Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-02-10 / 744. szám

lt, ' MENÓRA 9 oldal 1979 Mraár Egy délelőtt a lakásügyi osztályon SOKSZOR KELL NEMET MONDANI Az alanti cikket a Magyar Hírlap -ból vettük át és szdrol­szora közöljük. "A lakásviszonyok további javítása a jövőben is fontos feladat. Arra kell törekedni, hogy az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével 1990-ig a lakásigények nagy része fokozatosan kielégíthető legyen. A második IS éves lakásépítési terv 1976-1990 között I millió 200 ezer új lakás felépítését irányozza elő." (Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1978. október 12.-i üléséről szóló közleményből.) XI. kerületi Tanács, szerda reggel nyolc óra. A földszinti folyosón 30-40 ember: anyák karonüló csöppségekkel, botra támaszkodó öregek, gyerek­sírás, zsivaj, szemet csípő dohányfüst. Percenként újak és újak érkeznek, fél kilenckor már szinte áthatolhatatianul sűrű a tömeg. A lakásügyi osztály folyosójának ajtaja még zárva van. A félfogadás kilenc­kor kezdődik. Akkor aztán meglódul a nép. Aki gyorsabb és erősebb — előbb ér a hivatali szobák ajtaja elé. Elégedetten könyvelhetjük el: több órás várakozást spóroltak meg. Andaxin Dr. Havasi Dénes osztály­­vezető készséggel egyezik bele. hogy szobájában töltsem a déle­lőttöt. Az igenhez még hozzá­teszi: Ebből aztán akár regényt is írhatna... Mellette foglalhatok helyet. Az asztalon ott a vaskos "nagykönyv”, több mint tízezer kelenföldinek az álma, hogy a neve belekerüljön. Mert, akit ide beírnak, annak — lakása van. Az osztályvezető a táská­jából egy fiolát vesz elő, háta mögé teszi az ablakba. Fehér tabletták vannak benne — an­­áaxin. Kilenc óra öt perckor megérkezik a lakáselosztó társa­dalmi bizottság képviselője. Jöhet az első ügyfél... — Érdeklődni szeretnék — kezdi a harminc év körüli asszony. — A törvény szerint az év végéig meg kell kapnunk a lakást, mire számíthatunk? A válasz örömmel töltheti el: meglesz a két és fél szobás lakás, valószinülég. Erzsébeten. Az osztályvezető mégis bosszan­kodik: formailag ugyan minden rendben: öt éve adták be a lakásigénylést. három gyer­mekük van és már a végrehajtó bizottság is jóváhagyta a lakás­­kiutalást. Csakhogy... A szülők­kel ötszobás villában laknak. Csörög a telefon, a 43-as ÁÉV vezérigazgatója van a vonalban. Megbeszélés, de szükség van a kerületi IKV igazgatójára is. Havasi doktor hivja telefonon, aztán megint csak tárcsáz, majd újra és újra. Süket a vonal, kerek húsz perc­be telik, míg az igazgató végre bejelentkezik. A beszélgetés — immár hármasban — mind­össze négy percig tart. Jönnek az ügyfelek. Idős asszony, férjével albérletben lakik, szükséglakást kér, nem kaphat, mert nincs. Fiatal asszony, férjével és két gyer­mekével. egyszobás lakásban az édesanyjánál lakik. — Nem élet ez kérem, el sem férünk az ágyaktól — sír. Talán kaphat átmeneti lakást, másfél szobásat, decemberben érdeklődjék, az igénylőlapok akkorra jönnek vissza a számítóközpontból, öreg nénike a következő. Lányát és családját befogadta háromszobás lakásába, s azok most kiverték onnan. Az osztályvezető jól ismeri az ügyet, megnyugtatja az öregasszonyt: hamarosan szükséglakást kap. Fiatal házaspár: "Bármit elfo­gadunk. csak adjanak valamit.” Dédnagymamától a dédunokáig hatan laknak a szülők három­szobás lakásában. Két gyer­mekük van. igénylésük ötéves. Nyolcvan előtt aligha kaphat­nak lakást, az is csak régi lesz. s a szülőknek utalják ki.Nekik jó lesz kicsi is. a fiatalok a gyere­kekkel meg maradhatnak a háromszobásban. Aztán ketten is boldogan távozhatnak, meg­kapták az engedélyt új otthonuk megtekintésére. Csak fiataloknak? A tizenharmadik ügyfélnél tartunk, az óra pont tizenegyet mutat. A hetvenéves Grigoriadisz Kosztasz rokkant nyugdíjas, zakója egyik ujja a zsebbe van tűrve. Élettársa a 48 éves Csuzdi Erzsébet beszél: — Tíz évig türelemmel vártunk doktor úr. de most már nincs tovább.ebbe mi belepusztulunk. Szükséglakásban vagyunk, komfort nélküliben, fönt a har­madik emeleten. Beteg az uram is meg én is. Megvárják, míg kivisznek a Rákosba minket? Csak a fiatalok kaphatnak lakást? Nyakra-főre csinálják a gyerekeket, aztán viszik őket az államiba. Miféle világ ez?... — Én a karomat adtam a de­mokráciáért — szól közbe Kosztasz úr — az asszony már járni sem tud. úgy vonszolja föl a munkát a harmadikra. (Csuzdi Erzsébet leszázalékolt, a szociális foglalkoztatónál bedol­gozó. Házhoz viszik neki a munkát.) Az osztályvezető nyugtatja őket: megígértem, hogy segítek magukon. Miért nem volt jó az a földszintes lakás, amit meg­mutattunk? (A Skála Áruház mellett, egy szoba, fürdőszoba, garzonkonvha — összkomfort.) World Oelicatessen 557 St Cfolr Aye, W. Toronto (Bili Barberk Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros ízű raktárunk változatlan. Magyar hentesárúk, sütemények, Glóbus konzervek, nyers és pörkölt kávék, Európai csokoládék és des§ertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélünk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615_________________ 410 Bloor 5t. IV. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete.Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁ­GOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeret­ne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk' a B A L E G A család Parkolás az üzlet mögött Kanada,területére C.O.D. szállítunk. +$75 és bármelyik európai városban megállhat_____ 919.- « '61 #.­B Minden nap indulhat 1 A I o Ti 15 Ti 15 Ti 15 Ti 15 a 15 Ti 7 naptól 1 évre-•a 7 háttól 25 hátig már 7 f — -tői akár 1 ávig is tartózkodhat Kérje részletes tájékoztatónkat APOLLO TR A VÉL 1 SOO Bathurst St.. 65 1 -4 1 02 „ Toronto. Ont., js l MSP3H3 651-4333 — A konyhába be sem fér két ember, a WC-ben van a spejz. a fürdőszobában a moso­gató. ez jár nekünk tíz év után? — mondja az asszony. — Akkor várjanak türelem­mel... — Persze, jön a tél. gürcöl­hetjük föl a tüzelőt. Várjunk — könnyű azt mondani. — A semmiből nem tudok adni... Jönnek az ügyfelek. Egy szobában öten. egy szobában kilencen, rokkantak, asztmások, idegbetegek. Erzsébet nem jó. nem lehetne inkább Újpesten? De lehet. Tudok adni egy két­szobásat. vagy egyszobást két félszobával. Megnézhetném mind a kettőt? Nem, ezt még 2000-ben sem. Hámori Istvánná harminc­éves a férjével és gyermekükkel a szülőknél laknak, kétszobás lakásban. Fizikai dolgozók. Tíz éve van bent a lakáskérelmük, szövetkezetit akartak, majd OTP-öröklakást kértek. Úgy vélték, azt hamarabb kaphat­nak. Már rajta vannak a listán, az idén költözhetnének. De baj van. hiba csúszott a számí­tásukba. Nem gondolták, hogy 13 ezer forint lesz a lakás négyzetmétere. A másfél szobás ára 680 ezer forint az OTP nem adhat 320 ezer forintnál több hitelt. Vállalnak még egy gyere­ket. így a szociálpolitikai ked­vezmény 60 ezer forint. Marad még mindig 300 ezer. ők száz­ezerre gondoltak. — Kell a lakás, vagy inkább várnak szövetkezetire? — kérdi az osztályvezető. Az asszony hangosan számol: — Van 230 ezer forintunk, igaz ennek a nagyobb részét a beren­dezésre szántuk. Nem tudom, mennyi kölcsönt kaphatunk a munkahelyünktől. Nem akarunk tovább várni. Holnap telefonálok. Nem tudnak fizetni Mikor kimegy Havasi doktor megemlíti: Majdnem mind igy járnak az OTP-sek. Megkapják a kiutalást és nem tudnak fizetni. Mindnyájan arra hivat­koznak: 25 százalékot kell kész­pénzben letenni. De ez csak akkor van így. ha a hitel nem több. mint 320 ezer forint. A plafon nem változott, az árak meg fölmentek. Elmúlt egy óra az osztály­vezető félfogadási ideje lejárt. De még sokan állnak az aj­tóban. Nyolc óra óta itt va­gyunk. ne küldjön el minket... És Havasi doktor fogadja őket. A harmincadikat, a harminc­­egyediket. Öt éve a lakásügyi osztály vezetője. Azóta már túl van egy infarktuson. Legtöbb­ször ezt a mondatot kellett kimondania: Nem adhatunk, várjanak türelemmel... (Kelenföldön 10.400 lakás­igénylót tartanak nyilván, az idén 1800-an adták be a kérel­müket. Évente mindössze négy­százan kaphatnak lakást.) Bánki András LEZUHANTUNK az árakkal de mi azért is jövünk február 2-től a FARKAS-DUÓ kitűnő» zenéjére táncolhat mulathat minden este a TVöódtK&latt 200 Bloor St. W. közel az Avenue Roadioz ASZTALFOGLALÁS: 923-6599 Csirkepörkölt Fél sültcsirke Rántott hal Töltöttkáposzta^^ ----► Seri Mindennap más levessel, süteménnyel, salátával és kávéval Minden nap: Rántott borjúláb Halászlé és sok más finom ételekkel mindenkit szeretettel vár LADÁNYI ARTHUR és CSALÁDJA Híres inflációk NATION Manapság, amikor világ­szerte hol üget, hol vág­tázik az infláció, talán né­mi vigaszt nyújt, ha visz­­szaemlékezünk a múlt hí­res inflációira. Az első világháború után Németországban az embe­reknek egyéb bajaik mel­lett a nagy számokkal is sok gondjuk volt. 1922-ben az év elején 162 márkáért adtak egy dollárt, az év végén 7000, márka, 1923 de­rekán már 294 000 márka, az év végén pedig 4,4 bil­lió márka ért egy dollárt. Az emberek szatyorban vitték a pénzt bevásárolni. A vállalatok bőröndszekré­nyekben és fehérneműs kosarakban szállították fi­zetésnapon a bankjegyeket. A pénztárnál óriási kosár­ból adták ki a fizetést, csupa frissen nyomott ban­kót, a dolgozók pedig ro­hantak vele az élelmiszer­­boltba, a bevágó irodába, vagy a gázművek kiren­deltségéhez, ahol a követ­kező fizetésnapig érvényes gázcsekket kaphattak a pénzükért, ennyi meg eny­­nyi köbméter gázra. Ma­gától a pénztől mindenki még aznap megszabadult. Akkoriban a legkülönbö­zőbb valuták voltak forga­lomban német földön, a há­ború előtti bankók Lói a frissen nyomott százmil­­liárd márkás bankjegyekig. Az egyik háború előtti ezer márkás bankjegysorozat sokkal értékesebbnek szá­mított a többinél, mert az a_ pletyka járta, hogy ké­sőbb ezt a sorozatot a há­ború előtti 1:4,2 arányban lehet majd dollárra bevál­tani. A kölni egyetem saját bankjegyet bocsátott ki, ezzel fizette dolgozóit, re­mélve, hogy az egyetemi bankó értékesebb márad az állami márkánál. Ugyan­így járt el sok német Vá­ros, és az emberek általá­ban többre tartották eze­ket a helyi valutákat az állami pénznél. A kincsek kincse volt akkoriban a dollár. 1923- ban 12, azaz tizenkét dol­lárból két hétig lehetett nyaralni az Északi-tenge­ren. Távolabbi tájakra láto­gatva Kína múltjában is találunk csinos inflációt. A negyvenes években Kínát a történelem egyik legna­gyobb inflációja sújtotta. A hagyományos kínai valuta, a jüan vagy kínai dollár értéke a szabadesés sebességével zuhant. Ha­marosan 12 millió kínai dollár ért egy amerikai dollárt. Ekkor új valutát vezet­tek be, az arany' jüant, amelynek hivatalos árfo­lyama 1944 augusztusában, a kibocsátáskor így állt: 1 USA dollár = 4 kínai dol­lár. De már kilenc hónap múlva 70 millió kínai aranydollárt adtak egy amerikai dollárért. Mindez a kínai polgárháború kö­vetkezménye volt. 1948 tavaszán bankárok és kulik számára egyfor­mán komoly probléma volt a pénz használata. Egy ebédre való megvásárlásá­hoz a háziasszonynak sok millió jüant kellett magá­val cipelnie kis műanyag zacskókban vagy tarka ko­sárkákban. A gazdag kínai hölgyeket elkísérte a „fi­zető cseléd”, ő cipelte a pénzzel teli kosarakat, de hazafelé menet vajmi ke­vés áru volt a kosarakban. A hóvégi számlák kifi­zetését a háziasszonyok in­kább a férjre bízták, mert a szokásos háztartási szám­lák kifizetéséhez nyolc kiló bankjegyet kellett elcipelni hazulról. A nagy kínai bankok aj­tajára először kiírták: „Csekkek beváltása csak 10 millió jüanon belül”. Az 'összeget hamarosan kijaví­tották 100 millióra, majd még többre. A bankok udvarában bankjegyégető kemencék működtek. Itt égették el a kormány utasítására, erős őrizet alatt az 5, 10, 50 és 100 jüan címletű bankje­gyeket, amelyek már sem­mit sem értek. A bankok 10 centi vas­tag, félmillió jüan értékű bankjegykötegeket adtak ki ügyfeleiknek. Nagy ritkán, ha „apróra” voit szükség, szétszedték a csomagokat, de általában a 10 centi vastag köteg járt kézről kézre, mint egyetlen pénz­darab. Nemsokára úgy el­kopott, hogy a szélső bank­jegyekről már nem lehe­tett az értéküket leolvasni, de az úgysem számított. Az volt a lényeg, hogy a bank pecsétjével szavatolta a csomagban levő bankje­gyek számát. Kínában csak a munka­nélküliek nem voltak míl^" liárdosok. A havi létfenn­tartási költség egy-kettőre meghaladta a személyen­ként egymillió jüant, majd még gyorsabban emelke­dett. 1948 nyarán az emberek minden árut megvásárol­tak, amit csak találtak az üzletekben. A legnagyobb sanghaji áruház egész föld­szintjén csak néhány ci­linder maradt eladatlan. A szegények és a mun­kanélküliek elmondhatat­lan: nyomorban éltek. A vendéglők hátsó bejáratá­nál éhező gyermekek tö­mege várta, hogy kidobja­nak valami hulladékot. Rongyokba öltözött asszo­nyok felszedték az elhul­lott rizsszemeket a kikö­tőben, ahol rizses zsákokat rakodtak. Kitűnő angolság­gal beszélő, művelt embe­rek — valószínűleg taná­rok — koldultak az utcán. 1949 májusában, amikor a kommunista csapatok Sanghajhoz közeledtek, a Menekülni készülő jó mó­dú kínaiak 70 millió arany jüant kínáltak egy ameri­kai dollárért. Tudták, hogy mihelyt a kommunisták át­veszik a hatalmat, beveze­tik a saját valutájukat, és a Csang Kaj-sek rendszer által kibocsátott valutának még ennyi értéke sem lesz többé. A csangkajsekista ható­ságok kétségbeesett eszkö­zökkel próbálták fékezni az inflációt. Dollárárfo­lyamhoz kapcsolt „szolgál­tatási egységet” vezettek be, amelyet minden fo­gyasztó felhasználhatott villany- és telefonszámlája kifizetésére. Bevezették a „vámegységet”, ezt a kínai importáló vállalatok a Kí­nai Központi Bankban ara­nyért, ezüstért, konvertibi­lis külföldi valutákért kap­hatták meg. Minden im­portügyletet „vámegysé­gekkel” kellett lebonyolí­tani. , Csang Kaj-sek rendszere hiába erőlködött. Az inf­­lácót nem tudta megállí­tani, és így elvesztette fő szövetségesét: a kínai kö­zéposztályt, amelynek meg­takarított pénzét semmivel tette egyenlővé az infláció. Egy nyugalmazott ame­rikai tábornok meséli, hogy 1948-ban néhány tiszttársá­val 50 millió kínai dollárt fizettek egy adag pekingi kacsáért a vendéglőben. Akkor már javában tar­tott a Nagy Menetelés. Amint a kínai Vörös Had­sereg csapatai közeledtek, az infláció egyre őrjítőbb ütemben fokozódott. A tábornok meséli: a pe­kingi szálloda előtt 25 000 kínai dollárért vett egy an­gol nyelvű újságot. Beleza­varodott az ismeretlen bankjegyekkel való számo­lásba, és véletlenül 75 000 kínai dollárt adott az új­ságárusnak. Az újságárus azt gondolta, valami külö­nösen jó hír lehet az új­ságban, hogy az amerikai ilyen sokat fizetett érte. Attól kezdve mindenesetre a többi vevőjétől is eny­­nyit kért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom