Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-10-13 / 757. (777.) szám
10. oldal MEN ÓRA * 1979 október 13. STEIN TAMÁS elektrotechnikus 100 százalékos garanciával JAVÍT lemezjátszót rádiót fekete, fehér és színes televíziót l. Tel: 672-8400 KÜRTHY MIKLÓS: AZ ÉLIÁS CSALÁD ÜZLETEI: 60UTKXUE LILLY Ltd 5238 Queen Mary Road. Montreal 489-9000 5800 Cavendish Blvd. Montreal 487-7799 Cavendish Mall 2354 A Lucerne Rd. Town of Mount Royal 342-0832 T.M.R. Shopping Centre Női táskák, böröndök, erszények, kesztyttk, esernyők nagy választékban. Turisták, montrealiak! Montreál legelegánsabb görög restaurantja a ÉESTAURANT AVENUE GREEK Eredeti görög ételek, naponta friss halfélék, remek saláták, kitűnő kávék kellemes légkör, udvarias kiszolgálás Vendéglátó: Mr. George és Mrs*Georgina 5583 Park Ave. t Tel: 270-1304 ^sggBa&aaggzHgsgszgszsagsagggasgzsayggaagzgmwsm-^;1? CHEVROLET CADILLAC OLDSMOBILE Forduljon bizalommal Kanada legnagyobb autó ügynökségéhez Keresse SOLT GÉZA magyar eladónkat 900 raktáron levő kocsi között válogathat' llAlÍYl \ TIBOR G. SEEMANN 1 koTQWyQ s Emery Laboratory I új tulajdonosa: 11231 St. Catherine St. W. s Suite 230 Montreal $ Tel: (514) 844-8545 \ I v i 'tz j v v r................. I Különleges csecsemő holmik * Diszpárnák Asztalterítők , Kerámiák * Gyermek-szoba díszek * Festmények KÉSZÉN. KENDELESRE. KÍVÁNSÁG L IÁN IS Egyéni tervezés, kivitelezés. You have to see it to believe it! 2170 Lincoln Ave, Suite 105 Atwater Metro szomszédságában Tel: 931-7955 Forduljon bizalommal SEREGELY LAJOSHOZ B. COMM. BIZTOSÍTÁS Garantált nyugdíj jövedelem, és adó-késleltető tervekért SUN LIFE du CANADA Cavendish Branch 3535 Queen Mary Rd. Montreal, H3V 1H8 Office: 731-7961 Res.: 481-8019 Napok sodr... Motto: Oroszlánnak neveznek, de sohasem voltam oroszlán, csupán az ordítást adtam mások bátor tetteihez. (Sir Winston Churchill) I. — Asszonyom, valaki azzal vádolt néhány nappal ezelőtt, hogy gyáva vagyok. Maga gyáva ahhoz, hogy éljen és gyáva ahhoz, hogy meghaljon — mondta ez a kedves, középkorú nő, aki kétségtelenül festi a haját. — A vádnak ellent mondtam, mivel az ellentmondás nem volt veszélyes. Ha az ellentmonás veszélyes lett volna, nem mertem volna ellentmondani, mert valóban gyáva vagyok. Ma már, miután évtizedek óta élek együtt önmagámmal, tudom, hogy gyáva vagyok. Bátran mondtam azonban ennek a hölgynek azt, hogy nem vagyok gyáva, mivel semmi veszélyt nem jelentett az ellentmondás. S az igazság az, hogy természetesen gyáva vagyok. Gyáva voltam a nácizmussal és a kommunizmussal szemben... gyáva vagyok egy történelmi korban, amikor bátornak kellene lennem, ha nem volnék gyáva. Nem vagyok Mucius Scaevola, aki egy diktátor elleni tiltakozásul a lángokba tette karját. (A napokban, amikor sertéshúst sütöttem, megégettem kicsit a kezemet és azóta tudom, hogy Mucius Scaevola milyen bátor volt.) / — Soha nem voltam elég bátor ahhoz, hogy a különböző diktatúrákkal nyíltan szembeszálljak és csak Amerikában és Kanadában vagyok bátor, mivel ez a bátorság — nem igényel bátorságot. Az élettel szemben gyáva vagyok és gyáva vagyok a közelgő halállal szemben is, mivel bátran élni és bátran meghalni — igazi bátorságot jelent. — Asszonyom, és most mégis bátran és remegve és gyáván az élettől és közelgő haláltól elég bátor és gyáva vagyok ahhoz, hogy el merjem mondani: van bennem egy bizonyos felsőbbrendúségi tudat, mert meggyőződésem az, hogy a világ a mienk, a gyáváké. Lehetnek hősök, születhetnek új Mucius Scaevolák, akik karjukat a lángokba teszik, de mi vagyunk többen, mi, a gyávák. Mi vagyunk többen, mi, akik félünk az élettől és félünk a haláltól. Mi vagyunk többen, akik elég bátrak vagyunk ahhoz hogy gyávák legyünk... mi vagyunk töb-1 ben, akik elég bátrak vagyunk ahhóí,' hogy kinevessük a bátrakat... mi vagyunk többen, gyávák, akik elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy az élettől és a haláltól remegni tudjunk... — Asszonyom, ma már, évtizedek remegése után, tudom, hogy gyávának lenni — bátor dolog. A bátor ember nem elég bátor ahhoz, hogy gyáva legyen, de a gyávák elég bátrak ahhoz, hogy elismerjék gyávaságukat. Mucius Scaevola elég bátor volt ahhoz, hogy karját a lángokba tegye, de nem volt elég bátor ahhoz, hoy gyáva legyen és ezt merje nem megtenni. — Ki volna bátrabb, mint mi, a gyávák, akik merünk félni az élettől és a haláltól? Ki volna bátrabb, mint mi a gyávák, akik merünk remegve élni? Ki volna bátrabb, mint mi, a gyávák, akik nem tesszük karunkat a tűzbe? — Oh, Asszonyom, olyan korban éltem, ahol ünnepelték a bátrakat és a hősöket, de nem mertek ünnepelni a gyávákat, akiknek elég bátorságuk voll ahhoz, hogy ne legyenek hősök. És most gyáván és megalázottan hazamegyek és í lesz bátorságom ahhoz, hogy amikor leoltom a hálószobában a villanyt, féljek és mielőtt lefekszem vazelint dörzsölök a kezemre, amelyet a sütőben megégettem és a történelmi korra fogok gondolni, i amelyben éltem és amelyben rövidesen meg fogok halni. j Amikor ellépek a kirakat elöl és vissza-' fordulok, látom, amint a próbababa vazelint dörzsöl a jobb kezére... II. — Holnap utazom — mondta Bili —, most már végre megvan minden vízumom. Indonéziába megyek és azt hiszem, életem hátralévő szakaszában Jakartában fogok élni. — ??? — Indonézia éppen olyan jó, vagy éppen olyan rossz, mint minden más hely. Valamit csinálni kell az életemmel, amely kátyúba jutott. Már 30 esztendeje nem történik velem semmi. Már 30 éve vagyok könyvelő Torontóban és ezen változtatni kell. Valamiféle kalandra vágyom és ezért utazok Indonéziába. Ha az élet ott is unalmas lesz, talán visszajövök és Hamiltonban fogok letelepedni, a sziklakért közelében és ott fogon keresni a kalandot és a holdsütötte nyári éjszakákon kimegyek és a Holdat és a sziklákat fogom bámulni. Egyelőre megpróbálom Indonéziát. — Miért éppen Indonézia? — kérdezem. — Nagyon messze van. — Messze van? — mondja Bili. — Mitől van messze? Azután lehalkítja hangját és azt mondja.- / — Senki sem tudja ebben a házban a vezetéknevemet, a névtáblán is csak "Bili” van, de mielőtt elutazok, magának megmondom a nevemet — és azután a fülemhez hajol és bizalmasan megsúgja nevét: Smith. Amikor hazamegyek, arra gondolok: apró, buta kis titkokkal élünk... titokzatos névvel élünk, amely nem egyéb, mint "Smith". Olcsó, kis titkok között élünk és ha kiábrándultunk az életből, Indonéziába költözünk. Ez azonban nem megoldás, mert Smith-önmagunkat oda is magunkkal visszük... önmagunktól nem tudunk szabadulni. — Indonézia messze van —motyogom magamban, mielőtt elalszom —, messze van?... mitől van messze? III. Minden héten megveszek egy floridai pletyka-hetilapot, elsősorban a házassági hirdetésekért. Eszem ágában sincs megnősülni, de szinte megbabonázottan olvasom a fantasztikus házassági hirdetéseket. A legérdekesebb az, hogy a hetilap szerint minden nap többszáz válasz érkezik ezekre a fantasztikus hirdetésekre. (Alighanem igaza van Dr. Pollack, amerikai társadalomtudósnak, aki könyvében bennünket, a modern ipari nagyvárosokban élő embereket így nevezett: The Lonely Crowd.) Az elmúlt héten egy nő a következő hirdetéssel keresett férjet: — Negyven éves elvált asszony keresi olyan gentleman ismeretségét, aki nem iszik, nem dohányzik és szeret biciklizni. Házasság lehetséges. Mindeddig ez volt a legvonzóbb házassági hirdetés és majdnem válaszoltam rá — a bicikli miatt. Arra gondoltam, hogy talán feladom az ivást és a cigarettázást, vásárolok egy biciklit, feleségül veszem a nőt és boldogok leszünk, amíg meg nem halunk. (Mabei, valami baj van a pedállal, légy óvatos, amikor a dombról lefelé megyünk.) Azután lemondtam a házassági tervről, mert manapság a kerékpár nagyon drága. (Mabei, nem tudjuk megengedni magunknak, hogy új bicikliket vásároljunk.) IV. Kiskutyám, Sweetheart oldalából, a közelmúltban kiopeáltak egy daganatot. Tíz nap múlva kellett az állatorvoshoz mennünk, hogy az öltéseket kivegye és akkorra vártuk a laboratóriumi jelentést is, hogy a daganat rákos-e. Tíz napig egyikünk sem tudott aludni. Másik kiskutyám. Beauty, 5 évvel ezelőtt, rákbetegségben hah meg és az emlék mindkettőnket kisértett. Amikor éjjel az ágyban feküdtünk. Sweetheart hozzám bújt és remegve mondta: — Gazda, ha kiderül, hogy a daganat nem rákos, nagyon jó kiskutya leszek, sohase leszek többé szemtelen kiskutya. A laboratóriumi jelentésből kiderült, hogy a daganat nem volt rákos. Az állatorvostól hazamentünk és mindketten rettenetesen boldogok voltunk. Sweetheart szemügyre vette játékait és azt mondta: — Gazda, azt hiszem, új gumi-macskára és új gumi-sárgarépára van szükségem. — Persze, Darling, holnap megvesszük. Amikor este lefeküdtünk és bekapcsoltam a televíziót. Sweetheart megszólalt: — Krrr! Kapcsold le a televíziót. Gazda! — Darling, ez egy Columbo-történet és meg akarom nézni. — Krrr! — Tudod, Darling, azt mondtad, hogy ha a daganat nem rákos, nem leszel szemtelen kiskutya. — Ez igaz, — mondta Sweetheart — de neked is tudomásul kell venned, Gazda, hogy mindennek van határa. Elzártam a televíziót. Sweetheart befeküdt az ölembe, két pracniját a tenyerembe tette, egy pillanatra visszafordult és mindenesetre, biztonság okából még megjegyezte: — Krrr! — azután elaludt. Vita az „iskolabuszok” körül Huszonöt évvel ezelőtt az amerikai Legfelsőbb Bíróság elrendelte, hogy az ország valamennyi nyilvános iskolájában meg kell szüntetni a faji diszkriminációt. Ebből egy új és mindmáig megoldatlan vitás kérdés keletkezett: az „iskolabuszszállítás”. Sok amerikai iskola ugyanis vagy „fekete” vagy „fehér” volt, nem azért, mert a fajok szétválasztását kényszerítették ki és vagy a fehér vagy a színes bőrű tanulók felvételét megtagadták ezekben az iskolákban — hanem, mert ezek túlnyomórészt fehér vagy néger lakosságú területeken voltak. Mivel áttelepítés nem kerülhetett szóba, megoldásként az „iskolaibuszt” találták ki, hogy így érjék el a törvény akarata szerinti „vegyes” iskolákat — a gyerekeket iskolabuszok útján osztották el, vagyis fehéreket néger iskolákba vitték, és megfordítva. Számos nagyváros csak habozva látott hozzá az integráció ilyen úton történő megvalósításához. A költségektől és a feháborodott szülők tiltakozásától féltek. Bostonban például csak 1974-ben, kifejezett bírósági ítélet nyomán kezdődött el az „iskolabuszozás”. A városi iskolák tanulóinak mintegy 85 százaléka fekete bőrű; sok szülő magániskolába járatja gyermekét, vagy a rendelet hatálya alá nem eső, valamelyik elővárosba költözött. A Kentucky államban levő Louisville 1975-ben kezdte meg az „iskolabuszozást”., Azóta 11 000 fehér tanuló- hagyta el a városi iskolákat; körülbelül fele részük jelenleg elővárosi iskolába jár, a másik fele pedig a 20 új magániskola növendéke. A Delawareben levő Wilmingtonban az összesen 63 000 tanuló közül senkitől sem „sajnálják” az iskolabuszt; valamikor mindenki sorra kerül, az elővárosokban lakó gyerekek is szerepelnek a tervben. Chicago különösen ügyesen szervezte meg a dolgot, . Naponta körülbelül 15 000 tanulót szállítanak autóbuszon iskolába; sok szülő helyesli ezt a tervet, mert a chicagói iskolahatóság presztízsprogrammá avatta. A chicagói program célja a gyerekek hajlamainak és tehetségének különleges pártolása — de csak bizonyos iskolákban. így néhány olyan fehér szülő is Los Angelesben a szülők a maguk módján gondoskodtak arról, hogy a 32 000 fehér bőrű tanulónak néger iskolákba szállítását célzó, gondosan kidolgozott terv ne valósulhasson meg: vagy az elővárosokba költöztek, vagy — fehér — magániskolába adták fiukat, illetve lányukat. Irodaiéi 844 -6822 Lakaste! 288-7 559 dr. IA It UI 1*4 L iiHUreií 10 ST. JAMES ST., Suite 902. MONTREAL KORDA STEVEN ügyvéd ll.l., ll.d. 2 Complexe Desjardins, Suite 2320 . P.O.Box 188, Place Desjardins, Montreal, Que. H5B 1B3 Tel phone: 282 -1111 Jfaiz Fontos közlemény a montreáli magyar KELEN irodától: Kéjük kedves ügyfeleinket, hogy a csalódás elkerülése miatt küldje hozzánk mielőbbi ünnepi rendelését. Naponta továbbítjuk most is “csak ünnepek előtt’’ megjegyzéssel ezeket. Kérje legújabb ártájékoztatónkat IKKA, TUZEX, LEI Teljes utazási szolgálat Gyönyörű téli utazásokat készítünk elő. Québeci jogosítványunk van SINGER’S Gyógyszertár Mr.Saul Singer 85 Mont Royal Ave.W. (St.Urbain közelében) MONTREÁL Mindenféle gyógyszerküldést Magyarországra vállalunk. Terhességi vizsgálat ORVOSI FŰZÖK 844-1134
