Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-22 / Supplement

20. oldal MENÓRA A MENÓRA-EGYENLŐSÉG OLVASÓTÁBORÁNAK, barátainak, ismerőseinek és a magyarnyelvű közösségnek jó ünnepeket és boldog új esztendőt kíván uron híid EGRI GYÖRGY és YVONNE > 13M'n H31D Rabbi Dr. ZÁBON ZOLTÁN a mártírok temploma rabbija úgy a saját, mint hitközsége nevében, minden kedves hittestvérének sok szeretettel kíván boldog, békés, egészséges új esztendőt jawn naiD n:e?5 KEDVES BARÁTAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KIVAN Failey (Felkai) Tibor és Felkai Rózsi 436 LAWRENCE AVE. WEST Kellemes Ünnepeket és BOLDOG ÚJÉVET ^ kíván KELEMEN és CSALADJA 36 NEVADA A VE. WILLOW DALE. Barátaiknak, Ismerőseiknek és Vevőiknek Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kivannak DEUTSCH BÁCSI és leányai 406 Bloor St. W. 925-7 182 ROKONAINAK, BARÁTAINAK ÉS ÜZLETFELEINEK JÓ ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN LIGETI BÉLA és családja (íhm muek shop) S59 ST.CLAIR AVE.W. — 653-3779 ANDREJ A. AMALRIK: BARÁTAINAK ÉS ÜGYFELEINEK BOLDOG ÚJÉVET ÉS JÓ ÜNNEPEKET KIVAN dr. Reich Imre & Magda uron roiű nxn Barátainak és Ismerőseinek Kellemes Ünnepeket És Boldog Újévet Kíván WIEDER MISI és ÉVA órás és ékszerész ' Á Szovjetúnió rákos tünetei Andrej A. Amalrik korunk egyik vezető orosz emigránsa, egyike az első disszidenseknek. Még mikor a Szovjetunióban élt és börtönben volt, Nyugaton megjelent „Megéri-e a Szovjetunió 1984-et?” c. könyve, melynek, ha nem is a dátuma, a diagnózisa mindenben érvényes. Andrej A. Amalrik, a történész, miután 1974-ben kitoloncolták a Szovjetunióból, Európában élt, évek óta pedig amerikai egyetemeken tanít. La­punk számára másfél éve nyilatkozott az 1956-os magyar forradalomnak az orosz polgárjogi mozgalmak­ra tett nagy hatásáról. Mostani cikkében a szovjetrendszer belső bajait, rákos megbetegedését elemzi. A Szovjetunió legsúlyosabb baja, valósággal rák­fenéje a szerkezeti válság. Az államszerkezet válsága. Ez abban áll, hogy ma már élesen különbözik a szov­jet társadalom struktúrája és az állam hatalmi struk­túrája. A hatalmi struktúra a maga menedzseri mód­szereivel, ellenőrző apparátusával, elnyomó berendez­kedéseivel és propagandahálózatával, úgy ahogy van, az 1920-as évek végén és a 30-as évek elején alakult hí; vagyis olyan időszakban, amikor a lakosság jelen­tős része még analfabéta volt vagy félig analfabéta, a lakossága többsége parasztokból állt, és az úgyneve­zett középosztály, nem is beszélve a felső rétegekről, teljesen megsemmisült, valósággal ki lett irtva. Azóta azonban a társadalom lényegesen átrétegződött és nagyot fejlődött, közben viszont a hatalmi struktúra semmit sem változott. A társadalomban megjelent egy új középosztály, meglehetősen nagy osztály, a lakos­ság jelentős része ma már műveltebb, s ez az osztály, ennek számos tagja nem óhajtja magát az idők vég­telenségéig „hallgató többségnek” tekinteni. Ez a helyzet konfliktusokra vezethet, a konfliktus meg­­mutatkozhatik drámai formában, mint például a nyílt disszidencia, vagy megmutatkozhatik a passzív rezisz­tenciában, továbbá a nem is kisméretű lokális elége­detlenségben, ennek a kirobbanásában. Mindez együttesen és fokról-fokra, talán nem mindjárt szem­mel láthatóan, de annál hatásosabban rágja és pusz­títja a rendszer alapzatát. Egy másik tény és jelenség, amely válságra vezet­het, a nemzetiségi probléma. A Szovjetunióban jelen­leg 50 különböző nemzetiség van, mindegyik legkeve­sebb százezer fővel; de az ötvenből 22 nemzetiség külön-külön több mint egymillió fővel rendelkezik. A nemzetiségeknek ez a nagyarányú különbözősége ellenkezik a Szovjetunió egységet hangoztató és köve­telő szisztémájával. Ne feledjük, hogy a nemzetiségek között vannak olyanok, amelyek a múlt században önálló államot alkottak, vagy más államnak a szerves részei voltak. Az ebben a helyzetben rejlő konfliktust némileg mérsékli az, hogy ún. nemzetiségi rész-köz­társaságok alakultak; de ezek autonómiája meglehető­sen korlátozott és többnyire csak papíron van meg. A központi hatóságok pedig újra és újra megpróbálkoz­nak azzal — néha könyörtelenül, néha ravaszkodva —, hogy a nemzetiségek nyelvét félretolják a nemze­tiségi hagyományokkal együtt, s bevezessék a „közös szovjet hagyományokat” és a „közös” orosz nyelvet. A fokozódó és egyre hangsúlyozottabb „eloroszosítás” nem annyira a központi orosz hatóságok erejének, mint inkább a gyengeségének a következménye. Ennek a gyengeségnek a magva az a félelem, a rettegés attól, hogy az orosz lakosság százalékszáma egyre csökken, a demográfiai egyensúly felborul. öt évvel ezelőtt a Szovjetunió lakosságának több mint 50 százalékát még az oroszok tették ki. Ma azon­ban az oroszok száma már az ötven százalék alá esett. Más, de még mindig szláv nemzetiségek arány­száma valamivel kevesebb mint 10 százalék. A nem szláv lakosok, nemzetiségek száma pedig több mint 30 százalék. Az elmúlt években az orosz lakosság éppen csak, hogy tartotta a születési arányt, viszont éppen a születési arányszám erősen növekedett a közép-ázsiai, kaukázusi és Volga-menti tájak nem orosz lakosságának a körében. Ha ez így folytatódik — és semmi sem mutat arra, hogy másként folytatód­nék —, akkor 1984-ben az oroszok kisebbségben lesz­nek a Szovjetunióban. Mindehhez járul az ideológiai válság. A marxiz­mus, amely a 20. század első felében még eleven ideológia volt, ma már nem egyéb, mint üres; kötelező rituálé. Mondhatnám: halott rituálé. Amíg a nyugati államok belső rendszere a különböző érdekek és tár­sadalmi csoportok szövetkezése, az érdekek egyen­súlya, addig a Szovjetunióban az abszolút hatalom a jellemző. Az abszolút hatalomnak pedig mindig szüksége van ideológiára, az államnak ez az elvi alap­ja és ez a raison d’etre. És minél jobban sorvad a marxizmus, annál inkább szükség lesz valami új ide­ológiára és félő, hogy ez nem más, mint egyfajta orosz fasizmus. A következő jelenség: a gazdasági válság. Ez min­denekelőtt az igazgatás, a menedzserség válsága. Egé­szen nyilvánvaló ez a mezőgazdaság idült eredmény­telenségében, továbbá abban, hogy a termelési növe­kedés permanensen akadozik; megmutatkozik ez a különböző iparágak aránytalan fejlődésében; a fenye­gető energiaválságban; végül pedig abban, hogy a munkásság nem törődik a termeléssel, a munkásság szinte az apátiáig menően közömbös. A Szovjetunió­ban megfigyelhetünk nyílt és ugyanakkor rejtett gaz­dasági konfliktusokat: örök konfliktus van a hatósá­gok és a menedzserek, majd a menedzserek és a munkások között, és ez együttesen, lassan, de biztosan rothasztja a gazdasági életet. Legvégül pedig beszélhetünk a szovjet külpolitika válságáról. Ide tartozik mindenekelőtt a kínai kérdés. Ennek időszerűsége hol csökken, hol növekszik, ez a probléma azonban most már egyszer s mindenkorra megmarad, ez a fenyegetés mindvégig ott lóg a Szov­jetunió feje fölött, mint valami Damokles-kard. Mao Ce-tung halála még jobban kiélezte a problémát, mert a Mao helyére lépett pragmatikus kínai vezetőség első dolga volt, hogy a kínai hadiipart a lehető leggyor­sabban modernizálja. Kína mellett, külpolitikai téren, továbbra is probléma a Szovjetunió számára Közép- Kelet-Európa, valamint a nyugati kommunista pártok összessége. Közép-Kelet-Európát a Szovjetunió egy ideig még tartani tudja katonai erővel — politikai és gazdasági befolyása azonban feltartóztathatatlanul csökken. Ami pedig az eurókommunizmust illeti, a szovjet vezetőcég nem elég rugalmas ahhoz, hogy ezzel a jelenséggel megbirkózzék. Harmadszor, a Szovjet­unió számos hibát követ el a harmadik világban is. Amíg a nyugati hatalmak nem számolták fel gyarmati rendszerüket, a Szovjetunió könnyen agitálhatott és könnyen benyomulhatott oda, ahol a Nyugat távozása után légüres tér támadt. Most azonban már, korunk­ban, a Szovjetunió egyre nehezebben tudja elrejteni és takargatni a maga expanzionista politikáját az antikolonialista jelszavakkal. Ez a játék nem folyhat tovább, kezdenek átlátni a szitán, legjobb bizonyítéka ennek az, hogy a Közel-Keleten csökkent a szovjet befolyás. Az egyetlen terület, ahol a Szovjetunió meg lehet elégedve magával, az úgynevezett Nyugat, a Nyugat politikai vezetősége. Jóllehet a szovjet propaganda a Nyugatot a legsötétebb színekben festi, valójában a Szovjetuniónak itt vannak a legjobb barátai, Brezs­­nyevnek a legjobb partnerei. Brezsnyev nyugati hite­leket kap, nyugati technológiát, nyugati gabonát, hogy épségben fenntarthassa gazdasági stabilitását. Ugyanakkor a különböző nyugati bókok segítenek fenntartani a szovjet rendszer politikai stabilitását is. De ezek a tényezők együttesen odavezetnek, hogy a Szovjetunió nem kényszerül rá belső reformok végre­hajtására. Ma már a Carter elnök által felvetett emberi jogok problémája sem okoz nagy gondot a szovjet rendszernek. De azért, ha jól látjuk, miről van szó, azt is mond­hatjuk, hogy még ez a nagy nyugati segítség is alapjában véve árt a Szovjetuniónak. Árt azzal, hogy segíti ugyan elkerülni a kisebb szovjet válságokat; de éppen mert a rezsim így nem kényszerül megoldani a válságokat, megmarad a melegágya a későbbi, nagy és rettenetes válságnak. Mert eljön az idő, amikor már a reform — amelyre végre hajlandó lenne a vezetőség —, már ez. a reform sem tudja feltartóztatni a forra­dalmat vagy a dezintegrációt. A Brezsnyev utáni szovjet vezetőség csak kettő között választhat. Vagy fokozatosan liberalizál, be­vezeti a gazdasági és politikai reformokat, a részleges decentralizálást és a nagyobb fokú nemzetiségi auto­nómiát — vagy pedig áttér az orosz fasizmusra, ki­aknázzam nemzetiségiek közötti ellentéteket, bevezeti a szélsőséges központosítást, a gazdaságellenes kény­szerintézkedéseket teszi meg a gazdasági élet alapjá­nak— de mindezzel akaratlanul is előkészíti az ország teljes szétesését. Persze nehéz megmondani, hogy ez a fejlődés milyen sokáig húzódik és meddig tart. A rendszer beteg. De, mint az orosz közmondás mondja, „a beteg fa” nem pusztul el azonnal. Ám, a fa, a szov­jet rendszer — mégiscsak korhadt. A bernáthegyiek , Időszámításunk előtt 200 körül a mai Szent Bemát hágót a rómaiak Summus Poeniusnak nevezték. Itt vezetett át a keskeny út, a legjobb összeköttetés Gal­lia és Helvetia között. A Poenius-heg/ csúcsán kis templomot építettek Ju­piternek, közelében mene­dékházat az utasok és álla­taik számára. A római bi­rodalom bukása után az épületek rombadőltek. A Summus Poeniust átkeresz­telték Mont-Joux-nak. Mont-Joux-n sokáig nem volt sem menedékház, sem fogadó. Csak a XI. század közepén épített Mentoni Szent Bemát a hegy csú­csán házat „kis cellákkal”, s ötven évvel késő ob en­nek helyén épült meg a kolostor és a menedékház, amelyet a krónikák 1125- ben említenek először. A menedékházban szál­lást adtak mindenkinek, aki rászorult. A szerzete­sek legfőbb kötelessége a vertdégszeretet és az elté­vedt utasok megtalálása volt. Nem volt könnyű dolguk. Ott, a magas hegyekben hét-nyolc hónapig tart a tél, és az évi átlagnőmér­­séklet mindössze 1,8 Cel­­sius-fok. A szerzetesek leg­többje fiatalon meghalt. Általában senki sem bírta tíz-tizenkét évnél tovább ezen a fagyos vidéken. A kolostor híre hamaro­san elterjedt az egész ke­resztény világban. A zarán­dokoknak kiadott egyik útikalauz azt írja róla a XII. században: „Itt oltal­mat találnak a zarándokok, a megfáradtak és a bete­gek.” A szerzetesek áldozatos munkájának elismerésekép­pen I. Frigyes császár és VI. Henrik király anyagi segítséget és kiváltságokat adott a kolostornak. A XIII. században a mene­dékház virágkorát élte. Aztán többször leégett. A jelenlegi épület a XVI. század második felében épült fel. A XVII. század első fe­léig egyetlen írásos emlék­ben sem esik szó a szer­zetesek négylábú segítőtár­sairól. De ekkor legkésőbb már biztosan megjelentek a kutyák a Szent Bernát hágón, mert Salvatore Rosa nápolyi festő 1660-ban ké­szült képén már láthatók a bernáthegyi kutyák. Jelen­létüket bizonyítja egy 1707- ből való feljegyzés is, amely arról szól, hogy a lavina betemetett egv ku­tyát. A feljegyzés nem em­líti, milyen fajta kutya volt. Feltételezhetjük tehát, hogy a később „s,ontté” JÓBARÁTAIKNAK ÉS ÜZLETFELEIKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVANNAK CHARLES SIGN TULAJDONOSAI KNAPP KÁROLY, ÉVA és gyermekeik LANGER’S TEXTIL LANGER BÉLA és Családja Kellemes Ünnepeket e‘s Boldog Újévet Kíván Barátainak, Ismerőseinek és Kedves Vevőinek JÓ EGÉSZSÉGET ÉS ÖRÖMTELI BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN KEDVES BARÁTAINAK ÉS VEVŐÍNEK az IDEAL CONTRACTING CO. tulajdonosa KLEIN GÉZA, ÉVA és csalódja 125 HILLM0UNT VEVŐINEK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET, SZÉP NAGYÜNNEPEKET KÍVÁN MAGDA SZÓDAÜZEM 521 Keele Street, 741-1364 Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kíván kedves Vendégeinek és Barátainak CONTINENTAL RESTAURANT MR. és MRS.-JÓZSEP CSESZKÓ 521 Bloor St W. Tel: 531-5872 és 531-0081 és a CONTINENTAL II. 456 Bloor St.W. GESZTENYE cukrászda és delicatessen tulajdonosa IDA KEMÉNY Kellemes Ünnepeket kíván Barátainak és Ismeréseinek Boldog Új Evet kivén POLLÁK ELZA S BÉLA BELLEVILLE, ONT. avanzsált kutyák a XVII. század közepe táján jelen­tek meg a Szent Bernát hágón. De honnan kerültek oda? Egyáltalán honnan ered a bernáthegyi fajta? Hosszú utat tett meg mind földrajzi, mind szár­mazásiam értelemben. A legvalószínűbb hipotézis szerint a bernáthegyi kutya őse a fekete tibeti farkas (Canis niger Sclater), ez az ázsiai fennsíkon honos erős, izmos lábú, mellén és nyakán hosszú, gyapjas bundájú állat. Konrad Keller, a század­­forduló táján élt svájci zoológus feltételezi, hogy ez a Tibetben háziasított far­kaskutya, amelyet házőrző­nek és karavánkísérőnek használtak, eljutott Nepál­ba, Indiába, sőt Kínába is, majd onnan bekerült az asszír—babiloni kultúrkör­be, majd görög földre ju­tott, és végül meghonoso­dott a római kutúrkörben. Európai fajtáinak kiala­kulása Nagy Sándor had­járatainak korára tehető. Az ókori források szerint a makedón uralkodó Sztoi­­pesz király birodalmában ismerkedett meg a nagy vadászkutyákkal, amelye­ket elég ijesztő módon mu­tattak be neki. A király Folytatás a következő oldalon Novák József D. T. Kohári József D. T. FOGSOR KLINIKA Pácienseinek és Barátainak Boldog Úje'vet Kíván 21B VAUGHAN RD. (St. Clair - Bathurst) 653-5369 [rokonainak, barátainak és kedves vevőinek BOLDOG ÚJÉVET ÉS IÓ ÜNNEPEKET KIVANNAK EVEX IMPORT CO. 369 Spadina Ave. 180 Steeles Ave.W. 864-1776 és 881-9161 224-5111 tulajdonosai SCHLOSSER SÁNDOR, ÉVA ÉS CSALÁDIUK íaron nara rmn GELBERGER SÁNDOR. FELESÉGE Fia és Leánya, unokái, Lacika és Éviké kívánnak testvérének, rokonainak és minden jó ismerőseinek Kellemes Ünnepeket és Békés, boldog Újévet /

Next

/
Oldalképek
Tartalom