Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-22 / Supplement

14. oldal MENÓRA * 1979 szeptember 22 Brauer David: RO S-HÁSÁN Á Idén Ros-Hásáná első napja szombatra esik, tehát nem fújják a sófárt, hanem Imáinkban csak megemlékezünk róla, míg vasárnap előírás szerint végzik a sófár fújást. Különben is Ros-Hásáná az egyedüli ünnepnap, melyet Iz­­ráelben is két napig tartanak a teljes biztonság kedvéért, miért is a kétnapos ünnepet “Jomo deárchtának” egy hosz­­szú napnak tekintjük. Már jóval az ünnep beállta előtt hat napig kora hajnal­ban mondjuk az úgynevezett “Szlichekat", bocsánatkérő imá­kat, melyek tulajdonképpen prológusai Ros-Hásánának. “Erev Ros Hásánákor” a rendesnél is korábban kezdik a “Szliche­­kat”, “Zchor-Brit” név alatt, mert az ezekkel a szavak­kal kezdődő “Pizmán” a legfontosabb és abban a szerző Gérson ben Jehuda aki 1000 körül Mainzban élt, hivatkozik Ábrahámra, aki kész volt Isten parancsára saját kedvenc fiát feláldozni... Ábrahámnak ez a páratlan gesztusa jelen­jen meg Isten előtt és ennek fejében könyörüljön meg raj­tunk, mondja a szerző, aki olyan korban élt, midőn napi­renden voltak a zsidóüldözések. Kortársa volt Rábán Simon Hágádolnak, akiről még szó esik és aki a Ros Hásánái Jo­­cérok és Pizmonok nagy részét írta. — Ima után végzik a “Háforát Nedárimot” (fogadalmak érvénytelenítése, olyan esetben ha nem mondjuk mindjárt utána, “Bli Neder”). Hárman ülnek egymás mellett mint bírák és velük szem­ben a negyedik aki elmondja miféle fogadalmakban lehet hibás. A három bíró végighallgatja és utána felmentését háromszor hangoztatja. Dél felé rövid Mincha imára ismét templomba mennek, majd utána lehetőleg rituális fürdőbe, utána ünneplő ruhába öltözve az erősen kivilágított templom­ban egymással kezet szorítva kívánnak“Sáná Továt”. Vacsorá­hoz egy édes almát mézbe mártva eszünk egy kis ima kísé­retében, melyben azt kérjük, hogy jövő évünk legyen hasonlóan édes. Második este olyan gyümölcsre mondunk “Sehechejonint" amelyet még ez évben nem ettünk. Másnap reggel fehér halotti ruhát és sapkát öltünk és felette tálesszal imádkozunk. Az ima délig húzódik, “schachrit” (reggeli ima) után az ünnepnek megfelelő részét lájnolják és Sára ősanyánk megemlékezését, míg második nap Izsák megkötözését. Első napi Háftárá Chánáról szól, a második napi pedig Jeremiás próféta könyvének egy szakasza, melyben látnoki szemmel jósolja a szétszórt zsidóság izráeli visz­­szatérését. Utána sófár fúvás, — idén, mint mondottuk má­sodik nap. A Muszáf ima leghatásosabb része az “Unszane Tokef”, megható ünnepélyes óda, mely egy tragikus esemény folyományaképp lett írva Rábénu Ámnon által, ahogy azt múlt évben részletesen elmondtuk. Ünnepi ebéd után egy ősrégi “Minhágnak” eleget téve egy folyóvíz vagy tenger partjára megyünk és ott egy megható ima kíséretében “Táslicht” csinálunk, kérve az Örökkévalót, hogy bűneinket a tengerbe süllyesztve tüntesse el. Primitív emberek ezt a szokást szószerint veszik és zsebükbe mor­zsát téve azt szórják a vízbe... A kísérő imát a nagy tudós “Chida” (Chájim Joszef pévid) szerkesztette. Utána Mincha ima, este Mááriv és másnap Gedljá böjtje. — xxx Ros-Hásáná alkalmával három meddő asszonyról emléke­zett meg az Örökkévaló. Az első volt Sára aki akkor 90 éves volt és férje Ábrahám 100 éves. Egyedüli vágyuk az volt, hogy Isten áldja meg őket fiúgyermekkel és amikor az Ábrahámot látogató angyalok hírül adták, hogy jövőre gyermeket szül, Sára nevetve mondotta:"elképzelhető, hogy én mint kilencven éves nő és férjem, aki száz éves, gyermeket szüljek neki?’ Az angyal felvilágosította, hogy Isten által minden lehetséges. Az ígéret megvalósult és Sára fiúgyermeket szült Ábrahám­nak, akit elneveztek Jiccháknak, utalva arra, hogyahir annak idején nevetésre késztette és most bebizonyult, hogy az Örökkévaló előtt nincs lehetetlen. — A Midirás szerint Sára feltűnően szép volt még idős korában is, úgy hogy midőn éhínség idején kivándoroltak átmenetileg, Sárátlátva, a király Ábimelech háremébe vitték Az Örökkévaló súlyosan megbün­tette ezért Ábimelecht és házanépét, mire érintetlenül szaba­don engedte. Midőn Sára Jicchákot szülte, a rossz nyelvek azt mondták, az apa csak Ábimelech lehet, azonban Isten Jicchák fizionómiáját teljesen Ábrahámhoz hasonlóvá tette és ezzel elhallgattatta a rosszindulatú embereket. Sára nagyon ügyelt fia Jicchák nevelésére és amikor látta, hogy Hágár, Ábrahám ágyasának fia Jismáel rossz hatással van Jicchákra, őt anyjával együtt eltávolította. A második meddő asszony Jákob felesége Ráchel volt. Jákob szeretete Ráchel iránt olyan mély volt, hogy szíve­sen vállalt 14 évi munkát csaló gazdájánál, csakhogy felesé­gül vehesse Ráchelt. Képzelhető, hogy mindkettőjük vágya az volt, hogy közös gyermekük legyen. Ezt a vágyat még fokozta az, hogy Jákob másik felesége. Lea,és ágyasai egy­más után szültek, főleg fiúgyermekeket. Végül az Örökké­való megszánta azt a kiváló emberpárt és fiúgyermekkel áldotta meg őket József személyében. Ráchel hű ragaszkodása férjéhez és családjához, példaképet jelentett minden zsidó nőnek. József méltó fia volt szüleinek. Ráchel második fia Benjámin születése alkalmával halt meg és Jákob nem messze Chebrontól hántolta el. A harmadik meddő asszony Cháná volt,Elkána felesége. Elkánának még egy felesége volt, Penina.és annak voltak gyer­mekei. Elkáná azonban jobban szerette Chánát és mindkettő­jük leghőbb kívánsága az volt hogy fiúgyermekük legyen. Évente a három ünnep alkalmával Silóba zarándokoltak, ahol akkor a szentély állott és Éli volt a főpap. Elkaná ilyenkor megajándékozta családja tagjait, de Chananak min­dig kétszeresét adta mint Peninának. Penina éreztette felsőbbrendűségét, mivel gyermekei voltak, viszont Elkana nagyon fájlalta, hogy hőn szeretett felesége Chána meddő. Valahányszor felkeresték a silói szentélyt, Cháná a sarok­ban ült, csak az ajkai mozogtak és szívből fohászkodott az Úrhoz, hogy nyissa meg méhét és szüljön fiúgyermeket férjének. Éli főpap ezt távolról látta és megrótta, mondva néki, mivel részegnek hitte: mikor fogod végre részegsé­gedet eltávolítani? Erre Cháná zokogva panaszolta, hogy ő egy szerencsétlen asszony, soha bort vagy hasonlót nem ivott és szíve mélyéből kérte Istent, hogy áldja meg fiú utóddal. Megfogadta, hogy azt mint “Názirt” fogja felnevelni. (Názir­­nak nevezik azt ki fogadalmat tesz, hogy tartózkodik minden részegítő italtól, haját szakállát nem nyírja és fogadalmat tesz általános önmegtartóztatásra). Ha felnő, akkor Éli főpap mellé adja a szentélybe, hogy egész életében Istent szolgálja. — És Cháná fiúgyermeket szült és elnevezte Smuélnak ami annyit jelent, hogy Isten meghallgatta imáját. Cháná férje kíséretében vitte fiát, mikor felcseperedett Éli főpaphoz, mondván, ez az a fiú akiért akkor imádkoztam, beváltom fogadalmamat és mint örökös "Názir" itt hagyom melletted a szentélyben, hogy Istent szolgálja egész életében. Sámuel volt az utolsó bíró és ő volt az.aki Sault fejedelemmé kente, majd miután kegyvesztett lett, az ifjú Dávidot kente fel királynak. A zsoltárokban és a Talmudban úgy van mondva, hogy kiválósága még Mózesen és Áronon is túltett. Valahányszor Jeruzsálembe utaztam, egy hegy ormán fel­tűnt egy mecset, minarettel; “Nebi Sámuelnek" nevezték az arabok. Nem lehetett megközelíteni, mert jordáni területen volt. Mióta zsidó megszállás alatt van, felkerestem ezt a helyet, mely nem más, mint Sámuel próféta sírhelye. A minaret tetejéről csodalatos kilátás nyílt elém és messze távol még a Földközi-tenger kékje is látható volt. Ennek a mecsetnek kriptájában van eltemetve Sámuel próféta. A Mainz városából való Rábénu Simon Hágádol a szerző­je a ros hásánai jocrok és pimonok nagyrészének. Az ünnep másnapja egyik jocerjának kitétele alapján egy újabb verzió igazolja, hogy a szerző Elchánán nevű fia körüli, legendának látszó történet valóság. Ez a másik verzió tisztán kimondja: "Elchánán bni...","Elchánánfiam a jövendő életben részesül­jön". Ez a R. Simon, nem tudni pontosan, hogyan került Mainz (Mágenca) városába, ahol igen fontos szerepet ját­szott. Származását Dávid királyig tudta bizonyítani. Felesége előkelő, gazdag asszony volt. Egyetlen fiúk volt Elchánán. Egy szombaton, midőn — mint máskor is — egy nemzsidó jött a házba azokat a munkákat elvégezni, melyeket — a szombatra való tekintettel — zsidó nem végezhetett, R. Simon és felesége a zsinagógába ment, a gyermeket pedig a nevelő­nőre bízták. A keresztény asszony, munkája végeztével, játszott a gyermekkel és szólt a nevelőnőnek, hogy szívesen menne a gyerekkel egy, a ház körüli sétára. Mivel ebben a nevelőnő semmi bajt nem látott, beleegyezett. De mikor hosszabb idő elteltével nem tértek vissza, keresni kezdte, de sehol sem találta. A hazatérő szülők is tűvé tettek mindent, hiába. Kitudódott, hogy a vakbuzgó katolikus cseléd a gyer­meket a papokhoz, egy zárdába vitte, mivel ebben jótettet vélt látni. Abban az időben ez nem volt ritkaság, és semmit nem lehetett tenni ellene, mivel a hatalom az egyház ke­zében volt és a papok szívesen “halásztak” lelkeket. Túl­ságos utánjárás a szülök életét is veszélyeztette volna, így R. Simon nem tehetett egyebet: imáiban Istenhez fordult. Időközben a gyereket nevelő papok rájöttek, hogy a gyermekben fenomenális tehetségek mutatkoznak. Tanulmányait könnyen és gyorsan végezte el, magasabb iskolákat végzett és már fiatal­ember korban a kardinálisi fokot érte el. Magas tisztsége folytán Rómában kellett megtelepednie; mivel tudta, hogy zsidó származású, ott segített a zsidókon, ahol csak lehetett. Mikor a pápa meghalt, nem találtak nála alkalmasabb sze­mélyt a pápai trónra. Mikor megtudta, ki az apja, minden vágya az volt, hogy találkozhasson vele, de tekintettel magas hivatalára, elővigyázatosnak kellett lennie. így, óvatosságból, elrendelte, hogy Mainz városának és környékének zsidó számára tilos a szombat, a körülmetélés és a rituális fürdő. A malnzi zsidók a kormányzóhoz fordultak tiltako­zásukkal, aki szívesen segített volna, de nem tehetett semmit a pápai parancs ellen. Azt tanácsolta, hogy a zsidók küld­jenek egy előkelő küldöttséget a pápához és ott kísérle­tezzenek az enyhítés ügyében. A küldöttség, R. Simon veze­tésével Rómába sietett és a kormányzó segítségével sikerült audienciát kieszközölniük. A pápa szigorúan fogadta R. Simont és két társát. A pápa természetesen előre tudta, hogy kül­döttség jön hozzá, amelynek vezetője nem lehet más, mint az ő apja, hiszen az a máinzi hitközség szellemi vezetője. Hosszabb vallási vita után, a pápa egyedül kívánt maradni a küldöttség vezetőjével. Mikor egyedül voltak, a pápa meg­ismertette magát apjával és kérdezte apját, mit tehet, hogy lerója bűnét hitehagyásért. Két verzió kétféleképpen folytatja a történetet. Az egyik szerint egy időre eltűnt, majd hithű zsidóként folytatta életét. A másik verzió azt mondja, hogy a Vatikán tetejéről a mélybe vetette magát és meghalt. Kétségtelen, hogy ebben a legendaszerű mesében sok az igazság. A történelem is ismer egy esetet, midőn a pápa (ha jól emlékszem, II. Anacét volt a neve,) zsidószárma­zású volt. S az sem újság, hogy abban az időben gyermeke­ket raboltak el zsidó otthonokból, hogy azokat kolostorok­ban keresztényként neveljék. R. Simon a Hágádol — a nagy — predikátumot kapta, mert mint tudós, és mint jámbor zsidó, a legnagyobb tiszteletben részesült. Sírja a mainzi zsidó temetőben található, melyet a németek Judensand-nak, zsidó homoknak neveztek. Régi, alig olvasható sírköve előtt áll egy újabbkeletű, melynek felírása tisztán olvasható. Különösen érdekesek azok a jocerok, melyeket “Kedusa" előtt mondanak. Történelmi tartalmuk bizonyítja, hogy R. Simon Hágádol minden tekintetben kiérdemelte a “Hágádol" predikátumot. ti BARÁTAINAK, PACIENSEINEK | NAGYON KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS V BOLDOG ÚJÉVET KIVAN I Dr. SUGÁR LÁSZLÓ I 215 East 64 Street, New York RE7-7900 íaníP naiD na»? BARÁTAINAK ÉS A VILÁG EGÉSZ ZSIDÓSÁGÁNAK BÉKÉS ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN MR. & MRS. JOSEPH H. SOMLÓ BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN SZIKLA LESLIE és VERONIKA MR. AND MRS. MELVIN SUNSHINE BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK BOLDOG, BÉKÉS ÚJÉVET KÍVÁNNAK ROSE and MICHAEL & IRENE and MARTIN GERHARDT EMGE PAPER CO. 77 GAZZA BLVD. FARMINGDALE N.Y. 11735 THE MEMORY OF MY LOVING FATHER OSCAR SUNSHINE WE WISH A HAPPY AND PEACEFUL NEW YEAR TO OUR FRIENDS AND THE JEWISH PEOPLE AROUND THE WORLD A CENTRAL BUSINESS MEN'S CLUB tagjainknak, barátainknak es IZRÁEL HŐS NÉPÉNEK BOLDOG ésBÉKÉS ÚJÉVET KÍVÁN MR. & MRS. IRWIN LEIBNER

Next

/
Oldalképek
Tartalom