Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-06-30 / 764. szám

(979 június 30 * MENÓRA 3. oldal “Szemet szemért vagy fogat fogért, vallották őseink. Napja­inkban azonban már egy kivert szem értékét sem tuájuk felbe­csülni". — Róbert Falkenburg, világhírű társadalomtudós. X X Az amerikai közvélemény ve­gyes érzelmekkel fogadta a hirt, amely szerint Bob Graham, Florida állam kormányzója, alá­írta hét közönséges bűnöző halálos ítéletének végrehajtását. A két gyilkos, John Spenkelink és Willie Jasper Darden 1973— bán követték el bűneiket (mind­kettő gyilkossággal volt vádolva), de jellemző korunk igazságszolgáltatási gépezetének lassúságára, hogy a különböző fokon megejtett tárgyalások csaknem hat évet vettek igény­be. Persze, a halálos ítéletek kormányzói aláírása még nem jelentette a jogi herce-hurca végét. A vádlottak ügyvédei az aláírás után nyomban elkezdték fellebbezési eljárásaikat, s ha minden jól megy, egy-két éven belül eldől, hogy tényleg kivég­­zik a két gyilkost, vagy — ha időközben mégis kivégeznék őket — jogos volt-e az eljárás. Társadalomtudósok szerint a halálos ítéletek körüli és csak­nem másfél évtizede tártó vita egy olyan probléma köré csoportosul, amely társadalmi szempontból sokkal jelentősebb mint a munkanélküliség, inflá­ció vagy olajhiány. E tudósok bizonyítani tudják, hogy egy bűnözési hullám nem szükség­szerűen párosul rossz gazdasági viszonyokkal. Például a negy­venes és ötvenes évek Egyesült Államában, amikor az életszín­vonal soha nem tapasztalt magasságot ért el, sokkal több bűn elkövetésére került sor mint a húszas vagy harmincas években, amikor a depresszió és prohibició következményeként megjelentek a szervezett bűn­­szövetkezetek; Al Capone, Lucky Luciano és társaik “kor­porációs” bandái, a Mafia, Casa Nostra és más bűnszindikátu­sok katonai fegyelemmel irányí­tott alakulatai. A permisszív világnézet min­den tekintetben győzedelmes­kedett korunkban. A hatóságok és bíróságok sokkal elnézőbbé váltak mint bármikor az ismert történelem során. Kriminoló­gusok azzal magyarázzák ezt az elnézést, hogy az általános hie­delem szerint a második világ­háborúban olcsóvá vált ember­élet és a tömegmészárlások epi­démiáját csak a tolerancia elter­jedésével lehet megszűntetni. Előbújtak odúikból a humanisták, az ün. “do­­gooderek", akik szerint ember­nek és az emberi törvényho­zásnak nincs joga más ember­életeket elvenni, még akkor sem, ha javithatatlan és meg­rögzött bűnösök elleni védeke­zésről van szó. Róbert Falkenburg. a világ­hírű szociológus, érdekes sta­tisztikai adatokkal szolgál “Szemet-szemért” című tanul­mányában. Ezekből kiderül, hogy a legtöbb európai or­szágban és az északamerikai földrészen eltörölték a halálos büntetést, s legalább 1967 óta szünetelnek a kivégzések. (Gary Mark Gilmore kivételével, aki 1977 januárjában önkéntesen kérte a kiszabott halálos ítélet végrehajtását, 1967 óta Amerikában nem került sor ki­végzésre. A cikk bevezetőjében említett Florida államban 1964 óta minden halálos ítéletet fel­függesztettek.) Ugyanakkor azonban valamennyi vasfüg­göny mögötti országban, beleért­ve természetesen a Szovjetuniót: is. változatlanul érvényben van a halálos ítélet, kiváltképpen a közönséges bűntényeket el­követők ellens a politikai “bűnözők" esetében 1962 óta csak elvétve került sor kivég­zésre. Egyes délamerikai orszá­KIVÉGZÉS vagy KEGYELEM? Fejetlenség az Igazságszolgaltátásl reformok terén gokban intézményesen felfüg- - gesztették a halálos ítéletek — végrehajtását, másokban válto­zatlanul folynak a kivégzések. Ázsiában és Afrikában nyoma sincs a permisszív felfogásnak: a halálos ítéletek napirenden vannak. Figyelemreméltó a fal­­kenburgi statisztika ama ki­mutatása, amely szerint Szaudi Arábiától Pakisztánig és Ghánától Ceylonig még mindig divatban vannak őskori bün­tetések: tolvajok kezének le­vágása, házassági hűtlenkedők megcsonkítása, stb. Kanadában és az Egyesült Államokban változatlanul meg­oszlik a közvélemény a halálos ítéleteket illetően. A humanisz­tikus felfogás szerint a kivégzés embertelen cselekedet, ellent­mond az isteni törvényeknek, s nincs különösebb hatása az el­követett bűnök számát illetően. A halálbüntetés visszahozatalát követelők szerint azonban a gyilkosságok, terrorcselekmé­nyek, emberrablással együttjáró zsarolások és más főbenjáró bűnök alaposan lecsökken­nének, ha példát statuálnánk a bűnösök kivégzésével. A rendőrök, fogházőrök és más rendfenntartó közegek évek óta kampányt folytatnak a halálbüntetés visszahozására. Adatok szerint sokkal több rendőrt gyilkoltak meg a kivég­zések felfüggesztése óta mint bármikor azelőtt. A new yorki - és cincinnati-i rendőrségek “de- -monstratív“ sztrájkokat szervez- - tek a közvélemény meg­győzésére: az elmúlt tíz esz­tendőben megduplázódott a kötelességteljesítés közben lemé­szárolt kollégáik száma. Nor­man Stewart, winnipegi rendőr­főnök, aki jelenleg az észak­amerikai rendőrfőnökök egye­sületének elnöke, memoran­dumot intézett Kanada minisz­terelnökéhez és az Egyesült Államok elnökéhez, amelyben a halálbüntetések visszahozatalát követeli: “Ha gyilkosokat névlegesen életfogytiglani börtönre ítélnek, ami valójában azt jelenti, hogy néhány évi börtönbüntetés után a gyilkos — ún. jó magatartás következ­tében — szabadlábra kerül, akkor hogyan várhatjuk a bűn­hullám csökkenését? Egy poten­ciális gyilkost, tudván, hogy bű­néért kegyelemben részesül, semmi sem tart vissza bűnök el­követésétől. Következésképpen egy társadalom, amely nem alkalmazza az elrettentő példák lélektani hatását, szabad prédájává válik a bűnözésnek”. A halálbüntetés vissza­hozatalát követelők nemcsak a rendőröket és fogházóröket le­­gyilkolókat szeretnék bitófára, villanyszékbe vagy gázkamrába küldeni: “Nem lehet egy rendőr vagy fogházőr életét többre becsülni mint bármely más pol­gártársunk életét. Aki gyilkol, függetlenül attól, hogy ki az áldozata, annak vállalnia kell a törvényes következményeket”. Falkenburg párhuzamot von tanulmányában az elnéző igaz­ságszolgáltatás és a törvényt saját kezükbe vevő egyének vagy csoportok között. Adatokkal bizonyítja, hogy ma­napság sokkal több tetten ért bűnözőt lőnek agyon rendfenn­tartó közegek. Nyilvánvaló, hogy ezek a közegek tisztában vannak az igazságszolgáltatás permisszív magatartásával és gyorsabban forgatják fegyve­rüket mint normális körülmé­nyek között. (Az ún. “gun— happy” rendőrökről ma már televíziós szériákat gyártanak.) Ugyanez a párhuzam alkal­mazható azokban az országok­ban, ahol egyre divatosab' bá válik a helyi “ki­végző osztagok” működése. Brazíliában, Argentínában, Peruban, Venezuelában és újab­ban Görögországban és Olasz­országban is felfedezhetők e ki­­végző osztagok, melyek olyan bűnözőket tesznek el láb alól, akik csekély szabadságvesztéssel úszták meg bűneiket. Falken­burg szerint a ki végző osztagok többségét rendőrök, jogászok és a permisszív igazságszolgáltatás­tól megcsömörlött középosztály­beliek képezik. Brazíliában 1978* bai.,több mint kétszáz bűnözőt találtak meggyilkolva eldugott zúgokban, akik asszonyok és le­ányok megbecstelenítésére spe­cializálták magukat. Valameny­­nyiük’ét a szervezett kivégző osztagok tették el láb alól, nyomban börtönbüntetésük le­töltése után. "Az önkényes igazságszolgáltatás ragályos betegség , terjedését szinte lehe­tetlen megakadályozni”, — írja Falkenburg. "— Tíz évvel ez­előtt alig egy-két ilyen osztag működött; 1978-ban több mint százhúsz osztag tevékenykedett tíz országban”. A halálbüntetés körüli vita változatlan az érdeklődés közép­pontjában van. A körülmé­nyeket figyelembe véve nehéz lenne megjósolni, hogy melyik tábor kerül majd ki győztesen, a halálbüntetést követelők vagy az általános kegyelemben hívók tábora. Az egyén állásfoglalása nem könnyű arra vonatkozólag, hogy a kivégzés vagy a ke­gyelem a helyes és követendő eljárás. Annyi azonban bizo­nyos, hogy az igazságszolgál­tatási reformok számára bő­ségesen van hely világszerte. Bob Hope, a neves komikus mondta: “Ha elteszem a feleségem láb alól, egy utahi bíróság halálra ítél, Penn­­sylvániában megúsznám öt évvel, Vermontban sbadlábra kerülnék, s lehet, hogy Nebras­­kában még érmet is kapnék érte..." Losonczy László akkorára még csak félig elkészí­tett — az első oldalán lehúzott — röpiratokkal együtt. És meg­kezdődött végeláthatatlan kálváriám... Szorult helyzetemben egy belvárosi kis szállodában kibé­reltem egy szobát. Annak belső szobájában folytattam a le­húzást. Balszerencsémre, talán a második nap délelőttjén, a pincér mit sem sejtve, de várat­lanul benyitott a szobámba. Igaz, megneszeltem a lépteit, s annyi időm még volt, hogy valahogy eldugjam a sok­szorosítógépet. De bizony­talanná vált a helyzetem. S el­költöztem a sokszorosítógéppel és az addig lehúzott anyagokkal együtt. Végső bajomban, késedelem nélkül felkerestem az Üllői út elején lévő Móricz Zsigmond könyvesbolt­ban Kutrucz Gizellát, aki ott könyvelárusítónő volt. Ő nagy hirtelen Darvas József rózsa­dombi lakását adta meg. Fel is kerestem haladéktalanul. Makó Erzsébetet találtam ott. De a lakást nem találtam megfelelő­nek, annál is inkább, mert tulaj­donosa, Darvas József ekkor már szintén illegalitásban élt. Illegális ember lakása illegális feladat végzésére nem éppen al­kalmas, sőt tökéletesen al­kalmatlan. Valójában durva konspirációs hiba lett volna azt igénybe venni. A kör bezárult. Végső szo­rultságomban a legközelebbi „illeg” randevún azt kértem felső kapcsolatomtól, hogy hoz­zon össze Gyenes Antallal, bocsássa őt rendelkezésemre a röpirat lehúzásának befeje­zésére. A Mária utcában ez meg is történt, átadtam neki a gépet a féloldalon lehúzott röp­iratokkal, az elkészített sten­cilekkel együtt. Jóval később, utcai talál­kozón Gyenes Antal azt közölte velem, hogy nem tudta meg­oldani a feladatot. Nagyon el­keserített a kudarc. Mindmáig bánt a gondolat, hogy az illegá­lis kommunista mozgalom e nagyon fontos akciója, kiállása, az emberi humánumtól minden sorából mélyen átitatott kiált­vány, amelyre pedig e drámai hetekben olyannyira szükség lett volna, benn ragadt a „zseb­ben“, a mi zsebünkben, végső soron — az én zsebemben...“ Adalék az 1944-es vészkorszakhoz Egy régebbi, e lapok hasáb­jain megjelent írásomban, amelyben a magyarországi Békepárt (Kommunistapárt) I944-es tevékenységét ismertet­tem, megjegyeztem, hogy az akkori budapesti kommunista vezetők a zsidók deportációja ellen nem emelték fel hangju­kat, illetve ez ügyben egyetlen röplapot vagy tiltakozó írást nem adtak ki. Itt most helyesbí­tenem kell. Budapesten nemrég jelentek meg Fehér Lajos, az 1944-es Békepárt egvik vezető tagjának visszaemlékezései „így történt“ címmel (Magvető Kiadó, 578 oldal). Ebben a szerző pontos képet ad az akkori kommunista illegális munkáról és ismerteti többek között annak okát is, miért nem sikerült — szándéka ellenére a pártnak a vidéki deportációk tényét, s az ezzel kapcsolatos tiltakozást röplap formájában ország-világ előtt dokumentálni. Az alábbiakban közöljük szó­­szerint Fehér Lajos visszaemlé­kezésének e részét, talán an­nyival kiegészítve mondani­valóját, hogy a szövegben szereplő Losonczi Géza azonos Nagy Imre kormányában helyt foglaló Losonczival, aki 1957 decemberében Budapesten börtönben hunyt el. Gosztonyi P. ..Május második felében megalakult a Magyar Front. A demokratikus pártok, a Béke­párt, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Agrár Párt, valamint a szociál­demokrata párt nevében a Magyar Nemzethez! című kiáltványukkal jelentik be az országnak: „Új szabadsághar­cot, új népháborút hirdetünk. Megteremtjük a magyar szabadságharc széles harci egy­ségét: a MAGYAR FRONTOT. A Magyar Front programja: a német hódítók és cinkosaik ki­verése, béke a szövetségesekkel, s a minden ízében demok­­ratikus, szabad Magyarország alapjainak lerakása." A Magyar Front a kiált­ványban közvetlen szól külön­­külön is a munkássághoz, a polgárokhoz, értelmiségiekhez, a történelmi egyházakhoz, a honvédekhez, és természetesen a parasztsághoz is: „Gazdák és falusi szegények! Titeket is harcba hív a Magyar Front. Ne szolgáltassátok be terményei­teket — juttassátok el közvet­lenül a magyar fogyasztóknak. Ha nem lehet, rejtsétek el, vagy semmisítsétek meg. Inkább sen­kié mint a németé! Rejtsétek el a szökevényeket és a politikai üldözötteket. Harcoljatok a földért, a békéért, a kenyérért, a szabad emberi életért!“ A Magyar Front kiáltványát is kiküldtük falura, a Békepárt címjegyzékében szereplő összes címre! Következő akciónk a Békepártnak a zsidó származású magyar állampolgárok védelmében és a német meg­semmisítő táborok leleplezé­séről szóló röpirat kiadása és sokszorosítása volt. A német szuronyokkal hatalomra ültetett Sztójai­­kormány egy jó hónap múlva elkezdte a zsidóellenes irítéz­­kedések áradatát. A sárga csillag kötelező viselésének el­rendelésével, a zsidó üzletek, műhelyek, lakóházak elkobzásá­val stb. az antiszemitizmus szennyes hullámait sohasem látott magas szintre korbácsolta fel. Történészeink joggal vetik fel a kérdést, hogy a háború utolsó szakaszában, a hitlerizmus már egészen nyilvánvalóvá vált vereségének küszöbén hazánk­ban hogyan hathatott az anti­szemitizmus ilyen nagy tö­megekre, miként tudták a lakosság nem kis hányadát aktívan bekapcsolni abba. Meg is válaszolják a kérdést. Egy­felől a negyedszázados horthys­ta ellenforradalmi rendszernek mindig velejárója volt a mesterségesen szított és napi­renden tartott antiszemitizmus, zsidóellenes hecckampányok. Emellett most a zsidótörvények során elkobzott üzletek, mű­helyek, földek, lakóhelyek egy részének — voltaképpen mor­zsáknak — juttatásával, osz­togatásával a kispolgárság egy részét korrumpálták. E rétegek a német megszállás utáni anyagi helyzetük gyors megjavítását a zsidótömegek elhurcolásától, likvidálásától várták. A Sztójai-kormány 1944. május 9-én befejezte a vidék zsidótlanítását, csaknem 450 ezer zsidó származású magyar állampolgárt hurcoltatott el a náci megsemmisítő táborok (“Vernichtungslager"-ek) poj/ lába. s közülük több műit 320 ezer főt pusztítottak el gáz­kamrákban, felerészben nőket, egyötödében pedig kiskorúakat. A döbbenetes események után, tehát a vidék „zsidótla­­nítása" után és a budapesti zsidóság június 20-ára tervezett deportálásának megkezdése előtti időben határozta el a Békepárt Központi Bizottsága, hogy az ország népéhez írt kiáltványában leleplezi a német­vazallus Sztójai-kormány bor­zalmas gaztettét. A röpirat szövegét felső kap­csolatomtól kaptam meg kéziratban. Azon nyomban fel­ismertem Losonczi Géza lila tintával írott, kalligrafikus keze­­írását. A szükséges példány­­számú stencilt legépeltem, előre elkészítettem. Utána fel­kerestem egy régi ismerősöm és elvtársam lakását. Csak a fele­sége volt otthon. Megkértem, hogy egyik kis szobájukat engedje át pár napra sokszoro­sítás céljára. El is kezdtem a lehúzást. Nagyon lassan halad­tam. Ma már nem emlékszem, hogy két- vagy négyoldalas volt-e a röpirat. Nem is ez volt a baj. Hanem az, hogy az akkori gestapós, zsidó deportálások légkörében ismerősöm felesége a harmadik napon elbátortalanodott, s azt mondta: tovább nem vállalja, hogy ilyen célra, illegális röpirat sokszorosítására vegyem igény­be a lakását. Utólag, mai fejjel, akkor talán erőszakosabbnak kellett volna lennem az asszonykával és megmagyarázni, hogy ő is zsidó származású lévén, élet­halál kérdésről, a zsidók depor­tálásáról és megsemmisítéséről, az ellene való fellépésről van szó a készülő röpiratban. De tapintatból is és konspirációs okokból is nem fedtem fel előtte a röpirat tartalmát. Hanem el­­hurcolkodtam a gépemmel, az GALA Fourth of July weekend JUNIUS 29 (PENTEK) LUNCH-TOL JULIUS 3 (KEDD) breakfastig 5 nap — 4 éjjel Ingyen hideg és meleg büffé ■— ingyen coktail vacsora asztaloknál játszó zenekarral Pezsgós Táncnál Omelsky Randolph Bernstein zenekara játszik. Fellép: Richárd Ingers előadóművész. Jobb szobát kap ha még ma rezervál. (914)254-5535 IR VING és EDI EH MILLER csupán 2 és fél órára New York Citytől a New York Thruwav-n a 19-es ki­járatnál a 28-as úton... NAGYOBBITOTTUNK és telmentünk a 9. emeletre Ne mu.lassza el megtekinteni gyönyörű új raktárunkat ANTON FURS MANUFACTURER and RETAILER FURRIER MEGŐRZÉST ÉS JAVÍTÁST VÁLLALOK Mink jacket, stola. kabát, bunda és mindenféle szőrme készen és mérték után kapható, jutányos áron. 350 Seventh Ave. (Betw. 29-30th Streets) New York. N Y 10001 Tel 594-9262-3 Home: 472-0407 HUNGÁRIÁN MEAT CENTER, Inc. SERTÉS-, MARHAHÚS KÉSZÍTMÉNYEK HÁZI FÜSTÖLT KOLBÁSZFÉLÉK, SZALÁMI ÉS AZ ÖSSZES FINOM FELVÁGOTTAK 1592 SECOND AVE. (82 és 83 utcák közt) NEW YORK, N.Y. 10028. — Tel.: 650 -1Ó15 * NEM KEU MANHATTANBA MENNIE JÓ SÜTEMÉNYÉRT megnyílt d forest KUtsben Ad'.-bán az cAn drew'ó cf\uncfarian sStruclle & ^Paótrieó Z)nc. ahol a legkiválóbb minősíti, naponta friss Rétesek, magyar és Continentá/is sütemények nagy választékban kaphatók FIGYELMES KISZOLGÁLÁS, keresse fel is kérje« késtelét u ízletes siteméeyekMI Címeik: 100-21 QUEENS Ölei NEW YORK a 67-es subway állomásnál Tel: (212)1 030-0200 Ide ári keúzlet szanszedsdeában _ A Vl^ÁG LEGHÍRESEBB FÜRDŐHELYEI CSEHSZLOVÁKIÁBAN vannak Pöstyén, Kalsbad, Marienbad, Trencsén, Teplic, Szjiács, Luhacovice és sok más, amik hasznosak reumánál, ar­­tritisznél, asztmánál, szívbetegségeknél, cukorbajnál ROMÁNIÁBAN Félix-fUrdő, Észak-Efória, Herkules-fürdő, Calimanesti és az eredeti Anna Aslan féle Gerovtál megfiatalító kúra, az Otopeni szanatóriumban és az új luxus Flóra Hotelben. Érdeklődjön nálunk a'speciális csoport árakról. Hetenkénti indulás LOS ANGELESBŐL, NEW YORKBÓL éS CHICAGOBÓLFUrdóhelyek:Spanyolországban, Mexicóban,: Olaszországban, Németországban, Ausztriában. 165 Watt 46th Street • New York, N.Y. 10036 Tel.: (212) 586-1826 - 586-1986 - 586-1775 MAGYAR GOURMET RESTAURANT 15 East 48 Street, NEW YORK, N.Y. 10017 Rezerválás: (212) 935-1107 Esténként cigányzene és tánc Complett Lunch Special ........................................................... $7.00 EARLY BÍRD, complett Dinner (5:30-7:30)...................... 12.90 Minden ital (5.00-7:00).............................................................. L50 Ingyen parkolás 5:30-tól éjjel 0:30-ig a 10 West 48 Street KINNEY GARAGE Nyitva hétfötöl-péntekig 11:30-tól éjjel 1:00-ig Szombaton 5:30-tól éjjel 2:00-ig. Ezzel a hirdetéssel 15 százalék kedvezményt adunk, július 31-ig az a la carte ételrendelésnél —------------/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom