Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-05-26 / 759. szám

8. oldal \il.. > * > ív/\ 1979 május 26. WD@‘ü’®[SD/*\ HUNGÁRIÁN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Road (Egl’nton tói dóira) ____________Tel: 482-4711_________ KITŰNŐ MAGY\A KONYHA * Házi sütemények * Espresso kávé * Remek hazai és külföldi borok,^5<£ rök * Új helyiségünkben mindenkit szeretettel várunk. €V«DZAC1LAT UJVARY SÁNDOR MAGYARORSZÁGON oá ©TTÄ20K mi Toronto - Montreal- Ottawa között fól út NAPANEÉ ahol elsőrendű magyaros ételekkel kényelmes szobák! .V várjuk önt és családját PÉTER ÉS IBI CZ INKÁN, Dundas St. W. NAPANEE Rezerváció: i 354-4688-9 [STOP GET-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-H02 este 661-0364 MISSBE RliE 6 TIBII 6 10 év Kanáda-i és 10 év Izrael i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk (charlesign) Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ címtáblák Tervezése és kivitelezése 103 Manville Road Scarborough 705, Ont. Charles Knapp (416) 752-1590 Az összes EURÓPAI háztartási és konyha­­felszerelesi cikkek beszerzési helye. FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO. 388 SPADINA AVE. Telefon: 364-6999 Dr. CRISTA FABINYI Mrs. ONROT a legmodernebb hollywoodi # KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI - 6318 TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 LESUE ARVAY notary public 456 Bloor St W. TORONTO, Ont M5S1X8 Tét 531 - 5308 Dr. Kelényi Pél NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154 Budapest Meat Market 517 Bloor St. West Tel: 531-5202 Fogyasztott-e már a saját üzemünkben készült csabaL gyulai kolbászból, szalámiból, töltött borjúból, felvágottból és csemege áruinkból? Debrecen Meat Market és Delicatessen 590 Bloor St. West Tel: 534-1353 6 napon át nyitva. Figyelmes kiszolgáló személyzet Jelszavunk: minőség — friss áru! Varga Gyula és felesége Közvetlen, átszállás nélküli charter gépek. Toronto — Budapest — Toronto vagy Budapest — Toronto — Budapest Egy ár: Canadian $ 549.00 TORONTO — LONDON — TORONTO $ 299.00 Ha 90 nappal előre rezervál. Megvannak a nyári charter dátumok Magyarországra Most jelentkezzen! MIMII N ÜGYÉT \ I.KGMEGBÍZIIATÓBB AN INTÉZI \ HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IIIOIIA COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. 420 Spadina A ve., Toronto M5T 2G7. Tel.: 361—1101 Közeledő lépések a folyosón. Az ajtó nyílik. Barnahajú, szúrósszemű, tömzsi főhadnagy lép a szobába. Elém áll és végignéz. — Szóval maga az.! — Parancsára főhadnagy úr! — Mondja, tulajdonképpen ki maga, mimaga? A főispán és hadtestparancsnok volt barátja, a munkásság kedvence és... a mi rémünk. — Főhadnagy úr eltúlozza személyemet és jelentőségemet. Szeretem Kassát, szívesen dolgoztam itt, sok ember kenyerét biztosítottam és segítettem, akin tudtam. Hallatlan erőfeszítéssel kényszerítem magamra a nyugalmat. Kell most a nyugalom! Biztosnak kell lennem, mert súlyos per­cek következnek és nem szabad bizonytalankodnom, nem szabad hibát elkövetnem. A sorsom dől el ezekben a percek­ben. Idegtépő játék az életért. Mert a főhadnagy a híres Milá­­kovics, a zsidó tábor parancsnoka. Emlékszem, suttogóra halkult a zsidók hangja, ha a városban róla beszélgettek. Gondolat villan fel bennem. Kezdeményeznem kell, meg kell előznöm a dolgokat. Már beszélek is: — Főhadnagy úr! Egy kérésem van. Csak akkor kísértessen át a kémelhárítóhoz, ha írásbeli parancsot kap, másképpen ne tegye! Ha ön írásbeli parancs nélkül átszállíttat a kémelhárítóra, és én ott eltűnők és Pesten megtudják ezt, a kémelhárító le fogja tagadni a szóbeli utasítást és ön lesz felelős értem. Milákovics hallgat, de látszik, hogy rettenetes düh rázza. Az­után hirtelen vad kiáltozásban tör ki belőle minden: a gyűlölet, az undor, a harag. — Hogy jön maga zsidó ahhoz, hogy engem magyar katonatisztet kioktasson? Mit képzel? A feszültség kirobbant, a légkör valamennyire enyhül. Milá­kovics egy fokkal barátságosabb. — Mondja, honnan a fenéből tudja, hogy Szilvássy ezredes úr át akaija kísértetni magát a kémelhárítóra? Nem árulhatom el, hogy hallgatóztam. Csak ennyit mon­dok: — Főhadnagy úr, nem vagyok hülye gyerek, de “árva” se. Jön az orvos. Véletlenül nyit be Milákovics szobájába. — Jó, hogy jössz! Vizsgáld meg ezt az embert! Valamit súg az orvos fülébe, azután kimegy a szobából. Kiderül, hogy az orvos ismer. Lümnitzer sebész professzornál találkoztunk. A vizsgálat így természetesen jóin­dulatú. — Mondd meg őszintén, van valami bajod? — kérdi az or­vos. őszintén válaszolok. — Szívizomelfajulásom van és szívérkoszorú szűkületem. Megvizsgál. — Igen! Minden izgalomtól tartózkodnod kell. Könnyű munkára alkalmas vagy, de nagyobb felindulások végzetesek lehetnek... Milákovics visszatér. Engem kiküldenek, de hallom a szom­széd szobából átszűrődő hangokat. — Na mi van? — Könnyű munkára alkalmas, de izgalom megölheti. Szív­baja van. — Át kellene küldenem Szilvássyékhoz. Nem tudom, mit csináljak vele. — Ne küldd! Ne vállald a felelősséget. Vigyék el ők, ha akarják. Azonnal megcsinálom a jelentésemet. Félek, botrány lesz ebből a behívásból. Sok jóakarója van Pesten. — Tudom, sokan szeretik ezt a szélhámos zsidót! Az orvos nem folytatja a beszélgetést, érzi, felesleges a parancsnokkal vitatkoznia. Milákovics be hivat. — Menjen a táborba és keressen magának helyet! Még nem tudom mi lesz magával. A tábor. Siralmas kép. Körülbelül huszonöt-harminc omladozó baraképület terpeszkedik a piszkos, poros telepen. Az épületekben nincsenek ágyak, priccsek, az emberek a földön al­szanak. Az egész telepnek két kútja van. Az egyik az őrségé, a másikat a zsidók használhatják. Többezer ember egy kutat. Sokszor életveszélyes a tolongás. Mosakodni szinte lehetetlen. A szenny leírhatatlan. Nyüzsögnek a tetvek. A zsidók félmez­telenül hevernek a barakok előtt az udvaron és ezrével ölik a férgeket Irtózatos undor kínoz. Sokan feküsznek a barakok padlóján, piszkos szalmán. Magas lázuk van. Tífuszgyanúsak. Senki sem törődik velük. Az élelmezés gyalázatos. Reggel, délben, este híg leves és egy darab kenyér. Legtöbbször penészes. Csomagot, hazai pótlást nem engednek be. A táborba csak az jöhet be, amit a bevonuló magával hoz,. Kantin van, de ott csak katonák vásárolhatnak. A katonák vásárolnak, a zsidóknak is... tízszeres áron. Jó üzlet ez! Látogatás nincs. A hozzátartozókat az őrség elkergeti a rács­tól. Kijárás nincs. Azt, aki kiszökik a városba, visszatérés után félholtra verik. Késő délután. A nap vörös korongja októberi ködökbe bur­kolózva hanyatlik a hegyek mögé. Az első csillag feljön. A zsidók nagy csoportjai imádságba sűrített jajveszékelést küldenek a lassan sötétedő hideg ég felé. Mérhetetlen fájdalom és kétségbeesés sikoltozik ezekben a hangokban. Szívem össze­­facsarodik. Megfulladok... Szétpattan az agyam, ha sokáig hall­gatom a gvász és fájdalom imáját Volt már Ön a r _ r LEGYEN A VENDÉGÜNK Asztalfoglalás a 597-0801 számon Elsietek. Most kiáltozást hallok a hátam mögött — Köttesse ki őket! Ronda, piszkos alakok! — Igenis, főhadnagy úr! — Holnap reggelre a tábor tiszta legyen! — Igenis főhadnagy úr! — Aki beteg, dögöljön meg! — Igenis, főhadnagy úr! Milákovics parancsnok beszélget szolgálatos őrmesterével. A barak mögé osonok, nehogy találkozzam a főhadnagy úrral, aki megint “barátságos” kedvében van. Az épület mögött mosolygó honvéd lép hozzám. — Tizedes úr, nem ismer? — Nem! — Fenyvesvölgyön együtt voltunk a géppuskás századnál. Megismerem. Borbélynak hívják. A századiroda küldönce volt. Alföldi parasztgyerek, ízesbeszédű és eszes. Elveszi bőröndjeimet és tovább beszél. — Na, ganéj egy helyre kerültünk, tizedes úr! Itt befellegzett nekünk! Hajói fog bánni a zsidókkal, akkor Milákovics főhad­nagy úr töri ki a nyakát, ha rosszul fog bánni velük... de ezt nem hiszem... tizedes úr nem olyan ember. Tudja, ez nekünk is olyan büntetésféle, mint a zsidóknak. Látom, hogy Borbély honvéd kicsit téved beosztásomat illetően. Megmagyarázom neki, mi a helyzet, hogy nem a keretlegénységhez tartozom. — Hüh, a szentségit! — mondja. Ezt nem gondoltam! De azért a honvédség szobájába visz. Itt töltöm az első és utolsó éjszakát a kassai sátortáborban. Borbéllyal fekszem egy ágyban. A régi katonabajtárs megosztja velem fekvőhelyét. Nem vetkőzünk le teljesen, csak úgy félig. Korán reggel, még az ötórai ébresztő előtt, nevemet hallom kiáltani. A szolgálatvezető őrmester keres. Azonnal jelentkezem nála. A következőkkel fogad: — Hát maga hol a fészkes fenében volt? A főhadnagy úr meghagyta, hogy a legszigorúbban vigyázzunk magára. Maga úgy látszik nagyon veszélyes zs... izé... úr... lehet Maga tényleg zsidó? — Nem! — mondom. Római katolikus vagyok. — Mint én? — Mint őrmester úr. — Aztán hol van a hiba? Melyik fia-borja nem árja? — Hogyis mondjam csak... Én fél vér vagyok. — Értem már! — mondja az őrmester — Csak vigyázzon! A tábor túlsó tégéről sikoltozások hasítanak a reggeli csendbe. Az őrmester otthagy és a hang irányába rohan. Én is utána kullogok. Három katona derékszíjakkal és a rajtuk maradt oldalfegy­verekkel veri a zsidókat, ahol éri. Kirepülnek a fogak, be­szakadnak a fülcimpák, véresen felhasadnak a testek. Az áldozatok sikoltoznak. Az őrmester akkorát ordít, hogy mindenkiben megfagy a vér. — Büdös banda, mi van itt?! Ravasz szidalom. Senki nem tudja, kinek szól, a katonáknak­­e vagy a zsidóknak. De a verés hirtelen abbamarad. Kiderül, hogy a három katona sváb. — Nem akartak felkelni! Azt mondták, hogy betegek — jelenti az egyik tört magyarsággal. —Tizennégy-tizenöt véresre vert ember fekszik a földön. — Ki adott nektek parancsot erre? — kérdi az őrmester. Na­gyot nyel és látszik, hogy lenne még mondanivalója, de magába fojtja. Csak ennyit jegyez meg enyhe undorral: — Hagyjátok feküdni a rongyos zsidókat! A három katona morogva távozik, az őrmester is méltatlan­kodik, de halkan, nehogy sokan hallják: — Az Isten verje meg, otthon rohad a földem és nekem itt ilyesmivel kell törődnöm. Az Isten verje meg! Szörnyű szája van, ordítozik, átkozódik egész nap, de csak játssza a fene vadat. Valójában sajnálja azt, aki idekerül. Elsiet és percenként hangzik fel ordítása a tábor különböző pontjairól. Egyformán szidja a zsidókat és saját katonáit. Reggeli sorakozó. Az emberek csajkákkal, edényekkel állnak és várják a levest. Csajkával, edénnyel, akinek van. Akinek nincs, más segédeszközöket használ. Vannak, akik törött virág­vázát tartanak kezükben. Reggeli. Ismét híg leves és egy darab penészes kenyér. Az óhitű zsidók nem esznek. Ha elfogy hazulról hozott ételük, nem nyúlnak a tábori konyha híg főztjéhez. Hitük parancsait itt sem szegik meg. Sokan közülük összeesnek az éhezéstől és kórházba kerülnek. Reggeli után seper a tábor. Udvartisztogatás. A tegnapi parancs végrehajtása. Néhány katona puskatussal noszogatja a dolgozókat, a többi egykedvűen cigarettázik és nézi a munkái. Az egyik térségen furcsa tánclépésben sepernek. Derékszíjia! verik a zsidók bokáját. Éles hangon süvít a meglendített szíj es hangos csattanással vágódik a lábakra. Az áldozatok ugrálnak, hogy elkerüljék az ütéseket Néha groteszkek a mozdulatok és ezekből formálódik ki a különös, verítékező tánc. V M m fM A World Travel Service Ltd. örömmel értesíti ügyfeleit, hogy Susan Erdős (a Kennedy Travel Bloor St.-i irodájának volt managere) 1979 január 1-től „Vice President Sales” minőségben csatlakozott irodánkhoz, ahol megalapítot­ta a magyar osztályt. Folytatjuk UTAZÁSOK INTÉZÉSE, CHARTERGÉPEK, ROKONOK KIHOZATALA, I K K A ÁTUTALÁSOK Szeretettel várja látogatásukat! 258 COLLEGE ST. TORONTO, ONT. M5T 1R7 telefon: 979-2171 áAAAAéáiéái í.;->

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom