Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-04-14 / 753. szám

1979 április 14 * MENÓRA 23 oldal 1 BARÁTAIKNAK ÉS ISMERŐSEIKNEK BÉKÉS BOLDOG PÉSZACHI ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK ADÁM ARTHUR és CSALÁDJA 1 ! JÓEGÉSZSÉGET ÉS ÖRÖMTELI KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET KIVAN KEDVES BARÁTAINAK ÉS VEVŐINEK az IDEAL CONTRACTING CO. tulajdonosa Klein Géza es CSALADJA 125 HILLMOUNT SAVON FABRIC and PERSONELLY KELLEMES ÜNNEPEKET KIVAN Emery Rodan & Róbert Rodan Kellemes Pészachi Ünnepeket kívánnak barátaitok és ismerőseiknek Szabó Ábrahám & Ircsa SABRA JOBBERS tfcjdonosai Kellemes Pészachi Ünnep eke kivannak ismerőseiknek barátaiknak COLUMBIA LUMBER Mr. & Mrs. KA Reménységből is megél az ember ZÁSON ZOLTÁN Slomó ment az uccán, át a kis té­ren. Hosszú kabátján a tél megszá. radt csatakja fénylett. Bajusza fe­lét szájában tartotta és szokása sze­rint harapdálta a fogai között mint­ha meg akarná enni és oly felindult volt, mint még soha életében. —- Pont az utolsó percig kell ne­ked várni ?! — morfondírozott ma­gában. — Ki kell venned a lelke­­met! így is, úgy is adni fogsz, mit jelent hát neked, hogy egy na.ppal korábban adsz, hogy legalább fellé­legezhessek?! Az ismeretlen, akivel Slomó eké­­pan vitatkozott nem volt más, mint „Ribajnaj sél Ajlom”, a világ ura. Mivel hogy pészach már nagyon is is küszöbön állott. A piacról, ahol most Slomó keresztül ment a többi zsidók már mind nagyban vitték ha­za a macót, zsákszámra a krumplit, a ,,borst’’-ot, kosárszámra a hagy­mát. A kisfiúk már ott szaladgál­tak az apjuk körül, aki elvitte őket a borbélyhoz, hogy a tél folyamán kinőtt bozontos Ustököket lenyirja. Slomó mindezt tétlenül nézte, anél­kül, hogy hidegvízbe mártotta volna a kezét. A szobája még nem volt kimeszelve. Az ágynemű még nem volt kiporolva. De minek is kezdte volna mindezt, mikor az a valami, amire várt, még mindig nem jött meg? Slomó azok közé a zsidók közé tartozott, akik reménykedésből él­nek. Évről-évre, napról-ma.pra re­ménykedésből él és különösen szom­­battól-szombatig. Hivatására nézve üveges, úgy is hívják őt, hogy „Slo­­mo az üveges” és nemcsak üveges, hanem könyvkötő is, de ha véletlenül valami óra elromlik, azt is meg tud­ja csinálni. Tökéletes lángész. Mind­össze éppen csak megélni nem tud a sok tudományából. Megélni, a re­ménykedésből él meg, ami annyit jelent, hogy mindig történik valami csoda, hogy a falat kenyér eljusson az ö házába. Magából a hivatásából sohase jutna kenyérre. Ha szomba­tot kell csinálni, majd csak jön va­lamilyen kis elintézendöcske. Vélet­lenül pont a piacon megy keresztül, mikor egy paraszt vásárra viszi a borját, hogy a városban eladja. Ek­kor Slomóból „potyatárs” lesz, ami annyit jelent, hogy segit a paraszt­nak a borjú árát felverni. Vagy egy földesur küldi öt valami útra! Egy­szóval „csoda" nélkül meg sem tud moccani. De az igazi „csodának” mindig pészach előtt kell bekövet­kezni. Fel tudná sorolni, hogy meg­­házasodása óta évről-évre, hányféle csoda következett be és miképen vált lehetségessé, hogy egyáltalán pészachot tartson. Az erev pészachi csoda néhány év óta egy ismeretlen, régen elfe­lejtett, tengerentúli nagynénitől ér­kező levél formájában köszöntött be Slomóhoz. Egész évben semmit sem hallott róla. Minden levél, amelyet Slomó a nagynéni elmére küldött, arra a cimre, ami a boríték hát­lapján állott, egész évben nem jött válasz. Bármily szivettépő volt is az a levél, bármily színesen ecsetelte is benne sanyarú helyzetét Slomó — a nagynéni hallgatott. Mint hogy ha a levelek a tengerbe estek volna. De pészach előtt megemlékezett és küldött SJomónak öt dollárt, egyszer tizet s volt eset, amikor egy valódi huszdollárost is küldött. Néhanap- ■ ján néhány szót is irt a küldemény­hez, máskor még azt se. így ment ez már egy idő óta évről-évre. És ebből a pénzből csinált Slomo pé­szachot. Ennek a tengerentúli kis levélnek is hamar hire futott és egész legen­da támadt belőle. Tudta Slomó hogy mint minden évben, meg fog érkezni most is a „jó cédulácska”. De olyan későn, mint az idén pészaoh előtt, még soha sem jött. Hiszen pészach már a nyakunkon van, a többiek márjmár mindent összevásároltak, már-már el kell takarítani a cho­­mecet és még mindig se hire, se hamva a tenegrentuli pénznek. Slomó egészen biztosan hiszi hogy pészach előtt meg fog jönni a jó cédulácska! Hát hogyne?! Majd I-ten hagyja őt chomecot enni! Eb­ben az évben azonban jól kiszedi a Telkét, de mit jelent ez?... Mbach, ha azt akarod, hogy én legyek az utolsó — morfondírozott magában és irigykedve nézte, hogy Mose Wein macher, gazdag ember módjára, koc­kás vörös zsebkendőjét kicsüngetve hátul a kaftánja hosszú nyílásán, megy hegyesen, vele a két fia. és cipelik haza a pészachi bort. És mások is. Csak Slomó nem. Hát meddig kell még várnia? Hiszen idestova már mindent eladnak. kivonunk Barátainknak üzletfeleinknek Kellemes Húsveti Ünnepeket RUDOLF Travel Agency tulajdonosai SCHALOM ASCH NOVELLÁJA — Szaladjunk csak még a pos­tára, hátha közben megérkezett?! — mondja Slomó és máris roham a postára. A posta élé érve meglassítja lép­teit és megáll. Fél attól, hogy me­gint kap odabent egy verset, mint nemrégiben, mikor már annyidszor volt ott a postán és megérdeklődte, hogy nem jött-e már meg az ame­rikai levél, A posta ugyan nem rend őrség, de a hivatalnokok mégis ke­resztények és kormányemberek és a kormányemberekkel zsidónak nem szabad kikezdeni. De a szive még­sem nyugodt; hátha igen? Talán éppen most, abban a pillanatban, mikor ő itt áll a posta előtt, jött a sürgöny számira Amerikából. Ha Isten akarja, mindem megtörténhet. Mit lehet tudni? Megembereli magát, lesimitja pa­­jeszát, leveszi a kalapját és kis'bár­sonysapkájában odamegy a kisab­­lak elé: — Főnök úr, talán megjött az én levelem, kéremszépen? De még mielőtt befejezte volna a mondatot, becsapódott az ablak az orra előtt: — Mondtam már, hogy nincs. Mi­nek jöttél mégegyszer? Slomó megint kiment az uccára. Belülről már feltámadt benne az aggodalom. Az uccán leste meg a levélhordót. Hiába. Mi lesz ennek a vége? Slomó gondolkozik. — Eh, tudod mit, Isten az idén más módon akar rajtad segíteni, — nyugtatja meg magát. önkénytelenül is körülnéz az utón, de sehol se lát maga körül semmi, féle kincset. Hazamenve a lakást a legnagyobb felfordulásban találta, a nagy fel­fordulás közepette ott állt a fele­sége felgyürt ruhaujjakkal és egy kacsa szárnyával meszelte a kony­hát. A gyerekek félig az uccán, fé­lig a szobában, a bútorok félig az uccán, félig a szobában és az egész lakás félig az uccán, félig a szo­bában... Mikor az asszony meghallotta, hogy haza érkezett, feléje fordította teljesen bemeszelt képét és megkér­dezte: — Még mindig nem jött meg? — Nem! — felelte röviden. — Hát mi lesz? — Mit kérdezed tőlem? kérdezd „ö" tőle! — mondja Slomó és elfor­dul az asszonytól. S mintegy tovább folytatva, abba­hagyott gondolatát, félhangosan Így töpreng magában: — Nagyon kiváncsi vagyok, na­gyon kiváncsi... — Miről beszélsz? — kérdezi az asszony. — Semmiről, nem téged gondol­­: talak — válaszolja Slomó. S miközben azon töprengett, hogy miféle csodát fog Isten ez idén vele mivelni, nagyszerű gondolat villant az agyába... — Milyen szamár vagyok! Hiszen Isten úgyis segíteni fog rajtam! Mu­száj neki segíteni rajtam! Ha nem jön a „cédula" Amerikából, majd jön más. Tudom, hogy most hagy várni engem, hogy gondom legyen. Hát hagyjon várni! Hát nem elég jó adósom ö énnekem? Miért hagy engem várni? És miért ne hagyjon várni? Hát hagyjon várni! Amilyen jó adósom ö énnekem, van olyan jó adósa ö másoknak is. És visszaemlékezik egy drósera, amit egyszer szombaton hallott. ,,A fácska ott áll elszáradva, kopaszon egész télen. Mindenki azt hiszi, hogy már halott. És mégis, amint eljön a kedves, a jó nyár, Isten kinyitja rajta a rügyeket minden évben...” Miféle összefüggés volt a fenti mondat és Slomó jelenlegi helyzete között, azt nem tudom, de tény az, hogy a mondatra való emlékezés után Slomó szemei ragyogóbbak let­tek, a gond elszállt arcáról s egész lénye fiatalosabbá és frissebbé vá­lóit. Alakja kiegyenesedett és ma­gasabb lett. Boldog, erős hangom kiáltott föl: — Jochébed, vedd a lepedőt és gyere! De máris! Jochébed csodálkozva nézett rá: Mit akarhat? De Slomó nem adott neki időt a csodálkozásra. — Mit állsz itt? Ha azt mond­tam: vedd a lepedőt és gyere, biz­tosan tudtam, hogy mit beszélek. Jochébed megijedt az urától. Slo­mó olyan férfi volt, aki nem sokat beszélt az asszonnyal, hanem egy­szerűen parancsolt neki, ahogy a férfi tekintélye ezt megkívánja. Kö­vette is az asszony a szavát anél­kül. hogy egy szót kérdezett volna. Gyorsan megmosdott, arcát letöröl­te egy vizes kendővel, megigazította a sájtlijét, átdobott magán egy ren­des ruhát és kivett egy tiszta lepe­dőt a szekrényből. Karjára dobta a már erre a célra elkészített fehér lepedőt és férje után kiment az uc­cára. Megérkezve Hanannak a péknek üzlete elé, mely most a maceszsütés kedvéért fehér lepedőkkel volt bea­kasztva, Slomó több balbósszal ta­lálkozott, akik a feleségükkel együtt a hátukon vitték el a macot. Slomó reszkető és kissé rekedt hangon kér-, dezte meg az egyiket, mit fizetett idén a macóért. Annak dacára, hogy már egészen jól tudta az árát. Betérve az üzletbe, a belisztezett Hanan szívélyesen fogadta öt. Ha­­nan, mint minden kereskedő, tudta, folytatás a kővetkező1 oldalon TA Rabbi Dr. a MÁRTÍROK TEMPLOMA rabbija Ügy a saját, mint hitközsége nevében, minden kedves Hittestvérének sok szeretettel kíván KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET .......................................................................................................mi...................................................................... | BARÁTAINKNAK ES ISMERŐSEINKNEK BOLDOG PÉSZACHI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK 1 HATMAN LÁSZLÓ Felesége és Fiai 159 Searle Ave. ^iiiiiiiiiiiiiiiMMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 450 CHISSWOOD DR..DOWNSVIEW GEORGE ZAFÍR LTD. KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN KEDVES VEVŐINEK, ROKONAINAK, BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK S AZ EOÉSZ ZSIDÓSÁGNAK ZAFÍR GYÖRGY és családja Kellemes Pészach Ünnepeket kivan kedves vendégeinek és barátainak (^onóteiiation életei TORONTO ÉS A &,onóteiícit ion MONTREAL TULAJDONOSA Kalmár György 3650 St.Clair East. T:266-3131 BÉKÉS; BOLDOG PÉSZACHI ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK ÜZLETFELEIKNEK, BARÁTAIKNAK ÉS ISMERŐSEIKNEK Direct Lumbex Co-KELLEMES PESZAH ÜNNEPEKET KIVANNAK | RAJNAI LÁSZLÓ S és Csolódj a | FAMOUS CUSTOM TAILORING 405 LAWRENCE AVE. W. Tel: 787-763 7 77 ESloor St.W. 964-3553

Next

/
Oldalképek
Tartalom