Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-06-02 / 760. szám

lfTt JMm 2 # MENÓRA 11. oldal HÖRY LÁSZLÓ: A “Helsinki körvadászat" áldozatai — Elrettentő ítéletek futószalagon — 15 esztendő “gondolkodási idő” fogságban Lewko Lukjanenko részére — Számos Csaranszky van min­den népi, faji és vallási kategó­riában a “szociálimperializmus” hazájában, kiknek emberi és politikai megsemmisítéséről a világközvélemény tudomást sem szerez. Ki törődik például az úgynevezett ukrán "Helsinki­­csoport" sajnálatraméltó áldozatainak sorsával, kiket fantázianélküli államügyészek a szokásos pártvádakkal rángat­tak egy bíróság elé, hogy ha AZ UKRÁN "HELSINKI-CSOPORT" MEGSEMMISÍTÉSE nem is örökre, de hosszú időre “elintézzék” őket? * Mikola R u d e n k o volt az ukrán idealisták feje, akit Oleksij T y k h j i -vei együtt már 1977. július l.-én hét évi nehéz kényszermunkára, 10 évi “speciális táborra” (rossz rágon­dolni!) és öt esztendő szám­űzetésre ítéltek. * Mykola Matusevics és Myroslav Marinovics 1978. március 29-én hét év nehéz munkatábort és öt éves száműzetést állandó, korábbi lakóhelyükről kaptak. Rendkívüli Tavaszi Condominium kiárusítás a Bathurst—401-nál. Direkt az építtető által. 5 darab 3 hálószobás, 2 fürdőszobás, 2 balkonos, air-condicioned, 5 háztartási géppel el­látott lakás, kedvezményes 49.900 dolláros áron eladó. Gyönyörű tervezésű épület, emeletenként csak 6 lakással. Kérjük hívja Val Bynoe-t a 226- 5515 vagy 282-0100 telefonon. Norman Hill and Associated Ltd. BAR -MCVORA, CHASENBRA, PfiRTYRA mindenkor szop és friss virágot, fueUfi t?tvUát- tói. 387 Spadina A ve., Telefon: 979- 2177 Lakos: 225-0242. btoofcyde SPORTS LTD. Kanada legnagyobb Kerékpár Specialistája 1169 BLOOR ST. WEST, TORONTO. ONTARItT (416) 536-9718 (416) 536-1523 Ha minőseget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet -mögött 566 Bloor St. W. • 5^-3453 PATACSI CIPÓ SÁLON Magyar-import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipők raktá 6-10 számig $12.00, postán $13.00 Előre kérjük beküldeni a postai, vagy Bank moneyordert 5 és féltől 7 és félig 5 pár rendelésnél $45.00 plusz $3.00 porto 480 Bloor St.W.Toronto, M5S 1X8 Tel: 533-8122 George Interiors Kárpitos bútorok szakszerű készítése és javítása 20 éves gyakorlattal. Nagy választék szövet mintákban ANTIK SPECIALISTA. 984 O’Connor Drive Tel: (416) 751-9277 Tulajdonos: MOLNÁR GYÖRGY •e Volt mar O ' Csárdábai LEGYEN A VENDEGÜNK Asztalfoglalás a 597-0801 számon # Páti V i n s a “szeren­csések” közé tartozik, mert többszöri meghurcolás után megúszta 1978. április 6-án egy év közönséges munkatáborral és ez a lelkes balti pap legutóbb kiszabadult és nyugatra távoz­hatott. * Lewko Lukjanenko az említett, emberi jogokat reklamáló csoport hatodik tagja volt, aki 1978. július 20-tól négy napon keresztül volt kény­telen a pártos bíróság fejére zúduló szemrehányásait hall­gatni, míg végül is tudomásul kellett vennie, hogy a szokásos váddal: “szovjetellenes agitáció és propaganda" 10 év nehéz kényszermunkára és öt év száműzetésre ítélték. Ez volt egyébként a maximum, amit az államügyész az Ukrán Büntető­törvény 62. paragrafusa alapján egyáltalán követelhetett. Az 50 éves jogász évek óta a kálváriát kénytelen járni. Lukjanenkót utoljára Csernigowban tartóz­tatták le 1977. december 12-én, ahol annak idején 15 esztendős szabadságvesztés büntetésének kitöltése után vegetált. A Helsinki-idealisták azonnal megkísérelték megmentését — sajnos eredménytelenül! A csoport nevében Oksana M e s k o 1977. decemberének közepén segélykéréssel fordult az akkori Belgrádi Konferen­ciához, de semmiféle eredményt sem tudott elérni. Hiába protestált a moszkvai “Helsinki-csoport” is Luk­janenko üldözése ellen a múlt év februárjának kezdetén. Wasyl S t u s, Malwa L a n d a és Igor K a 1 y n e c szintén szerkesztettek tiltakozó deklarációkat, amelyeknek szintén elmaradt a hatása. A Perm-ben lévő 36. számú tábor lakói közül tíz “politikai internált”, köztük zsidók is, egy deklarációval fordultak a Leg­felsőbb Szovjethez Lukjanenko érdekében. 1978. áprilisában az ukrán “Helsinkiek” a világ­közvéleményhez fordultak és a nyugatpn éló ukránokat kérték fel intervencióra. Ennek el­lenére Gorodnja városkában, a csernigowi Oblastban, 1978. júliusában bíróság elé állították Lukjanenkót Persze a tárgyalás titkos volt, csak a vádlott két fivére, felesége és szülei voltak jelen. Meskót egyszerűen el­kergették és visszairányították Kievbe, ahonnét érkezett. Luk­janenko terhére írták elsősorban “társszerzóségét” három párt­szempontból kompromittáló irat szerkesztésében: Egy levél az - Izraelbe emigrált Vitalij Rubin professzorhoz szólt; egy védőirat Petro R u b a n ukrán népművész érdekében íródott; az “Egy év szabadság” pedig egy önvallomást tartal­mazó esszé volt. Lukjanenko egy órán keresztül védte magát a pártbíróság előtt és tagadta bűnösségét. A tárgyalást vezető bíró 49-szer szakította félbe. Persze súlyos ítéletét a meg­jelent pártos statisztéria tom­boló tapssal kisérte, mint az efféle bírósági színjátékoknál kötelező. Lukjanenkót, aki előkelő sor­számot kaphat a rendszer üldözöttéinek nemzeti galériájában, 1961 májusa óta üldözi a “szovjet igazságszolgál­tatás”. “Bűnéül” rótták fel, hogy két, évvel azelőtt életre­­hívta az “Ukrán Munkások és Parasztok Unióját”. Akkor vele együtt még öt más ukránt is letartóztattak. Első ízben Luk­janenkót', valószínűleg megfélemlítésül, halálra ítélték, de a büntetését később 15 év kényszermuhkára változtatták, ami szintén nem leányálom azokon a tájakon. Lukjanenko akaratereje azonban nem tört meg, ahogy kiszabadult, csatla­kozott az “ukrán Helsinki-cso­porthoz”. Minden propagandatrükk, könnyítési látszat ellenére ma is szisztematikusan üldözik az em­beri jogok harcosait és a politikai disszidenseket. Különö­sen nehéz helyzetben vannak a világviszonylatban kevésbé ismert személyek, kiknek érde­kében nem mozdulnak meg nemzetközi szervezetek. Az idealistákra ma is nehéz napok járnak, a Jurij O r 1 o w, Zwiad Gamsakhurdia és Merab Kos tava ellen lefolytatott perek félreért­hetetlen és másokra is fenye­gető stációi voltak a hivatalos^ és pártos liquidációs proce­dúrának, függetlenül attól, hogy néhanapján egy pár "ellensége a szovjet államnak”, köztük ismert zsidó művész és irodalmár is, a kémek, politikai “vétkesek” és más üldözöttek nemzetközi csereforgalmában átsurranhatnak a szögesdrót akadályokon. Belépett a szobába és min­denki ót nézte. Nem volt szép ez az idegen nő, aki költő barátunk oldalán feltűnt, legalábbis nem a Botticelli, vagy a Rubens szépségideáljai felől vizsgálva. De iszonyúan izgalmas volt, még nekünk, nőknek is. — Ki ez a nő? — kérdeztük a költőt. — Gépszíj — válaszolta lakonikusan, majd bámu­lásunkra hozzátette: — Elkapott. A körülálló férfiak úgy bólogattak, mint akik azt mondják, megértjük, öregem, megértjük. A nő magas volt, karcsú, de derékon felül telt, mint Sofia Lőrén fénykorában. Hatalmas, árkos szeme fénylett, és fénylet­tek a fogai is, amelyek mindun­talan elővillantak egy életkedv­től duzzadó szájból. Máig emlékszem keskeny arany­csíkkal átszőtt, testhez álló fekete ruhájáraj nagyon elegánsnak láttuk azokban az elegánciáról mit sem sejtő évek­ben. 1956 telén jártunk. Az est során megtudtam, hogy a különös nő színésznő, valahol a pálya elején. Én meg újságíró voltam, pontosan ugyanott, hát rögtön nekiestem, mindenkiben a Nagy Riportot szaglászva: "Mesélj magadról!” — Mit meséljek, kisanyám? — nevetett rám. — Évekig menyasszony voltam és azt hallottam, milyen izgalmas a mély, erős hangom, meg a szemem, hajam, bőröm sötét tónusa, aztán egy napon a vőle­gényem megnősült, elvette egy, tejfehér bőrű, kékszemű, halk­­szavú kolléganőm... És most akasszam föl magam? Egy fenét. Röhögök azon, hogy milyen hiszékeny liba voltam. Megint nevetett, csodálattal néztem rá abban a világban, ahol mindenki eltagadja a fel­süléseit és még olyan ' hódí­tásokkal is dicsekszik, amelyek meg sem történtek. — Hogy is hivnak? — kér­deztem lelkesen. — Ne haragudj, de nem jegyeztem meg a neved. — Nem csodálom, meg­jegyezhetetlen — mondta vállatvonva — Psota. — Tessék? — Jól hallottad. Psota. Psota Irén. Nem éppen úgy hangzik, mint Laborfalvy Róza. De azérí színésznő vagyok én is-, kisanyám. Legalábbis leszek. Most már tátott szájjal csodáltam. — Te leszel a kedvenc színésznőm — jelentettem ki. Bár mindig mindenben ilyen jól látnám a jövőt! Psota Irénből a közben eltelt húsz egynéhány évben alaposan színésznő lett, Kossuth díjas, nemcsak nekem, de a fél országnak kedvence. Mit is szeretnek rajta anyá­nyira? A merészfégét. Ahogy ZALAN MAGDA: PSOTA, TE EOES! például új irányt adott a kor­szak nőideáljának, ahogy a szerény mosolyú ifjú színésznők sztereotipiája helyébe bedobta a hogy szexbomba legyen, amire a nála sablon-elfogadóbb színésznők vették volna a figurát abban a jelenetben. Psota Irén az első Budapesten bemutatott nyugati musicalben, mint Inna, az édes párizsi utcalány szókimondó, saját hangjától nem félő önálló nő típusát. “Énmellettem elaludni nem lehet!" — énekeltették vele egyik első filmjében, és a mozik nézőterén átfutott a fülének hinni nem merők moraja. Már maga a tény, hogy énekelt, kihivó merészség volt. Akkoriban tragikák csak tragé­diákban játszottak, komikák csak vígjátékban, slágerénekes­­nók csak slágert énekeltek, operettszínésznők csak operett­ben játszottak. Tőkés Annáról csak a jóbarátai tudták, hogy tud nevettetni, de még hogyan; Gábor Miklósról csak egy vidéki városka öregebb színház­­látogatói, hogy remek énekes színész is, nemcsak Shakespeare-hős. Amikor a Fővárosi Operett Színház örökzöld, mondhatjuk úgy is, agyonúnt műsora mellé megnyílt az első budapesti musical színház, amely újtípusú zenés játékokat kívánt játszani, a vállalkozás olyan forradal­minak tűnt, hogy hős oroszlán­nak éhezték magukat a szer­vezői. Érthető hát, hogy hős oroszlánokat kerestek a szín­padra is. így került a világszerte sikeres Irma la Douce, Irma, te édes címen közönség elé, Psota Irénnel a jószívű kis párizsi utcalány cimszerepében. Estén­ként tomboló nézők hívták újra és újra a vasfüggöny elé a prózai színésznőt, aki valóban csillagászati távolságban volt mindattól, amit az operett-pri­madonna társaitól megszoktak. Máig emlékszem kis zöld ruhácskájára, nyakába kötött kendócskével, meg az egyik fel­vonásban egy szörmepapucsára, amivel úgy nézett ki, mint egy esetlen Miki egér, ahelyett. Legjobban mégis négy prózai szerepére emlékszem. Az egyiket színészi pályája elején játszotta — illetve, ahogy ő régi színpadi nagyasszonyok módján mindig is mondja: Játszta — egy lengyel darabban, a Dulszka asszony erkölcsében az egyik lány. Háromszor láttam az egyébként nem különösebb vígjátékot,' olyan ellen­állhatatlan humor sütött ebből a fiatal színésznőből. Később még egy vígjátékban véste be magát az emlékezetembe: az Eduardo De Filippo Vannak még kísér­tetek című -nápolyi társadalmi szatírájában egy Carmela nevű bolond házmesterlányt játszott, aki mindegyre nemlétezó akadályokat ugrál át szerteesó, ószes konttyal, lógó rongyok­ban, hézagosra festett fogsorral. Olyan csúf volt, hogy már azon is nevetni kellett. Holott akkoriban volt talán a legszebb: fiatal, vaditón izgalmas, kápráz­tatóan elegáns. A harmadik emlékezetes alakítása — az én magán-listámon! Nem venném magamnak a bátorságot, hogy belekontárkodjam a hivatásos kritikusok értéklistáiba! — Brecht Kurázsi mamájában a néma Kata. Ahogy a tetőn ül, veri a dobot, hogy szavak nélkül is figyelmeztessen a veszélyre, megborzolja ma is, emléknek is az idegeimet. (Azóta döbbenten hallottam, hogy Kurázsi mamát játszott nemrég, a Kiss Manyi régi szerepét..., Irén, az édes nem hebrencs fiatal lány többé? El sem tudom hinni!) A negyedik Psota-szerep, amit magammal hoztam országhatárokon, év­tizedeken keresztül egy filmbeli alakítása. Makk Károlynak Tatai Sándor könyvéből készült Ház a sziklák alatt című díj­nyertes alkotásában Psota, a fiatal, minden eresztékében városi jelenség Psota púpos, csúf parasztasszonyt mintázott olyan erővel, hogy elmosta belőlem az összes többi színész emlékét, pedig olyan nevek mellett állt felvevógép elé, mint Bara Margit, Görbe János és ki tudja még, ki más. De nemcsak ezekre a vara - izsos alakításaira gondoltam, amikor a Pódium nevében meg­­hívtam Torontóba, hogy mutassa be itt is Magyar­­országon nagy sikerrel, több tucatszor előadott önálló estjét. A meghívás a régi, kedves­kedves barátnak is szólt. Psota, az édes tanúja volt életem leg­szebb élményeinek, s az ilyesmi jobban összefűz, mint a vér­­rokonság. A közös lírai emlékek mellett bolondosokat is őrzök róla. Fülemben hallom zengő nevetését, amikor egy délután, rózsadombi lakásomon lelep­lezve magát egy londoni vendég előtt, akinek órákon át azt ját­szotta, hogy süketnéma szobrásznó. A londoni lány a háta mögött állva meglepődve mondta: "Nézzétek, jeggyűrűje van!" “Igen, egy irodalomtörté­nésznek, U.T.-nak a felesége." Vendégünk véletlenül éppen az­nap hallott U.T.-ról, s meg­jegyezte: "De hiszen arról azt hallottam, hogy egy színésznőt vett el!" Iparkodtam feltalálni magam, amikor gyorsan rá­vágtam: "Ó, a Psota Irénnel csak csalja a feleségét!" Mire a londoni lány: “Hát igaz, azt is mondták, hogy nagy szoknya­­pecér..." Mire Irén. — hogy elejét vegye valami jóvátehetet­len kijelentés elhangzásának, — hátrafordult és ál-zavart pis­logások közepette, vékony kis hangon megjegyezte: “Azért egy kicsit hallok..." Még a fülemben hallom az interjút, amit valamikor a 60-as évek elején, első római útja után adott nekem a rádióba. Beszámolt róla, milyen volt ismeretlen túristának lenni az Örök városban, milyenek voltak az olaszok, és egyáltalán, milyen csodás volt minden.. “Tudod, — magyarázta a mikrofontól cseppet sem megil­­letódötten — miniszoknya volt rajtam, kis kendócske a fejemen, le voltam sülve, érez­tem, hogy hódító vagyok. Futottam fel a Capitolium lép­csőin, mint aki Marcus Aurelius bronzlovára szeretne felpattanni és helyette kor­mányozni a birodalmat, amikor három kis koszos utcagyerek eredt a nyomomba és kórusban kiabálták: Pollo vecchio, pollo vecchio! Vén tyúk. Hát ez van, kisanyám...” Psota, az önirónikus, szerény ember és kitűnő művész június 21.-én este 7 óra 30-kor fellép a University of Toronto MEDICAL SCIENCES AUDITÓRIUMÁBAN. Ver­seket, nagy szerepeiből rész­leteket, ócska kis slágereket, gyönyörű régi cigánydalokat ad majd elő, ugyanazzal a művészi igénnyel. Elhangzik majd az Irma te édes nyitószáma, meg az a bizonyos Én mellettem elaludni nem lehet is (utóbbi, mellesleg. Polgár Tibor szerze­ménye, aki majd itt Torontóban találkozhat össze a rég nem látott színésznővel, akiből az ó slágere csinált közismert dizózt), elhangzik Yerma monológja, néhány szép József Attila vers és sok minden más, két órán át. Ha milliomos lennék, boldogan fedezném zsebből a kihozatal költségeit, hogy egyedül ülhessek a nézőtéren és csak nekem játsszon.De sajnos, nem vagyok milliomos.. Remélem, akad majd a torontói magyar színház- és irodalom­­kedvelők között néhány száz. akit érdekel az egyik leg­kitűnőbb budapesti színésznő vendégjátéka és megveszi jegyét a június 21-i előadásra. Felvilá­gosításért forduljon ki-ki biza­lommal hozzám a 964-8349 telefonszámon^ ^Toi^tóbin, 1979 Junlus 21-én, c/]Uí®^1 * csütörtökön este 7:30 órakor V— /—i MEDICAL SCIENCES An AUDITÓRIUMBAN /_____I / J L ( 1 King’s College Clrcle, U. of T. Campus ) g lyioicAL-----/-----------j — "l / SOENCES AUDITÓRIUM PSOTA Tv S S E” WLM Kossuth-dUas színésznő ELŐADÓESTJE Psota Irén a mai magyar szinhaz legsokoldalúbb, legegyé­nibb művésze. ..Ha nem magyarul beszélne, világhírű lenne” — mondta róla egy budapesti útján Kenneth Tynan. a legjelentősebb angol színházi kritikus. Torontói ónálló estén Psota Irén felvonultatja a/ színpad és a pódium majd minden műfaját Klasszikus tragédiák monológjait követi a közismert sláger. kabarészam«>t Józ­sef Attila vers. francia sanzont a cigány dal Psota Irénben harmónikusan megfér a tragika a komikéval, az dóadóművész a táncdalé ne késsél Jegyek elóvételben már most megrendelhetők, májas 31-lg 8 dolláros árban, után na 10 dolláros árban. PÓDIUM bérleteseknek bérmikor $7.-. A helyeket a rendelések sorrendjében osztják ki. Kérjük küldje megrendelését és csekkjét az alabbi cimre iTHE PÓDIUM c • E. B. BooUm*<>( Zongorán ki»« Légrádi Tassy Tamás I2«l D.. MUb ld. S..U 7. Doa M.U, M1B 2*7 ^Technikaimuakatár^Kosara^ilrno^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom