben az elfoglaltságára hivatkozva, rész­ben pedig belső indíték nélkül nem követi a haladást, elmarad, ezek tulajdonképpen nem or­vosok, hanem inkább az egész­ségügy hivatalnokai, akik nem állnak a feladatuk magaslatán. — Azt hiszem, hogy egy ki­csit megváltozott a tudomány haladása következtében a beteg és az orvos közti viszony. Vala­mikor az orvost valamiféle istenként képzelték, akitől élet­halál függ, aki misztikus módokon is gyógyít, s a benne való hit segíti a gyógyulást. Ezek a régi, misztikus tulaj­donságok ma már nem állnak fönn. Úgyhogy az orvos tekin­télye természetesen csökkent. Ma már az egészségügyi felvilá­gosítás olyan mértéket ölt. hogy a betegek nemcsak, hogy nem szó nélkül vetik alá magukat az orvos rendelkezéseinek, lidnem azt élesen kritizálják. Ma már az orvos-beteg viszony ideálisan konzílium, amelyben a beteg is megmondja a véleményét, az orvos is megmondja a véle­ményét, és a kettő véle­ményének az összhangja a helyes gyógyítás. Ebbe az or­vosok egy része és a betegek egy része nem akar bele­nyugodni. És még mindig a magasabb hatalmat keresi az or­vosban, és ha ezt nem találja meg, akkor csalódik. Úgyhogy azt hiszem, hogy a szocializ­musban ugyanúgy, mint a kapitalizmusban ilyen válság­ban van pillanatnyilag az orvos­beteg viszony, a kapitalizmus­ban az orvosnak az anyagi érde­keltsége miatt, a szocializmus­ban pedig az állami csökkent fizetése miatt az orvost keve­sebbre becsülik, mint régen tették. Én azt hiszem azonban, hogy ez átmeneti állapot, amely a tudomány igazi haladásával valamennyire meg fog szűnni és helyreáll a rendes egyensúly az orvos és a beteg kapcsolatában. Amit tudni kell a szívbetegségről — A szívinfarktusok a modern kornak a betegségét jelentik. Azonban érdekes módon éppen az Egyesült Álla­mokban, ahol az idő haladása talán a leggyorsabb, az in­farktusok száma csökken az utóbbi időkben. Ennek oka az, hogy fölismertük azokat az úgy­nevezett rizikótényezőket, amelyek ha nem is okozzák az infarktust, de hozzájárulnak az infarktusok keletkezéséhez. A napi stress, a napi izgalmak, a cukorbetegség, az elhízás, az ülő életmód, a tornának és a test mozgásainak a mellőzése, a beteg • bizonyos kémiai vál­tozásai, például a vér zsírtartal­mának a fokozódása, ezek ellen mind külön-külön küzdeni tudunk és valószínűleg ennek a küzdelemnek az eredménye az, hogy ma elérte már a tető­pontját a szívinfarktusok száma, és inkább visszafelé megy az Egyesült Államokban is, de Európa legnagyobb ré­szében is. — Rájöttünk arra, hogy az infarktusos betegnek az életét meg lehet menteni akkor, ha in­tenzív felügyelet alatt tartjuk a beteget és úgynevezett moni­torral a szívműködését szünet nélkül figyeljük, ha abban a leg­kisebb, klinikailag még észre­vehetetlen változás adódik, akkor már beavatkozunk. Amióta létesültek ezek az úgy­nevezett coronary unitok, vagy pedig intenzív care-unit, amelyek minden klinikán, min­den kórházban megvannak, ahová az infarktusos beteg bekerül, legalábbis az infarktusa után egy pár napra, azóta az in­farktusnak a halálozása nagy­mértékben csökkent. Persze ez nagyon drága eljárás, dehát az ember élete érdekében nem szabad kihagyni. — Az étrendi szempontok között a legfontosabb az. hogy az elhizás az emberiség egyik átka, amely előbb-utóbb csak­nem biztosan cukorbajra vezet, a vér keringését megterheli, a légzést gátolja, hormonális Folytatás a következő oldalon Üzletfeleinek, Barátainak, Ismerőseinek Kellemes í/nnepeket és Boldog Újévet Kíván ABONY PLUMBING and HEATING LTD. 181 Cocks field Ave. Unit 5 Downsview, Ont. GEORGE ABONY Rokonainak, Barátainak, Ismerőseinek, Kellemes Ünnepeket és Boldog 1Újévet Kíván LARRYand MARGARET WEISZ and FAMILY 45 Shenstone Rd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom