Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-12-22 / 786. szám
6. oldal MENÖRA * 1979 december 22. a csäroa Euerem TULAJDONOSA 1477 Second Ave. New York Tel: 472-2892 KMALYHEGYl PAl Toronto Värosa Szemötgyüjtös December 24-6n, hätfön, december 25-en kedden, 6s december 26-än szerdän nem lesz szem6tgyüjt6s. A rendes szem6tgyüjt6s december 27-6n csütörtökön 6s december 28־än p6nteken lesz. Januär l-6n, kedden szem6tgyüjtes nines. A normAlis szem6tgyüjt6si nap januAr 2-An szerdAn lesz. Az üjsAgok 6s az ipari hullad6k begyüjt6se december 26-An, szerdAn 6s januAr 2-An szerdAn szünetel. Az ipari hullad6k 6s äjsAg begyüjtese az ünnepek utAn elöször januAr 9-6n 6s 16-An tört6nik. fc.M. BREMNER, P. Etfg. F.I.C.E. Commissioner of Public Works City of Toronto Kapäcsoßj?! feözas ba, lec inelikliL Ilyenikar derül ikä, hagy milyen a verbeli sportleäny. Piroska nyamban betetta, bogy igazam van. Masnap •nagy höeses volt, es igy önkentelenül felmerült a gondolat, hogy a hö eiöl vonuljunik ׳be egy kis budai eukräszdäba, ahoi maszek kremesetket lehet kapni, melegben. A sihära ügyis värni keil, mlg összefagyja magät, es amig esik, termeszetesen nem tud rendesen megfagyni. — Nines olyan hö — oktattarn Piroskät —", amely röpteben meg tudna fagyni, mini a vereb, ha csak ■nem az ßszataisarkon. de oda nem megyünk. A cukräszdäban väratlanul bevallottam Piroskänak, hogy szeretem, es szeretnem elvenni Telesegül. — Ha ferj es feleseg leszünk, rengeteget fogunk spartolni — szineztem elötte a jövöt, mart a lejtön most mär nem lehetett megällni. Piroslka si'mi kezdett. Diszkret, halk nöi si'räs volt, de megis si'räs, en izgjalomtäl resZketve faggattam, mi a baj. — Nezze, Geza, meg keil mondarnam, hogy en sohasem lehetek ;a maga felesege, bar szeretem, mert közöttünlk nem lehet meg at a harmönia. amely häzastärsak között eiengedhetetlen. — Miert drägäm? Miert ne lehetne köztiinik pont hanmönia? — ßn mast mär megimandhatarn, hiszen mi ebben az eietben ügyseim lätjuk egymäst tabbe, en nem tudoik slzni. Nem is akarak. — Hät akkor miert adta fei magät sinajongönak, Piroskäm? — Mert feltem, hagy megvet, ha fciderül, 'hogy nem szeretem ezeket a hideg teli sportökat Fellelegeztem. HataLmas ikö esett le a szivemröl. — Piroska, dräga! Mast jöl fiigyeljen räm. ßn becsületszavamra fagadom, hogy maga nel'kül soha az eletben ,nem veszefc si'lecet a keaembe, vagyis a läbamra. A si ׳nem välaszthat dl benmimket. — Nem megoldäs. Tita'kban szenvednd fog, es rnajd mässal akar sletLni. — Soha! ^Isküszöm! Ne is beszeljünik erröl többet! Igy hozott ässze a sport jövend öbeli felesegemmel. vammak az örömei, kiveve a telnek, arm hideg, es az ember nem gyöz fäzni, utäloan a telet, a havat, amely vizes. Egyebkent nem is tudak siznä. Söt. Mindig megvetettem aaakat a känynyeümu ermbenaket, akdk kenyelmetlen sfta'lpakon rohannak, velöträzö sebesseggel, a Kresszel sem tärödve, cikäzva höral höra, ertelmetlenül, hiszen az egyik hö olyan, TnLnt a mäsik. A helyzet vegleg elromlott. Nem vallhattam be, mindjärt ismeretsögünk elejen. hogy hazudtam, tehät megbeszelltünk egy slramdevüt, a Szalbadsäghegy läfbänäl. Szerencsere 0mlekeztem, hogy az ilyen sidoQgokat a hegy läbänäl szoktäk intezni. Kölcsönkörtem egy׳ik kollegämtöl a slfelszereleset, meg is kaiptam, mert szerencsere eltöröfct az egyik läba sizes köziben, tdhät szivesen engedte ät nekem az idam taten leceket a rudakkal együtt. , Elindultun'k Piroskäval a hegyTe. Elöször is bementünk a melegedöbe, beszelgettünik a sisportröl, aimely a legszebb idötältes. Vegül ׳kimentünk a melegedö ajtaja eie, es szakertö tekinte׳ttel szemügyre vettern a havat. Mandhatom. csünya volt. De nem ertem be enmyivel. Hadd lässia Piroska, kivel van dolga. Belemankoltam a friss fehersegbe. gondterhelt arccal szietmorzsoltam ui,!aim között a havat, äs imigyen szöltam: — Sihönak fcisse poros. Felek, ma nem sielhetünk kedvünlkre. Nyugtalanul neztem Piroskara, de a läny valödi sportbarätsäggal igy szölt: — Ha poros, akkor ne eröltessük a dolgat. Meg nines edegge összefagyva. Majd holnap. • Mäsnap megint ott ültünk a melegedöben. A hö megint nem tudott összefagyni. Mi azaribam nem csüggedtünk. Napröl napra feljärtutnk a hegyre ellenörizni, hogy fagy-e renriesen a s016? Vesztünkre, Piroska taläJkozott egy barätnöjevel, bizanyos Jolännal. Ez a visszataszitö no addig idegesitett bennümiket, mig ott nem hagytuk a pompäs melegedöt, es ki •nem mentünk, kivont lecekikel a hideg höre. Egy ideig csak csüszkältunk, de a ׳nagy leesüszäsokhoz sem nekem, sem Pirosikänak nem volt kedvünk. Persze en kis csüsz,käJäs közben ishasra esteim. A mad hiavaikban nem leihet toianä. Kiideriilt, hogy a lecek csak häträltatjäk az emibert a ׳mozgäsban, mert nem tudtaim feltäpäs2kodni. Rä'beszeltem Piroskät, hogy ,hagyjuk abba a sportot egy napra, menjünk mozi-A völetlen sdetett segitsegernre. Miindketten Tolsztoj utän nyultunk, miindketten ugyamazt akötetet akartuk kiemelni. Ar- Pa is pontosain emlekszem, hogy a Bootet egy Copperfield David dmü regeny volt, toär lehet, hogy •niem Tolszrtoj irta, hiszen mamdent 6 sem irhatott. Persze ez is eUköpzelhetö, hogy mäs volt a ckne, hiszen ma mär oly fejlett a tudomäny. — Ha megengedi — mondtarn —, azt hiszem, en vagyok az idiöseblb, Tolsztoj Geza vagyok. Nyomiban megbäntoam a Toüsztojt, hiszen tudihattam, hogy miindössze Teleki Gezänak hivnak, de a Tolsztoj-kötet megzavant, äs a läny is, mert pontosan ügy nözett räm, mint vatemi ßaldreszäJIt tündär. Csak neztem öt, de nem hittem el, es csak akkor nyugodtarn meg, amikor megtudtam, hogy ßliäs Piroskänak • hivjäk, mert ez volt a neve. Az elsö percek benitö izgalma* utän mär ügy-ahogy besaelni is megkisereltem. Könmyedein es szellemesen: — Megäscsak nagyszerü egy ilyen könyvtär — ledkesedtem. — Az ember bejön gyanutlanul, es mire feleszmel, läitja, hogy mär itt all välogatva a könyvek között egy villämnö. — Tessek? Bocsänat, ügy ertettem, hogy villämnö. — A villäm.nö az egy olyan illeto, aiki ügy hat az emberre, mint a villämcsapäs, csak csinosabb. — Olyan erös? — Nem. Olyan väratlan. Olyan fänyes. Az ember läba gyökeret ver, äs elbüvölten rohannia a nö utän a viläg nägy täja feie egyszerre, mint a zerge. Piroska hirteilen a kezät nyüjtotta: — Nekem most mär haza keil memmem. — ßn csak fogtam a kezät, äs ätkoztam azt a rassz szokäst, hogy a kezet hamarosan .el keil engednd. Äh tunk szötüanul a Ikapu alatt, de äreztem, hogy mondani is keil vataimit. Es mert mäs nem jutott hirtelen eszemibe. megkockäztattam egy ärtatlan kärdäst: — Szereti a spartot? — ärdeklödtem, äs eszemibe jutott, hogy a tevet is mindiig a sporthireknäl szoktam elzämi — Szeretem — suttogta Piroslka. — En is imädom — feleltem vacogva. — Különösen sizmd szeretek, vagyis sielni, mert olyankor az ember csüszik. Az a legszebb — hazudtam toväbb. hiszen mindenki läthatta, hogy ö a legszebb a vilägon, Piroska, nem 1>edig a si, hiäiba moindjäk, hogy minden evszaknak megsäg. Pedig igazän nem vagyok kärmyen hevülö tipus, az elsö ifjüsäg, a holandsägok, a szalmaläng karszailca mär lägen mögöttem van, hiszen majdnem befcältöttem huszonnegyedik ävemet. Petöfi. ebben a karban mär megirta összes müveit, es a tel dere is megütötte, sajät beval• szerimt. AZ EUROPEAN MEAT CORP KEDVES VEVÖlNKNEK, BARATAINKNAK KELLEMES KARÄCSONYI ÜNNEPEKET es BOLDOG ÜJ !:VET KIVAN BARNA ISTVÄN TULAJDONOS es MUNKATARSAI 4140־ MAIN Str. FLUSHING N.Y. vesz61yeket rejt mind Önre, mind rä juk nezve. Segitse öket munkäjuk vegrehajtäsäban. Utäna hajtsa vegre az Ön feladatät: legyen különlegeseneber, sebessegetes gepkocsihajtäsi taktikäjät idomitsa az James Snow, Minister of Transportation and Communications William Davis. Premier Az orszägutainkröl valö höeltakaritäs 24 öräs, heti h6t napos munka lehet azok szämöra, akik a tartomänyunk höekeit üzemeltetik. A legrosszabb hajtäsi körülm6nyek között dolgoznak, az6rt, hogy a legmostohäbb t61i idöjäräs közepette is biztositsäk a lakossäg közlekedeset es a termänyek szällitäsät. Amint megpillantja a höeke kek villogöf6ny6t, lassltson. Legyen tirelmes, ne pröbälkozzäk elözässel: ez Ontario I
