Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-06-30 / 764. szám
MEN D EH , " r . A u g u 3 t J.!.!olnar P.O.Box lo34 Ue/i Bruns?;ick . New Jersey o 39o3 U.S.A. Second class mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970 AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 18. 764. Ára: 50 cent JUNE. 30. 1979. BARZILAY ISTVÁN: TÁVOLRÓL Ilyen messziről nézve beilleszteni Izráelt a nagy világesemények sodrába, szokatlan és izgalmas feladat. Olyan kicsi... Területi szempontból annyira jelentéktelennek tűnik, innen Kanadából. Hiszen a teljes Erec Jiszráel is belefér legalább tízszer az Ontario tóba. Vigasztalhatjuk magunkat: mégsem a hatalmas Kanadában, hanem az apró Erec Jiszráelban született meg az egyisten hit, amely az európai majd a világkultúra alapja lett, innen áradt a Tan, mert az valóban Cionból jött, amint a próféta megjövendölte, mert hiszen a hatnapos munkahét, az egészséges étkezés, a testi tisztaság törvényei ott, vagy az egyiptomi fogságból odavezető úton születtek meg. Kis ország, mégis nagyhatalom, kis terület, világot átfogó kultúra, átjáró három kontinens között, a népek országúba, s mégis, ott próbál gyökeret verni a Nép, amely a történelem torz játékából hazátlan maradt két évezreden át. Nem lehet feléje tekinteni az irtó nagy amerikai kontinensről, csak féltő szeretettel, simogató aggodalommal, ahogyan apró gyermekünkért, vagy unokánkért tesszük a távolból. Mit látunk, s mit tudunk anélkül, hogy sajtóját olvassuk, mit szűrünk ki a hiányos hírekből, amelyeket a rádió vagy a tévé olyan fösvényen közöl ezekben a napokban? Persze, most fontosabb a SALT II egyezmény, s annak latolgatása, hogy a nyilván nagybeteg, totyogós, megöregedett Leonyid Brezsnyev, vagy számos utódja közül melyik hajtja majd végre, s hogy Jimmy Carter elnöknek sikerül-e elfogadtatni a szenátussal? Az energia-válság, s a nemzetközi infláció is fontosabb a nagyvilág szemében, mint az a kérdés, hogyan rendezi ellentéteit Menachem Begin, Izráel miniszterelnöke, akire a történelem azt a feladatot rótta, hogy belső meggyőződése ellenére, területi engedmények árán békét kössön Egyiptommal, s aztán a többi arab állammal. Még innen nézve is: számunkra legalább olyan fontos Begin helyzetének analízise, mint minden világot rengető nemzetközi probléma.-Izráel országának és Izráel fiainak sorsa összefügg, a kettő nem választható el egymástól. A SALT II egyezményből számunkra az a fontos, hogy milyen mértékben befolyásolja az izráeli-arab béke kilátásait. Az energia-válságot tekintve, nekünk azt kell mérlegelnünk. sikerül-e lefékezni az arab kőolaj-országok zsarolásait, amelyekkel az egész világot a kezükben akarják tartani, és az emberiség többségét Izráel ellen próbálják uszítani. Fontos tehát tudni, hogy a Cherut mozgalom kongresszusa újra Menachem Begint választotta meg elnökévé, és alig 9 tag szavazott Smuel Katz. az egyetlen ellenjelölt mellett. Ki ez a Smuel Katz? Valamikor Begin első tanácsadója volt. S mint a szélsőséges politikusok közül jónéhányan, Smuel Katz is amerikai. Furcsa, hogy Mose Arens professzor, a Kneszet külpolitikai és hadügyi bizottságának az elnöke és Slomo Rom professzor, a Cherut szélsőséges szárnyának vezető tagjai is amerikaiak. Mi lehet a magyarázata? Lówinger rabbi, a Gus Emunim egyik vezére, a Chevron melletti Kiijat Árba helyi tanácsának fanatikus elnöke és harcias felesége is amerikai, amint az Meir Kahana rabbi, a legfanatikusabb cionista szervezet vezére,. és követői is főleg az amerikai zsidó ifjúság soraiból kerülnek ki. Majd, ha valakinek kedve és ideje lesz rá, biztosan kielemzi, hogy a nagyhatalomból odavándorolt zsidók egyrésze miért vált az izráeli aktivizmus vezetőjévé? Térjünk vissza Smuel Katzhoz. Nagyműveltségű, és hihetetlenül puritán politikus, akinek e pillanatban semmiféle hivatalos címe nincs. Nem tagja a Kneszetnek, de amikor a Likud relatív többséget kapott az 1977 májusi választásokon, Begin őt küldte ki Amerikába és Angliába, hogy próbálja meggyőzni az angolszász közvéleményt: az új izráeli miniszterelnök nem terrorista vezér, hanem érett politikus. Lehet, akkoriban azt hihette Smuel Katz, hogy Begin akaratából ő lesz Izráel washingtoni nagykövete, vagy talán a kormány jelentékeny tagja, az általa annyira fontosnak tartott tájékoztatási tárcát fogják felkínálni neki. Mindez nem történt meg. Katz teljesítette ugyan a rábízott feladatot, de felhördült, mihelyt kiderült, hogy Begin eleve odaígérte a Szinaj félszigetet Szádátnak, és azonnal a belső ellenzékhez csatlakozott. Most súlyos vereséget szenvedett Beginnel szemben a Cherut kongresszuson, s egyelőre folytatja magános életét, mint a héber sajtó külső munkatársa, és alkalmi előadó. /, Ki tudja, hová csatlakozik? Annyit azonban kétség nélkül megállapíthatunk, hogy nem a lázadó amerikaiak, hanem az elégedetlen jobboldali szabrek népesebb csoportjának szervezkedése hat majd talán végzetes módon Begin jövőjére. Geula Kohen, a harcias képviselőnő, aki a tel-vivi Kerem Hateamanimban mint Jemenből bevándorolt szülők gyermeke látta meg a napvilágot, az első volt, aki kilépett a Cherut mozgalomból, és csatlakozott Juval Neeman professzorhoz, a tel— avivi egyetem prorektorához. Juval Neemanról azt mondják, hogy atomkutató zseni, és tragikus mellőzés érte négy-öt évvel ezelőtt, amikor a vele egyszintű amerikai tudósok ugyanazért a tevékenységért kaptak Nobel dijat, mint amelyet Neeman M hogy Menachem Begin lektoralis ereje csak kis mértékben csökkent. Ha ma tartanák a választásokat, a Begin vezetésével indúló Likud 42—43 mandátumot kapna, — de a Máárách is ugyanannyit érne el. Ezt mutatják a legutóbbi községi választások, és az azóta tartott E véleménykutatások eredményei. E A vallásos pártok és. a Leám E professzor végez, sót, ezt a nyertesekkel karöltve, a nemzetközi együttműködés kereteiben teszi. Neeman professzor Tel-Avivban született, három osztályt ugorva 15 éves korában érettségizett, 21 éves korában már matematikai doktorátusa volt. Persze ebből nem következik az, hogy kiváló politikus is. Ellenkezőleg, csodálkozásra készteti a szemlélőt, hogyan válik az egzakt tudományoknak ez a tehetséges és fiatal művelője egy fanatikus politikai mozgalom hívévé, sőt kezdeményezőjévé. Egyelőre tehát csak Geula Kohen csatlakozásáról tudunk, de biztosak vagyunk benne, hogy talán mire ezek a sorok napvilágot látnak, Mose Samir írót, a Leam párt képviselőjét is ebben a csoportban találjuk. Lehet, hogy a többi elégedetlen: Jicchak Samir házelnök, aki még sohasem szavazott Begin mellett a sorsdöntő viták után, Mose Arens és Slomo Rom professzorok, valamint még három vagy négy képviselő, szakítás esetén nem a fiatal Neeman mozgalmában keresik politikai boldogulásukat, hanem valamilyen más keretben, de világos, hogy Begin kényszerű kompromisszumos politikája, a telepítési szándékok várható kudarca vagy a Cherut élére emeli őket, legyőzve belülről Begint, vagy pedig új pártot létesítenek, amelynek közéleti súlya nagyobb lesz, mint a politikai életben gyakorlatlan Juval Neeman professzor mozgalmáé. Tény azonban, hogy Begin, annak ellenére, hogy elsöprő győzelmet aratott pártja kongresszusán, komoly belső problémákkal kénytelen szembenézni. A mellette felsorakozókat mindenekelőtt a kormányon maradás érdekli, az, hogy a Likud tovább kormányozzon, és elhódítsa a hatalom erejével mindazon társadalmi és gazdasági pozíciókat, amelyeket az egykori kormányok idején a munkáspártok megszereztek maguknak. Mi lehet a kormány sorsa ha ilyen belső harcok gyengítik a pozícióját? Begint két oldalról szorítják: a Teljes Erec Jiszráel hívei jobbról, az Azonnal Békét mozgalom szimpatizánsai balról. Jigael Jadin professzor, a miniszterelnök helyettese és pártja, a Demokrata Párt nem deklarált híve az Azonnal Békét mozgalomnak, de ennek a csoportnak mind a hét képviselője ellenzi a települések folytatását, mert ebben a békepolitika torpedózását látja. A Liberális Párt 15 képviselője eddig engedelmesen támogatta a kormányt, de köztudott, hogy jónéhány képviselője szakad majd le, ha a helyzet annyira rosszra fordul, hogy az autonómia jellegéről folyó tárgyalások miatt az izraeli-egyiptomi békét is veszélyfenyegeti. A Likudnak az a szerencséje. csoport engedelmes szárnyának g támogatása akkor is a Likud kezébe adná a kormányzást, és ha 1981 novemberében megtartják a következő választásokat, tehát, ha Begin kormánya addig a helyén marad, minden jel szerint újra Menachem Begin lesz Izráel miniszterelnöke. Csak 1982-ben, amikor Begin betölti a 70. évét és visszavonul a politikai élettől, lehet az ellenzéknek kilátása arra, hogy kormányt alakítson. Ha ezek a jóslatok beválnak, úgy a Teljes Erec Jiszráel egykori hive kötné meg a végleges békét, neki kell majd megtenni^ a területi engedményeket, amelyek ezt lehetővé teszik, s lényegesen megkönnyíti az utána következők dolgát. Távolról még világosabbnak látszik, mint a kis izráeli hazában, hogy mennyire megérett az idő az izraeli-arab béke meg-|j teremtésére. Nem lett volna keresztülvihető i munkás ^ kormányok irányi.ása mellett. M A béketárgyal:'. ..k kezdeténP megkérdezték Jicchák Rábin £j volt miniszterelnököt, hogyan^ alakultak volna a dolgok, ha ap választásokon nem a hanem a Likud, £ £ munkáspártok sző-1 \ vétségé győz. “Ha az én mű-| ködésem alatt érkezik Szádat — E volt a válasza — kérdéses, hogy M folytathattuk volna a béketár- _ gyalásokat. Az én kormányomé ellenzéke Menachem Begin volt". Ha emlékszünk arra,£ hogy Begin 1952-ben a Kneszet £ ellen vezényelte híveit amikor £ a Németorszéggal kötött kár- j£ térítési egyezményt megszavazta, elképzelhetjük, hogyan visel- E kedett volna ez az ellenzék, ha E Rábin vagy Simon Peresz jj kormányának kellett volna le- E mondani a Szinaj félszigetről, és % az annak északi övezetében levő jjj településekről. A történelemnek £ furcsa összjátéka volt, hogy é Begin éppen akkor került y uralomra, amikor Egyiptom, a legnagyobb arab állam, elérkezettnek látta az időt i b az! 3 , , □ Izráellel való beke megkötesere. A történelem nem véletlenekből. hanem a szükségesség logikájából táplálkozik; a történelmet nem személyek csinálják, hanem a népek dobják saját hátukra azokat a személyeket, akik a legalkalmasabbak sorsdöntő döntések meghozatalára és végrehajtására. Ilyen messziről nézve is, bármi legyen egyéni véleményünk Menachem Beginről, az a meggyőződés alakul ki bennünk, hogy Begin kormány- * ra jutása szerencsés fordulat _ volt, enélkül nem lett volna í~ keresztülvihető a békekötés. De ^ azt látjuk a távolból, hogy Menachem Begin a béke létrehozásával be is fejezi küldetését. ^ és a Likud kénytelen lesz átadni u a helyét azoknak a pártoknak, amelyek évtizedek óta azt a hitet vallják, hogy Izráel állama csak Palesztina felosztása útján jöhet létre, mert csak így érhető el a zsidó és arab nép együtt- _ működése azonos történelmi ^ határok között. Toronto, 1979 június végen. Wallenberg talán még mindig fogságban van. Nincs talán egyetlen név sem, melynek kimondása oly összefoglalóan idézné 20. századunk minden szörnyűségét, minden tisztességét, minden alávaló csalárdságát, minden árulását, hazugságát, minden emberi becsületét, mint Raoul Wallenberg neve. 1944 tavaszán egy viharkabátos, bakancsos, hátizsákos turista érkezett Budapestre, a svéd külügyminisztérium megbízásával. Raoul Wallenbergnek hívták, s egy gazdag svéd bankárcsalád leszármazottja volt, aki korábban már elvégezte a diplomata-iskolát, majd megbízással Haifára került, ahol életében először személyesen találkozott össze a hitleri zsidóüldözések borzalmaival. Budapestre már úgy került, hogy Wallenberg sajátmaga kérte ezt a megbízást a svéd kormánytól. Az ügynek ezt a részét mindenki ismeri. Nem lehet pontosan meghatározni hány magyar zsidó életét mentette meg Raoul Wallenberg, a szám valahol 25.000 és 60.000 között mozog. Az bizonyos, hogy a magyar zsidóságnak soha nem volt és soha nem lehet olyan hőse, mint ö, soha senkinek nem tartoztunk és nem fogunk tartozni annyival, mint őneki. Első dolga az volt, hogy hamisítógyárat létesített Pesten. Az u.n. svéd védlevelekről a svéd kormány csak később értesült, az egész mentőakció teljes egészében Wallenberg agyában született meg, s ő bonyolította le. Éppen ezért még pénzt sem kért hozzá kormányától, saját vagyonát szánta rá, mint ahogy saját pénzéből fizette azoknak a Házaknak bérleti diját is, amiket később védett házakká minősített, s ahonnan nem egyszer személyesen utasította ki a nyilasokat. Wallenberg mindenütt ott volt, ahol menteni lehetett, élelmiszert osztogatott az országúti halálmenetekben, politikai harcokat folytatott az SS-el, zsidó gyermekek részére otthonokat rendezett be, s a gettó fölszabadulásának napján már elkezdte a fölszabadult zsidók élelmiszer- és gyógyszerellátásának szervezését. És soha többé senki nem látta Raoul Wallenberget. Eltűnt, elnyelte a föld. Hiába volt minden kutatás. Évekig még nyom sem tűnt elő, mígnem 1946 végén a svéd kormányhoz olyan kósza hírek jutottak el, hogy Wallenberget szovjet katonák fogták el, mégpedig nem is véletlenül hadifogolyként, hanem letartóztatása Malinovszkij marsall főhadiszállásán történt. Az oroszok Wallenberget kémkedéssel gyanúsították, de az is lehet, hogy a nála lévő jelentős mennyiségű pénzt és ékszert akarták elrabolni. 1979-ben Jack Anderson, az egyik legnevesebb, és legfelelösségteljesebh amerikai publicista még azt is tudná vélni, hogy a szovjet hatóságok Wallenberget olyan zsidó tömegek megmentésével vádolták, akik szinte automatikusan trockistáknak voltak tekinthetők. Tény, hogy a szállongó hírek hatására a svéd kormány a Szovjetunióhoz fordult és követelte Wallenberg szabadonbocsátását. Az első hivatalos jegyzékre 1947 őszén került sor. Tíz éven keresztül az orosz hatóságok minden alkalommal azt válaszolták, hogy Raoul Wallenbergről nem tudnak, ilyen nevű fogoly a Szovjetunió területén nincs, sosem volt, s egyúttal erélyesen visszautasították a vizsgálat követelését, nyilvánvaló imperialista propagandának minősítve azt. Aztán 1957-ben Andrej Gromiko, az akkori külügyminiszter egyszeresük bejelentette, hogy Raoul Wallenberg, a svéd diplomata 1947-ben egv szívroham következtében a moszkvai Ljubjanka börtönben meghalt. Tehát 1947-ben meghalt a börtönben az a Wallenberg, aki sosem volt náluk letartóztatva, s akinek hollétéről állítólag még 1956-ban sem tudtak. A Szovjetunió történetének ismeretében ez mégcsak nem is meglepő. Ez azonban-csak a történet első fele. Hiszen elfogadható lett volna (már akinek elfogadható), hogy mindezt a sztálini évek terhére írják, s a szovjet kormány sajnálkozását fejezve ki, kiadja a holttestet a svéd hozzátartozóknak. De nem ez történt. Wallenberg holttestét ugyanis halála után elégették. Ezzel talán nyugvópontra került volna az ügy, ha évekkel később Szolzsenyicin Gulág könyvében nem számol be arról, hogv bizonyítékai vannak Wallenberg életben-létéről, 1958— 59-ben is. Erre már többen felfigyeltek és egy újabb nyomozás kezdődött, melynek eredményeként Dr. Wiesenthal, az ismert, Bécsben élő nácivadász ezúttal embermentő akcióba kezdett és felfedezett Izráelben egy egykori lengyel kapitányt, Abraham Kalinszkijt, aki 15 évet töltött egy szovjet börtönben. Kalinszkij nemcsak saját találkozásairól tudott beszámolni, hanem a börtönvilág csatornáin más rabok elmesélésein keresztül figyelemmel tudta kísérni Wallenberg útját a Gulag-ban, akit táborról táborra küldözgettek. A legutolsó hír úgy szólt, hogy 1975-ben egy egykori szovjet fogoly lánya ezt mondta Kálihszkijhak: “Édesapám mesélte, hogy vannak emberek, akik csodálatos módon évtizedeket túlélnek szovjet táborokban, és példaként említett meg egy svéd férfit, aki már 30 éve van ott. ” Wallenberg. amennyiben tényleg él, most hatvanöt éves lenne. Korától tehát ez lehetséges. Elkezdődött az újabb nyomozás, de óh, olyan akadályok bukkantak elő, amik azt bizonyítják, hogy a 20. század alávalósága nem állt meg Hitlernél és nem állt meg Sztálinnál. Amikor az egyik embervédő csoport a svéd kormány segítségét kérte, s azt javasolta, hogy a svéd kormány (Amenynyiben nem kap kielégítő választ az oroszoktól) bojkottálja a moszkvai olimpiát, az ügyet azzal hárította el, hogy Svédországnak nincs elég pénze egy ilyen költséges nyomozásra. Ekkor a Wallenberg bankházhoz fordultak anyagi segítségért. Raoul Wallenberg örökösei, az utódok azonban időközben virágzó kereskedelmi és pénzügvi kapcsolatokat építettek ki — (Na kivel?) — a Szovjetunióval, és üzletüknek nem akartak fölösleges kárt okozni a Szovjetunió zaklatásával. Volt egy másik nyom is. Bizonyos jelek arra mutattak, hogy Wallenberg az Északi Sark egvik szigetére került, a Rangéi— szigetekre, és a nyomozók ennek a szigetnek a térképét akarták megszerezni nem a szovjet, hanem az amerikai hatóságoktól. Nem kaphatták meg. Szigorúan bizalmas anyag. Kiderült, Iwgv a Szovjetunió a sarkvidéken határsértést követve el az egvik fogolytáborát amerikai területen állította fel, és a State Department illetékesei a dolgot túl jelentéktelennek ítélték ahhoz, hogy emiatt nemzetközi botrányt csináljanak. Inkább az egész ügvet a titkos anyagok süllyesztőjébe helyezték. Tehát az is lehet, hogy ha Raoul Wallenberg él valahol, esetleg éppen amerikai területen él egy szovjet börtönben, de nem él, mert hiszen 1947- ben Gromiko szerint meghalt, és különben is, 1969-ben, amikor állítólag utoljára látták már nem élhetett, mert ekkor már 25 éve lett volna börtönben, amit nem lehet kibírni. Íme egy körmondat, amiben benne van a 20. század Vannak emberek, akiket a sors jó memóriával és jó emberi tisztességgel vert meg. Ezek közé tartozik egv jelenleg Virginiában élő magyar zsidó származású házaspár, Dr. Lantos Tamás és Anette. Elhatározták, hogy ha kell, saját költségükön indítanak akciót Wallenberg érdekében, vagy ha ez nem lehetséges, legalább emlékének a nemzetközi közvéleményben való életbentartására. Lantos Anette ugyan csak 11 éves volt, (férje se sokkal több), amikor Wallenberg egyik ténykedése kimentette őket a biztos halálból. Nincs olyan népcsoport, melynek felelőssége, kötelezettsége ebben az ügyben nagyobb lenne, mint a miénk. Nem bocsáthatnánk meg magunknak, nem bocsáthatja meg nekünk soha senki, ha nem mozdítunk meg eget-fóldet. Lapunk múlt heti számának második oldalán egy hirdetés található, melyben olvasóink megtalálják Lantosék jelenlegi címét. Kérjük, lépjenek velük összeköttetésbe. Próbáljuk meg a lehetetlent, és a kis esélyek ellenére is higgyünk abban, hogv vannak még csodák. Mert ha Wallenberg még valóban él, az csoda lenne. De az is csoda volt, hogy élt valaha egv Wallenberg.
