Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-04-21 / 754. szám

MEND RH ,Ur.August J.Molnár P.O.Box lo34 New Brunswick, New Jersey o 3 9 o 3 U.S.A. Second class mail registration IMo. 1373 CANADA USA Second class mai paid at Flushing N.Y. AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 18. 754. Ans 50 cent APRIL. 21. 1979 11351. Di.No. 104970 I „A zsidó, aki nem hisz a csodák­ban, az nem reálpolitikus” — mondotta Ben Gurion. A csoda bekövetkezett. Az elvetett mag gyökeret vert, s a jelek szerint hatalmas tölggyé serdül. Izrael e napokban — ha nem is nyugal­mas légkörben, — de azzal a biztos tudattal ünnepli 3I. születésnapját, hogy legveszé­lyesebb ellenlábasa támadásától nem kell többé tartania. A sötétenlátók ismét megbuktak. Máris bebizonyosodott, hogy a békeszerződés nem “értéktelen papirdarab", ahogyan azt a pesszimisták állították. Már pár hónappal a szerződés aláírása után a két nemzet szélesre tárja kapuit a kereskedelem és kul­turális kapcsolatok felvételére. A két ország utazási irodái máris az érdeklődők közép­pontjába kerültek. Sót, mi több, már komolyan felvetődött az ötlet, hogy Jasha Heifetz, az izraeli szimfonikusokkal egyetemben mutatja majd be művészetét az egyiptomi közön­ségnek. Való igaz. Egyes egyiptomi miniszterek barátságtalan kijelentéseket tesznek. Khalil miniszterelnök szerint például Egyiptom segítené Szíriát, ha az megtámadná a Golán fennsíkon állomásozó izraeli egységeket. Szadat pedig egymillió zarán­doklót akar Jeruzsálem felé irá­nyítani abban az esetben, hogyha a szent helyekkel kap­csolatos tárgyalásai kudarccal végződnének. Begin kairói hivatalos fogadtatása hideg volt. Szadat nem volt jelen. Mustafa Khalil kimentette magát. Mubarak alelnök egyenesen a számára kijelölt autóba vezette az izraeli miniszterelnököt, - anélkül, hogy lehetőséget adott volna a diplomáciai szoká­soknak megfelelő előzetes nyilatkozatra. Közvetlenül Begin megérkezése után eltávolitották az izraeli zászlót. Az egyiptomi hősök emlékszob­rára elhelyezett koszorúról sietve tépték le a Begin nevével RUBIN FERENC: BÉKE, BIZALOM, ellátott szalagot. S mégis az izraeli miniszterelnök büszkén jelenthette az újságíróknak, hogy 50 perc leforgása alatt több dolgot beszéltek meg, mint korábban egy öt hónapig tartó tárgyaláson. Az egyiptomi nép ezrei azonban hosszú percekig tartó, szivből jövő lelkesedéssel és shalom kiáltásokkal üdvö­zölték a miniszterelnököt.Begin bebizonyította, hogy nem elegendő a szerződés aláírása. A két ország közötti kapcsolatok­nak mielőbb normalizálódniok kell. S az egyiptomi nép élénk visszhangja biztosította a mi­niszterelnököt, hogy Izrael és Egyiptom népe szoros barát­ságot fognak kötni egymással. A nép szívből jövő lelkesedése és a hivatalos diplomácia zárkó­zottsága köz tti elleniéi köny­­nyen megmagyarázható. Egyip­tom jelenlegi elszigeteltségéből szabadulni igyekszik. Hogyan volna képes bárki is elképzelni, hogy a Közel-Kelet legagyafurtabb politikusa, Szadat könnyelműen hajítaná el magától Izrael és az Egyesült Államok nagylelkű ajándékait, a Szinajt, az olajat, két repülő­teret és Amerika igen komoly gazdasági és fegyveres segítségét egy számára teljesen kilátás­talan háború érdekében? Mon­­tecuccoli hires mondása ma is érvényes. A háborúhoz pénz, pénz és pénz kell. S bár Egyip­tom mesés piramisokkal rendel­kezik, azt azonban ellenségei sem állíthatják, hogy anyagi javakban bővelkedik. Radikál sok bojkottja A békeszerződés végleg megsemmisítette a radikális arabság reményét, hogy vajha kiűzhetik Izraelt a Közel-Kelet térségéről. Arafát, ki nem óhajt elődjének, Ahmed Shukairinak sorsára jutni, tehetetlenségében a legaljasabb eszközöktől sem riad vissza és izraeli asszo­nyokat és gyermekeket gyilkol. Persze úgy véli, hogy ezzel Izrael idegenforgalmát is gyen­gíti. A húsvéti zarándokok azonban nem ijedtek meg Arafát fenyegetéseitől és teljes létszámban megjelentek a Szent Földön. Szaudi-Arábia, tapasz­talva Amerika gyengeségét Vietnam, Angola, Afganisztán. Etiópia, Eritrea és Irán irá­nyában. kétkedve az USA védelmében, kénytelen volt a radikálisok zsarolásának enged­ni. Jordán pedig szolgaian követi Szíria utasításait. Érthető módon az egyiptomiak kellemetlen csalódással néztek az eddigi baráti arab államok követségeinek kiürítését és nem örülnek túlságosan az ellenük meghirdetett bojkottnak sem. E bojkott azonban csak nagyon mérsékelten károsítja az ország gazdasági életét. Egyiptom a saját szükségletén felül termel olajat. így az olajbojkott őt érin­tetlenül hagyja. Külkereske­delmének csak 6 százaléka irányult az arab államok felé. Az arab pénzügyi segítség pedig inkább mítosz volt, mint valóság. Utoljára 1977-ben kap-A nyugati part és Begin kairói látogatásának jelentősége a két ország és azok vezetői közötti kapocs szorosabb ra fűzésében csúcsosodott ki. 50 perces magánbeszélgetésük folyamán megegyeztek a "Forró Vonal" felállításában, hogy az esetleges komolyabb vitákat egy telefonbeszélgetés tak egymilliárd dolláros támo­gatást Szaudi Arábiától. Ez idő­ponttól kezdődően azonban a segély csupán morzsák alak­jában jelentkezett. Nem való­színű, hogy Szaudi Arábia nem tesz eleget kötelező ígéretének a szuezi csőhálózat megépítésének anyagi támogatására, valamint az 50 F-5 bombázóért beígért 500 millióra. A nagy hűhóval bejelentett bagdadi találkozónak csupán két szenvedő hőse van: Szíria és Jordán. Carter ugyanis kétszer is meg fogja fontolni, hogy Jordánnak, a bojkotthoz való csatlakozása után folyó­sítsa-e a beígért 220 millió dolláros gazdasági és katonai segélyt. Szíria viszont minden bizonnyal elveszíti a százmilliós amerikai támogatást. Az arab­ság történelme tele van egymás közötti acsarkodással. Nem valószínű, hogy a bagdadi szoros egység hosszú életű lesz. Irak nem mond le egy könnyen Kuwaitról, melyet még mindig tartományának ismer el, Szíria és Irak között mély ideológiai szakadék van. A PLO míg fél­szemmel Jordánra kacsint, ahol egykor állam volt az államban és titkon reméli, hogy az Uj Izlam epidémiája majd csak elá­rasztja egyszer a Szaudi király­ságot is és onnan erősebb támo­gatást nyer Izrael ellen. Gáza problémája keretében komolyan levezethes­sék. A két vezető újból talál­kozik május 27.-én El Arisban, e város Egyiptomhoz történő visszacsatolása napján, hogy együttesen hirdessék ki határaik megnyitását és egy Kairó és Tel Aviv közötti kereskedelmi BIZTONSÁG repülőjárat felállítását. Ezután mindketten Beér Shebába repül­nek, hogy elkezdjék tárgya­lásaikat a nyucati nart és a Gáza státuszát illetően.A tárgya­lások főleg Egyiptom szem­pontjából lényegesek, mivel Szadat és kormánya annak eredményétől remélik a bagdadi bojkott feloldását.De bármeny­nyire is lényeges Egyiptomnak, hogy az arabok széthúzó családja visszafogadja “meg­tévedt" gyermekét, sem Szadat, sem kormányának tagjai nem fogják kockáztatni az arabok kegyeinek visszanyeréséért a békeszerződésből számukra fakadó óriási előnyöket. Izrael önkormányzatot ajánl a palesz­tin menekülteknek. Ez azonban korántsem jelentené, hogy a Jordán nyugati partja és Gáza a palesztinok birtokába kerülne. E területek továbbra is izraeli szuverénitás alá tartoznának. Az ottani népszavazás is kizárólag e körben mozogna. Egyiptom azonban teljes szuverénitást akar biztosítani a palesztinoknak, kik majd egyszer önrendelkezési jogot szerezvén fogják eldönteni hovatartozasukat. Egyiptom számára ez lenne az egyetlen híd a tőle elszakadt arabsághoz és főleg két volt mérsékelt barátjához, Jordánhoz és Szaudi Arábiához. Ez azonban kétség­telenül a PLO kezébe juttatná e területeket, mely Izrael számára annyit jelentene, hogy súrún lakott városaitól 7 kilométer­nyire egy szovjet zsoldban álló, Kuba típusú országgal kellene állandóan farkasszemet néznie, mely nyilvánvalóan elpusz­títására törekszik. Carternek természetesen a közel-keleti olajszállítások biz­tosítása lebeg szeme előtt, midőn naivan kijelenti, hogy. ha a PLO elismeri Izraelt, úgy az USA hajlandó lesz velük tár­gyalásokra. Hogy azonban miről tárgyalhat a terroristákkal, azt eddig még nem részletezte. Nyilván erről saját magának sincsen fogalma. E kérdésben tehát — több, mint valószínű Amerika segítségével — egy újabb felhígított kompromisszu­mot fognak elfogadni, mellyel talán Egyiptom képes lesz eny­híteni az elmérgesedett légkört Jordániável és Szaudi Arábiával szemben. Bár Szadatnak e problémák sok álmatlan éjszakát okoznak, talán még ezeknél is súlyosab­ban esnek latba belpolitikai problémái. Kairóban állandó a nyugtalanság a lakás és élelem­hiány miatt. Munkanélküliség meghaladja a 25 százalékot. Városai túlnépesedéstől szen­vednek. Csupán az élelmiszer­­árak emelkedése elegendő len­ne egy forradalom kibonta­kozásához. Szadat azonban kínosan ügyel arra, hogy az árak egyensúlyban maradjanak. A másik, bár kisebb veszély, a mozlim fundamentalista mozgalom, mely Iránban az uralkodó kiűzését idézte elő. Kuwaitban és Szaudi Arábiában titkos fegyverraktárakra találtak. Moszkva sötét terveket szó Egyiptom felkavarására. Az agitátorok és beszivárgók száma egyre nő. Több volt minisztert korrupcióval vádolnak. Az egyiptomi parlament — okulva a sah bukásán, az izlám tör­vényeinek felújításával foglal­kozik. Első pillantásra az Irán és Egyiptom közötti hasonlóság szembetűnő. Itt ugyancsak egy korrupt, bár kicsiny, de újgaz­dag parazita csoport fejlődött ki, mely kihasználva a gazdasági konjunktúrát, nyugati divatos ruhákban jár, drága vendéglők­ben étkezik, luxus szállodákban, avagy Nílus-menti luxusapart­­mentekben lakik, míg a lakosság 95 százaléka képtelen emberi életnívón élni. Az osztályharc élesedik. Kormány­hivatalnokok havi 45 dollárért dolgoznak, fiatalok néha I0 évvel kénytelenek esküvőjüket elhalasztani a lakáshiány miatt. Az egyiptomi nép most gyökeres változást és sorsának jobbrafordulását várja a békétől. A marxista nemzeti front azonban zavar keltésén dolgozik. Természetesen a sah és Szadat között óriási a különbség. Szadat mindezek ellenére erősen tartja kezében a gyeplőt, a sahhal ellentétben mély vallásosságáról ismert, s a róla készült felvételek nagyrésze ima közben, térdepelve mutatja ót be. Mégis, számára a béke­szerződés a II. órában követ­kezett be. A békétől Izrael lakossága is gazdasági fellendülést vár. S mivel az egyiptomi határ biz­tosítva van, hozzáfoghat a terrorista fészkek kifüstöléséhez, mely polgárai életét és nyugalmát állandóan fenyegeti, s természetesen nincsenek jó hatással a gyors ütemben fej­lődő idegenforgalomra sem. Remélhető, hogy a két ország közötti bizalom fokozatosan megerősödik, s az izraeli ifjúság, mundérját levetve, végre hozzá­láthat a termeléshez. A kormány képes lesz hadiköltség­vetését csökkenteni, s az árakat és béreket, de főleg az adókat egyensúlyba hozni. Persze Izrael és Egyiptom csupán két apró pont a világ sakktábláján, de e két apró pont közti barát­ság komolyan járulhat hozzá egy világbékéhez. A h ét M argaret A Pravda, a szovjet Kommunista Párt hivatalos napilapja így nevezte: a Vasöklú Nő. Az angol Labour Party egyik par­lamenti képviselője így nyilatkozott: Ez a nő katasztrofális számunkra. A jelzők egy 53 esztendős londoni ügy­védre hivatkoztak, aki az angol Konzer­vatív Párt vezetője és neve: Margaret Thatcher. Ez a rendkívül vonzó külsejű szőke asszony az, aki a parlamentben bizalmi szavazást kért a miniszterelnök és kormánya ellen és a parlament egyetlen szavazattöbbséggel bizalmatlanságot szavazott James Callaghan ellen, akit a sajtó már régóta nem nevez Jimnek. A közvéleménykutató intézetek szerint Maggie Thatcher legalább I3 százalékos népszerűségi arányban vezet James, az egykori Jimmel szemben és majdnem bizonyos, hogy a május 3.-i szavazás után Ms. Thatcher lesz nemcsak Angliában, de egész Európában is az első női kormányfő. Érdekes, hogy a vasöklú Maggieról nemcsak a konzervatívok nyilatkoznak elismeréssel. — ami természetes — hanem a munkáspártiak egyrésze is, — ami kevésbé természetes. Sir Harold Wilson. egykori munkáspártj miniszterelnök velemenve: — Figyelemmel kisérve politikai pálya­futását, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Ms. Thatcher sokkal inkább “férfi”, mint az angol parlament legtöbb férfitagja. Nem azt értem ezen, hogy Ms. Thatcher nem nőies, hanem azt, hogy sokkal inkább képes gyors és ha szükséges erőteljes elhatározásokra, mint a legtöbb férfi politikus. Ha Margaret Thatcher minisz­terelnök lesz, rövid időn belül az angol polgárok el fognak feledkezni arról, hogy a kormányfő egy nagyon csinos szőke nő és csak politikai teljesítményei szerint fogják megítélni. Brian Walden, volt munkáspárti kép­viselő: — Kezdetben nem találtam rokonszen­vesnek Margaret Thatchert, de ma már tudom, hogy egyáltalában nem volt igazam. Ma már úgy látom, hogy. ha május 3.-án megválasztják, Ms. Thatcher Anglia történetében az egyik legkiválóbb kormányfő lesz. Minden képessége megvan erre: intelligens, gyors elhatá­rozásokra képes és emberi és politikai in­tegritásához nem férhet kétség. íme Ms. Thatcher választási beszé­deinek egyike: — Az angol politikának két döntő kérdése van jelenleg: alacsonyabb adók és a törvényesség és a rend helyreállítása. Külön kell foglalkoznunk a szakszer­vezetek egyre erősödő hatalmával és befo­lyásával, amelynek következtében ma már Angliában valóságos szakszervezeti dik­tatúra alatt élünk. —'1 Az angol polgárok — adójuk ellenében — szilárdabb és a törvé­nyességen és a jogrenden alapuló társa­dalmat akarnak és a Labour Party ezt nem tudja biztosítani számukra. Az angol polgár elvárja, hogy az utcai szemét­gyűjtők összeszedjék a szemetet, az iskolákban megszakítás nélkül folyjék a tanítás, a kórházak a betegek rendel­kezésére álljanak — mindezt azonban nem kapják meg. — Nagyon sok esetben a polgárok személyi érdekeit egyszerűen nem veszik figyelembe és szemmellátható, hogy a Labour Party nem tud ezen a helyzeten segíteni. Számos üzletet be kellett zárni a különböző szakszervezeti picketelések miatt, a szakszervezetek a nem-sztrájkoló gyárak ellen blokádot rendelnek el, a “nem megbízható” munkásokat nem veszik fel a szakszervezetbe, következés­képpen ezek az emberek nem tudnak állást kapni. — Mindez nem jelenti azt. hogy a szak szervezet ellen vagyok. A Trade Unionok hagyománya mélyen gyökerezik az angol életben. Meggyőződésem azonban az, hogy a törvénynek mindenkinek engedel­meskednie kell, de a szakszervezetek tör­vényen kivül állanak, sót, valójában a törvény felett állónak tekintik magukat és ezt a visszás helyzetet meg kell szüntetni. — Ha az adókat csökkentjük, ezzel új üzleti befektetéseket teszünk lehetővé. A helyzet az, hogy Anglia ma már rendkívül szegény — és rendkívül drága ország. Ms. Thatcher csökkenteni akarja a kor­mány beruházásait de választási kampány­beszédeiben kijelentette: egyelőre nem tudja, hogy hol és milyen területen fogja végrehajtani ezeket a csökkentéseket — ha megválasztják, alkalma lesz arra. hogy az angol kormány beruházásait közelebbről szemügyre vegye. — A Labour Party állandóan arról beszél, hogy a nemzeti vagyont egyenlően és igazságosan kell szétosztani, elfeledkezik azonban arról, hogy ma Angliában, éppen a Labour Party katasztrofális politikája következtében, nincs nemzeti vagyon, tehát nincs mit szétosztani — mondta egyik beszédében Margaret Thatcher. Margaret Thatchert 1975 februárjában választották a Konzervatív Párt vezetőjévé és azóta egyéniségében és egyéni magatar­tásában — nyilvánvalóan a tanácsadók javaslatára — jelentős változások történ­tek. Ha beszél, hangját lágyabbra fogja, a beszédmód agresszivitása eltűnt. Azelőtt szívesen viselt kék színt, ezt most a lá­­gyabb narancssárga, krémszín és a mély vörösszínú ruhák váltották fel. Haját most kevésbé gondosan fésüli és ezzel meg­jelenése lágyabbá és nőiesebbé vált. — Nem vagyok feminista, a Women’s Lib mozgalmat értelmetlenségnek tartom — mondta nemrégiben Ms. Thatcher az újságíróknak egy interjú alkalmával. — Még mindig melltartót hordok. Margaret Trudeau könyve tehát, végülis Margaret Trudeau megjelent a könyvpiacon, miután hónapok óta a különböző hirdetési ügynökségek a szó valóságos értelmében bombáztak bennünket a hírrel. A könyv a maga nemében egyedülálló. Mindenekelőtt, érdekes az, hogy Maggie, aki még csak 31 esztendős, úgy érezte, elérkezett az ideje annak, hogy máris önéletrajzot írjon, önéletrajzot általában az élet végefelé szoktak írni, Maggie azon­ban nyilvánvalóan úgy vélte, hogy már ebben a fiatal korban is olyan telje­sítményt nyújtott, amely indokolt egy öné­letrajzra. A másik érdekes körülmény az, hogy Mrs. Trudeau mindarról tudósít ben­nünket könyvében, ami felől nem érdek­lődünk és ami különben sem a mi dolgunk. Maggie teljesítménye, amelyet szenzá­ciósnak tart, az, hogy sikerült férjhez men­nie egy milliomoshoz, aki mellékesen Kanada miniszterelnöke is. A teljesítmény azonban sokkal kevésbé szenzációs, mint a csinos Maggie gondolja: Jacquelin Bouviernek sikerült feleségül mennie egy new englandi demokrata szenátorhoz, aki később az Egyesült Államok elnöke lett. folytatás a 9. oldalon I '•wr-.-v...- •„/. . . . Margaret Thatehe

Next

/
Oldalképek
Tartalom